Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-19 / 274. szám
6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- November 19., Szombat Fafúvósok hétvégéje Tiszaújváros (ÉM) - Néha ugyan „el- sazbadult” a hangszer, és olykor a fiatal zenészek levegője is elfogyott, ám a kisebb hibák ellenére kellemes volt hallgatni a klarinét- muzsikát. Háromévente rendezik meg Tiszaújváros- ban az Országos Zeneiskolai Klarinétversenyt. Eddig öt alkalommal találkoztak a fafú- vós hangszereket tanuló fiatalok, a klarinétosok, fagottosok, oboások és fuvolások. Ám a fuvolások azt kérték, mivel sokan vannak, legyen nekik is külön versenyük. így idén ők Kaposvárott találkoznak, a fagottosok és oboások Sopronban, s a klarinétosok „maradtak” Ti- szaújvárosban. A verseny csütörtökön kezdődött a Derkovits Művelődési Központban 36 zeneiskola részvételével. Ma délelőtt tartják a döntőket, este nyolctól pedig szakmai tanácskozást rendeznek. A díjkiosztás és a gálahangverseny holnap délelőtt 9 órakor kezdődik a Derkovits Gyula Művelődési Központ színháztermében.. Versenyfújás „TÉKA Kortárs Vass Tibor Nem tudom, a Magyar írószövetség tagjai átlagban milyen idősek, csak sejtem, hogy a szervezet által kiadott lap, a Kortárs novemberi szerzőinek átlagéletkorával (50 év) ez hasonló számot mutat. Miért kell ilyen „statisztikával” terhelni az olvasót? Visszanézve a folyóirat korábbi számait, meglepő következetességet tapasztalunk: feltűnően kevés a fiatal szerző. Sajnálom, hogy az 1960-as évek végén született és a ’90-es években pályát kezdők közül csupán két alkotó, Tallós Péter és Schein Gábor neve bukkan fel. Mindkettő keze alól kritikát olvashatunk. Tallós a közelmúltban elhunyt, már igen fiatalon Sztálin- és Kossuth-díjjal kitüntetett író, Aczél Tamás egyik regényét, a Vadászatot méltatja. Az 1950-es évek elején a Csillag című folyóirat szerkesztőjeként és tekintélyes szerzőként ismert író mára szinte teljesen elfeledett. 1954-ben a Rákosi-rendszer ellen fordult, a börtön elől menekülve nyugati emigráns lett, akit a Kádár-korszak irodalmi, életrajzi lexikonjaiban egyetlen szó erejéig sem jeleznek. „A vadászat nem elsődlegesen politikai regény, noha tagadhatatlanul annak a köntösét viseli... A megértés nem szükségképp jelent megbocsátást, noha a szerző arra kéri olvasóját, hogy a regény szellemiségének ezt az aspektusát se hagyja figyelmen kívül” - vallja Aczél a kötet utószavában, s ez szöget üt kritikusa fejébe: ha az írót még harminc-harmincöt évvel később is ilyen erősen foglalkoztatja az a korszak, akkor még mindig bántják régi tettei. „Talán öntudatlanul is tisztázni akaija magát — még ha az idő már rá is borította a tényekre a feledés palástját?” - teszi fel a (közhelyszerű) kérdést Tallós. S hogy politikai műnek minősítjük-e vagy sem, az azért nem lényeges, mert nem ettől lesz az, ami valójában: egy társadalom- és önkritikái, leleplező nagyregény. Mamo János: Fellegjárás című verseskötetéről Schein esszéisztikus ízű, élvezetes szöveget ír. Kiemeli a költő metaforákkal szembeni bizalmatlanságát, és a köznyelvben motiválatlanná vált képek nyelvi játékokkal való „el- varázsolását”. Bár a metafora metafizikus értelmezésének paradoxona Schein szerint a poétika csalása, elsősorban öncsalás, s ezzel kétségbe vonja, hogy Mamo nem képes előnyére fordítani ezt, nem hiszem, hogy ettől még le kell mondanunk a fellegekben való járásról. A köteteim miatt nem kerülhettem ki ezt a közhelyet (sem), mert Mamo legtöbb verse „odakényszerít”. A megszenvedettség hitele Irodalmi találkozások Kányádi Sándor erdélyi költővel Kányádi Sándor Dobos Klára Miskolc (ÉM) - Azzal kezdte, hogy csalódást fog okozni a jelenlévőknek. Mindenütt azzal kezdte. A gimnazistáknál, a felnőtteknél, a kisdiákoknál. Mert mindenki azt hiszi, hogy egy igazi költővel fog találkozni. Pedig nem. Bár szeretné hinni. Majd, talán, ha meghalt, és az utókor költőnek ismeri el. És egyébként is: kételkedni kell! A Jóistenen kívül mindenben... — Nagygalambfalván, Udvarhely megyében, a Nagy-Küküllő mentén... — kezdi a választ a játékból” feltett kérdésre. Előző nap ugyanis előadásában elmesélte, hogy az újságírókat mindig csak az életrajza