Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-03 / 260. szám

SZABADIDŐ Az Észak-Magyarország CSÜTÖRTÖKI MELLÉKLETE 1994. November 3. Kertbarát A víg szüret első próbája Az oltvány fajtája és persze minősége első lépés a későbbi sikerhez Fotó: Fojtán László Harminc éve érik a gyümölcs Miskolc (ÉM) - Három évtizede annak, hogy a Miskolc határában akkortájt található elvadult földte­rületeket - akárcsak hajdanán a pi­onírok - kezdték birtokba venni - méghozzá szervezett mozgalom ke­retében - a miskolci kertbarátok. Innentől datálódik a megyeszék­hely kertbarátmozgalmának kezde­te. E három évtized alatt több száz hektár, nagyüzemi művelésre al­kalmatlan terület vált újra termővé és sok száz kohásznak, vasutasnak, bányásznak adott értelmes elfog­laltságot, regenerálódási lehetősé­get és nem utolsó sorban gazdasági értéket. Napjainkban a miskolci kertbarát­mozgalom, a több ezer kertbarát te­vékenysége országosan is példaér­tékű, s különösen ezekben a gazda­ságilag nehéz években s itt ebben a gazdaságilag ellehetetlenült térség­ben felmérhetetlen jelentőségű. Miskolc város önkormányzata sze­rény lehetőségeihez képest igyek­szik e mozgalmat illetve, e mozga­lom élenjáró képviselői évről évre méltón köszönteni és jutalmazni. A mozgalom ügyének felkarolásá­ért különösképpen Gyurkó Péter önkormányzati képviselőt illeti di­cséret. Már hagyomány, hogy ilyenkor ősszel a legjobb, legeredményesebb kertbarátokat, illetve azokat, akik a maguk területén sokat és önzetle­nül tettek a kertbarát mozgalomért kitüntetik. Az idei kitüntetéseket T. Asztalos Ildikó, Miskolc város pol­gármestere adta az érintetteknek. A kertbarátmozgalom 30. évfordu­lója alkalmából a város díszokleve­lét kapták: Adorján Imre nyugdíjas főorvos, Csepregi Csaba a polgár- mesteri hivatal főmunkatársa, Csé- pányi Sándor, a Kocsis Pál Szakkör vezetője, Hajdú Imre, az Észak-Ma- gyarország főszerkesztő-helyettese, Kerbolt Gyula, nyugdíjas megyei fő- kertész, Németh Zoltán, a Herman Ottó Kertművelő Egyesület alapító tagja. Tallián Viktor, a Csabagyön­gye Egyesület elnöke és Széli Imre, a Kistermelők Megyei Szövetségé­nek titkára. Ugyanekkor Mintakert címmel tün­tették ki a legszebben ápolt, leg­eredményesebben művelt kisker­teket. A Mintakert címet újólag a követke­zőgazdák kertjei kapták meg: a Pin- gyom Virága Egyesületből: Módán János, Csatári Ernő, Csengeri Pál, Papp János, Dósa Kálmánná, Miha- lik József, Szabó Tibor, Szűcs Lász­ló, Tóth János, Lapos György, Lövői Lajos, Jakab Ferenc, Berta István, Varga Lajos, Fehér István, Gergely István, Zsemberi András, Antal Al­mos, Márk Ferenc, Kolyuth Lajosné, Veres József, Gyenes László, Sze­műn Jánosné, Révész László, Gyü­kéi- Mária, Pető József, Gedeon Ár­pád, Csiszár László, Pető Lajos, Bor­bély Imre, Veres Lajosné, Juszkó István, Seres József, id. Bor Sándor, Bárány Ernő, Borsai Ende, Miklósi Béla, Sipos Károly, Nagy Bertalan, Ferencsák Pál, Tóth Ottó, Czető Mi­hály, Kató István, Simonyák Sán­dor, Jurecz Albert, Lábas István, Daku András, Súlya Bál, Rácz Imre, Kondor Gyula. A Herman Ottó Egyesületből: Bé- nyei János, Köpeczi János, Laczó József, Székely Miidós, Nagy Ba­lázs, Németh Zoltán, Szentiványi Pál, Barcaházi István, valamint Kovács Miklós (rózsakertjéért.) A „Mintakert” minősítést 1994 évben első ízben kapták meg: Pingyom Vi­rága Egyesülettől: Petercsák Mi­hály, Simon József, Szabó József, LIngvári István, Ládi Lajos, Miklósi Pál, Tóth István, Balogh Dezső, To- masovszki Györgyné, Mátyás Lász­ló, Juhász Ferenc, Takács Miklós- né, Dojcsák József, Fejes László, Varga Sándorné, Széli Imre, Szin Jánosné, Bánvölgyi Mária, Novak János, Rakaczki Béla, Balázs Lász­ló, Hudák László, Petercsák Zoltán. A Herman Ottó Egyesületből: Tar- jjióczi János, Üveges Ferenc, Molnár László, Csala Géza, Gál Pál, Váradi József. A Kocsis Pál Szakkörből: Var­ga István, Garai János, Demcsák István, Csépányi Sándor, Nyikes János. Daruszögi Imre Nincs attól fennköltebb muzsi­ka a borász ember fülének, mint amikor hallja, hogy a hordók­ban „hangolni kezd a mustzene­kar”. Mint sok-sok méhkaptár úgy zsong, zenél októbertől, no­vemberig a pince. Ilyenkor meg kell állni minden munkával, mert figyelni, élvezni kell ezt a csodálatos borkoncertet. A pin­ce előtt diófa alatt ülve, árnyék­ban, vagy a fáradó nap langy- melegében fürödve, s közben új diót törni és csemegézni. S per­sze kóstolni hozzá előző koncer­tek produktumait, nemes óbo­rokat! Olyan lelki és testi él­mény ez, melyhez hasonlót még a Metropolitanben vagy a Sca- lában sem kap az ember. Persze a későbbi történések sem él- ménytelenek! Újra és újra mérték­tartó óvatossággal kóstolgatni e kü­lönleges metamorfózis fázisait, az édeskésen csípős válfajtól kezdve a végleges, a megtörtént csodáig, az elsődleges szőlőízeket tartalmazó, kissé még kaparós, nyers, keser­nyés, ám mái- üdítő, értágító, szár­nyakat adó nedűig. Ahány fajta, annyi sajátos íz! Mind-mind más árnyalat! Mennyi finomság! Melyiket válasszam? Az igazi borász telhetetlen, szeretné pincében tudni az összes fajta min­den íz-, zamatváltozatát. Fájón vesszünk tudomásul a megváltoz­tathatatlan tényt: a lehetőségeink korlátozottak. Ezért kerül mindig nagy dilem­mába az ember már a kezdetek-kez- detén a szaporítóanyag kiválasztá­sakor. Melyik legyen az a kettő-há­rom, vagy akár kilenc szőlőfajta, amelyiket nekem itt és most érde­mes eltelepíteni. Az egyik szomszéd erre esküszik, a másik meg arra, a feleségem muskotálybs ízeket sze­ret, az anyósom meg a vörösbort, én magam meg a keserű mandulaíze­kért veszek meg. Nos, itt legyen okos a gazda! Hogyan szelektáljon, hogy jól is járjon? Valóban nehéz kérdés ez. Általá­nos tanácsokat tud adni a szakem­ber is. Persze ezek rendkívül fonto­sak, mert alkalmasak arra, hogy az álmok világában repkedő gazda fel­ébredjen, s leszálljon a földre. Pél­dául ilyen fóldreszállító az a kijelen­tés, hogy csodaszőlő pedig nincsen. Olyan szőlő, amelyik a legjobb za- matú, amelyik édes, savas, musko- tályos is, amelyik a legnagyobb fa­gyot is kibírja, amelyiket soha nem kell permetezni, amelyik száz má­zsát terem hektáronként 22-es mustfokkal, nos ilyen szőlő jelenleg csak az Óperenciás tenger túlsó partján, ott is csak kis területen, a kurtafarkú malac fúrási körzetében terem. Tudomásunk szerint a közel­jövőben a magyar kormány nem tervezi e szőlőfajta behozatalát. Következésképp maradjunk itt földközelben, és abból válogassunk okosan, amink van. Már csak azért is, mert van itt miből válogatni. A szakember, Valiskó Benjámin, aki