Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-14 / 269. szám
4 ESZAK^Magyarország Levelezés 1994» November 14», Hétfő A ODE „harca” A Társadalmi Kamara a közelmúltban országos konferenciát rendezett Budapesten, a Magyar Optikai Művek Művelődési Központjában, ahová meghívtak engem is Miskolcról, az Országos Dohányfiistmentes Egyesület (ODE) képviseletében. Először nyílt alkalom arra, hogy a kormány vezetői jelenlétében és nyilvánosan 45 országos érdekvédelmi szövetség fejezze ki gondjait, problémáit. A különböző szervezetek felszólaltak a munkanélküliség ellen, a nyugdíjasokért, az egészségkárosultak (testi és szellemi fogyatékosok) érdekében, az egészségügyi ellátás javításáért, adózási problémákkal kapcsolatban, a Balatonért, a lakáskérdés ügyében és még hosszasan sorolhatnám, hogy milyen témákban özönlött a panasz. Ezek a segélykiáltások, illetve a konkrét érdekképviseletek mind-mind anyagi támogatást várnak a kormánytól. Az ODE kérése viszont elsősorban nem anyagi jellegű volt, hiszen olyan kormányrendeletek létrehozását kívánja, amely megvédi a passzív dohányosokat a lassú haláltól. Gergely Mihály, a „Józan Élet” Egészség- és Családvédő Országos Szövetség elnöke elszomorító tényeket közölt. Magyarországon minden 3. polgár hal meg szenvedélybetegségek áldozataként. Egyre növekszik az alkoholisták, a drogosok száma, és nem utolsósorban a dohányosok 3,5 milliós népes tábora. Beszédének mottója: „Józanság, önmérséklet, tolerancia, ami mindenki számára kötelező.” Felszólalása sikeres volt - legalábbis számomra ügy tűnt -, amit rövidesen szünet követett, amikor is döbbenten tapasztaltam, hogy az aulában vágni lehetett a füstöt. Legszívesebben gázálarcért kiáltottam volna, és a többi felháborodott sorstársam is. Ha harc, hát legyen harc! Illyésné Gyenizse Erzsébet, az ODE főtitkámője, egy tűzről pattant idős hölgy, a szünet után azonnal tolmácsolta sokunk kérését, miszerint az összegyűlt kb. 800 fő közül a dohányosok tartsák tiszteletben a nemdohányzókat, és vonuljanak egy félreeső részre cigarettázni. Tapsvihar tört ki. Az ebédszünet előtt az elnök a biztonság kedvéért elmondta még egyszer a kérésünket - bizonyára a „gyengébbek” kedvéért - és láss csodát! - óhajunk teljesült. Jó lenne, ha mindezt a kormány is többször hangoztatná és példát is mutatna, hogy ne csak ezen a demonstráción legyünk biztonságban. Simon Andrea Pardon: névazonosság Miskolc (ÉM) - Negyvenöt Szabó Sándor név szerepel a ’94-es miskolci telefonkönyvben (továbbá tizenhét Szabó Sándomé), s ki tudja még hányán élnek megyeszékhelyünkön ilyen család és utónéven anyakönyvezve, akikről távbeszélő hiányában nincs, nem lehet tudomásunk. Miként arról sem, hogy valamennyiük közül hányán víkendház-tulajdono- sok a Mályi-tó partján. (Mindez persze nem is tartozik ránk.) Mindenesetre két házaspárról, illetve annak hölgytagjáról biztosan tudunk: egyikük levélírónk, másikuk keddi (november 8-ai) telefonálónk. Az utóbbi azt sérelmezte, hogy nevében jelentettünk meg egy olvasói levelet november 7-i összeállításunkban, amitől Ő személy szerint elhatárolja magát. Nos, valóban nem a Szentpéteri kapu 81. szám alatt lakó Szabó Sándomé fordult panaszával szerkesztőségünkhöz, hanem egy másik miskolci címen lakó, aki azonban véleményéhez nem kívánta pontos címét adni, de velünk kilétét természetesen megosztotta. Az ilyen kéréseket tiszteletben tartjuk, s ügy véljük, közérdekű ügyekben nem is annyira a név, mint inkább a többeket érintő téma felvetése a fontos. Hiszen rovatunk az olvasói vélemények, észrevételek fórüma, ahol rendszeresen publikáljuk a közérdeklődésre számot tartó írásokat. Igyekszünk ezeket körültekintően közreadni, így ha annak szükségét érezzük, köntrolláljuk a leírtakat. A tóparti állapotokról kifejtett véleményével egyébként levélírónk nem áll egyedül, sokan vélekednek hozzá hasonlóan. S azt sem hallgathatjuk el, hogy az olvasói levél tartalmát még a közlés előtt megosztottuk a polgármester árral, aki választ ígért az észrevételekre. Reagálását szívesen vesszük, s ügy hisszük, várják is az érintettek. S még annyit: a névazonosság a véletlen műve, ami azonban a tényeken mit sem változtat. Mindenesetre, ha önhibánkon kívül bosszúságot okoztunk a Mályi, Teleki Sándor u. 104. szám alatti víkendház tulajdonosainak, úgy elnézésüket kérjük. Szerkesztői üzenet „Szabálysértés”jeligére: Az egyes szabálysértésekről szóló 17/1968.(IV.14.) Korm. rendelet 133. paragrafusa szerint, aki építésügyi hatósági engedélyhez kötött építési munkát végez engedély nélkül, szabálysértést követ el és emiatt 30 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Még abban az esetben is, ha az építmény minden tekintetben szabályszerű és arra a hatóság utólagos fennmaradási engedélyt ad, vagy pedig az építmény átalakítását, illetőleg lebontását rendeli el. Bodnár Ildikó rovata ígéretekben eddig sem volt hiány Amióta ismét ránk tört a legújabb választási kampány - most állítólag sokkal szerényebb kivitelezésben -, levélszekrényünkben, bevásárlás közben a kosaramban, és útközben a markomban „landolnak” a sokszínű, valószínűleg nem olcsó választási propaganda-kiadványok. Kis íróasztalomon szép számban ösz- szegyűlt a szemet gyönyörködtető anyag, és mert kíváncsi és szófogadó polgára vagyok ennek a városnak, így egyre szaporodó álmatlan éjszakáimon el is olvasom ezeket a nyomtatványokat, elnézegetem az idegen, most még - vagy ismét - barátságosan mosolygó arcokat. A szövegek tartalma pártállástól függetlenül szinte egyforma. Mindegyik ajánlkozó - akár képviselői rangra, akár polgármesteri címre törekszik - értünk, lakosokért és a városunkért aggódik és akar tenni. Egyik kicsit szerényebb tervekkel áll elő, a másik már igényesebbekkel, és mindegyik kifejti, hogy milyen Miskolcot szeretne. A nyomtatványok nagyon udvarias stílusban íródtak, és hemzsegnek az ígéretektől. ígéretekben eddig sem volt hiány és most sincs. De jó lenne, ha ez mind pénzzé válna! Bennem olvasás közben, az éjszakai csendben felötlött, hogy ígérni én is tudnék, például olyat is, ami valóban nem kerül(ne) pénzbe. Például: hogy feltétlenül figyelembe veszem a tapasztaltabb korosztály lokálpatriótáinak jóindulatú tanácsait, hogy nem veszek át olyan szép új hidat, melynek gyalogjárója idősebbeknek, kisgyerekeknek, babakocsit toló anyukáknak vagy rokkantaknak „megmászhatatlan”, s nem fogadok el egy 22 millióba kerülő hídhoz pár ezer forintot sem érő primitív