érdekli, pedig az benne van a lexikonokban is... Egyszer, amikor családja tagjai hallották, hogy a rádióban interjú lesz Kányádi Sándorral, valaki megjegyezte: ,Na> az Öreg már megint Nagygalambfalván született.” Szóval megint Nagygalambfalván... Ahol Petőfi elesett. Mesél róla a gimnazistáknak. A faluról is, Petőfiről is. Hogy is írhatott volna az az ember verseket oroszul?! De ha írt, akkor is meg kell neki köszönnünk, hogy 26 évig magyarul verselt... És beszél az órán a Halotti beszédről is. Mégiscsak magyar tanár. Mondja, az irodalomórákon igazából ismereteket kell plántálni módszeresen, néha lehet csak egy-egy ilyen látványos „misét” celebrálni...- Elég sűrű programot vállalt, napi 3-4 találkozó. így szinte elsuhan az emberek mellett...- Nem suhanok el, csak érzem, meddig „mehetek”. Az általános iskolás gyerekeknek türelmük sem volna több. Azért ilyen sűrített a program, mert én messziről jövök. Ezt a körutat tavasz óta terveztük, Kárpátalja is benne lett volna, de azt mondták, hogy Sándor bácsi ősz van, a kupon is sárgul, akkor tessék jönni, amikor saláta van legalább... Idővel szeretnék eljutni a magyar irodalom-birodalomnak arra a részére is. Miskolcon nem először jár. Utoljára ’91-ben volt itt, úgy mondja, rehabilitációs körúton, hiszen amikor Papp Ferenc ’84-ben meghívta az egyetemre,, bizony nem dicsérték meg érte. Évente általában 60-70 találkozón vesz részt, ebben az évben azonban rekordot dönt. Pedig egy írónak az volna a dolga, hogy üljön otthon és újon. Viszont Erdélyben szükségük volt erre a nemzeti létben „senyvedőknek”. Kéri, tegyem ezt a szót idézőjelbe, mert bár nem egy leányálom nemzetiséginek lenni, de nem is olyan rettentő tragikus. Politikai példa Nem megy bele a politika zsákutcájába. Az előadásokon természetesen több ilyen jellegű kérdés hangzik él, de a költő „nem felel, úgy felel”. Azt mondja, ’89-ben eljött a „boldog versek” ideje, a szabadság „teljes”, ha verik őket, akár vissza is üthetnek... Hogy mi lesz most, mikor betiltották a Himnuszt? „Honnan tudjam?” — kérdez vissza. „De hogy lehet komolyan venni egy országot, ahol csak az én életemben ötször változott a nemzeti himnusz?” Hogy Habsburg Ottó túl sokat jár Magyarországra? „Van neki mit törleszteni. De a fiú nem tehet apja bűnéről.” Hogy néha a médiák „elszaladnak”? „Semmilyen, szélsőséggel nem tudok egyetérteni. Azt vallom, hogy ne szíts gyűlöletet!”- Azért verseiben sok a politikai tartalom...- Van, persze. Sok mondandóját az ember metaforákba csomagolja. De ebbe aztán sok mindent bele is magyaráznak. Több helyen megtanítottam a gyerekeknek azt a versemet, amelyik úgy kezdődik, hogy betemetett a nagy hó... Azt mondja az óra végén az erdélyi magyartanár szinte suttogva: „Sándor bátyám, azért a rigó megmarad feketének!” Mit mondjak egy tisztalelkű magyartanárnak? Ábrándítsam ki, hogy Móricka is azt mondta, tanító néni nekem akármit mutogathat, én úgyis azt fogom mondani, amit akarok. Meghagytam a hitében. Aztán három nap múlva Marosvásárhelyen is elmondtam a verset. Jön a könyvtárigazgató, s azt mondja: „Tudod, Sándor, azt szeretem benned, hogy ha csak egy rigó képében is, de mindig ott vagyunk a verseidben.” Mondom, Jóska, az Isten áldjon meg, ez nem így van. Legyintése a válasz - mondhatsz nekem akármit. Snitt. Jugoszlávia, ’73, jókedvű értelmiségi társaság. Hogy szórakoztassam őket, elmondom ezt a történetet. Nevetnek is, ám egyikük megjegyzi: nincs igazad, tudatalatt te is arra gondoltál... Úgy vagyok most már vele, mint Háry János a Napóleontól kapott aranyórával. Zenei tálcán A miskolci általános iskolásoknak József Attilát tanított. ,A semmi ágán ül szívem...” - kiabáíták a gyerekek. Sándor bácsi meg is magyarázta: ,A felnőttek ki akarják sajátítani. Pedig lelki lábbeli ez. Bele lehet nőni. Öregasszony, öregember korig viselhető. És a gyerekek sokkal inkább el tudják képzelni a semmit...” De mintha kortársait nem becsülné túlságosan. Többször is hangsúlyozza, hogy túl sok a vers. „Bár mindennel olyan jól el lennénk látva, mint szép magyar versekkel. Az igazság az, hogyha most leteszi minden kollégám velem együtt a lantot, száz évig nem ír senki, akkor is van mihez nyúlni. Hál’ Istennek.”- Sok versét meg is zenésítették. Vannak köztük hagyon jól sikerültek, de vannak gyengébbek is...- Nekem könnyű, botfülű vagyok. De rendkívül fontos missziónak tartom ezt. A Kaláka például nagyon elegáns és nem tolakodó zenei tálcán teszi elénk a verseket. Olyan Ady Endre-, Kosztolányi-, Babits-verseknek tapsolnak így a fiatalok, amit föl nem lapoztak volna. Ez rendkívül nagy öröm. És a sikeresebb dalaikban kihangosítjók a versben élő eredendő muzsikát. Van néhány vers, melyet ha meghallok, kiesik a könnyem. Én tényleg nem tudok énekelni, pedig édesanyám a falu legjobb énekese volt. Édesapámnak nem volt hangja. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem jár templomba. Azt mondta, mert az Úristent énekszóval is dicsérni kell. Ha már ezt a tehetséget megvonta tőlem, nem megyek, én vele a dolgomat a mezőn is el tudom végezni. Fától fáig- Életünkben rengeteg fa mellett elmegyünk... Ön fától fáig lopakodott...- Egyszer egy kisfiú szavalta ezt a verset. Csodálatosan. A megszen- vedettség hitelességével. Már nem lopakodom, kifelé megyek az erdőből. Vagy éppen befelé. Ebben a korban az ember már az őszi fákhoz vonzódik...- Mégis, melyik fát szeretné most elérni Sándor bácsi?- Szeretném, ha filológus fiam megszánna, és megszerkesztené az összegyűjtött verseimet. És szeretném megírni a Nagy verset.- Még nem írta meg?- Nem tudom. Azt hiszem, hogy írtam 5-10 olyan verset, amit nem kell szégyellni. Ez sem kis dolog. Van nekem egy szerkesztő barátom, mindig megkérdi, megírtam-e már az igazi nagy verset. Nem, mondom, félek, ha megírom, meghalok. Mire mindig visszakérdez: nem éri meg meghalni egy versért?! Megéri, csak még előbb el kell intéznem egy-két dolgot... Tízéves óvoda Abaújdevecser (ÉM) - Tizedik születésnapját ünnepli az Encs városához tartozó abaújdevecseri óvoda. Az évforduló alkalmából az Ele- kes-kastély nagytermében ünnepséget rendeznek november 26-án, szombaton délután három órától. Az eseményre hívják és várják a volt és a jelenlegi óvodásokat, a szülőket és az óvoda valamikori és jelenlegi dolgozóit. A vendégeket „ovis” műsor köszönti. Százéves iskola Bodrogkeresztúr (ÉM) - A bod- rogkeresztúri Eötvös József Általános Iskola alapításának 100. évfordulója alkalmából ma, szombaton vetélkedőket rendez, este 6 órától ünnepi műsor, majd jótékonysági bál lesz. Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor felavatják az iskolanévadó domborművét. Bábos meghívó Miskolc (ÉM) - A Miskolci Csodamalom Bábszínházban ma, szombaton délután 4 órától a Foltos és Füle- nagy című bábjátékot láthatják a kicsik. Este 7 órától a felnőtteket várják a Kossuth u. 11. szám alatti bábszínházba Muszorgszkij: Egy kiállítás képei és Ravel: Bolero című zenéjére írt bábíantáziák előadására. Makám-koncert Miskolc (ÉM) - A tíz éve működő Makám együttes lép fel ma, szombaton este 8 órától a Vian klubban (Tokaj vendéglátó ház). Miskolci koncertjükön a napokban megjelent második, Divertimento című albumuk anyagát adják elő. Ingyentánc Miskolc (ÉM) - A Vasutasok Vörösmarty Művelődési Háza (Miskolc, Lenke u. 14/A) három alkalommal - egy-egy órában - kedvcsináló ingyenes társastánc-oktatást szervez, korhatár nélkül. A november 21-én induló programban hétfőnként este fél hattól a jive, a cha-cha-cha és a bécsi keringő alaplépéseivel ismerkedhetnek meg a tánckedvelők. „Hétvége Gergely Róbert koncertje. Szombaton este 7 órától Miskolcon a Rónai Művelődési Központban. A Los Andinos együttes koncertje. Szombaton este 7 órától az encsi Művelődési Központban. Vasárnap este 7 órától a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. Észak-magyarországi tájegységi fotószemle megnyitója."Szombaton délelőtt 10 órakor a kazincbarcikai Városi Kiállítóteremben. Egyházzenei hangverseny a miskolci Szent Anna-templom kórusa, a putnoki városi női kar és az edelényi Hozsanna vegyeskar részvételével. Vasárnap délután 5 órától az edelényi római katolikus templomban. KÉPTÁR Kányádi Sándor találkozásai Betemetett a nagy hó erdőt, mezőt, rétet Minden, mint a nagyanya haja hófehér lett Minden mint a nagyapó bajsza hófehér lett csak a feketerigó maradt feketének. Fotók: Dobos Klára