maga állítja elő évrőlévre ezer­számra a szaporító anyagot, a szőlő­Borcooler borral vagy borból ké­szített, kisebb alkoholtartalmú hű­sítő ital Bordói lé mésztejjel közömbösített rézgálicoldat (peronoszpóra elleni védekezöszerként használják) Borház borkészítésre és -tárolásra szolgáló fold feletti épület Borkén a bor kezelésére használt kéntartalmú vegyület (K2S205= kálium-piroszulfit, kálium-metabi- szulfit) Borkorcsolya sós vagy fűszeres (hideg) étel, ami után jólesik a bor fogyasztása Borkő a must erjedésekor vagy a bor tái-olásakor, különösen lehűlés hatására kicsapódó kristályos anyag oltványt, például a következő fontos szempontok alapján jellemzi a fajtákat.- Vásárlás előtt döntsük el: 1. Csemege- vagy borszőlőt akarunk-e telepíteni, vagy mindkettőt. 2. Né­hány tőkéről van-e szó, vagy na­gyobb terület betelepítéséről. 3. Egyáltalán hová telepítünk: szőlő­hegyre, vagy hétvégi telekre? 4. Utóbbira nyilván kevesebb oltványt telepítünk, s mivel csak alkalmak­ként vagyunk ott, olyan fajtát kell választanunk, amelyik ellenáll a betegségeknek, s keveset kell per­metezni. 5. Tudnunk kell terüle­tünk mennyire fagyérzékeny. 6. Tudnunk kell beémek-e a kései faj­ták, vagy sem. Ha nem érnek be biz­tonsággal, ne is kísérletezzünk ve­lük. 7. Tervezett borunk mennyi­ségének megfelelően hamar aka- runk-e fogyasztható bort, vagy olyan borra van szükségünk, ame­lyik lassabban fejlődik, de még há­rom év múlva is nagy bor marad. Az előbbi célra például a fehér borfaj­ták közül a Rizlingszilvánit, az utóbbi célra az Olaszrizlinget aján­lom. 8. Vegyük figyelembe a fajta tápanyagigényét is, azt is, hogyan kell metszeni, nagy mennyiséget, vagy éppen ellenkezőleg, ám ragyo­gó minőséget adó-e a fajta. Ugyanis a mennyiség és a minőség a szőlőnél fordítottan arányos. Azt sem árt tudni, hogy vala­mennyi, még a legmenöbb szőlőfaj­ták is bírnak „gyarló tulajdonságok­kal”. Egyikük könnyen rohad, a má­sik apró fürtű, a harmadik virág­záskor rendkívül érzékeny a hőmér­sékletre, a negyediket a lisztharmat a többi fajtánál is jobban szereti. Ön mit telepítene? - szegezte ne­kem a kérdést egy kertbarát, nyil­ván unhatta már, hogy annyit fecse­gek a szőlőről. Öntsünk tiszta vizet, akarom mondani jó bort a pohárba! Nos, szívesen elmondom, hogy én, most, helyileg Bükkalján (Szomo- lyától Miskolcig) minőségi borter­melés céljából méghozzá több fajta­tiszta nedű előállítására a követke­ző fajtákat telepíteném: a fehér faj­ták közül az Olaszrizling B-20-ast, a Szürkebarátot, a Chardonnay-t, a Rizlingszilvánit, esetleg még a Zöld veltelinit, az Ottonel muskotályt. Il­letve a kék szőlőkből a Zweigelt-et, a Kékfrankost és a Cabernet sau­Borovicska szlovák borókapálin­ka, fenyőpálinka Borpárlat a bor lepárlásakor nyert, nagy szesztartalmú folyadék Borseprő a letisztult bor üledéke (főleg élesztőt és borkövet tartalmaz) Borszesz etil-alkohol Bortörvény a bor készítésére, ke­zelésére, forgalmazására és a bor- hamisítás tilalmára vonatkozó jog­szabály - jelenleg az 1970. évi 36. számú törvényerejű rendelet és en­nek 40/1977. (XI. 29.) MÉM számű végrehajtási utasítása (módosítá­sokkal és kiegészítésekkel) van ér­vényben Borvirág a bor levegővel érintkező felületén képződő gombás, fehér hártya (bőrbetegség) vignon-t. Az