Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-23 / 277. szám

8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1994» November 23», Szerda TÉKA Magyar Napló Miskolc (ÉM-V.T) - Miért olyan megosztott a korábban oly sokszor példás egységet felmu­tatni képes írótársadalom? Miért ássák egyre mélyebbre a szemben állók a lövészárkokat? - teszi fel ezeket a kérdéseket Mezey Katalin a Magyar Napló legújabb számában. Az elmúlt évtizedekben erős(ebb) belső szo­lidaritást felmutatni képes kortárs irodalom társadalmi pozíciója teljesen megingott - eb­ben látja azt a kiváltó okot, melynek következ­ményeként az életben maradáshoz szükséges pénzeszközökért folytatott (sokszor kímélet­len) harc torzítja a „szakma ábrázatát”. A ko­rábbi összetartozás-tudatot erősítő folyamat, a második értékrend kialakulása mára funkció- javesztett. Ez a második értékrend az egypárt- rendszer politikai erőviszonyaihoz igazodó, úgynevezett hivatalos értékrend mellett kép­viselte az írótársadalomban valóban elfoga­dott, a szakmai teljesítményekre alapozó iro­dalmi (biztonság)tudatot. Ez jobbára csak szűk körű, baráti beszélgetéseken, gépiratos, fénymásolással sokszorosított művek útján terjedt. Mezey szerint ez a háttér bírt olyan te­kintéllyel, hogy rendszeresen felszínre hozza és hivatalosan is elfogadtassa a nagy teljesít­ményeket. Voltak olyan alkotók, akiknél a két értékrend összeért, „akik már a jelzett korrek­ciós folyamatok és a kultúrpolitika szeszélyes, de tagadhatatlan mecénási becsvágya követ­keztében nagyjából valós értékük szerint hiva­talosan is érvényesültek. „De gondoljunk csak a Kádár-rendszer irodalmi perifériájára, a má­sodik nyilvánosság levegőtlen szférájába szo­rult írókra (Bibó, Hamvas, Erdély...), akik éle­tük végéig, vagy jóval haláluk után sem kerül­hettek kedvezőbb helyzetbe. A jég alatt egyre hízó második értékrend tehát a tömegkommu­nikáció pátyolgatása nélkül is, szájhagyomány útján, a „tiltott gyümölcs”-érzés éltető erejével formálta önmagát, és alakította a róla alkotott képet. Lehetőségei szerint, támogatások nél­küli irányzatok alkotóműhelyeiből szivárog­tatta magát lassan-lassan az irodalmi köztu­datba. Mára lényegében nincsenek korlátái a hasonló funkciójú elképzeléseknek, gondolok itt a szabadság korlátáira. Mert az anyagi le­hetőségek, a kisebb-nagyobb műhelyek, civil szerveződések a létfenntartásért folytatott küzdelemmel vannak elsősorban elfoglalva, nem az új ízléstudat formálása, újabb, érték- szempontú kritikai attitűd megteremtése köti le erőik nagyobb hányadát. Pedig éppen ez van a legnagyobb válságban, mert a szabadpiac törvényeihez igazodni kényszerülő irodalmi intézmények csőre töltött fegyverekkel egy­mást célozzák, nem a piacot. _ÉM-portré Szellemi szabadúszó Miskolc (ÉM - M.L.) - Egy szellemi szabad­foglalkozású élete: cigányéiet. Illés Lászlóval - aki most bábozással keresi a kenyerét - is csak késői órán tudtunk találkozni. A „csapatnak”, azaz a Kalamajka bábcsoportnak aznap há­rom faluban is volt egy-egy előadása... Történetét - báboshoz illően - talán így le­hetne kezdeni: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy „produkciós ember”. Előadói ké­pességeit a szentesi gimnázium irodalmi-drá­mai tagozatán kezdte csiszolgatni, játszott az iskola amatőr színpadán, C-kategóriás rende­zői képesítést szerzett, de foglalkozott filme­zéssel is. Egyik filmje kikerült a varsói ama- tőrfilm-fesztivájra. Telt, múlt az idő. Tanár­képzőbe jelentkezett. Nem vették fel. Állást keresett itt, állást keresett ott, rá kellett azon­ban jönnie, hogy ismeretségek nélkül csődbe fullad minden próbálkozása. Visszament hát egy időre Szentesre, s „pedellusa” lett egykori iskolájának. Mivel az újabb felvételi újabb si­kertelenséget hozott, elvetődött a miskolci Gyermekvárosba. így lett belőle gyermekfel­ügyelő tanár. Korábbi tanulmányai alapján ő készítette aztán el az állami gondozottak sport- egyesületének propagandafilmjét. Hiába van a vérében a gyerekek szeretete, változatlanul érdekelte a nevelés pedagógiai és pszichológiai oldala is. Megint csak nem vették fel, ezért előbb a katonaságot „végezte el”, majd pedagógiai asszisztensképzésre je­lentkezett. Régi ismerősei — akik saját báb­színházukat ’92-ben hozták létre — tavaly csá­bították el a gyerekek közül, a gyerekek közé. Azóta ismét jáija az országot, s az év 365 nap­jából kétszázat a bábszínházzal tölt. Vissza, visszajár azonban még ma is az állami gondo­zott gyerekek közé. Jó érzés - mondja -, hogy egykori „fiai” közül a legnagyobbak ma már szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben a saját életüket élik. A szent hangszer bűvöletében Meghívó Peskó György orgonaművész miskolci koncertjére Miskolc (ÉM - FG) - Az Észak- Magyarország fennállásának 50. évfordulója alkalmából Peskó György orgonaművész ad koncertet november 24-én, csütörtökön este 7 órától a se­lyemréti Szent István-temp- lomban. □ Az elmúlt ötven év alatt hányszor jelenhetett meg a neve az Észak-Ma- gyarországban ? • Ezt már nem tudnám megmonda­ni... Valamikor a ’60-as évek elején szerepeltem először Miskolcon. Flach Antalék akkoriban indították el az avasi templomban a Collegium Musicum-sorozatot. Azóta rendsze­ressé vált ez a kapcsolat. Érdemes lenne a Kulturális Menedzser Iro­dában Stehlik Ágnestől elkérni a vendégkönyvet, ő pontosan megörö­kítette a miskolci szerepléseim tör­ténetét. Valóban nagyon szívesen megyek, ha hívnak. Bár maga a vá­ros soha nem tetszett igazán, de a közönség nagyon jó. Miskolcon mer­tem először eljátszani Johann Se­bastian Bach: Die Kunst der Fuge című művét. Úgy érzem, szeretnek az ottani emberek. □ Ezt miből érzi egy orgonaművész, hiszen a templomokban még csak nem is tapsolnak a koncert után? • Ezer apró jelből érezni a szerete- tet. Az egyik szilveszter-éjjelen pél­dául felhívott egy idegen férfi, és boldog új évet kívánt. Még az egyik Peskó György orgonaművész felvételemből is bejátszott egy rész­letet a telefonba. Kiderült, hogy miskolci. Mondhatom, nagyon meg­hatódtam. Az egyik avasi koncert után történt, hogy kijöttem a temp­lomból, és nem találtam az ismerő­söket. Odajött hozzám egy férfi, gra­tulált, és meghívott a pincéjébe. Pé­csik István szobrászművész volt. Sajnos, már nem él. Emlékszem, nagyon jól elbeszélgettünk, össze­barátkoztunk. O szerettette meg ve­lem a rántott pacalt is.... □ Hallhattuk már orgonajátékát az avasi templomban, az evangélikus templomban, de ismeri-e a Szent Ist- ván-templom orgonáját? • Még nem játszottam azon az or­gonán, de érdeklődtem a gyártónál is, hogy milyen is ez a hangszer. □ Nem fél az ismeretlenségtől? • Azt szoktam mondani, hogy az or­gonák olyanok, mint a nők. Mind­egyikben van valami hasonlóság, de mindegyik különbözik is. □ Rendkívül népszerű műsort hoz Miskolcra. Hallhatjuk többek között Albinom Adagióját, Bach c-rnoll preludium és fúga című művét.... • Amikor összeállítom a műsort, még nem tudom, kinek fogok játsza­ni. Ez most nem igazán nehéz prog­ram. Arra törekedtem, hogy minél több emberhez szóljon ez az est. □ Egy kicsit talán az édesapjáról is szól, hiszen a. műsorban szerepel egy Peskó Zoltán-darab. Sőt, lemez is készült már az édesapja emlékére... • Ez a Fasor 1989, In memóriám Peskó Zoltán című lemez tulajdon­képpen a Fasori Evangélikus Gim­názium újjászületése alkalmából je­lent meg. De az egykori diákokkal együtt így emlékeztünk édesapám­ra, aki negyven évig tanított itt ének-zenét. Most én is követem a nyomdokait, hiszen orgonafakultá­ciót vezetek a gimnáziumban. Na­gyon szeretem ezt a munkát, nem­csak azért mert sok tehetséges di­ákkal foglalkozhatok, hanem azért is, mert az orgona szent hangszer, hatalmas nevelő ereje van. Nyelvtanulás - villámfényben Budapest (ISB - DÁ.) - Világúj­donságnak nevezi új nyelvtanu­lási módszerét a Relaxa Kft. A szerzők a Nyelvtanulás a meg­értés villámfényében címmel tartott keddi budapesti sajtóbe­mutatón adtak ízeb'tőt azokból a német és angol nyelvű progra­mokból, melyek révén szerin­tük könnyebben és hatékonyab­ban lehet nyelveket tanulni. Le­szögezték: módszerük valóban a relaxációból nőtt ki, de attól ma már függetleníthető. Mint Makara György, a Relaxa Kft. ügyvezetője és Dálnoki-Fésüs And­rás nyelvtanár, neveléstudományi kandidátus elmondták: e módszer által a nyelvtanulás olyanná válik, mint amilyen az anyanyelv elsajátí­tása, vagy az idegen országban - anyanyelvi környezetben - való ta­nulás. Véleményük szerint nagyon kedvező hatású, hogy a kazettáról halott szöveg jelentését nem talál­gatva kell megérteni, hanem a szin­tén elhangzó magyar fordításból mindent előre pontosan lehet tudni. A szerzők azért tartják hatékony­nak e módszert, mert így a félreér­tések lehetősége is jóval kisebb. A dolog lényege, hogy a magyar jelentést követően hangzik el az ide­gen nyelvű szöveg, sok-sok variáció­ban. A folyamatos szöveghallgatás nemcsak a relaxációs módszer sze­rint, de éberen, tudatosan tanulva, illetve háttér-tanulásként (azaz fő­zés, vasalás, autóvezetés stb. köz­ben) is alkalmazható. Mint elhang­zott: az újdonság az, hogy anyanyel­vi insertekkel hallgatható az idegen nyelvű szöveg, s ebből a megértés a sorozatos meghallgatás révén auto­matikussá válik. A nyelvtant, illet­ve a szavakat így biflázás nélkül a nyelvhasználatból a saját intelli­genciája révén szinte észrevétlenül sajátíthatja el a tanuló. A német alapfok I. tankönyvről olvashattuk a szegedi Deák Ferenc Kétnyelvű Gimnázium szaktaná­rának igen pozitív véleményét. Mint Reményi Jakabné leírta: a gyerekek felszabadultan, gátlások nélkül csevegtek a megtanult mon­datokkal, könnyedén használták azokat az órákon kreált váratlan helyzetekben is. Magyar népdalok a magas hegyek között Svájci egyházi csoport a miskolci egyházi gimnáziumokért Ketten a Svájcban járt tíz egyházi gimnazista közül Fotó: Farkas Maya Miskolc (ÉM - M.L.) - Egyes val­lási felekezetek között - annak ellenére, hogy bizonyos tekin­tetben hasonló problémákkal küzdöttek az elmúlt évtizedek­ben, sőt mai gondjaik sem áll­nak messze egymástól - még most is akadnak ellentétek. En­nek ellenpéldájának tűnik azonban az a katolikus és refor­mátus gimnazistákból álló öku­menikus csoport, amely nemré­giben érkezett haza Svájcból, ahol vendéglátóiknál majd’ tíz napot töltöttek együtt. Testvérgyülekezet Aarau egy svájci kanton fővárosa, nem messze Zürichtől. Két évvel ezelőtt az ottani gyülekezetből Ma­gyarországon jártak: testvérgyüle- kezetet kerestek. A két miskolci egyházi gimnázium kapcsolata - amelyek most, november elején meghívásukra Svájcban jártak - ekkortól datálható az aarauiakkal. Érdekes megjegyezni azonban, hogy nem svájci és magyar gimnázi­umok kapcsolatáról van szó, hanem egy svájci egyházi csoport érzi szük­ségét annak, hogy odafigyeljen isko­láinkra, s ezek támogatására is haj­landóságot mutatnak.- Ez a támogatás persze nem ki­mondottan csak az anyagiakra vo­natkozik - mondta Ábrám Tibor, a Lévay igazgatója. — A miskolci diá­kok és tanáraik mostani első útjára is elsősorban azért került sor, hogy az ottani iskolarendszert, a svájciak életvitelét megismerhessük, s új kap­csolataikat erősíthessük. Persze nem elhanyagolható szempont magának a német nyelvnek gyakorlása sem. Hegyek között A magas hegyek országában a gyerekek két napot helyi középisko­lákban töltöttek.- Talán nem szükséges mondani - állította Fehér Annamária és Nagy Viktória, akik a reformátusoknál il­letve a katolikusoknál tanulnak, kint viszont egy vendéglátó család­hoz kerültek -, hogy Svájcban mo­dernebb az iskolarendszer, keve­sebb a tananyag. Tanulnak viszont olyan, az itthoni középiskolában is­meretlen tárgyakat is, mint például a társadalmi-gazdasági ismeretek és a pszichológia. Ami tudásszin­tűnk viszont magasabbnak tűnik, mint az övéké. Ott főleg praktikus dolgokat tanulnak, az önállóságra nevelik a diákokat. Lazább az isko­la és a gyerekek közötti kapcsolat is. Indulás előtt arra készítettek föl minket, hogy a svájciak hűvöseb­bek, tartózkodóbbak. Mi viszont azt tapasztaltuk, hogy velünk, vendé­gekkel szemben nyitottabbak vol­tak, persze az is igaz, hogy egy­más között megtartják a három lé­pés távolságot. Ez viszont már az ő dolguk. A miskolciak svájci tartózkodása azonban nem csak „tanítási napok­ból” állt, hiszen egy Svájcban élő, magyar származású geológus tanár szervezésében eljutottak a Közép- Alpok Rigi nevű csúcsára. Részt vettek egy úgynevezett Missionsba­sar rendezvényen is - ahol magyar népdalokat és ifjúsági egyházi dalo­kat énekeltek -, amelynek bevételé­ből a rászoruló országokat támogat­ja a maga módján az ottani gyüleke­zetek közössége. A rendezvény mos­tani bevételének egy részét az idén a két miskolci egyházi gimnázium­nak ajánlották föl. Francia filmek Miskolc (ÉM) - A közelmúltban vé­gétért III. Francia Filmhét sikere arra ösztönözte a szervezőket, hogy a miskolci közönségnek ráadásként két másik filmet is levetítsenek. így a Béke mozi kamaratermében no­vember 24-én, csütörtökön este 6 órától a Moderato Cantabile, más­nap, 25-én - szintén 6 órai kezdettel — pedig az Une Aussi Longue Ab­sence (Egy oly hosszú távoliét) cí­mű alkotásokat láthatják az érdek­lődők. Mindkét filmalkotás Mar­guerite Duras regényei alapján ké­szült. A szerző a francia irodalom, színház és filmművészet élő legen­dája. Az előadásokra a belépés in­gyenes. Fotókiállítás Sárospatak (ÉM) - Juhász Miklós fotóművész gyűjteményes kiállítása nyílik Sárospatakon a Művelődés Háza galériájában november 24-én, este 6 órakor. A bemutatásra kerülő anyag felöleli a művész munkássá­gának közel negyven évét, aki kife­jezési eszközei között felhasználja a klasszikusnak tartott képi eljárá­sok mellett a fotótechnikában és technológiában lévő lehetőségeket, a kémiai színezéseket, különféle képmódosító eljárásokat, fekete-fe­hér és színes montázstechnikát. A tárlatot Dobrik István művészettör­ténész, a Miskolci Galéria igazgató­ja ajánlja a közönség figyelmébe. Balettparádé Két modem táncdarabbal lép a kö­zönség elé ma este Budapesten a Petőfi Csarnokban Bozsik Yvette és társulata. A zenéket John Lurie, Giordano, a Kronos kvartett és D.J. Kush szerezte. A koreográfiákat Bo­zsik Yvette készítette. Fotó: Nagy Gábor (ISB) Nem csak öregeknek Bocs (ÉM) - Kultúrműsorra várja az érdeklődőket a bocsi nyugdíjas-klub rendezősége november 24-én, csütör­tökön délután 3 órára a helyi Falu­házba. Ez alkalommal bemutatkozik az alsószuhai színjátszó és népdal­kor, a tiszaszederkényi táncosok és citerások csoportja, majd szavalatok­kal és énekszámokkal a házigazdák is fellépnek. A műsorban közreműkö­dik Satlovszki Gábor, az ózdi bá­nyászzenekar szólistája. Lévays nyílt nap Miskolc (ÉM) - Hogy iskolájukat az érdeklődők még jobban megismer­hessék, november 22. és 24. között - keddtől csütörtökig - nyílt napokat rendez a Lévay Református Gimná­zium a miskolci Központi Leánykol­légium épületében, a Palóczy u. 1. alatt. A tanulók és a szülők ez alka­lommal bármelyik osztályban láto­gathatják az órarend szerinti tanórá­kat, a szünetekben pedig az iskola oktatási rendszeréről, illetve sajátos­ságairól kapnak tájékoztatást a je­lenlévők. (A tanítás reggel háromne­gyed nyolckor kezdődik.) A gördülé­keny szervezés érdekében a rendezők kérik az érdeklődőket, hogy részvé­teli szándékukat előre jelezzék a 46/ 412-961-es telefonszámon. Katalin-bálok Miskolc, Encs (ÉM) - Katalin-na- pi bálra váiják az érdeklődőket Mis­kolcon a Vasas Művelődési Köz­pontban november 25-én, pénteken este 7 órától. A bál vendége Dolly lesz. Az encsi Közművelődési Intéz­ményekben november 26-án, szom­baton este 7 órától rendeznek Kata- lin-napi táncházat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom