Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
II ÉM-hétvége ÉM-emlékezés December ! 7., Szombat Lidérc, a magyar csodafegyver Diósgyőrben gyártották 1944-ben Oravec János Már a második világháború előtt, de később a hadiesemények felgyorsulása idején több újrendszerű fegyvert fejlesztettek ki a hadviselő országok mindkét oldalon. A hitleri Németországban ezeket propaganda célokból „csodafegyvereknek” - „Wunderwaffel” az angol nyelvterületen „titkos fegyvereknek” - secret weapons - nevezték el. Ekkor kezdte karrierjét a radar - a rádiólokátor a sonar - a víz alatti hanglokátor a gázturbinás repülőgép, a különféle rakétafegyverek — a szovjeteknél például a sorozatvetók, a Sztálin-orgonák - és végül az atombomba. Ezekben a fegyverekben a legkorszerűbb kutatások öltöttek testet, a korszak csúcstechnikáját képviselték, alkalmazásuk lényeges hatással volt a hadműveletekre. A híres és hírhedt német V-l és V-2 - Goebbels nyomán a Vergeltungswaffe (megtorlófegyver) Angliában, főleg Londonban nagy károkat és emberveszteséget okozott 1944 közepétől. Ezek a „szárnyasbombák” pilóta nélküli repülőtestek általában egy tonna nagy hatású robbanóanyagot szállítottak a rakétatechnika segítségével. Számos szárazföldi rakétafegyvert is kifejlesztettek és bevetettek a németek. A magyar hadseregben is folytak kísérletek új megoldású fegyverekkel, de az ország gazdasági helyzete, az ipar, a hadigyártás kapacitásának egyre gyengülő jellege már nem tette lehetővé az akkor csúcstechnikát képviselő szellemi termékek gyakorlatban való átültetését. Német tervek alapján gyártottak kézi páncéltörő rakétákat és gépkocsi vontatta sorozatvetőt. A magyar tervezésű, kivitelezésű és gyártású „csodafegyver”, a Lidérc bevetésére már csak az év vége felé került sor. Az új fegyvert eredetileg légvédelmi fegyvernek szánták az angol, amerikai tömeges légitámadások miatt. Miután kezdetben a németek semmiféle anyagot nem szolgáltattak a rakétatechnikáról, s mivel csak hazai anyagokra lehetett támaszkodni, a tervezésnél, fejlesztésnél a legegyszerűbb megoldásokat részesítették előnyben. Felhasználtak több, eddig szigorúan titkos magyar találmányt is. így az akusztikus közelségi gyújtót - kiagyalója Pulváry Károly fizikus, a filmes szakma technikai vezetője -, a csepeli W. M., a Fűzfői Nitrokémia és a Dimávag műszaki vezetőinek, fejlesztőinek számos szellemi újdonságát is. A stáb a Csepel elleni amerikai légitámadások miatt települt át Diósgyőrbe, a Dimávagba és az új fegyver tervezésébe, fejlesztésébe bevonták Korán Imre gépészmérnököt, a lőszerszerelő üzem vezetőjét és Papp Gábor gépészmérnököt, az üzemiroda vezetőjét — többek között. A munkát Bézier Károly hmtk. ezredes, a gyár vezér- igazgatójának közvetlen felügyelete alatt folytatták. Több hónapos megfeszített munka után szeptember végén, október elején került ki az új fegyver a gyár kísérleti lőterére, ahol a lőpróbák során nyolc kilométer lótávolságot is elértek. A fronthelyzet miatt rövidesen kiürítési parancsot kapott a Dimávag is. A titkos dokumentációkat, az elkészített alkatrészeket először Dunántúlra szállították. Bizonyos információk szerint Győr közelében még folytatták a kísérleteket. Az új fegyver alkalmazásáról kevés adat maradt fenn. Légvédelmi fegyverként, mint föld-levegő rakétát, vagy mint levegő-levegő rakétát repülőgépről indítva ki sem próbálták, mivel az irányzás technikai-akusztikai előkészületei sem fejeződtek be, illetve a magyar légierő nem rendelkezett megfelelő teljesítményű, minőségű repülőgéppel a Lidérc szállítására, bevetésére. Mint új fegyvert azonban több helyen is bemutatták szigorúan katonai körökben, és ezek során lőttek is vele. A fronton való bevetéséről még kevesebb híradás szól. Budapest ostrománál 1944. november végén, december elején a délről támadó szovjet egységek ellen alkalmazták. Az ötven esztendővel ezelőtti, az akkor legkorszerűbb technikát feltételező magyar rakétakísérletek iránt csak a legutóbbi évtizedben nőtt meg az érdeklődés. A Lidércet Sár- hidai Gyula a Légi háború magyarország felett című könyv egyik szerzője „fedezte fel” újra 1987-ben, amikor a fővárosban élő Korán