indoklás? Az Olaszriz­ling sok-sok évtized óta Bükkalja el­ső számú fajtája. Itt van ennél a faj­tánál az a kellemes, keserű mandu­laíz, amelyet a profi borászok na­gyon szeretnek. Szürkebarát: higy- gyékelnem csak Badacsony nagy faj­tája! Rövid tenyészidejű, szeptem­ber végére meghaladja a mustfokot. Bora harmonikus, savai finomak, gyakran csemegebor minőséget ad. Ászűsodásra is hajlamos. Clrardon- nay: a világ talán legjobb fajtája. Fi­nom zamatú, kemény karakterű bort ad, élénk, finom savai vannak. Ezt a bort igazán csak az ínyencek tudják becsülni. Rizlingszilváni vagy ahogyan a németek nevezik Müller-Thurgau: bár rohadékony, korán érik, hamar fogyasztható bort ad, kellemes, élvezhető nedű, nagy illat- és zamatanyag tartalom­mal. Zöld veltelini: Ausztria fő fajtá­ja, nálunk mostanában teljed el, joggal. Bő termő, jó minőségű, ugyanakkor nagyobb mennyiség­ben is fogyasztható, szóval igazi kvatertázó bora van. Ottonel mus­kotály: azoknak ajánlom elsősor­ban, akik szeretik a muskotályos borokat. Persze másoknak sem árt, ha van a pincéjükben egy kis hordó­nyival ebből a fajtából is. Zweigelt: saját termesztésű tapasztalataim alapján mondom, jó, hogy meghono­sították ezt a fajtát hazánkban. A borversenyek eredményei fényesen igazolják, versenyképes minőségi bora van. Nincs olyan fanyar, ka­rakteres, mint a Kékfrankos, de ép­pen ezért sokkal nagyobb létszámú - úgymond az alkalmi - borfogyasz­tó kedveli. Kékfrankos: nálunk a vezető kékszólőfajta. Bora fanyarkás, sa­vas, a szárazborok kedvelőinek iga­zi csemege. Cabernet sauvignon: bo­ra csupa kellem, elegancia. Minden jó elmondható róla, a bibi inkább a termőképessége körül van, elég ke­veset terem, sőt időnként rosszul termékenyül. Itt különösen igaz: kis termés - nagy bor. Ha mindezek után önök a szapo­rítóanyag lerakatokon mégis jnas fajtákat választanak, akkor sem kö­vetnek el nagy hibát. Sőt tulajdon­képpen semmilyen hibát sem. Hisz itt is érvényes a mondás: az ízlések különbözőek. Borvíz szénsavas ásványvíz Brandy körülbelül 40 százalékos alkoholt tartalmazó, rendsze­rint ízesített, fogyasztásra szánt borpárlat Brix-fok lásd Balling-fok Bródig kenyérhéjízű (bor) Brut (francia) nyers (kevés vagy semmi cukrot nem tartalmazó pezsgő) Büké borok finom illata és zamata Bunkó az akonadugó beverésére és kilazítására szolgáló fakalapács Butélia (butella) hosszú nyakú pa­lack /butéliás bor=palackos (pa­lackérett) bor/ Bütykös szűk nyakú, lapos pálin­kásedény (üvegből vagy mázas agyagból készül) Borászati kislexikon (4. rész) MŰK Haidu Imre Sokan már odaát napszámosok az Úr sző­lejében. Én mondom, jól járt velük a Jóis­ten! Tudom, jól teszik, értőn és szorgalom­mal a dolgukat odaát is. Igaz, innen nagyon hiányoznak. Szolnoki Jenő, Garai János, Munkácsy Gyula, Sza­bó Bandi, s még sorolhatnám tovább a sok felejthetetlen tanítómester, cimbora ne­vét. Sajnos az ember is olyan, mint a gyü­mölcs. Olyan szép, olyan reményteljes az indulás, a fejlődés, ám amikor véget ér a vegetáció, lehull a gyümölcs. Ez az élet rendje. Persze, mint a szép gyümölcsöt, a nagy szüretet, őket is örökre emlékezet­ben tartja az élő. Újból és újból eszünk­be jutnak, ha metszünk, ha kapálunk, ha kóstoljuk ízét, levét a hegynek. S mint a legendák hőseinek tetteit, az övékét is is­mételten szóba hozzuk. Persze szóba hozunk sok minden mást is, mert a harminc évvel ezelőtti első kapa­vágásoktól kezdve mostanáig ezer meg ezer dolog megtörtént. Hál istennek min­dig van mit meghányni vetni. De arra is, akkor is hál1 istent mond az ember ha azt látja, hogy az elmenőket újak követik. Nemcsak a lehullt gyümölcs helyén fakad újra és újra új rügy, új duzzadás. Régi és új résztvevőkkel, változatlan és új tenniva­lókkal évről-évre újra indul ez az abba- hagyhatatlan, nagyon szép verkli. így van ez rendjén. Kertben élni, kertet művelni egyre nagyobb kincs. A létezés eleme, az egészség forrá­sa, a gyarapodás eszköze. A keit a korlát­lan és a korhatártalan lehetőségek tere. Létforma is. A kertészkedés hat-méghoz­zá pozitívan - az idegekre, az izomzatra, s kétszeresen is a szívre. Egyrészt mert egészségesebben ketyeg, másrészt mert jobbá lesz. S a jószívvel maga az ember is mássá, jobbá válik. A kertbarát segítő­kész, a keltbarát jószívű, a kertbarát szó szerint barát. Ősz van. Ez évben is elkészült a nagy mű, magtárban, kamrában, pincében, a termé­szettel hol szövetségben, hol ellenfélként megvívott harc ezernyi gyümölcse. Bevé­geztetett, az alkotó megpihenhet. Ponto­sabban csak pihengethet, mert azért ez a fajta tevékenység soha nem ad időt a tel­jes ellazulásra. De ez nem is lenne jó! Sőt e néhány „lazább" téli hónap után már alig várjuk, hogy újra jöjjön a MŰK. Mert már­ciusban mindig újrakezdjük! Méghozzá teljes erővel! Ha valaki mindezek után csodálkozva azt kérdezné: miért?-erre csak egy válasz le­hetséges. Egy kínai, ezeréves bölcs ta­nács. .. Ha egy életen át boldog akarsz len­ni, légy kertész! Szóval ezért. Ezért is! Pálinkafőzetés Miskolc (ÉM) - A kertbarátoknál, mármint az igaziaknál egyetlen szem gyümölcs nem vész kárba. Ami nem fogyott el frissen fo­gyasztva, vagy a piacon áruként, sót befőtt, szörp, lekvár sem lett belőle, az hordóba kerül, s jóféle kisüsti pálinka alapanyagául szolgál. És ez történik a szőlő „melléktermékével” a törköllyel is. Ezekben a hetekben már javában működnek megyeszerte a szeszfőzdék. Mint minden esztendőben, most is a gyümölcscefre főzessél indul a szezon. Felhívtunk telefonon néhány Miskolc és Miskolc környéki szeszfőz­dét, s aziránt érdeklődtünk, milyen az érdek­lődés, milyen határidővel vállalnak főzést. Valamennyi fózdében elmondták, az idei aszályos nyár nem kedvezett a gyümölcsnek, a tavalyihoz képest lényegesen kisebb volt a ter­més s, ez érződik a főzdék forgalmán is. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy a termelő máról holnapra kitudja főzetni az alapanyagát. A rendkívül népszerű Tyukodi Ferenc ve­zette kistokaji fözde ez évre már végig be van táblázva, ezért csak január elejére jegyzik elő a most jelentkező főzetőket. A várakozási időt illetően jobb a helyzet a Kisüsti Pálinka Kft. fózdéiben. A görömbölyi főzdéjük december elejére vállalja a most fel- iratkozóknak a főzést, míg a vasgyári főzdé- jükben - ezt gőzfűtésűre építették át, így na­gyobb kapacitásúvá és gyorsabbá vált - két hét a várakozás. Ongán, ahol a kft. a harma­dik fózdéjét üzemelteti, a jelentkezés után egy­két hétre vállalják a gyümölcscefre főzését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom