Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

10 A SZELLEM VILÁGA Hitélet 1994. Ars sacra Sátoraljaújhely (ÉM) - Úgy tartja, hogy nin­csen ars sacra, szent művészet, hanem szent maga a művészet. S innentől már nem is kér­dés, megengedheti-e magának egy pap, hogy költő, festő is legyen. „1961 augusztus 4-én, 46 és fél éves fejjel, egy álmatlan éj után ellenáll­hatatlannak tetsző ösztönből festeni kezdtem. Azóta létmódom ez” - írta naplójában Deme­ter István, aki sajószentpéteri plébánosként halt meg 1977-ben. Költő, közíró, festőművész volt tehát. Ter­mékeny festő. A Képjegyzékek adatai szerint összesen 19 754 darab papírlapra vegyes tech­nikával festett önálló műve született, melyek közül számos alkotást elajándékozott. Hagya­tékában műveiből mintegy kétezernyi maradt meg, ezeket a Sárospataki Római Katolikus Egyházi Gyűjtemény őrzi. Jellemző lehet az egykori plébánosra az is, ahogy a megmaradt képeket becsomagolta, s ráírta a burkolópapír­ra:,Muzeológusoknak vagy egereknek.” Karizmatikus egyéniségnek tartották, a szentpéteri plébánián kis szellemi központot hozott létre. Gyakran találkoztak ott írók, képzőművészek (Kondor Béla, Feledy Gyula, Csohány Kálmán, Lenkey Zoltán). Születésének 80. évfordulója alkalmából Sátoraljaújhelyen, a Kazinczy Múzeumban látható jelenleg kiállítás munkáiból, s az év­fordulóhoz kapcsolódóan - a Szent Gellért Ki­adó és a Sárospataki Római Katolikus Egyhá­zi Gyűjtemény közös kiadásában - jelent meg válogatott műveit tartalmazó kötet, Elnevez­ték prófétának címmel. A szerkesztők azért választották ezt a címet, mert már egyszer „bevált”, hiszen 1986-ban Gulyás János filmes diplomamunkáját róla készítette. „Nekem meg búzavirágkék indítékaim van­nak a hitre. Katángkóró: egyik fő istenérvem." A nagy és kis világ, minden fenséges pompájá­val és kedves bájával az ő alkotása, az Ige ihle­tének termése. Amit mi csinálunk, akár ver­bum, akár factum, mind kontárság, bár gyö­nyörű dolog Isten mellett kontárkodni. „Az ég, a föld és a csillagok ezre” mutatják ujjlenyoma­tát, a tengerek álmodnak az első napokról, am ikor megmosta kezét bennük, friss alkotása­iban - „egy nap a másnak ezt suttogja át, erre tanítja éj az éjszakát”: itt suhant egykor. Alko­tónk, áradt belőle az igazság, a jóság és szép­ség. Most is itt jár, nagy csendben hallani sza­vát. Legcsodálatosabb alkotása mi vagyunk. Földből gyúrt test, és lélekből lehelt lélek. Lélek: csak öt betű, de végig tudja száguldani a vilá­got, fogalmat alkot a végtelenről is, olyan lehet, amilyen lenni akar, majdnem mindenható. (Részlet Demeter István Föl, a hegyekre! című kötetéből.) „Arra a kérdésre, hogy mit ábrázol, rendesen azt szoktam kérdezni: hát a bazsarózsa? Meg a törökszegfű? A Niagara, a Vezúv, a nyúl fü­le?" ÉM-reprók „És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk...” János 1,14 Karácsonyi üdvözlet Torontóból Torontó (ÉM) - Hagyomány már, hogy a karácsonyi ünne­pek előtt Miklósházy Attila, a külföldön élő magyarok püs­pöke körlevelet intéz a hívek­hez. A miskolci születésű püs­pök szerkesztőségünkbe is el­jutatta írását. Mint azt már a korábbi években is meg­szokhatták, az idén is közöljük a levelet. Kedves Magyar Testvéreim! Az 1994-es esztendő az egész vilá­gon a család éve volt. A szentatya külön levelet intézett ez alkalom­mal a családokhoz, hogy annak em­beri és keresztényi jelentőségét ki­hangsúlyozza. Nem kétséges, hogy korunk sok baja a családok szétzül- léséből fakad. Tehát a bajok orvos­lásának is a családból kell kiindulnia. Keresztény ünnepeink között ta­lán a karácsony az, amelyik legin­kább a családhoz kötődik. Ilyenkor nemcsak elámulunk az Isten szere- tetén, aki elküldte hozzánk szent Fiát, hanem szemléljük azt a kör­nyezetet is, amelybe a Gyermek Jé­zus beleszületett, vagyis a Szent Családot. Ha Jézushoz kapcsoltuk