pótmegoldást. Nem építtetek régen várt fedett autóbuszvárakozót az amúgy is szűk járdára, amikor mögötte rengeteg szabad és felhasználatlan terület van, nem virágosítom szinte agyon a városháza környékét, és csakis a szűk értelemben vett főutcát no meg néhány reprezentatív palota előtti kis területet, amikor a városunkat teljes hosszában átszelő Szinva patak partja többnyire dzsungelhez és szeméttelephez hasonlít. (Pedig romantikus patakparti sétány lehetne a város teljes hosszában.) Nem bontatom meg a drága pénzen lefektetett új díszburkolatot, nem tüntettetem el a belváros kis hangulatos teréről a szintén új és éppen csak megszokott kandelábert, és nem rendelek újabbakat a lila „Muszka-hídra”, amikor ilyen nyomorúságos időben a régi és működő világítás is megteszi. És főleg soha sem rendelek olyan szobrot, amely az elegáns Széchenyit eltorzítva, a döblingi elmeszanatórium lakójaként toronyba zárva ábrázolja. Mindezek megvalósítása semmibe sem kerülne, illetve kerülhetett volna. Szépek az ígéretek a tiszta városról, a játszóterekről, kutyafuttatókról, kerékpárutakról, új úthálózatokról, kiépült jó és biztonságos szociális rendszerről, a tehetséggondozásról, kulturális életünk fellendítéséről, a lakásépítésről, a munkahelyteremtésről, és főleg a kiszámítható jövőről és a nagyobb közbiztonságról. Mondom, szép ígéretek - én is ezt szeretném ígérni és megvalósítani ha indulnék a kampányban -, de ezt komolyan senki ma nem ígérheti, mert ez a következő esztendőkben csak utópia, hiszen ország-világ tudja, hogy nincs egy lyukas garasunk sem, csak tengernyi adósságunk. Szeretnék olyan pályázó vagy ajánlást kérő politikusjelölt terveiről olvasni, aki azt is megmagyarázza, hogy honnan veszi a megvalósításhoz szükséges PÉNZT. Vagy ez is a mi egyre üresedő zsebeinket terhelné újabb nyílt vagy rejtett adóztatással? Azt hiszem ilyen ígéreteket mostanában a valaha dúsgazdag, óriási saját anyagi háttérrel rendelkező gróf Széchenyi István sem tehetne, ha egy csoda folytán megelevenedne. Elképesztő adósságaink őt is ismételten a tehetetlenség depressziós állapotába kergetnék, és pisztolyhoz sem kellene nyúlnia elkeseredésében, a szíve a pocsékolás feletti döbbenettől, a szegénység mélységétől és a politikai szószátyárkodás és tettetett vakságtól menten újra megállna. Kuszmann Károlyné nyugdíjas Üvöltő dervisek meg az apostolok Halk zongoraszóló ölelkezik a lámpafénnyel, arany szövetet terítve az asztalnál üldögélőkre. Az Észak- Magyarország írói, költői, olvasói tovább szövik a barátság szálait. Azok, akik az emberiség igazi hivatását felismerték, akik távol állnak mindentől, ami századunk tébolya. Mert korunkban üvöltő dervisek jáiják Európa országútjait janicsárokat, mamelukokat toborozva, akik végrehajtják az „uralkodó eszme” szömytetteit: népirtást, nemzetiségi tisztogatást, vallási terrorizmust, gyűlöletkeltést, túszszedést. Követőkre mindig akadnak. A csordaszellem - az egyéni gondolkodásban csődbe jutott emberek habitusa - kitűnő anyag a toborzásra. (Bizonyos, hogy a sajóládi sírrombolók is ilyen üvöltő dervis janicsárjai lesznek, csak rájuk kell találni.) Az apostolok - az igaz szó hirdetői - halk szavakkal, írásokkal, versekkel szólnak az emberi lélekhez, ők