Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-20 / 300. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994» December 20., Kedd _APROPÓ Egy nap Dobos Klára Nem, most nem egy világnapról lesz szó. Persze, voltak rendezvényei a miskolci Herman Ottó Múzeumnak a múzeumi meg a műemléki világnapokon, de azok általában szóltak róluk: a múzeumokról, muzeológusokról. Akkor és ott a nagybe­tűs Feladat, a Cél meg az Eszme volt a lé­nyeg, közelebb hozni az emberekhez a múltat, megismertetni velük történelmün­ket, hagyományainkat. /4 tegnapi múzeumi nap egyáltalán nem volt ilyen fennkölt és magasztos, sokkal inkább emberi. A múzeum munkatársai most magukat ünnepelték. Mégpedig úgy, hogy ismerkedtek egymás munkájával, hi­szen a hétköznapokon sokszor nem is ta­lálkoznak, így ha akarnák sem tudnák megkérdezni egymástól, mivel foglalkoz­nak éppen. Megismerhették tehát tegnap délelőtt a más területeken dolgozók az M3-as autópálya régészeti ásatásának eredményeit, egy történész-disszertáció „forgácsait", a Felső-Bódva völgye etnikai térképét, illetve egy restaurátor-diploma­munka tanulságait. Délután tánc, beszél­getés... Persze az ünnepnek a visszatekintés ad­ta az apropóját, az, hogy ismét eltelt egy év. S az egy év alatt ismét nagyon sok min­den történt. Megnyílt például az új régé­szeti kiállítás a múzeum papszeri épüle­tében; megszervezték a Munkácsy-évfor- duló ünnepségeit, (új Munkácsy-alkotás is került a Képtárba); továbbfejlesztették nemzetközi kapcsolataikat, népművésze­ti kiállítás nyílt Amerikában, és bemutat­koztak Szófiában is; hárman bölcsészdok­torok lettek, ketten kandidátusok (bár van, aki nem a múzeum „színeiben", de gya­korlatilag kutatásait ott kezdte, és sokáig ott folytatta); tovább folytak a kiemelt kutatási programok; a régészek az M3-ason különleges leletekre bukkantak; nemcsak a honismereti munkát koordinál­ják, de több szakmai, kulturális folyóirat is kötődik az intézményhez; az egyetemen pedig - a múzeum munkatársainak köz­reműködésével - megalakult a művelő­déstörténeti és muzeológiai tanszék... A felsorolás természetesen folytatható. De talán már így is érdekes lesz, ha le­írom: az idén nem adták át a Pro Museo- díjat. Pedig az eredmények mögött embe­rek vannak, vagyis volna miből (kiből) vá­logatni. De az eredményekért olykor „em­bertelenül" sokat kell dolgozni, s ez lehet az oka, ha a kollégák kevésbé figyelnek egymásra. Ha pedig kevésbé figyelnek, nem tudnak javaslatot tenni a díjra sem. De ha meg egymásra figyelnek, nincsenek eredmények. Ördögi kör ez, aminek azon­ban mégis van egy „kijárata", s ez éppen a múzeumi nap... Erdély építészete Horváth Béla 1989. december 11-én a miskolci Technika Há­za adott otthont egy átfogó Erdély építészete dokumentációs kiállításnak. Azóta több ilyen kisebb bemutatóra került sor többnyire a Kós- házban. Legutóbb például - néhány napig - Énlaka és Torockó építészeti örökségét ismer­hette meg a közönség. Énlaka (a Gyergyói havasoktól keletre) XII. századi eredetű. A falu a Kis- és Nagy Kükül- lő mellékvizeinek vízválasztóján helyezkedik el, annak déli oldalán egy völgykatlanban. Unitárius temploma, csodálatos fakapui, a lej­tős terepet finom hasznosító tájba illesztett, jó tömegű épületek jellemezik, kedves tornácok­kal. Településszerkezetét az „Innenső-fél, a „Túlfér és „Túlszeg” határozza meg. Torockó Kolozsvártól délre, Tordától Dél- Nyugatra a Székelykő alatt helyezkedik el. To­rockó hangulatában ismert főtere miatt is, kulturális és építészeti hagyatékában magá­nyosan álló sziget, ahol azt hihetnék, az idő megállt. Sziklák és erdők közé rejtve éli e tele­pülés életét, ahol már a rómaiak is ismerték vaslelőhelyeit. Csonka-kontyos házai a főtéren sajátos ritmust és térfalat alkotnak. Az 1130 méter magas Székelykőről településszerkezete jól kjrajzolódik. Figyelemreméltó a beépítési határát követő összefüggő facsoportok, kertek elhelyezkedése, amely mintegy keretezve az építészeti együttest, óvja, védi a szalagtelkes telepítési rendszert. A Szentgyörgy utca ősi házai a sajátos magyar korai lakóháztól a fej­lődés széles választékával szolgál a települé­sen belül. Az egymás mellé sorolt, önmagában változatos, mégis illeszkedő telepítésében és tömegében nemesen egyszerű míves épületek példaértékűek a lakásépítők számára. Képköltészet és népköltészet Raffai Kinga Miskolcon élő és dolgozó festőművész Hollókői pünkösd című textilképe Miskolc (ÉM - M.L.) - ,A művé­szetben mindent megtehetsz, csak egy a fontos: tudd, hogy szereted - és sok fáradság míg azt megtudod” - olvasható a Browning-idézet Raffai Kinga festőművész fegy korábbi kiállí­tásának katalógusában. Az írott szó azonban csak előképe an­nak az összetettségnek, amelyet művészete, embersége, nőisége és szeretete együttesen takar. Egy festmény - egy világ. A kép nyelvén írt lélek világa, amely üze­netként sokféleképpen értelmezhe­tő. Tartalmait olykor elrejti, sejtet­ve a szakadékot a teremtő szándék és annak felismerése között. Az ef­féle rejtőzködést a befogadók azon­ban kevésbé szeretik, gyakran a meg nem értéssel, esetleg félreér­téssel közelítenek az ilyesféle alko­tásokhoz, így az rideg, hozzáférhe­tetlen marad. Persze az is igaz le­het, hogy nem mindegyik alkotó ké­pes a színek foltjaiba, a nonfigura­tív ábrákba lelket lehelni... Raffai Kinga művészete más. Győr (MTI) - A jövő tanévben újabb huszonöt magyar diák kezd­heti meg az ausztriai Mattersburg- ban középiskolai tanulmányokat megelőző nyelvi felkészülését. Győr-Moson-Sopron megye és Bur- genland tartomány oktatási együtt­működésének keretében a diákok az úgynevezett nulladik évfolyam­ban elsősorban a tantárgyak német szakmai szókincsét tanulják. Elhe­lyezésüket a megyei önkormányzat a fertődi szakközépiskola kollégiu­mában biztosítja, onnan járnak át naponta Ausztriába. Oktatásuk Miskolc, Gyoma (ÉM) - Nincs cso­dálatosabb himnusza a szépségnek és az áhítatos szeretetnek a bibliai Salamon király által megénekelt Énekek Énekénél, amely minden kor emberét megragadta, és min­den idők művészetének kiapadha­tatlan forrásává vált. Szalay Lajost régóta foglalkoztatja ennek a bibliai résznek az illusztrációja. Számos rajzot készített e témára. Egy ré­Képein keresztül gondolatait olyan nyilvánvalóan közli, használt szim­bólumrendszere annyira egyértel­mű, hogy annak sem lehetetlen megtalálni a kontaktust a mögöt­tük rejtőző emberrel, aki csak az al­kotásait ismeri, az embert magát nem. Munkái megnyugtatnak, s te­szik ezt annak ellenére, hogy tartal­mukban nem szakadnak el a mai kor olykor kiábrándító valóságától. Üzenetei mindannyiunknak szól­nak, bennük sokak számára fogal­mazódik meg a megélt világra adott válasz. Mindez talán azért, mert Raffai Kinga nemcsak művész, ha­nem érző, huszadik század végi em­ber, aki tanít és tanítva tanul maga is. És aki mindennapjaiban nő és anya... Az anyaságnak pedig létele­me a szeretet, az a szeretet, amely átsugárzik azokon a képeken, ame­lyeket elénk tár. Raffai a külvilággal való kapcso­latteremtésre, önmaga