életünket a keresztség által, akkor kell, hogy a Szent Család példája is követésre indítson minket. Innen kapja értelmét a mi karácsonyi csa­ládi ünneplésünk. A család tagjai egybegyűlnek, mert szeretik egy­mást és hajlandók áldozatot is hoz­ni az együttlétért. Ilyenkor megbo­csátunk egymásnak, mert hiszen egy család vagyunk. Örvendezünk a gyermekek gondtalan örömének és eszünkbe jut, hogy ilyeneké a mennyek országa. Őrülünk a sze­rény ajándékoknak, mert egyrészt jelképezik a legnagyobb adományt, Jézus Krisztust, másrészt kiérez- zük belőlük a másoknak felénk irá­nyuló szeretetét. Karácsonykor még jobban megértjük, hogy milyen Is­ten-áldás a gyermek, és talán ilyen­kor még jobban megbecsüljük az édesanyák áldozatos szeretetét, va­lamint az édesapák féltő gondosko­dását családjukról. Jó nekünk az, hogy családba születünk bele, mert ott sarjad, és növekszik az élet, melynek célja az örökké tartó bol­dogság a mennyben. Legyen ez idén a karácsonyunk a család értékének újra felismerése! Tegyünk meg ennek érdekében mindent. Nem az anyagi gazdag­ság, hanem a család békéje és szere- tete hozza meg majd az igazi bol­dogságot. Ezért érdemes áldozato­kat is hozni, mint ahogy azt az Úr Jézus, Mária és József is tette. A jó Isten azonban nemcsak egy családot biztosított nekünk. Van egy másik családunk is: az Isten családja, az Egyház, ahol Mária az Édesanya, és ahol mindannyian Jé­zus testvérei vagyunk. Ebben a vi­lágot átölelő családban is jól érez­zük magunkat, ha megvan ben­nünk a szeretet és a megbocsátás lelke. Ez az Egyház egészen konkré­tan megvalósul a helyi egyházköz­ségekben, amelyikhez tartozunk. Hogy milyen fontos egy ilyen hova­tartozás, azt egyre megtapasztalom lelkipásztori körutam során. Azok a magyarok, akik immár több mint száz éve kényszerültek elhagyni ha­zájukat, szinte első feladatuknak tartották, hogy egyházközösséget alkossanak, és templomot építse­nek maguknak az „új világban”, és így tudjanak imádkozni és énekelni is. De az egyházközségeknek nem­csak magyarság megőrző szerepe van, hanem lényeges összekötő, vonzó jellege is: nem hogy bennün­ket elkallódni a világ zűrzavarában, hanem családi környezetet varázsol számunkra. Enélkül bizony nagyon könnyű elveszni a forgatagban. Az Egyház nagy családjához való tarto­zásunkat tehát úgy tapasztaljuk meg, ha egy konkrét egyházközség­nek vagy -közösségnek tagjai, még­pedig aktív tagjai leszünk. Ahol van magyar egyházközség, természete­sen ahhoz csatlakozunk. Ahol pedig nincsen, akkor a helyi plébániában kell helyünket megtalálni, mert hi­szen katolikus hitünk nem tesz kü­lönbséget fajok, nemzetiségek, nyel­vek szerint: mi mindnyájan testvé­rek vagyunk Krisztusban. Öröm­mel tapasztaltam, hogy sok helyen II. János Pál pápa és Miklósházy Attila püspök legutóbbi találkozása magyar híveink milyen szépen be­alakultak a helyi egyházmegyékbe és egyházközségekbe, ahol aktív szerepet vállalnak és megbecsülést szereznek nemcsak maguknak, ha­nem ezeréves egyházhú magyarsá­gunknak is. A jó Isten akaratából még egy családunk van: magyar népünk 15 milliós nagy családja. Ha nem is élünk Magyarország határain belül (mert sajnálatosan a történelem vi­szontagságai miatt a nemzet fogal­ma nem esik egybe az ország hatá­raival), azért egy családot alkotunk. Ezen családon belül is vannak kü­lönböző egyedek, akik nem mindig értenek egyet egymással. De álékor is testvéreink, akikért felelősek va­gyunk és szeretnünk is kell őket. Nem szabad lemondanunk róluk. Meg kell találnunk az utat az egy­ségre a különbözőségben. Sajnos, a családnak a válsága magyar csalá­dunkra is vonatkozik. Túlságosan sok az önző egyénieskedés, elfeled­kezve a közös célról: magyar né­pünk és hazánk boldogabb jövőjéről. Múltunk kötelez arra, hogy közös munkával és áldozatokkal építsük ezt a jövőt. Sajnos, a magyarság lét­száma egyre csökkenő tendenciát mutat. Lesz-e magyar jövő, ha nin­csenek gyermekek? Büszkék vagyunk a múltunkra és lehetünk is. Egyik nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. De nem kérkedhetünk azzal, hogy mi min­denkinél feljebbvalók vagyunk és lenézzük vagy elítéljük a többieket. A hamis, túlzó nacionalizmus már egyszer csődöt mondott. Tanulnunk kell a történelemből, s bele kell il­leszkednünk a népek, és az Egyház nagy családjába. Éz nem jelenti ma­gyar azonosságunk elvesztését, ha­nem annak gyümölcsöztetését az emberiség és az Egyház javára. A család éve tehát gondolkoztas- son meg minket, hogyan erősíthet­nénk meg saját családunkat a ke­resztény vallás szellemében, ho­gyan járulhatnánk hozzá egyház- községünk családi életéhez, és ho­gyan építhetnénk tovább a magyar­ság nagy családjának jövőjét. (...) Nagy örömömre szolgál különö­sen azoknak a közösségeknek az élete, ahol nincsen magyar pap, de a mieink mégis összetartanak, együtt imádkoznak, látogatják az időseket és betegeket, de egyébként szerves tagjaivá válnak a helyi egyházköz­ségeknek, mint ahogy az egy jó ka­tolikushoz illik. Egyházunk, egy­házközségeink ügye és sorsa nem­csak a pap gondja, hanem mind­annyiunké! - Becsületére váljék magyar híveinknek, hogy ragasz­kodnak a Szentatyához és az Egy­ház püspökeihez, hiszen a mai zűr­zavaros világban tőlük kapjuk meg az útbaigazítást. A Szentatya körle­vele, „Az Igazság Ragyogása”, az er­kölcsi élet keresztény alapjairól ad eligazítást, a „Katolikus Egyház Katekizmusa” pedig szilárd alapot nyújt a modem világban, amikor oly sok téves tanítás kereng a leve­gőben. Híveink általában megbecsülik és szeretik papjaikat, akiknek bi­zony nem könnyű a sorsa és a dolga, de minden nehézség ellenére hősie­sen látják el feladatukat, amit a Jó Pásztor bízott rájuk. Sajnos, né­hány helyen nehézzé teszik életü­ket a túlzott elvárások, sőt néha alaptalan vádak és gyanúsítgatá- sok is. Amikor úgyis kevesen van­nak és ők is érzik már a kor súlyát, igazán illene hálásnak lennünk ön­feláldozó munkájukért az Úr szőlő­jében. Nagyon kérem híveinket, hogy papjaikat szeressék és becsül­jék, minden emberi gyarlóságuk el­lenére is, hiszen ők az Úr Jézust hozzák közelebb hozzánk. (...) Mivel mindnyájan szívünkben hordjuk a magyar nép sorsát odaha­za, az elmúlt év politikai eseményei sokakat megdöbbentett. Először Antall József miniszterelnök halála rendített meg bennünket, majd a parlamenti választások eredménye gondolkoztatott el minket. Sokak­nak ez volt a reakciója: „Hogyan te­hettek ilyet magyar testvéreink?” De vigyáznunk kell az ítélkezéssel s főképpen az elítéléssel. Vajon mi idekint jobbak vagyunk? Odahaza, de idekint is, nemde az anyagiasság szelleme a döntő tényező elhatáro­zásainkban? Ha odahaza körülbelül 10-15 százalék éli keresztény hitét és magyar hagyományait, vajon ide­kint jobb a helyzet közöttünk? Meg­telnek-e jobban templomaink, egy­házi és magyar rendezvényeink itt, ahol nem kellett elszenvednünk a materialista-marxista rezsim 45 éves befolyását? Vajon családjaink idekint jobban megőrizték az 1000 éves szentistváni hagyományokat? Adtak-e magyar családjaink idekint papi és szerzetesi hivatásokat, hogy a magyar népet erkölcsös, becsüle­tes, dolgos, szellemiekben kiváló néppé neveljék? Ilyen és hasonló kérdések késztessenek minket na­gyobb óvatosságra, amikor az ottho­niakról ítéletet akarunk mondani. Ha itt a szabadabb körülmények között mi nem tudtunk jobb ered­ményt felmutatni, akkor szerényeb­beknek kell lennünk, meg kell újul­junk itt is, nehogy a történelem és a jó Isten ítélete elmarasztaljon minket. Május első szombatján zarán­doklaton vettünk részt Észtergom­ban Mindszenty hercegprímás atyánk sírjánál. Tőle is kértük, hogy segítsen minket közbenjárásá­val bennsőleg megerősödni, mert csak így tudjuk a