beszélnek most. Utat mutatva abba a régióba, amelyben kevesebb az ostobaság, az erőszak, a meghu- nyászkodás, a kétszínűség, a szenvedés. Összejöttek a levelezők is. Ők azok, akik az élet sűrűjéből mintát vesznek, amit az illetékesek vagy vizsgálat alá vesznek, vagy nem (többször nem). Ők a közélet mérnökei. Ók sem hallgatnak az üvöltő dervisekre, csak az emberi beszédre: vox huma- na. Ők citeramuzsikával búcsúztak, hiszen a mezei bokrétához illik a ci- tera. Miként is lehetne köszönteni a betűk szántó-vetőit, mint saját nyelvükön? A szelíd Hold arcán mosoly/ udvarában hattyú felhők/ nem is tudja, mitől boldog/ sötét arca Naptól fénylő A csillagok, bármily aprók/ kicsi fényük belső izzásJ ragyog az Ég, ha nincs is Hold/ éj-vándornak lámpavilág. Mindez történt az ÉM születésének 50. évfordulója alkalmából rendezett baráti találkozón. Csapó András „Az abortuszt szükséges rossznak tartom” Az ÉM postája rovatban az „Édesanya” címmel október 17-én megjelent írásra szeretnék reagálni. Tisztelt Deme Dezső! Az abortuszt én nem ellenzem, szükséges rossznak tartom. Azt írja, hogy: „ 2-3 millió kis emberpalánta nem látta meg eddig hazánkban a napvilágot.” Miért? Hárommillió munkanélkülivel több, jobb volna? Nincs elég nyomorgó az országban? Majd azt: „Az új világ új erkölcshullámai szétzúztak minden családösszetartó láncot, ezért lobogtatja hazánk Európa élén a válások, öngyilkosságok és az alkoholizmus rettenetes zászlait.” Először is egy kis helyesbítés. Tudomásom szerint a lakosság számához, a Föld összes országához viszonyítva világelsők vagyunk mindegyikben. Csak azt kellene észrevenni, hogy ezek egymást gerjesztik: válások az alkoholizmus miatt, alkoholizmus a válások miatt, öngyilkosság alkoholizmus miatt, öngyilkosság válás miatt... Azonkívül mi, magyarok, hajlamosabbak vagyunk az önpusztításra. (Az alkoholizmusnak egyébként történelmi okai is vannak. Régen a vizek szennyezettsége miatt könnyen megbetegedtek az emberek. Ezért volt a magyarnak sokáig nemzeti itala a bor, s lett híres e nép bortermeléséről.) Ma még él az a nemzedék, amely a II. világháború előtt született, és fiainak, mint szokást adta tovább: Nem férfi az, aki nem iszik! Az alkoholizmus másik (sokadik) fő oka, hogy ez az egyetlen államilag engedélyezett kábítószer. A kiábrándult kisembernek egyszerűbb kábítani magát, mint a valósággal szembenézni. Aztán. A válások száma következik az elkapkodott házasságokból - mert jön a gyerek. Ezek persze elkerülhetők lettek volna, legvégső esetben abortusszal, ami azonban erkölcstelen, bűnös cselekedet. Az öngyilkosságok? Mit csináljon az az ember, aki a helyzetét kilátástalannak látja?! Van 10 millió magyar rajta kívül, mégsem segít neki senki! „Szaporodnak a nevelőotthonok... romlik fokozatosan a közbiztonság... többet kell áldozni rendőrre” - írja. Hát igen, mert beengedünk mindenkit, így a bűnözőket is az országba, nem szűrjük ki a kétes elemeket. Nálunk harcolnak az ukránok, az oroszok... A nevelőotthonok az alkoholista családfőknek és a válásoknak köszönhetően telnek meg kislakokkal, no meg nem kívánt gyermekekkel. Azzal sem értek egyet, hogy minden iskolában évente le kellene vetíteni az abortuszról szóló amerikai filmet. Ezzel