Imre gépészmérnökkel, a Miskolci Egyetem nyugalmazott egyetemi tanárával, a rakétafegyver egyik tervezőjével és kivitelezőjével találkozott. Ennek a beszélgetésének anyagát csak később publikálta. Ebből kiderül, hogy a magyar „csodafegyver” az akkori viszonyoknak és helyzetnek megfelelően kizárólag hazai anyagokból a lehető legegyszerűbben és legegyszerűbbre készült. A két méter hosszú, negyven centiméter átmérőjű, 3-4 milliméter falvastagságú cső a csepeli gyár terméke volt. Az acélcsövet a repeszhatás növelésére termit adalék réteggel látták el belül. A két részből álló cső felső fele lehajtható volt. Ehhez támasztékos állványzatot is terveztek, készítettek. A diósgyőri gyár a fűzfői lőporgyár szakértőivel együtt állította össze a rakétahajtóanyag összetételét. A hajtóműház végső és sikeres kialakítását, a ferde fú- vókák elhelyezését is Diósgyőrben oldották meg, az „indítást” pedig csappantyú helyett elektromos izzó gyújtóval korszerűsítették. A rakéta kúpos orrában helyezték el a rezonátor gyújtót, ehhez csatlakozott a detonátor, illetve az öt-nyolc kilogramm trotil, a robbanófej. A Dimávag nyugdíjas dolgozói közül még halványan emlékeznek erre a technikai, haditechnikai érdekességre. Reménykedünk, hogy e híradás kapcsán többet is megtudhatunk ennek az időszaknak a legmodernebb kutatásairól, kísérleteiről és diósgyőri gyakorlatáról. A rakéta metszete I j£ | ® ‘gig FurmannImre előző heti diáktüntetés miatt, de rendben lezajlott minden. Jóska szépen beszélt, bár beszédjének nem volt szilárd váza. Nagy formátumú, európai módon gondolkodó politikus ő, csak egy a baj: hogy úgy viselkedik, mintha Magyarországon már legalább száz éve demokrácia lenne. És ez jó is, meg rossz is. Lelkem mélyén egyetértek vele, mégis... el is fogadható. Ha az „igazi” MDF adná a kormányt, és a tanácsadók is innen kerülnének ki, meggyőződésem, hogy rosszabbul állnánk. (1990. június 27.) Nem szabad egy pillanatra sem magára hagyni a Kormányt, mert az a politikai aurában önálló életet él, elszakadhat nem csupán az MDF-től, hanem az országtól is. A tömegekkel pedig az MDF van közvetlen kapcsolatban. Rajtunk kérik számon, ha a kormány vagy a parlament érthetetlen dolgokat csinál. Antalinak nyilván az lenne az érdeke, hogy ne gátolja őt az MDF. Sose felejtem el gőgös megjegyzését a választások után tartott elnökségi ülésen: „Most lehet négy évig mozgalmat csinálni.” Antall másfajta politikus, mint Csoóriék. Másfajta, ez is rossz kifejezés. 0 politikus. Európai értelemben vett politikus. Taktikus, kemény, de tud változtatni, tud visszavonulni ha kell, ha az általa elérendő cél ezt kívánja. Nagy politikus, a nagy politikusokat jellemző hibákkal együtt. (1990. szeptember 27.) Antall József Miskolcra jött. Miskolcon óriási tömeg várta. Kicsit feszültek voltunk az viszont ki fog vérezni, ha nem működhet. Vagy ami ezzel egyenlő, ha fellázad. Antall beláthatná, hogy egyszerű személyi variálással itt nem mehet semmire. Működő párt kell, amelyik a szükséges mértékig (és nem tovább) igenis őt is korlátozza. S Antall beteg. Nehezen írom ezt le, de az az érzésem, hogy egy-két évnél nem húzza tovább... (1990. december 4.) Ma Antall beszédét közvetítette a tévé. A kezeléstől kihullt a haja, paróka van rajta. Most értettem meg Jóska furcsa vonásait. Hogy ismerős volt, meg idegen is... A hangja ismerős volt, az érvelése, beszédjének logikája is, de az ember nem. Vigyáznunk kell. Nem szabad egy emberre építeni mindent, nem szabad, hogy az MDF gyenge párt legyen. Jóska kiépítette a demokratikus intézményrendszert. Óriási politikus, de személye egyben kényszer és csapda is. Puhány emberekkel vette magát körül, ami egyéniségéből, módszereiből következően logikus is és Antall József Magyarország miniszterelnöke volt. Hosszú idő után az első szabadon választott miniszterelnök. Egyik írásomban úgy jellemeztem, hogy „az első ismeretlen katona volt”. Nem pejoratív értelemben használtam ezt a kifejezést, hiszen az amerikai asztronauta, Amst- rong is sokak áldozatos munkájának köszönhette azt, hogy első emberként léphetett a Holdra, és itt is, mint Antall József esetében, az első szóra tenném a hangsúlyt. Néhány évet a politikai élet tűzvonalában töltöttem. Alkotója és alakítója lehettem én is a rendszerváltozásnak. Szép volt, jó volt, kegyetlenül nehéz volt. Egy kicsit belehaltunk mindannyian. Évekig naplófeljegyzéseket készítettem. Ezek közül a feljegyzések közül még nyomtatásban nem jelent meg ez idáig egyetlen betű sem. Néhány feljegyzésrészlet közreadásával emlékezem meg Antall Józsefről, és a minket körülvevő sűrített-préselő időről. (1990. október 30.) Az elnökségi ülést én vezettem. Később megjött Antall is, de csak vagy két órát maradt, odasúgta, hogy vegyük előre a fontosabb kérdéseket, mert el akar menni, nem érzi jól magát. Pedig látszólag sima volt az arca, csak valahogy más volt, más lett ez az ember. Mások a vonásai, nem tudom, nem ilyen volt. Látszik rajta, hogy mesterségesen kezelik: pumpálják, mit tudom én, de egyszerre volt ismerős és ismeretlen is,,. Antall a saját embereit vagy az általa kezelhető embereket kívánja az elnökségbe. Az ő személyét mindenki elfogadja. És ez egy óriási csapda is. Az MDF (1992. április 23.) Ma beszéltem Antall titkárnőjével. Az volt a téma, hogy Antal] mikor tud Békéscsabára menni, segíteni a Kádár Béla kampányát. Rózsa Mariann elmondta, hogy nehéz az ügy, mert Antall szeptemberig kemény kezelést kap a betegségére, és ez megviseli, nem utazik jóformán sehova. Beszéltünk arról, hogy milyen erős Antall, hogy, bár visszafogta magát egy kicsit, de dolgozik most is, és még - így mondta Mariann, még - szellemi tudatának teljességében van. Ez a „még” nem tetszett. Mi lesz, ha kiesik? Amikor a múltkor kettesben beszélgettünk, feltűnt, hogy milyen vékony a csuklója, és még egy momentum. Arról beszéltem neki, hogy 1994-ben az MDF-nek választási pártként kell tovább működnie: profi és kevés létszámú országos irodai hálózattal. Kicsit elrévedve bólintott. Amikor kikisért, arról beszélt, hogy Boross abszolút a mi emberünk, és ami fontos, kormányozni is tud. Ezt kétszer még el is ismételte. Nem reagáltam, pedig érzékeltem a tervet, az ajánlást, de idétlen lett volna, bármit is mondok. (1993- március 18.) Ma fölvettem a munkaviszonyom megszüntetéséből adódó összes pénzt. Antall kért Mészárostól, Selleitől meg tőlem is egy szakmai életrajzot. Minek? Mit akar? Akarok-e én egyáltalán ennél a kormánynál dolgozni? Dehogy akarok. Ügyvédként fogok dolgozni. Ma vettem kézhez a XI. kerületi szervezet választmányának levelét. Kérik hogy Eleket, Debreczenit meg engem zárjanak ki az MDF-ből, Lényegtelen ez is. Van már egy csomó ilyen javaslat. Antall meg Csurka tovább nyílják egymást. Nem érdekel. Antall József halálát, temetését sokan politikai attrakcióként, szereplésként fogták fel. Olyanok tolongtak koporsójánál, akiktől undorodott. Nem kívántam részt venni ebben a cirkuszban, nem vettem részt a temetésen. A temetés után pár nappal családommal együtt kimentem a sírjához. Virágot vittünk, gyertyát gyújtottunk. Álltam a decemberi nyirkos időben, álltam az egyszerű fejfánál, megpróbáltam felidézni pár gondolatát, de nem jutott eszembe semmi. (1991. február 3) Az emberi szabadság kiteljesítését hirdettük, és közben a temérdek tennivaló és politizálás rabjai voltunk és vagyunk. A kormányátalakítás (Szabó Tamás, Schamschula, Gergátz) személyi konzekvenciáiról nem volt tudomása az elnökségnek. Antall egyedül intézte ezt, de az előző változásnál legalább szólt. Most mi is csak utólag, az újságból értesültünk a változásról. Jó, tudtuk hogy ezeken a posztokon várható változás, de mégis... És megtárgyaltuk azt is, hogy Keresztes K Sándor és Andrásfalvy helyére is más kerül, de a kormányalakítás kérdése olyan fontos ügy, amelyből nem szabad, nem lehet egy elnökséget kihagyni. Ez csak mélyíti azt a szakadékot, amely Antall és az elnökség között már régóta megvan. És ez Antalira és a Kormányra veszélyes inkább, de természetesen az egész politikai életre is. íTífiugmilMKlM Dicembei 12 enroll egy ,évk áll . ahhőz, hogy 'elkészülhessen a rendszerváltozás miníszterebüikének ' '! /\ „ . munkásságáról a napi politikai ' l-k k - 7 ' ' 1 letisztult, hiteles történelmi értéké)ése. ^peÁ‘ ért ö * állításunknak egyetlen célja: "
