Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
December 17., Szombat Látókör ÉM-hétvége VII AZ észak-magyarorszag IRODALMI MELLÉKLETE •-SZERKESZTI-CSEH KÁROLY Jeszenyin tragikuma - legendák nélkül Cs. Varga István Közel hatvan évvel ezelőtt mélyen megrázta a hír az orosz irodalom barátait: 1925. december 28-án hajnalban a leningrádi Angle- terre szállodában halva találták Szergej Jeszenyint. A hivatalos közlemény szerint öngyilkos lett, felakasztotta magát. Halálának körülményei máig sem tisztázottak. Nyomós érvek kerültek napvilágra az öngyilkosság verziója ellen. 1924—25-ben sokan úgy látták, Jeszenyin elpazarolta zsenijét: Isten dudája elherdálta talentumát. A valóság ennél bonyolultabb és szomorúbb is. A költő sokat hányódott, állandó, bejelentett lakása sem volt. Hol itt, hol ott húzta meg magát. Lesoványodott, legendásan dús haja megritkult, szeme kékje megszürkült. Jókedve, mosolya, szemének, szájának kifejező ereje eltűnt. Az egykor kemény kobakú, szilaj legény élete végén űzött farkaskölyökre hasonlított. Jeszenyin a proletkult szemellenzős és gyakran bornírt kritikusainak célpontja volt. A természet, az orosz falu szépségének megéneklését eleve a forradalom tagadásának tekintették. Nekik a természet legyőzése, a „falutanítás” volt a céljuk, mert szerintük a gép hozza az áhított jólétet. Elméleti emberük, Leopold Averbach szerint: „Hogyan írhat valaki galambról, amikor már feltalálták a repülőgépet”. Még a futuristák is azt hirdették, hogy Oroszországnak mielőbb a gépek Amerikájává kell válnia. A „gép-világ álom” emberpusztító veszélyeit felismerő Jeszenyint üldözték. Olyan kelepcébe hajszolták, amelyből nem volt kiüt - Kljujev és a többiek későbbi sorsa is ezt igazolja -, elfogyott körülötte a levegő, menekülnie, végső soron pedig pusztulnia kellett. Sok tény mond ellent annak, hogy Jeszenyin öngyilkosságra készült volna. Igaz, élete gyertyáját két végén égette. Nagy terveket szőtt, rengeteget dolgozott. Utolsó időszakának verseit Berkenyemáglya címen adja közre. Gyűjteményes kötetének kiadói jogát eladja a goszizdatnak (Állami Kiadó). A tisztelctdíjat részletfizetésben 1925 augusztusától 1926 áprilisáig kapná meg... Nyugati útjáról visszatérve egészsége az alkoholizmus és a narkotikumok miatt megrendült. A káros szenvedélyektől való szabadulás igénye, szándéka nem hozott igazi eredményt. Tolsztoj unokahúgával, Szolja Andrejevna Tolsztajával kötött házassága (1925. szeptember 18.) sem jelentett életében lényegi változást. Barátai szomorúan látták: „az utolsó időkben hunyorgó szemmel élt... hunyorogva korhelykedett, és hunyorogva csinálta botrányait.” Ennek az életérzésnek, időszaknak drámai hatású szintézise, A fekete ember - 1922-től követhető nyomon keletkezéstörténete - iszonytató (terribilta) erejű emberi dokumentum, kegyetlenül tiszta és szug- gesztív alkotás. Tovatűnt belőle a Kocsmás Moszkva fölényes önpusztításának világérzése. Az életvágy és életerő szánalmas elesettségbe, keserű hangulatba, delíriumos rémlátomásokba torkollott. A végzetével viaskodó, sorsköréből kitörni nem tudó, illúzi- ótlanul és reménytelenül magára utalt költő groteszk vizionálása, záradékában statá- riális tömörségű tényközlése ez a mű. Rémisztő helyzettudat hozta létre a képzelet fekete emberét, akinek tekintete „kék oká- dás”. A gyötrelmes - rapszodikus költemény az életharctól megtört, szesztől beteg lélek víziója, az ítélő és sújtó lelkiismeret, a meg- tévelyedett becsvágy, a haj szol t-űzött költő látomása a lélekdráma színpadán. Döbbenetes erővel hitelesíti Jeszenyin vallomását: a történelem szakadéka az ő szívén keresztül húzódik. Novemberben a moszkvai Pirogov utcai idegklinikán gyógykezelték. A két hónapra tervezett gyógyításból két hét telt el, amikor elhagyta a klinikát, hogy Leningrádba költözzön. Szándéka volt, hogy húgait is magával viszi. Két napig kiadói, szerkesztőségi dolgait rendezte, majd elbúcsúzott barátaitól. Zinaida Reichet, első feleségét is meglátogatta. Búcsút vett gyerekeitől, Tatjánától és Konsztantyintól. Mindenkinek azt mondta, Leningrádba utazik: új életet kezd. Az önsorsrontó életmóddal való szakítás és gyökeres újrakezdés helyett azonban - költői beérkezésének színterén - fátumos sorsa tragikusan lezárult. Sz. Gyemigyenko és F. Mohorov Jesze- nyin-kutató orvosok szerint a hivatalosan deklarált öngyilkosság verzióját is megfelelő irányítással dolgozták ki... Jeszenyint jeszenyin azon a tragikus éjszakán tettleg súlyosan bántalmazták, majd megfojtották és felakasztották, az öngyilkosságot csupán megrendezték. Fő érveiket az igazságügyi orvosszakér- tói jelentésből és a halott költőről készült felvételekből vonták le. Az orvosszakértői jelentést 1925. december 29-én Leningrad obuhova kórházában Hiljarovszkij orvosszakértő írta alá. Az eredeti aktán kihagyások, kitörölt mondatok találhatók. Többek közt ilyen megállapítások olvashatók benne: „Az ormyereg fölött négy centiméter hosszú és másfél centiméter széles erőszakos bevágás, egy másik balról felfelé húzódik körülbelül a fülkagyló elülső részéig. Jobb oldalon a bevágás iránya a tarkótájék felé mutat, lúdtoll szélességű. A jobb váll alsó harmadában négy centiméter hosszú, sima szélű seb a bőrön. A bal alsó harmadán egy horizontális és három vertikális seb....” A jelentésnek az a mondata pedig, hogy „az orrnyereg fölött bevágás, egyszerűen azt jelenti, hogy a koponya megsérült. Tendenciózus, sőt hamis állítás, hogy Jeszenyin maga sértette meg koponyáját és okozta a sebeket, az arcán lévő kék foltokat, vágta meg kezét, aztán felmászott az éjjeli szekrényre és a vékony bőröndszíjakra felakasztotta magát szobája központi fűtésének vezetékére. A gégeporcok egyébként is épek maradtak. Mohorov szerint „ilyen sérülésekkel egy ember fizikailag nem képes felmászni az éjjeli szekrényre és felakasztani magát. Még a kezét sem képes felemelni, hogy feltegye a nyakára a hurkot, nemhogy ugyanezt bőröndszíjjal megtegye”. A gyilkosság valószínűségét növeli, hogy a „bevérzéseket a mellhártyán” a súlyos ütlegelések okozhatták. A megfojtás bizonyítéka pedig: ,A fulladás jellegzetes jelei: a gégében a rózsaszínű hab.” Azt a felvetést, hogy Jeszenyin szobája belülről lett volna bezárva, így cáfolja a kutató orvos: J. Usztyinova december 28-án hívta Jeszenyint reggelizni, kopogott szobája ajtaján, majd az odaérkező Ehrlichhel együtt folytatta a kopogást. Végül a szálloda vezetőjét