kapcsolatban elsősorban a felvilágosításra helyezném a hangsúlyt, ám ha mégis elkerülhetetlen a beavatkozás, a döntés a nő joga kell hogy legyen. Visszatérve a bűnözésre: Melyik példa a vonzóbb? Ötven évet lehúzni a gyárban és éhen halni a nyugdíjból, vagy izgalmas, kalandos, rablásokkal, csalásokkal tarkított élet, amely ugyan rövid(ebb), de szórhatod a pénzt. A kultúra pedig azért hanyatlik, mert: Háborúban hallgatnak a múzsák! És most zajlik a harc a pénzért, a hatalomért (osztályharc). Az alábbi graffityt (falfirkát) pedig szeretném megosztani az olvasókkal, kérem gondolják végig: Kapitalizmusban nem lehet demokrácia! Tóth Zoltán Invitálás Lakossági fórum helyett a Martintelep lakói tisztelettel és szeretettel meghívják T. Asztalos Ildikó polgármester asszonyt egy számára megfelelő időpontban kitűzött - lehetőleg csapadékos időjárás utáni - helyszíni szemlére. Szeretnénk, ha személyesen győződne meg Miskolc egyik legrégibb településének illetve közútjainak állapotáról. Nagyon kéijük, hogy az utat gépkocsival bonyolítsa le, és elsősorban a Kisfaludy Károly úttól délre eső területen, a Bornemissza Gergely, Franklin Benjámin, a Guttenberg, a Dráva, a Rába, a Labore, a Kapos, a Szrogh Sámuel, a Barkóczy Ferenc, a Poprád, a Garam és a Budapest-Miskolc közötti vasútvonallal párhuzamos Alkotmány, valamint a református templomhoz vezető Tóth Pál és Gyöngyösi István utcákat tekintse meg, végezetül pedig a Kisfaludy útról az Arany János Általános Iskolához vezető Csele utat. S hogy miért gépkocsival? Mert a gidres-gödrös, kátyús utcák egy kiadósabb esőzés után gyalogosan szinte járhatatlanok. Szerintünk a közlekedés errefelé kritikán aluli, ami a jó ideig mostohán kezelt városrész lakóinak nagyon sok kellemetlenséget okoz. Szíves megértését kéijük, és igazságos, hathatós intézkedését. Tarcsi Lajos és 15 aláíró Megjavították... Október 29-ei összeállításunkban „Villanyóra” címmel közöltük Para- nai János kazincbarcikai olvasónk levelét. Az észrevételre Kiss László, az Émász Rt. Miskolci Üzletigazgatóságának főmérnöke válaszolt: A fogyasztó — aki azonos a cikkíróval - október 22-én, szombaton személyesen közölte a hibát, miszerint három kismegszakítója közül egy meghibásodott - így annak cseréjét kérte. Ügyeletes szerelőink megállapították, hogy a kismegszakító fogyasztói hiba miatt égett le, s közölték az ügyféllel, 1626ríörÍriteL° lenében elvégzik a munkát. Ezt, mint az az olvasói levélből is kiderült, a bejelentő nem vállalta. Panaszát október 31-én kivizsgáltuk és tisztáztuk (a kisautomata szétszerelése után), hogy a meghibásodás oka egyértelműen készülékhiba, amiért nem felelős a fogyasztó. Szerelőink téves intézkedését korrigáltuk, és október 31-én díjmentesen kicseréltük a kismegszakítót. Kazincbarcikai kirendeltségünk vezetője az Émász Rt. nevében személyesen kért a levélírótól elnézést a nem körültekintő ügyintézésért. Dolgozóinkat pedig figyelmeztettük a hasonló esetek elkerülésére. Jogsegélyszolgálat Ma, november 14-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsot ad Demeter Lajos ügyvéd. Gipszfigura Egy szépen helyreállított erkélyrészlet a miskolci főutca (Széchenyi u.) 68. számú épületének homlokzatán Fotó: Fojtán László