kifejezésére (mondhatnánk ezt akár leleplezés­nek is) olyan lágy, finom, mondhat­ni nőies technikát választott, mint a batik. Azt a textilfestési módot, költségeit az osztrák fél állja. Ezt követően viszont az ausztriai lakha­tásuk feltételeiről már a diákok szü­leinek kell gondoskodniuk. Azok a diákok, akik középiskolás éveiket nem akaiják osztrák okta­tási intézményben tölteni, tanulmá­nyaikat a Fertődön működő oszt­rák-magyar vállalkozási ügyinté­zőképző középiskolában folytat­hatják. A speciális képzést a most folyó tanévben indították osztrák támo­gatással. Az ország minden részéből bejutottak növendékek a különleges szűk ciklussá is összeállt, de ezek a rajzok az Énekek Énekével együtt, könyv alakban eddig még soha nem jelentek meg. A Gyomai Kner Nyomda azzal tiszteleg a magyar rajzművészet nyolcvanöt éves mes­tere előtt, hogy Somlyó György lei- váló modern fordításával együtt közreadja a művésznek azokat az Énekek Énekéhez készített lapjait, melyeket a miskolci Herman Ottó amely sokáig kirekesztett volt a művészet világából. Az évszázados technika keze nyomán átlényegül, s a formák, alakok nem egyszerű dí­szítő motívumokként lépnek elénk, hanem mint érzések és értékek örök­érvényű szimbólumai. Meleg színe­ikkel az alkotó lírai elhivatottságá­ról mesélnek. Ábrázoljon a festmény székely­földi, hollókői, mexikói témát, vagy akár csendéletet: az egyes képek­ben megjelenő képzeletvilág öntör­vényűén felülemelkedik saját ma­gán, átlépi idők és korok határait, mindenütt jelenvalóvá lesz. Raffai képeire találó a párhuzamba vont megjegyzés: képköltészet, egyben népköltészet is, képekben megbújt hagyomány, amely a múltban ered, de a mában él... * A művésznő textilfestményeiből nemrégiben újabb kiállítás nyílt a Szemere Bertalan Gimnázium, Szakközépiskola és Szakmunkás- képző Intézet Szakmunkás Galériá­jában. A tárlat 1995. január 10-ig látogatható. osztályba, ahol a szakmai tárgyakat osztráik pedagógusok németül ok­tatják, szakmai gyakorlatra pedig Burgenlandba járnak át a diákok hetente két alkalommal. Az oszt­rák-magyar középiskolai képzés ötéves, azt követően a növendékek szakmai vizsgát tesznek, osztrák követelmények szerint. Sikeres vizsga esetén nyugat-európai elis- mertségű szakmai bizonyítványt kapnak, ami megkönnyíti külföldi továbbtanulásukat, és lehetőséget teremt számukra külföldi munka- vállalásra. Múzeumban és a Miskolci Galériá­ban őriznek. A Gyomai Kner Nyomda ezzel a vállalkozásával a nagy elődöktől, el­sősorban az ötven éve elhunyt Kner Imrétől örökölt hagyományát foly­tatja, amikor az egyetemes emberi kultúra és a kortárs magyar művé­szet értékeit mívesen elkészített könyvekben közreadva szolgálja a magyar műveltség és haladás ügyét. „Szalay Lajos irodalmi illusztrá­ciói a művek vizuális közegének egyszeri és egyedi megteremtői s megrögzítői egyúttal. A rajz olyan médium számára, amivel kép-tes­tet, vizuális formát ad a Teremtés­nek, a Kiűzetésnek, a Bűnbeesés­nek; a Genezis-történetnek; de Sa- lomenak ugyanúgy, mint Szent Kristófnak, Szent Györgynek, Dáni­elnek, Izsáknak. A téma tehát ürügy a számára, csak apropó. Arra jó, hogy elbújhasson mögé, de ugyan­akkor teljes kifejezéskészlete, egész rajzolói fegyverzete mozgósításával a legszubjektívebb rajz-vallomások- ra ragadtatja magát” - úja a könyv utószavában Sümegi György művé­szettörténész. A könyv háromezer példányban jelent meg, illetve háromszáz bőrkö­tésű számozott példány is készült belőle, melyhez egy-egy Szalay La­jos által szignált szitanyomat-mel- léklet is tartozik. A kötetet a Her­man Ottó Múzeum intézményeiben, illetve a Miskolci Galériában vásá­rolhatják meg az érdeklődők. A közoktatásról Prügy (ÉM) - Dobos Krisztina, a parlament MDF frakciója közokta­tási bizottságának vezetője, az Or­szággyűlés kulturális bizottságá­nak tagja lesz a vendége december 21-én, szerdán délelőtt fél 10-kor a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskolában megtartott értekezlet­nek, melyre hivatalosak a környék­beli iskolák igazgatói is. Előadásá­nak témája a közoktatás mai hely­zete és várható kilátásai. Húszéves iskola Miskolc (ÉM) - Fennállásának hu­szadik évfordulóját ünnepli ebben a tanévben a miskolci Bársony János Általános Iskola. Az ünnepségsoro­zat december 20-án, kedden délu­tán 5 órától karácsonyi hangver­sennyel kezdődik, amelyen jelenlegi tanítványaikon kívül az iskola volt növendékei is fellépnek. Másnap, december 21-én, szerdán délelőtt 9 órától születésnapi suli-bulival foly­tatódik az ünneplés. Ekkor mutat­koznak be az iskola irodalmi szín­padai, majd a tanulók angol és né­met nyelven karácsonyi jeleneteket adnak elő. Évbúcsúztató buli Miskolc (ÉM) - Összközépiskolai évbúcsúztató buli lesz december 21- én, szerdán este 7 órától Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házban. A programban teaház, irodalmi ká­véház, filmklub, diszkó, valamint Szonja és a Sápadtarcúak, a PG- csoport, az Eső, az Üveges Csirke­szemek és a Bürle Büble együttesek koncertje szerepel. A felsőzsolcai Szent István Iskola tanárai és diákjai karácsonyi kon­certet tartanak ma este fél 6-tól a római katolikus templomban. A hangversenymeghívó linómetszetét is az iskola diákjai készítették. Ünnep a városházán Miskolc (ÉM) - A városháza dísz­termében rendezte karácsonyi ün­nepélyét a miskolci 4. Sz. Istvánffy Gyula Általános Iskola tegnap délu­tán. Műsorukra meghívták a város vezetőit és az iskolaszék tagjait is. Betlehemi láng Miskolc (ÉM) - A cserkészek most is, mint minden évben, elviszik a betlehemi lángot a karácsonyt váró emberekhez. Betlehemből az oszt­rák cserkészek repülővel viszik a lángot Bécsbe, majd onnan vonattal Magyarországra. Budapestről vo­nattal, gépkocsival hordják szét a lángot a fiatalok a legkisebb falva­kig. Miskolcra és a környező telepü­lésekre Kiss Mariann segédtiszt ve­zetésével a Szent Ilona és az Erő csapatok tagjai hozzák el. Aid sze­retné, haza is viheti a Betlehemből jött lángot december 23-án, pénte­ken délután 2 órától a Hunyad u. 2. sz. alatti cserkészirodából, hogy bé­kességet, megértést, boldogságot ta­láljon, akinek világít a fénye. Cserkészkarácsony Miskolc (ÉM) - A miskolci cserké­szek a karácsonyt a természetvéde­lem jegyében szeretnék tartani. Ezért a Bükkben madáretetőket he­lyeznek ki, és egy élő fenyőfát díszí­tenek fel a Majálisparkban. A kará­csonyi ünnepet a 19. Bükk és a 784. Erő csapat szervezi, de a többi csa­patok tagjait is váiják. A gyerekek­nek a gyülekező december 22-én délután 3 órától lesz a majálisparki autóbusz-végállomásnál. Onnan in­dulnak kis csoportokban az útjelző csillagok és a gyertyalángok után a Csanyikba, ahol a Kisjézust betle- hemes játékkal dicsérik. Kérik a résztvevőket, hogy vigyenek ma­gukkal néhány szaloncukrot, almát, diót, maguk készítette karácsonyfa- díszt, gyertyát, mécsest, zseblámpát. „Szépséges vagy szerelmem mint Tirca / fenséges mint jeruzsálem / és rémséges mint akiket fellobogóztak..." Iskola a határ két oldalán Énekek Éneke Szalay-rajzokkal

Next

/
Oldalképek
Tartalom