Észak-Magyarország, 1994. december (50. évfolyam, 284-309. szám)

1994-12-13 / 294. szám

4 A Itt-Hon 1994. December 13., Kedd Postabontás Nem mondhatom el... Nem mondhatom el, nem nevez­hetek be a szűkebb környeze­tünkről szóló, az 50 éves „nagy” Eszak-Magyarország által meg­hirdetett pályázatra. Arra vállal­kozom tehát, tisztelt szerkesztő­ség, hogy egy levelet írok. Levél­ben pályázom Abaújért, megyén­kért, az életért. Ez a táj mindig is élt. Nagymamáink zsámiskája, szüléink emlékei valaha kézzel fogható képek voltak. Sok dolgot elveszítettünk. Mi, Bakta- kék lakosai egy csodálatos kastélyt is. Igen. Én kiskoromban még láttam egy kis maradványát. Sok-sok tanya is elpusztult, vagy romlásra van ítél­ve. Régen a család egy rövid sétát tett egy bizonyos Bazsó tanyához. Édes­anyám is sokat mesélt az életükről. Hogyan énekelt a sötét erdőtől félve, az iskolából hazaindulva. A „Kegyetlenről” nagymamám be­szélt. Az erdőről, amely nevét szerin­te azért kapta, amiért Fáj is. Fájt sze­gény szolga ujja, amelyet mentésül du­gott a hiányzó rész helyére, de „kegyetlenül”. A múlton sokszor elmerengek. So­kat jártam a környező akácosban. Va­laha nagymamám testvérének volt ar­ra csodálatos kertje. Úgynevezett „tel­jes” orgona és egy rózsabokor volt a pi­ciny birodalmuk dísze. Ma már elva­dult minden. De a kertünkben lévő rózsa min­dig emlékeztetni fog régmúlt korok le­tűnt éveire. Három évvel ezelőtt fakultációs fel­adatként növénygyűjteményt kellett készítenem. Szerintem az, aki nem járt a vad­virágok, füvek között, nem is tudja, mi a szépség. így visszaemlékezve meg­terem nálunk a közönséges gólyaorr, a fekete üröm, a bojtorján, az ászát, a bogáncs, a pásztortáska, a szulákok népes családja, a porcsin, a takarmány bükköny. Környezetünk változatossága mi­att, változatos a növényzet is. Ma már csak álmodom a tájról. Keveset sétá­lok. Egyedül nehéz nekivágni egy út­nak. Pláne, ha az ember visszahúzó­dik. De szerencsére e táj felfedezését sokan folytatják a Kék túra útvona­lon. Községünk még Rockenbauer Pál, a nemrég elhunyt nagy természetjáró filmjében is felvillant madártávlatból. (Lásd: Egymillió lépés Magyarorszá­gon) Hogy emberként hogyan gondol­kozók falunkról? Nemrég a boldogkőváraljai vár tö­vében ültem egy kövön. Szép volt őse­ink erődítménye, a táj gyönyörű: a fenyves, a magasban szálló sas. De társnőmtől vágyakozva kérdeztem: merre van Baktakék? ...és valami saj­góit itt belül... Üdvözlettel: Molnár Éva (Baktakék) A kassai Thália új bemutatói Balassa Zoltán Kassa (ÉM) - A kassai Thá­lia Színház idén ünnepli fennállásának huszonötö­dik évfordulóját. Az ünnep­ségsorozat egyik jelentős ál­lomása volt a Márai Sándor Stúdió megnyitása, mely ka­marajellegű darabokat kí­ván bemutatni. A Stúdió a színház adminisztratív épü­letében nyílt meg, aligha méltóbban, mint a névadó kassai születésű író két egy- felvonásosával. A „szerep” lényegében két em­ber intellektuális párbaja, akik közül az egyik - helyzeténél fogva - ki van szolgáltatva a másiknak, mivel rendelkezik az összes eszközzel ahhoz, hogy rákényszerítse vállalt szerepére. A történet vélhető­leg egy meg nem nevezett dél­amerikai országban játszódik, ahol a hatalmat bitorló garni­túra meg kívánja semmisíte­ni az arisztokráciát. Don Ca- sellónak (Dudás Péter alakít­ja), aki nyilvánvalóan a tit­kosszolgálat vezetője, egy ru­tinfeladatot kell megoldania. Az éjszakánként működésbe lépő rádióállomást kell elhall­gattatnia, hogy a külföld ne szerezhessen tudomást az or­szágban zajló folyamatokról. Erre a szerepre szerződteti az öregedő, munka nélküli szí­nésznőt, akinek nincs jövője. Isabella Moréna lezüllött szí­nész élete legnagyobb alakí­tását kapja meg, amikor bele­bújhat Piccolomayo grófnő (Gombos Ilona) bőrébe. Don Casello számára nincs lehetet­len. Lakás, stílbútorok és ru­határ a rendelkezésre áll. Sőt még abba is belemegy, hogy két személyt külföldre juttas­son. Az újdonsült grófnő hite­lét az ellenállók körében két­ségtelenné kell tenni. Utolsó látogatása alkalmá­val azonban kellemetlen meg­lepetésben részesül. Rá kell döbbennie, a kiszolgáltatott asszony kisiklott karmai kö­zül. Föléje kerekedett, mert le­győzte. Már abban sem lehet biztos, kivel áll szemben. A grófnő azt magyarázza neki, hogy a kocsmában Don Casel­lo emberei nem a kilátástalan helyzetét italba fojtó Isabellát hurcolták el, hanem a színész­nőt tehetségesen alakító arisz­tokrata hölgyet. Tehát az ak­kori helyzet volt szerepjátszás eredménye, a jelenlegi felel meg a valóságnak. Nem hasz­nál hízelgés, sem fenyegetés. A durvaság és a tegezés sem. Moréna visszavonhatatlanul halott. Piccolomayo rákénysze­ríti látogatóját a társasági vi­selkedés betartására. Az asszony számára a hely­zet világos. Két út közül vá­laszthat. Vagy vállalja Isabel­la Moréna szerepét, és elárul­ja az üldözötteket. Ebben a helyzetben egy ideig élvezheti a megszolgált júdáspénzt, de azután ismét az ínséggel és ki- látástalansággal kellene far­kasszemet néznie. S talán át­villan az agyán az a felisme­rés is, hogy nincs semmilyen garancia arra, hogy megbízója betartja ígéretét. Bármikor meggyilkolhatják. A másik út Piccolomayo grófnőé, aki emelt fővel távoz­hat az élet színpadáról, mert - amint állítja - néhány roko­nát sikerült ügyessége árán biztonságba helyezni. Nem be­szélve róla, hogy pályája leg­nagyobb és legdrámaibb szere­pét játszhatta el. Igaz, csak az egyszemélyes Dbn-Casello-i közönségnek - s talán ez lehet az egyetlen fájó pont -, de az ajtón kilépve, a szellem arisz­tokratájaként mehet a vesztő­helyre. Melyik szerepet válasz- sza? Gombos Róna grófnője hi­telesebb másik arcánál, Moré­náénál. Ott még kiaknázatlan tartalékokat látunk. így a két alak közötti fe­szültség haloványabbra sike­rült az elvárhatónál. Dudás Péter Don Casellója rámenős, cinikusan jólfésült annak el­lenére, hogy kissé merev hiva­talnok, aki céljai érdekében minden húrt meg tud pendíte­ni. De kellő intelligenciával rendelkezik ahhoz, hogy elis­merje vereségét, és még jó ké­pet is vágjon hozzá. Az élet és halál ura arisztokratikusan, fanyar öniróniával tapsol, mert lelke mélyén felismeri: az általa készített csapdán az eti­kus viselkedés kifogott. Ez a gyér tenyércsapkodás an­nak az asszonynak szól, aki­nek valódi személyazonosságát már nem lesz alkalma kiderí­teni. Kettős tehát szakmai ve­resége. Márai az előző darab ötle­tét kétségkívül az életből me­rítette. Másik egyfelvonásosa még inkább közelít a minden­napok valóságához. Legalábbis eleinte. A „családi kérdés” ba­nális familiáris vitával indul, melyet egy szinte mesebeli lény terel a happy end felé. Ez a kettőség tálcán nyújtja a hu­moros és szellemes párbeszé­dek sorát, és hálás lehetőséget ad a színészeknek. Eszter (Kö­vesd! Szabó Mária) egy a ma­gány ellen lázadó vénlány, áld emiatt épp most apróhirdetés útján megismert, ám soha nem látott árvát óhajt örökbe fogadni. így akar értelmet ad­ni életének. Szeretetet akar adni még abban az esetben is, ha a másik ezt nem érdemli meg. A várakozás ünnepi hangu­latába tör be váratlanul a régóta nem látott sógor, Lajos (Spisák Géza a kassai Szlovák Színház színésze most mutat­kozott be először magyar szín­padon). Özvegyemberként se­gíteni szeretne félresikerült gyermekein. De ez pénz nélkül nem megy. Reméli, Eszter há­zát kölcsönnel terhelheti meg. Van tehát miről vitatkozni, vagy éppen veszekedni. De be­toppan a várva várt vendég: a hetvennyolc éves árva. Flóra (Gombos Ilona) szivarozik és piál. Mindig éhes, és csak húst hajlandó fogyasztani. Emellett meg - micsoda szemtelenség! - „leendő családja” minden ügyes-bajos gondját apróléko­san ismeri. Nem ijed meg sa­ját árnyékától, és szépen ki­oszt mindenkit. Vagyis valódi boszorkány - Lajos látlelete szerint. Kövesdi Szabó Mária szere­pe volt a legnehezebb. Az öre­gedő, jóindulatú, ám kicsit karcos Eszter tartja egyen­súlyban az előadást. Látszólag minden különösebb eszköz nél­kül egyenrangú partnere a többieknek. Spisák Lajos az egy minden hájjal megkent ügyvéd, aki saját önös céljait követi, megbújva a közös csa­ládi érdek meglehetősen hami­san csengő jelszava mögé. Iga­zi ellenfélre talál azonban Fló­rában, akivel remek szópár­bajt tud vívni. Anélkül, hogy megbontaná az általa életre hívott figura egységét, a „boszorkány” csipkelődése nyo­mán feltudja mutatni jobbik énjét. Gombos Ilona Flórája kétségkívül a leghálásabb sze­rep. Jól is érzi magát annak bőrében. Egy boszorkány por­hüvelyét viselő tündérnek len­ni mindenképpen nagyszerű kihívás. Él is a szerep adta le­hetőségekkel. Az előadás után az ember olyan hangulatban távozott a színházból, hogy szentül meg volt győződve róla, neki is szüksége lenne ilyen bűbájos satrafára, aki néha szemébe mondaná a kellemetlen való­ságot. De Márai nyilvánvaló­an inkább arra kívánt ösztö­nözni bennünket, hogy ne cso­dára váljunk, hanem sürgősen nézzünk a tükörbe. 1994. December 13., Kedd Itt-Hon A 5 Lesz egészséges ivóvíz Trizsben Inkább fizessünk a jóért, mint ingyen a nitrátost Gross Róbert Trizs, Ragály (ÉM) - Már az elmúlt rendszerben Lázár György akkori miniszterelnök kijelentette, hogy a ’90-es évek elején minden magyar faluban egészséges ivóvíz kell legyen. Nos, ez egybeesik a rendszer- váltás időszakával, így ez az új kormány feladatává vált. 1992- ben indult egy. kormányprog­ram, hogy az apró falvak veze­tékes ivóvízhez jussanak, akkor határozta el Trizs község ön- kormányzata is, hogy megpá­lyázza ezt a lehetőséget, hiszen a községben levő kutak vize, ta­lajvíz-szennyezett, nitrátos. Kiszely József polgármester: • Az önkormányzati törvény­ben is benne van, hogy 1994 vé­géibe az ország minden telepü­lésén egészséges ivóvizet kell biztosítani. Ennek alapján szü­letett egy kormányprogram, amely konkrétan Borsod és He­ves megyékre vonatkozóan elő­írta az ivóvízellátás megterem­tését, ebben a programban sze­repelt Trizs is. □ Hogyan indult ez konkrétan? • Megpályáztunk egy állam- háztartási pályázatot, céltámo­gatást, ehhez plusz kértünk te­rületfejlesztési alapot és igény­be vettük a Céltámogatást Ki­egészítő Keretet, mint saját for­rás kiegészítésére. Meg kellett ragadnunk minden lehetőséget, hiszen éves költségvetésünk mintegy 8 millió forint, ez a be­ruházás pedig cirka 25 millió­ba fog kerülni. Egy évben a mi fejlesztési alapunk 2,5-3 millió forint, ezért ezt a beruházást mi saját erőből soha nem tud­tuk volna megoldani. □ Hol tart jelenleg a beru­házás? • Elkészült a kút, készen van a gépház, a tárolómedence, a hálózat lefektetésre került, még az aknák kiépítése és a lakos- ság rákötése van hátra. □ Úgy tudom, hogy lakossági hozzájárulás (20 ezer forint) is volt. Ezt az összeget mire fordít­ják? • Ez a rákötés és a vízóra költ­sége. A szomszéd községekben Ragályon és Zubogyon csak köz- kifolyós rendszert tudtak megé­píteni, a mi lakosságunk egy közvetlen víznyerési lehetőséget nyert. Még hozzáteszem, hogy a hozzájánilásból 15 százalékot visszatérítünk közműfejlesztési hozzájárulás címén. □ Azt mondják a rossz nyelvek, hogy ennek a hálózatnak már működni kellene. • 1994. szeptember 30. az áta­dási határidő, bár ez valószínű­leg csúszni fog, a kivitelező munkájában ugyanis minőségi kifogások merültek fel, ezért fog elhúzódni a kivitelezés. □ Tehát magyarul: szeptember­ben még nem, de 1994 végéig el­méletileg mindenkinek lehet a községben ivóvize. 9 így van. □ Úgy tudom, hogy ezt a kutat fogja használni Ragály is. Nem lesznek ebből problémák? • A kút 300 méter mélyfúrás, összefüggésben van az aggtele­ki vízrendszerrel, a kút hoza­ma 220 liter percenként, így ez akár egy 1500 lelkes települést is kielégítene. A két község la­kossága pedig közel sincs ennyi. □ Végeredményben ez egy közös beruházás... • Nem. Az üzemeltetés lesz kö­zös. □ Egy ilyen vízműnek elég ko­moly költségei lesznek... • Igen, úgy gondoltuk, hogy a kazincbarcikai Vízmű Kft.-t fogjuk megbízni az üzemelte­téssel. így szakszerűbb és ol­csóbb lesz, más községek ta­pasztalataiból tudjuk. Ez körül­belül azt jelenti, hogy a lakos­ság 60 forintot fizet köbméte­renként, jövőre a várható eme­lések után 70-80 forintot. □ Úgy hallottam a faluban, hogy az örömbe üröm vegyül, hiszen eddig ingyen fogyaszt­hatták a vizet, ezután pedig fi­zetni kell érte... • Igen, eddig ihatták a „saját” vizüket, amely erősen nitrátos, egészségre káros. Tehát inkább fizessünk a jóért, az egészséges ivóvízért. Komfortosodik a fa­lu, ezt bizony meg kell fizetni. □ Az egészséges ivóvíz feltétele a szennyvízhálózat kiépítése. • El vagyunk kötelezve 1995-re a gázprogramba. Utána jöhet a szennyvízhálózat kiépítése. De ez már az új testület feladata lesz. Számításom szerint kb. 1997-98-ban kerülhet rá sor. A szellemi munka és az öregedés (ÉMÍ - N.J.) - Évezredek óta kutatják a hosszú élet titkát, keresik az okokat, amelyek közrejátszanak az öregedésben, hogy amennyire lehet, kivédjük azokat. Életvitelünkkel, a mun­ka és a pihenés ideális ritmu­sával, rengeteg sporttal, kevés alkohollal, zsíros étel helyett több növényi eredetű táplálék magunkhoz vételével. Sokat tu­dunk már, de nem eleget, han­goztatják az öregség tudomá­nyával foglalkozók. Tudjuk azt is, hogy azok az emberek, akik nyugdíjba vonu­lás után lassítják életritmusu­kat, siettetik útjukat a sír felé - állapították meg orvosok, akik azt tanulmányozták, mi tartja jó egészségben a 70-80 éveseket és a még idősebbeket. Mert léteznek olyan területek, ahol nagy átlagokat tekintve is, több a magas kort megért em­ber, mint másutt. Magas fenn­síkon, jó klímájú hegyekben, ahol sem a nagyon hideg, sem a nagyon meleg nem fordul elő, tehát ahol viszonylag kiegyen­lített a hőmérséklet egész év­ben. Életünk velejárója, hogy fizikailag is, szellemileg is le le­het épülni. Az ember vagy használja az agyát, vagy elvesz­ti intellektuális képességeit, ami arra enged következtetni, hogy amíg élni szeretnénk, ne hagyjunk helyet napjainkban, időbeosztásunkban a szellemi restségnek. Más kérdés, sokan vallják, e nélkül bármeddig lé­teznénk is, azt nem számíthat­juk igazi életnek. Tudósok állítják azt is, hogy azok a vizsgált idős személyek, akiket rá lehetett venni még a szellemi aktivitásra, vissza­nyerték agyuk teljesítőképes­ségét, amelyről azt hitték, hogy végleg elvesztették. Bizo­nyos tanulmányok azt mutat­ják: nem igaz, hogy az örege­dés elkerülhetetlenül a szelle­mi képesség csökkenésével jár együtt. Egy jeles professzor példá­ul megállapította, hogy bizo­nyos játékok serkentik az agy működését, míg mások csök­kentik. „A bingó” például be­szűkíti a gondolkodást. Sokkal jobb bridzset játszani. A ke­resztrejtvényfejtés is használ. A legrosszabb azonban az, ha valaki állandóan a televízió előtt ül. A tévé így kimondhatatla­nul butít, nem járul hozzá szellemi frissességünk megőr­zéséhez, mint azt sokan hin­nék. Ugyanakkor egy másik tudós arra tért ki, hogyha egészségesek akarunk marad­ni, vegyünk példát a majmok­ról, étkezzünk úgy, mint ahogy ezek a hozzánk legköze­lebb álló állatok teszik. Abaúji véradók kitüntetése Gönc, Tornyosnémeti (ÉM) - No­vember 28-án ünnepélyes keretek kö­zött a véradók napja alkalmából ki­tüntetések átadására került sor Gön­cön a Szövetkezeti Takarékpénztár tanácstermében. Négy település: Gönc, Hidasnéme­ti, Hernádszurdok és Tornyosnémeti 68 önkéntes véradóját köszöntötték a Gönci Károlyi Gáspár Általános Isko­la diákjai ünnepi műsorukkal. Mu- csi József a Magyar Vöröskereszt Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Szerveze­tének titkára 11 önkéntes véradónak hússzoros véradásáért, 57 önkéntes véradónak pedig tízszeres véradásá­ért adott át kitüntetést. A Vöröskereszt Országos Vezető­sége Bazsó György Novajidrány és Garadna települések háziorvosának Kiváló Véradószervező Kitüntetést, Szabó Bertalannénak az encsi vörös­keresztes alapszervezet gazdasági fe­lelősének a Vöröskeresztes munkáért ezüst fokozatát, Kormos Imrénének a Kiskinizsi Alapszervezet titkárának a Vöröskeresztes munkáért bronz fo­kozatát adományozta. A kitüntetet­teknek szívből gratulálunk. Tízesztendős a devecseri óvoda Abaújdevecser (ÉM) - Az Abaújde- vecseri Óvoda fennállásának tizedik évfordulója alkalmából ünnepséget rendezett november 26-án délután há­rom órai kezdettel az abaújdevecseri „Elekes”-kastély nagytermében. Jó hangulatú házi ünnepségükön az Aba- újdevecseri Óvoda gyerekei is bemu­tatták - nagy tetszéssel kísért - mű­sorukat. Különösen a nagymamák és az anyu­kák érzékenyültek el csemetéik pro­dukciói láttán. meghívó

Next

/
Oldalképek
Tartalom