hívták segítségül, aki álkulccsal kinyitotta az ajtót. A visszaemlékezésben szó sincs arról, hogy belülről benne lett volna a kulcs a zárban, mert akkor álkulccsal kívülről nem lehetett volna kinyitni. Ezzel szemben: „a vezető kinyitotta az ajtót és b'ement.” G. Usztyinov és J. Usztyinova Jeszenyin utolsó napjaiban sok időt töltött a költő társaságában. G. Usztyinovot, egy nappal azután, hogy egy magánbeszélgetésben ígéretet tett, hogy elmondja Jeszenyin halálának körülményeit, ugyancsak felakasztva találták. Sokan Jeszenyin tragikumában az oroszparaszti költők elpusztításának nyitányát látják, amelyet Ny. Kljujev, Oresin, Klics- kov... meghurcoltatása és elpusztítása követett. Döbbenetes tény, róluk azt sem tudjuk, hol nyugszanak: nekik még sírjuk sincs. Walter Gross (svájci) Szabó Bogár Imre Decemberi reggel Ilyen hajnal réges-rég nem volt. Jön a tél Hűvös, fényes. Fa és tető és kerítés csak álltak a hóban. N-nak Olyan csendes, tiszta volt minden, amilyenre én már régóta Jön a tél. nem emlékszem. Hosszú fehér hajába hó hull. De később a reggel - mint Gyermek Szánkóra ülünk, régi fiúk. Fülünk a csendbe, születés után - felsikoltott! szemünk a fénybe, A nap sápadt karéja bujkált lelkünk halk suhanásba még az erdő mögötti völgyben, ,1 bódul. s fülét-lábát emelve vonták, cibálták a pórul járt disznót Alacsony ég. Puha, vastag, a már elkészített baltához s kádhoz. két kézzel markolunk bele. Fél kilenckor láttam a báliért, Zuhan a szánkó már velünk, az ég is zuhan lefele. lakomáztak. De hogy lakomáztak! Dínom-dánom duhajos kedvük Te félúton még fölfelé, és győzelmi örömmámoruk szemed nagy, csodálkozó, elkedvetlenített. barna hajad a tél hajában Dudás Sándor fordítása , új szín, remény, csodát hozó. Fecske Csaba Várakozás Az Úr kiválasztottja Mária vagyok Názáret városából egy kert szerény virága kis buta akire anyja néha rászól mit sem tudok és mit sem értek én teszem a dolgomat: főzök mosok imát mormolok szobám rejtekén mitől van az hogy szivem úgy dobog? csodálkozom mi volt ez Gábriel? nem érthetem testembe mért jön ő hiszen kövek közt elvetél a mag előre félem mit hoz a jövő kételkedem de lelkem énekel Uram belém törölted arcodat?! Ünnepi fény Koscsó László grafikái Cseh Károly Karácsonyi jóslat Nem lesz Megváltó mindből, aki jászolban sír föl, - és barmok veszik körül. Tusnády László Ébredés Libegő angyalok hozzák vissza a sóhajtásokat. Fénypaskolta, égig érő lejtőkön az álmok szánkója siklik visszafelé, a hókupolás magasba. Székely Dezső Betlehem után Aludj, kisfiam, ne várd az esti csillagot, idegen kéz az ajtón nem kopog: elherdálták a pásztorok a nyájat, nem hozhatnak mirhát, fenyőágat; hódolóid, a három királyok lekésték az utolsó villamost s nem jönnek már soha. Hófúvások sorompói között vesztegel a csoda. Aludja, az ünnep dínomdánom zaja nem tolakszik ide; s ne remegj, mint a cinkék szárnyán olvadó hópihe: nincs már Heródes, nincs véres martalóc, barna mackódon nem kard ejtett sebet, ne félj, ha hull a kóc... Aludd át ezt a járványos telet (lázmérőben nyújtózó higanyra előbb szólj rá, hogy nem szabad...!) majd csak elvonul, mint a megvert horda, a lehullt fejek fölött koszorúba kötött virágok hóhéra, a fagy... .1