magyar jövőt biz­tosítani utódaink számára. Ezt ké­rem tőletek is, a világon szétszórt magyaroktól: imádkozzunk szentje­inkkel együtt a magyarságért, és saját életünkkel adjunk példát a vi­lágnak, hogy mit jelent nekünk ke­reszténységünk és magyarságunk, bárhol is vagyunk. Minden magyar testvéremnek, a nagy magyar család tagjainak ben­ső békét és örömet kérek a mi Urunk Jézus Krisztustól, aki nem átallotta elvállalni emberi sorsunk viszontagságait, mert annyira sze­ret minket. Miklósházy Attila SJ püspök December 20-, Kedd Ünnepi Új Misszió Miskolc (ÉM) - Megjelent az Új Misszió című katolikus folyóirat de­cemberi száma. Néhány cím a tar­talomból: Szükségünk van-e kinyi­latkoztatásra? Szükségünk van-e Krisztusra?; Találkozásaim a leg­nagyobb magyar egyházmegye püs­pökével; Egy „beteg páter” a Szent Péter-bazilikában; Karácsonykor ünneplőbe öltözik a lélek Csíksom- lyón; A világ legismertebb karácso­nyi dala; New York-i pillanatok. Koncert a Minorban Miskolc (ÉM) - A Forrás kamara­kórus és a Fazekas Utcai Általános Iskola énekkara ad karácsonyi hangversenyt ma, kedden este 7 órától Miskolcon a minoriták temp­lomában. A műsorban többek között Britten, Gallus, Gounod, Haupt­mann, Kodály, Shubert, Bárdos, Berthier, Praetorius, Walther mű­vei szerepelnek Vezényel: Halmai- né Újvári Mária, Balásné Molnár Il­dikó és Kiss Csaba. Zongorán közre­működik Zsignárné Nagy Mária. A belépés díjtalan, az adományokat a templom orgonájának felújítására fordítják. Betlehemi élőkép Miskolc (ÉM) - A miskolci Hősök terén a minorita atyák és a hittanos fiatalok az idén is megrendezik a betlehemes játékot. Az élőképet de­cember 24-én, szombaton és decem­ber 25-én, vasárnap délután 2-től 4- ig láthatják az érdeklődők. Pásztorjáték Miskolc (ÉM) - A diósgyőri plébá­niatemplomban december 24-én délután 5 órától pásztorjáték lesz, este 10 órakor kezdődik az esti mi­se, majd a ezt követi a hagyomá­nyos éjféli mise. Másnap, december 25-én a reggel fél 9-kor kezdődő di­ákmisén a Diósgyőri Katolikus Óvo­da növendékei adnak műsort. A negyedik bölcső Miskolc (ÉM) - A mindszenti templomban december 24-én dél­után misztériumjáték lesz. Az újdi­ósgyőri görög katolikus templom­ban karácsony első napján a reggel fél 9-kor kezdődő szentmise kereté­ben az ifjúsági színjátszócsoport A negyedik bölcső címmel ad elő misz­tériumjátékot. Mária Közösségi Ház Balassagyarmat (MTI) - Közössé­gi házat épít Balassagyarmaton a Főplébánia Hivatal a római katoli­kus hívek kezdeményezésére. Az al­kalmanként templomként is szolgá­ló épületben koncerteket, színjátszó köri előadásokat s más társas összejöveteleket tartanak majd. Egyelőre a várhatóan 15 millió fo­rintos költség előteremtésénél tar­tanak, december 18-án, vasárnap például egyházzenei jótékonysági gálát tartottak a leendő Mária Kö­zösségi Ház javára. A tervek szerint az építkezés a jövő év tavaszán kez­dődik el. Templomszentelés Oroszlány (MTI) - Nagy nap lesz ez év december 21-e az oroszlánja katolikusok életében, amikor a Ha- raszthegyen új templomot szentel­nek. Az új létesítmény modem, úgy­nevezett bazilika stílusban épült, azaz kör alakú. Megvalósítását a Győri Egyházmegyei Hatóság, a hí­vek és a németországi Mainz püs­pöksége támogatta, a telket pedig a városi önkormányzat ingyen adta az egyházközösségnek. II. János Pál útja Vatikán (MTI) - II. János Pál pápa januárban tíznapos utat tesz a Csendes-óceán térségében lévő or­szágokban. Január 11-én indul el Rómából a Fülöp-szigetekre. Itt ja­nuár 15-én Manilában részt vesz az ifjúsági világnapon. Január 16-án Pápua Új-Guineába utazik, ahol két napot tölt. Január 18. és 20. között Ausztrália vendége lesz, majd útját hazafelé megszakítja Sri Lankán. A tervek szerint január 21-én érkezik vissza Rómába II. János Pál. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom