Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-17 / 272. szám
10 SZABADIDŐ Kertbarát " 1994-November 17«, Csütörtök A szobanövények kiválasztása Mielőtt otthonunkba új növényt szereznénk be, mindig hagyjunk előtte elég időt ennek átgondolására; igyekezzünk elkerülni a spontán vásárlásokat! Előbb azt kell meggondolni, hová tudjuk állítani a növényt, s hogy milyen feltételeket tudunk ezáltal nyújtani számára. Ha napos ablakpárkányra szeretnénk növényt választani, akkor értelmetlen olyat megvásárolni, amely az árnyékot kedveli. Ha fényszegény helyiségben van szükségünk egy növényre, például a bejárati hallba, akkor árnyékot kedvelő növényt válasszunk. Ha a fürdőszobába akarunk növényt tenni, akkor a levegő magas páratartalmát kell figyelembe venni, amelyet a növénynek ott majd el kell viselnie. A növények nagysága Ha már tudjuk, hogy milyen növényeknek van esélyük a jó fejlődésre otthonunkban, akkor vegyük figyelembe azok méretét is. Vannak olyan növények, amelyek nagyon gyorsan megnőnek, de olyanok is, amelyek lassabban fejlődnek, sőt gyakran éveken át változatlannak látszanak. A gyorsan növő növénynek több helyre van szüksége. Ha ezt nem biztosítjuk számára, akkor folyamatosan vissza kell vágnunk. Viszont ha egy kis növényt választunk egy olyan helyre, amely egy nagyobb növény számára sokkal alkalmasabb lenne, a hatás már szinte komikus lesz. Mikor és hol vásároljunk? Új növényeket legalkalmasabb a tavasz és a korai ősz közötti időszakban vásárolni, ugyanis ilyenkor hasonlóak a körülmények azokhoz, amelyekhez a termesztőknél hozzászoktak. Fontos, hogy soha ne vásároljunk semmit a huzatos utcai piacokon, sőt még azoktól az eladóktól se, akik a virágelárusító helyeket a szabadban állítják fel. Minden évben sok szép cikláment adnak el ilyen kedvezőtlen feltételek mellett; látszólag jó állapotban vannak, de mivel ki vannak téve a hidegnek és a huzatos levegőnek, a károsodásuk otthon gyorsan láthatóvá válik. Jó minőségű növények Az a növény, amely vásárláskor kedvező állapotban van, mindig örömet fog okozni, míg azok, amelyek rossz állagúak, a legjobb kezelés ellenére sem lesznek szépek. Csak a legszebb növényeket vásároljuk meg! A legszebb azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy a legdrágább is. Sok kis, kedvelt növény, amelyek kora tavasszal olcsón kaphatók, például a begóniák, a nebáncsvirág, a tun- bergia jól tarthatók a lakásban. Mellesleg a kis növények a lakásban gyorsabban akklima- tizálódnak, mint a nagy növésűek. Mindig győződjünk meg arról, hogy a növény, amelyet meg szeretnének vásárolni, egészséges és erős-e, elég vastag-e a szára, elég dúsnak látszik-e, valamint a levelei men- tesek-e a sérülésektől és a foltoktól. Kerüljük a sárguló levelű növényeket, vagy az olyanokat, amelyeknek a szélei vagy a csúcsai barnák! A kis növényekről ugyan sokszor el lehet távolítani egy-egy sérült levelet azért, hogy jól nézzenek ki, de például a fikusz vagy a filodend- ron szakadt levele hosszú évekig úgy hat, mint egy élő szemrehányás. Pálmák esetében a vásárlás előtt győződjünk meg arról, hogy a központi növekedési pontjuk ép-e, mert a teljes jövőbeni növekedésük ettől függ. Ha anyósnyelvet (Sansevieria trifasciatát) szeretnénk venni, ellenőrizzük, hogy árszerű levélcsúcsai teljesen rendben vannak-e, ugyanis ha a levél csúnya sérült, nem nő tovább. A virágos növények esetében a virágzás éppen csak kezdeti stádiumban legyen; csupán néhány nyíló bimbó legyen rajta. Sohase vásároljunk olyan növényt, amelynek virágai teljesen ki vannak nyílva, mert így már csak néhány napig lesznek szépek, ezzel szemben az olyan növény, amelynek még sok zárt bimbója van, a lakásban még hetekig vagy akár hónapokig is virágozhat. Ne vásároljunk továbbá krizantémokat szorosan zárt, zöld bimbókkal, mert ezek a lakásban gyakran egyáltalán nem nyílnak ki; csak olyanokat, amelyeknél kissé látszanak a virág színei. A növény ellenőrzése Emeljük meg a növényt, és vizsgáljuk meg a levelek alsó oldalát, nem láthatók-e rajtuk kártevők nyomai, majd nézzük meg figyelmesen a növény középső részét, nem látunk-e benne bevont vagy rothadó leveleket. A virágos növények közül csak azokat vásároljuk meg, melyeknek sok bimbójuk van, és erősen állnak a földben. Tegyük vissza azokat a növényeket, amelyek túl laza gyökérzetűnek látszanak. Gondosan ellenőrizzük a növényt, nincse- nek-e kártevői vagy nem beteg-e. Néha a kártevőket magukat nem is lehet látni, csupán csak a hatásukat: csúnya, elcsavarodott vagy foltos levelek és ragadós részek formájában. Ha véletlenül beteg vagy kártevők által megfertőzött növényt viszünk haza, fennáll annak a veszélye, hogy megfertőződnek az otthoni növényeink is. Az lenne az ideális, ha az új növényt kis ideig elkülönítve tarthatnánk, legalább addig, amíg meggyőződünk arról, hogy egészséges-e vagy sem. Ezt gyakorlatilag ritkán lehet megtenni. Bertinoro - a jó bor szimbóluma WiStmwiOM: in origin*; coxtroOata VINONOVELLO MARIO PEZZí WfíCOLTORE ÍMBtO IIUI-IAVfl W.r OMlí.IHí 1M1Í.A s\ r int!! \ J , UH'O KKKrtS'OK'O • ÍTAÍ.ÍA „ V.Q.IMÍ.D. - ITAI.Y Hajdú Imre Bertinoro (EM) - Eső permetez, bár nincs hideg. A húsz-huszonöt kilométerre lévő tenger ilyenkor novemberben enyhet ad, s egyébként is jó pár száz kilométerrel délebbre vagyunk mint Bükkalja vagy Tokaj- Hegyalja. Buszunk szép halmok, lankák, gondosan művelt szőlőtáblák között kanyarog. Mindenhol kiépített, jól karbantartott aszfaltutak, egyáltalán az egész vidék panorámástól még ebben a kicsit lehangoló klímában is egy nagyon vonzó kultúrtáj benyomását kelti. Az autóbuszon a mályi Agroker Rt. egyhetes tanulmányútján részt vevő, zömében borsodi szakemberek ülnek, akik itt Emilia Romagna tartományban a családi vállalkozásban sikeresen működtetett szőlő- és borvertikum szakmai, gyakorlati fortélyaira is kíváncsiak. Annál is inkább mert mifelénk- hiába vannak történelmi borvidékeink, évszázados borkultúránk- a családi vállalkozásban megvalósuló, a szőlőtelepítéstől a saját palackozású borok forgalmazásáig, a szőlő-, bortechnológia minden lépcsőfokát magában foglaló magángazdaság manapság még olyan ritka, akár a fehér holló. Persze arra is kíváncsiak voltunk, hogy itt a híres borok hazájában, Itáliában meg tud-e állni saját lábán egy borgazdaság, illetve ha nem, s ha több lábon áll, mi mindennel kell még foglalkoznia a gazdának, a tulajdonosnak. S ezek a másirányú tevékenységek hogyan integrálhatók bele a fő gazdasági tevékenységi körbe, a szőlészetbe, borászatba? A helyszín, ahová tartunk Bertinoro. Mint már bevezetőmben is említettem a vidék változatos térformái magával ragadják az embert. Ha idejönnék nyaralni Olaszországba, mondjuk két hétre, ezt a helyet szívesebben választanám szálláshelyül, mint a nyüzsgóbb, s más vonatkozásban elegánsabb Ri- minit. Ottani szállodai szobánk hiába néz a tengerre, s a nyitott ablakon át hiába hallom a tenger mor- molását, én az első pillanatban, ahogy megpillantom: Bertinoróba vágyom. Valószínűleg mások is lehetnek így ezzel, mert lám házigazdánk Mario Pezzi a vendégvárásra, a vendéglátásra is berendezkedett. Szállást is nyújt, étkeztet is, s aki itt nyaral, pihen nyilván Pezzi úr borait kortyolgatja, fogyasztja. Majd pedig - néhány flaskával biztosan - el is viszi magával, s ezzel együtt a hírét is terjeszti az itt termettjó nedűnek. Az elegáns címke éke a bornak A Fattoria Paradiso felülnézetből A vendégcsalogatásnak számos ügyes praktikumával élnek Berti- noróban. Nemcsak Pezziék, mások is. Itt van mindjárt a település neve... A vidéken sok-sok évszázada, a római idők óta termesztenek szőlőt, készítenek bort. Egy alkalommal erre járt a ravennai császárné Galla Piacidia, akit megkínáltak a helybéliek borral, méghozzá egy terrakotta edénybe töltött borral. A csá- számő megkóstolta a nedűt, s oly annyira kitűnőnek találta, hogy így kiáltott föl: Nem ilyen szegényesen kellene inni téged, banem aranyból! (Berti in oro - aranyból inni). Ez a bor ugyanis olyan finom, hogy nem szabad agyagkorsóból inni, ehhez aranyserleg dukál. Az ilyen szép legenda még a jó borok értékét is növeli. Az ember méginkább vágyik a megkóstolásá- ra, s a mítoszokkal övezett nedűt még a valóságosnál is finomabbnak fogja érezni. Az áru csomagolásával ugyanúgy lehet hipnotizálni a vevőket. A formás palack, az elegáns címke, mind-mind értéknövelő. Pezziék ezt jól tudják. Azt a hat fajta fehér- és öt fajta vörösbort, amelyet forgalomba hoznak, rendkívül mutatós külsővel jelenítik meg. A bormúzeumuk, ahol a saját boraik mellett a nagyvilágból hozott és kapott nagyborokat mutatják be hangulatos környezetben, ugyancsak egy apró praktikum ahhoz, hogy itt maradjon a vendég. Pezziék szőlőfeldolgozója, pincészete a legkorszerűbb gépekkel, eszközökkel van felszerelve. Am azt is észrevesszük rögtön, hogy náluk milyen tisztelete van a tradícióknak. Nemcsak azért mert az „idegenvezetés” közben többször is elmondják: három generáció műve ez a gyöngyszem, a Fattoria Paradiso, hanem mert saját néprajzi, agrártörténeti múzeumot is berendeztek őseik eszközeiből, mitöbb egy öreg autókat bemutató múzeumocskának is birtokosai. S mielőtt a szőlészetük, borászatuk részletesebb ismertetésére rátérnék, még elmondom, hogy a „több lábon állás” szerves részeként igen kiváló olívaolajat is előállítanak, sőt későn érő szőlőfajtából törkölypálinkát (Grappa di Pagadebit) is főznek. Maga a szőlőbirtokuk negyven hektár. Azokon a részeken, ahol mi is megfordulunk, s amelyeket látunk magas kordonművelésű a szőlő, ezen belül a Sylvoz művelési mód és a csüngő szálvesszős metszés dominál. Egyik-másik táblában - hol buszunk elhalad - az egysíkú fuggönyművelés is Fotók: Farkas Maya felfedezhető, száznyolcvan centi magasságban kialakított kordonkarokkal. (A metszéskor meghagyott szálvesszőkön a kifejlődő fürtök súlyának gyarapodásával a teljes lombozat függőleges síkot képez.) A házigazdánk elmondása szerint hektáronként hatvan-hetven mázsás átlagtermést takarítanak be, ám a bővebben termő fajtáknál a kilencven mázsás átlagtermés sem ritka. Bár Pezzi úr elmondása szerint csak saját termesztésű szőlőt dolgoznak fel, a feldolgozó kapacitásuk méreteit látva ebben kételkedem. Minden bizonnyal vállalnak bérfeldolgozást is, illetve más termelőktől fölvásárolt szőlőt dolgoznak föl későbbi saját értékesítésre. Pezziék borászati technológiából az én figyelmemet mindenekelőtt a vörösbor-készítés, -érlelés ragadja meg. A Sangiovese és a Barbarossa fajtájú vörösboraikat két, két és fél évig szlavóniai tölgyből készült hatalmas hordókban érlelik, majd ezt követően a francia középhegységből hozatott tölgyből készült néhány hektos, új kishordókba fejtik át. Ezekben a hordókban hat-kilenc hónapig érlelik még a bort. Ezekben az új hordókban ez idő alatt egy ma divatos „barrit ízt” kap a nedű. (Ezeket a „kishordókat” mindössze három évig használják ilyen célra, utána újakkal cserélik fel.) Az ász- kolási illat, íz a bársonyos fanyarság, ami két, két és fél év alatt kialakult a hatalmas érlelő hordókban, párosulva az új hordóktól kapott barrit ízzel, egy rendkívül sajátos zamatú bort terem, amelyet úgy Itáliában, mint a világon sokfelé nagyon kedvelnek. Termésük 35 százaléka minden évben külföldre kerül, Európa több országába, valamint az Egyesült Államokba és Japánba exportálják. Hogy rangos borok kerülnek ki a Fattoria Paradisoból, arra két különleges címkéjű boruk is bizonysággal szolgál. Az egyik a pápa ro- magnai látogatásakor palackozott és forgalmazott boruk, amelyet a pápának és kíséretének rendeltek tőlük, a másik pedig a bolognai egyetem kilencszázadik évfordulójára rendelt és palackozott borkülönlegességük. Mi természetesen nem ezeket kóstoljuk meg, ehhez vastagabb pénztárcával kellene útrakelnünk. Am Pezziék fiatal boraikat is tudja élvezni az, aki nem egyedül csak az alkoholtartalom alapján minősít egy nedűt, hanem felfedezi annak másféle értékeit is, a diszkrét, finom illatot, az üdítő savtartalmat, a bor kerekségét, harmóniáját. Mint mi, ez az agrokeres, borsodi csapat Bertinoróban! Borászati kislexikon V. rész Calvados erjesztett almaiéból készült párlat (Calvados francia vidék nevéről) Campari piros, keserű aperitifital (eredetileg Milánóban készült, hasonló italokat ma már a világ sok országában készítenek) Cassis fekete ribiszkéből készített gyümölcsbor Casus bibendi (latin) ok az ivásra Cefre zúzott, erjedő vagy erjesztésre előkészített gyümölcs Célzóvíz szeszes ital mint ajzószer, különösen a céllövészetben Centrifuga a centrifugális erő elvén alapuló szétválasztó (szeparáló) készülék Champagne-fleute karcsú, hosz- szú szárú pezsgőspohár (fehér pezsgő bírálatához) Chaptalozás (chaptalizálás) cukor hozzáadása musthoz (víz nélkül!) a bor szesztartalmának növelése végett - Chaptal francia szakember eljárása szerint Charry brandy meggylikőr Chartreuse eredetileg karthauzi kolostorokban készített likőrfajta Chianti olasz borvidék Toscanában Cinzano az egyik leghíresebb vermutmárka (Piemontban készül, a cég központja Torinóban van) Clairet könnyű, világospiros bor- deaux-i bor Claret a bordeaux-i típusú vörösborok angol neve Cooler hűsítő szeszes ital Cujka román szilvapálinka Curacao narancslikőr Borfejtésről alapfokon A fejtés célja, hogy a bort elválasszuk az üledéktől. Fejtés közben oxigén kerül a borba, és mechanikai hatások is érik a bort. Ezek elősegítik fejlődését. A hagyományos és a kisüzemi borkezelésben a fejtés önálló borkezelési művelet. Nagyüzemekben rendszerint más borkezelési eljárásokkal kapcsolják össze. A bor fejlődése szempontjából a legnagyobb jelentősége az első fejtésnek van. A borokat általában minél előbb fejtsük le a seprőről, kivéve azokat a vörösborokat és a sok savat tartalmazó fehérborokat, amelyeknél a biológiai almasavbomlást kívánjuk elősegíteni, valamint a nagy cukortartalmú mustokból nyert nehéz borokat. Az első fejtés előtt elvégezzük a töréspróbát. Egy átlátszó palackot félig megtöltünk borral. A bort rázással alaposan meglevegőztetjük, és egy napig állni hagyjuk. Az egészséges bor színe nem változik. A barnatörésre hajlamos borok felső részén először egy barna gyűrű jelenik meg, később a bor teljesen megbámul. A fejtési módszert a töréspróba eredményétől függően válasszuk meg. Nyíltan fejtjük az egészséges borokat, amelyeknek a színe nem változott. A bort csapon át kármentőbe engedjük, és nagy magasságból, szabad sugárban folyatjuk a másik hordóba. Az oxigénfelvételt fokozhatjuk, ha szellőzőrózsán át eresztjük a bort a kármentőbe. Félig zártan fejtjük azokat az egészséges borokat, amelyeknek üdesé- gét és szőlőből származó illat- és zamatanyagait óvni akaijuk. Félig zárt fejtésnél kármentőt nem használunk, hanem a bort a csapról elszívjuk, és szabad sugárban engedjük a másik hordóba. Zártan fejtjük a barnatörésre hajlamos borokat, valamint mindenféle bort a második és a további fejtéskor. A két hordó csapját tömlővel közvetlenül összekötjük, és alulról vezetjük a bort a hordóba. Legkésőbb az első fejtéskor végezzük el a bor alapkénezését. A második fejtést a bor tisztaságától függően 2-4 hónap múlva, a harmadik fejtést pedig további 5-6 hónap múlva végezzük. A nagyüzemekben a második és további fejtéseket hatékonyabb tisztító és stabilizáló kezelések helyettesítik. Szép növények között Berda József Borocskát dicsőítő ájtatos szavak Gyomorgyógyító csupaíz borocska, úgy szívom magamba belőled most a szentlélek tüzét, mint ájtatos lélek a nyugalmat ima után. E meleg nyári napon, mikor ömlik a veríték rólam a bő ebéd közben, csupán te csillapítod állati szomjúságom, te hűtöd izzadt homlokom, te segíted a boldog emésztést nyelvet-pezsditő ízed által. Érzem máris, mily vidám és könnyű leszek mind testben, mind lélekben, csupa irgalom a világ iránt, - olyan, ki mindenkinek megbocsát. Csak csöndes borozó, élvező borát dicsérhet ily állhatatosan téged: légy mindig velem, asztalomon te légy a legünnepibb ékesség s ha meghalok egykor, koporsómba egy hordócskára valót kérek belőled vigasztalónak, hogy feltámadáskor legyen mivel ma jd koccintani, ha a jókedvű Isten az asztalához ültetne netán.
