Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-16 / 271. szám

10 ÉLETMÓD Nyugdítas 1994- November 16., Szerda A pápa Szicíliába látogatott Róma (MTI) - A maffiával szembeni ellenál­lásra szólította fel háromnapos szicíliai látoga­tása során a legnagyobb olasz sziget lakóit II. János Pál pápa. Ezt a látogatást - II. János Pál negyedik szicíliai útját - eredetileg tavaszra tervezték, de akkor az utat el kellett halasztani, mert a pápa vatikáni lakhelyén elesett és combnyak­törést szenvedett. Most a hívők tízezrei egy erősen sántító, de jó egészségi állapotban lévő pápával találkozhattak. Szicíliai zarándoklatának fő üzenete az volt, hogy ellenállásra ösztönözte a maffiával és a többi titkos erővel szemben a sziget lakó­it. Beszédében felidézte a tavaly szeptember­ben meggyilkolt palermói pap, Giuseppe Pug- lisi alakját, akit a szervezett alvilág bérgyilko­sai a maffiával szembeni határozott fellépése miatt gyilkoltak meg. II. János Pál arra kérte a szicíliaiakat és a helybéli papokat, hogy „tanúsítsanak keresztény bátorságot a jó vé­delmében, legyen annak bármi is az ára”. A maffiózóknak számítaniuk kell az Úr szigorú ítéletére - tette hozzá a pápa. A maffia a maga részéről szintén figyelmez­tetett: egy átvágott torkú nyulat tettek Gino Sacchetti, a Termini Imeresében lévő börtön lelkésze lakásának ajtaja elé azzal a felirattal: „magad is így végzed”. II. János Pál többször is síkra szállt Olaszor­szág egységének védelme, Észak és Dél szolida­ritása mellett. Ezzel akkor bírálta közvetve a kormánykoalícióban résztvevő Északi Liga fö- deralista elképzeléseit, amikor a Liga végleges döntést akart kicsikarni Olaszország laza föde­rációvá történő átalakításának ügyében. Luigi Bommarito, Catania érseke a pápát fogadva városában nyíltan fogalmazott: „azért küzdünk, hogy senki se tudja homályos föde­ralizmussal álcázott regionális önzésből az al­kotmányt sárba tiporva megtámadni a nemze­ti közösséget és szolidaritást”. Siracusában a pápa felkereste a „Könnyező Madonna” szentélyét. Itt elmondott beszédé­ben arról szólt, hogy az 1953 szeptemberében tapasztalt csoda, amikor is a festett gipszszo­bor könnyezni kezdett, a Madonnának a holo­caust áldozatai és az Európát fenyegető kom­munizmus miatti fájdalmát mutatta. Sztrájkolnak a kanadai sírásók Quebec (MTI) - Quebec kanadai tartomány sí­rásóinak sztrájkja miatt számos városban túl­zsúfoltak a hullaházak. A helyzet kezd komoly­ra fordulni, ugyanis a sztrájk 74 napja tart és az Ottawa Sun című lapban egy özvegyasszony a minap méltatlankodva panaszkodott arra, hogy „egymás hegyén-hátán feküsznek az el­hunytak a hullaházban”. Mivel egyelőre nincs kilátás a sztrájkoló sírásókkal kezdett tárgyalá­sok gyors befejezésére, ezért több városban a gyászoló hozzátartozók kilátásba helyezték, hogy „önsegélyhez folyamodnak” - maguk te­metik el halottaikat. Megnyitották a Patriarchák sírját Kairó (MTI) - Az izraeli hatóságok 48 órára megnyitották Hebronban a Patriarchák sír­ját, melyet - a Palesztin Hatóság tiltakozása ellenére - kettéosztottak a zsidó és a muzul­mán hívők számára. Rendkívüli biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, s az át­meneti időszak alatt ezen előírásokat teszik próbára, hogy aztán később végleg megnyis­sák a mindkét vallás által szentként tisztelt helyet. A barlangot februárban zárták be, mi­után egy szélsőséges zsidó telepes lemészá­rolt 29 imádkozó palesztint. Mintegy 300 ha­tárőrt és katonát telepítettek a sír (Ibrahim Mecset) köré és a barlang belsejében, a ter­mekben összesen 14 kamerát szereltek fel. A zsidó hívők ezentúl nem léphetnek be fegy­verrel, és ennek biztosítása végett három elektronikus ellenőrző kaput is felállítottak. A gyilkosság kivizsgálására felállított izra­eli bizottság javaslatainak megfelelően a két vallás hívői számára külön-külön bejáratot lé­tesítettek, melyek az egymástól elválasztott zsinagógába illetve mecsetbe vezetnek. A főbe­járat a zsidóké lett, míg a muzulmánok egy ol­dalbejáratot kaptak. Mindkét vallás hívői kö­zül legfeljebb háromszázan (azaz összesen hatszázan) imádkozhatnak egyidejűleg. A val­lási ünnepeknek megfelelően a két vallás hívei évente 10-10 napon át vehetik igénybe az épü­let egészét. Péntek reggel, a heti nagyima ide­jén csak a muzulmánok léphetnek be, míg es­te, a sábbát (szombat) kezdetekor csak a zsi­dók. A palesztinok erélyesen tiltakoztak a ket­téosztás ellen. A sírt eredetileg Nagy Heródes építtette Krisztus előtt 20-ban, s a hagyomány szerint ide temették az ősatyákat, Ábrahámot és annak két fiát, Izsákot és Jákobot. Az isz­lám térhódítása után a hetedik században me­csetté^ változtatták, s egészen 1967-ig akként is működött, egy rövid időszak kivételével, amikor a 12. században a keresztesháborúk idején templommá alakították. A nyugdíjasok érdekének védelmében Találkozó a miniszterelnökkel és a népjóléti miniszterrel Bállá László A Nyugdíjasok Országos Kamarája ügyvivő testületé vezetői korábbi kezdeményezésükre, megbeszélése­ket folytattak nemrég a kormány vezetőjével és a népjóléti miniszter­rel. A megbeszélések előtt az orszá­gos kamara eljuttatta a kamarata­nács által elfogadott álláspontjai­kat, ezekben a nyugdíjasokat érintő érdekvédelem alapvető szempontja­it fogalmazták meg. A parlamentben került sor a mi­niszterelnökkel való találkozóra. A kamara delegációját, amelynek tag­jai Knoll István elnök, Mihalovits Ervin ügyvivő, Krizsán Sándor ügy­vivőhelyettes, Czerván Mártonná ügyvivőhelyettes, Piros Istvánné, a programbizottság elnöke és Bleyer Jenő képviselő voltak, Horn Gyula miniszterelnök Kökény Mihály nép­jóléti minisztériumi államtitkár társaságában a dolgozószobájában fogadta. A tanácskozáson felvetett kérdésekre előbb Kökény Mihály ál­lamtitkár, majd Horn Gyula mi­niszterelnök válaszolt. A kormányfő hangsúlyozta, hogy a kormány idős­pártinak vallja magát, és igen fon­tos kérdésnek tekinti a nyugdíja­sokkal való törődést. Türelmet és megértést kér. Rendezni fogják a felvetett problémákat, ahogyan azt a gazdaság lehetőségei megengedik. Az 1995. évi nyugdíjemelésnél a nyugdíjak értékállóságának a bizto­sítása a cél. A kisnyugdíjasok esetében kom­penzálásra is szükség van. Igen fon­tosnak ítélte a miniszterelnök úr, a generációk együttműködését. Óvni kell a társadalmat az ifjúság, az idő­sek és a ma dolgozók szembeállítá­sától. Elismerte a kamara érdekvé­delmi szerepét, a párbeszéd folyta­tására félévenként lát lehetőséget. A Népjóléti Minisztériumban a ka­mara delegációját, Knoll Istvánt, Mihalovits Ervint, Piros Istvánnét, Kovács Pál miniszter, Hazai István­né kabinetfőnök és Gelencsér Ildikó szóvivő társaságában fogadta. A megbeszélésen fontos súlyt kapott a kamara szerepe a nyugdíjasok érde­keinek feltárásban, megjelenítésé­ben és érvényesítésében. Legyen rendszeres szociális partnere a mi­nisztériumnak a kamara, hallgassa meg a miniszter a kamara állás­pontját a Szociális Tanács működé­sére és jogkörére vonatkozóan — fo­galmazódtak meg az igények. Szóba került a nyugdíjemelés új rendsze­rének a kialakítása úgy, hogy a nyugdíjemelésre évenként, az el­múlt évi nettó átlagkeresetet köve­tően, január elsejével kerüljön sor. A tárgyaláson sorra vették a nyug­díjasokat érintő egyéb témákat is, mint például a tb-alap hiánya, a kintlévőségek behajtása, a gyógy­szerárak és azok támogatása, az ön- kormányzatokban való részvétel ügye, stb. A népjóléti miniszter úr nagy megértést tanúsított a felvetett problémák iránt, és megoldásukra támogatását ígérte meg a kamara vezetőinek. A kamara támogatni kí­vánja a kormány szociális és egész­ségügyi programjának a végrehaj­tását, tevőlegesen is részt kíván venni annak az előkészítésében, in­tézményesíteni kívánja a szociális partneri viszonyt. Teszi ezt azért, mert a nyugdíjasok és időskorúak ügyében felvállalt érdekvédelem megkívánja ezt. A nyugdíjasok hoz­zá kívánnak járulni a magyar társa­dalomban oly szükséges megegye­zés kialakulásához. Ez így egyelőre mindenkinek rossz Nem a kórterem rossz, hanem az ellátás, az ellátók és az ellátottak szociális helyzete. Az öregeket, betegeket a gyógyszerárak növekedése, a férőhelyek csökkenése fenyegeti, a kórházakban, szociális otthonokban dolgozó­kat pedig a szégyenletesen alacsony keresetek hozzák egyre lehetetlenebb helyzetbe. A bruttó átlagbér a szoci­ális területen dolgozóknál alig haladja meg a tízezer forintot, de a szakképzett betegellátók sem kapnak 18-20 ezernél többet bruttóban. Nem csoda, hogy a magatehetetlen betegek mellett már csak a megszállottak marad­tak, nagyon sokan elhagyták a pályát. A betegek viszont nem tudják el sem hagyni a betegágyat. Ilyen helyzet­ben az egyeztetés a népjóléti tárcával elkerülhetetlen. Fotó: Farkas Maya így képzelem el a nyugdíjemelés rendjét Tisztelt Szerkesztőség 1994. október 19-e szerda „Életmód­nyugdíjas” rovatban olvastam: ,*A mi nagy családunkban jó a hangu­lat” című cikket. Elhiszem, hiszen ahol Horváthné Pozsonyi Szilvia el­nökasszony van, ott a hangulat jó is lehet. Ami az ő önzetlen jó munká­jának köszönhető. Bár igen sok he­lyen lenne ilyen személy, aki ennyire szívén viseli a nyugdíjasok sorsát érintő problémákat Igazából a képviselőházban lenne a helye. Nem így és igen gyenge „altatás”- nak vélem az, „így képzeli a nyugdí­jasok kamarája” című cikket. Az le­het, hogy a kamara úgy képzeli, de a nyugdíjasok milliói másképpen. Hogyan? Úgy, hogy a nyugdíjasok kamarájának (mint érdekképviselet) célra törőbben, kizárólag alkotmá­nyos továbbá jogi alapon, határozot­tabban kéne és kellett volna már ed­dig is képviselni a megszerzett jogai­kat a nyugdíjasoknak. Az egész or­szág területén csakis egy nyugdíjas „szövetség” vagy „unió” kellene hogy legyen, amit aztán a kamara képvi­selne. Vezetőjének ott kellene ülni a minisztériumban a képviselőház­ban, nem pedig ezer félé szétforgá- csolódva. Ennek a szövetségnek minden nyugdíjas tagja lehetne (évi 120 forint tagdíjjal); ez is jó summa lenne. Ezen tagdíjból minden megyé­re jutna a legalapvetőbb működésé­hez szükséges összeg. Egyébként azon kívül minden nyugdíjas abban a klubban tevé­kenykedhetne, ahol jól érzi magát. (Mivel a jelzett „szövetség” teljesen politikamentes kellene, hogy le­gyen.) pl. az építők „Építők” klubjá­ban. A kereskedők klubjában, az iparosok az iparosok klubjában, ér­telmiség az értelmiség klubjában, vagy bárhol ahol a klub szabályait elfogadja. A kamaráinak igen fontos felada­ta lenne, hogy szövetségi tagság esetén a nyugdíjas jogot formálhat­na arra, hogy az ő ügyeit képvisel­jék. Őrködjenek azon, hogy úton-út- félen ne csapják be, ne ámítsák a nyugdíjast (példát vehetne a peda­gógusok képviseletének munkájá­ról). Hiszen egyszerű matematikai számítás alapján is: ha az infláció ráta húszszázalékos, akkor ezer fo­rint értékű áru helyett csak nyolc- száz forint értéket visz haza a nyug­díjas. Ezt a különbözetet évente kétszer júniusban és decemberben automatikusan - minden különö­sebb procedúra nélkül - a nyugdíj­hoz kell csatolni, hogy a pénz vásár­ló értékét a nyugdíjas ne érezhesse meg. Évek óta csak a „beha­rangozás” folyik: emelik a nyugdíja­kat ekkor meg ekkor stb... Sok-sok szervezet pl. „Életet az éveknek”, „Együtt Egymásért”, „Idősek klubja” stb. van ugyan, de ezek szétforgácsolva működnek. Akiknek se tárgyi se alanyi, se anyagi kompetenciájuk nincs arra, hogy őszintén, becsületesen tudják képviselni a nyugdíjast. Ezért, hogy ez így kialakulha­tott, s idáig elhúzódhatott, az eddigi rendszerek 1945-től felelősek, az összes képviselőikkel együtt. Miért nem meri a kamara ki­mondani? Miért nem foglal állást országos szinten ez ügyben? Miért csak óhajt? — a cikk szerint. Miért nem tartatja be az ide vonatkozó ­meglévő és pótlásra szorulás esetén a nyugdíjast érintő rendelkezése­ket. Nem volna szabad elnézni a ve­zetőknek, hogy egy réteg milliomos sőt milliárdos, részvényes lett, és még mindig ezeket támogatjuk. Pél­dául nem mindegy a nyolcszázalé­kos nyugdíjemelés (inkább ez tarto­zás) egy ötvenezer forintos nyugdí­jasnak vagy annál akinek tízezer fo­rint a nyugdíja. „Micsoda különb­ség? Ugye, tisztelt illetékesek? Azt meg ne is gondolják az ille­tékesek, hogy a nyugdíjas elhiszi azt, hogy nincs pénz. A valóság nem ezt igazolja, (rádió, újság stb.). Tudom, hogy három hónap alatt semmilyen kormány nem tudna ér­demi megoldást találni. De az előző években igen sok mód és lehetőség adódott volna e sorsdöntő kérdések megoldására. Mi az eltöltött 30-40 év alatt be­fizettük becsületesen azokat a járu­lékokat, amit most jogosan várunk vissza. így nem marad más hátra végre értsék meg, hogy a megszerzett jo­gok alapján folyósítsák a nyugdíja­kat az inflációráta plusz kamatok függvényében. És akkor egy nagy „gond” leesik az illetékesek vállá­ról. Hogy ez valóra váljon olyan or­szágos vezetésre van szükség, akik értik a dolgukat, rálátásuk van, megfelelő kompetenciával rendel­keznek, és emellett erejük van, és jó egészségnek örvendenek. Én ilyen kamaraelnököt képzelek el, minimum államtitkári szinten. Úgy legyen... Jaczkó István nyugdíjas Nyékládháza Nazarénus imaház Szegeden Szeged (MTI) - Szegeden, az Ybl Miklós utcában szombaton nazaré­nus imaházat és szociális otthont nyitottak. Hazánkban 1840-től, Szegeden pedig 1860-tól élnek na- zarénusok, számuk a Tisza-parti városban egyre nő. Ma a Nazarénus Gyülekezet mintegy 200 tagot számlál. Régi imaházuk szűknek bizonyult, s az új ház építésénél fon­tos szempont volt az is, hogy az idős, magányos emberek otthonra talál­janak az épületben. A nazarénus otthonban 60 rászoruló kapott he­lyet, s biztosították egészségügyi el­látásukat is. A 4000 négyzetméter alapterületű létesítmény több mint 100 millió fo­rintba került. Hazai és külföldi ada­kozók segítették anyagiakkal a munkát. A Krisztusban Hívő Naza­rénus Gyülekezet tagjai vasárnap ünnepi istentisztelet után vették birtokukba az imaházat és a szociá­lis otthont. Wahrmann Mór emlékének Budapest (MTI) - „Egy olyan em­bernek állított emléktáblát a hálás utókor, akinek említése nélkül el­képzelhetetlen a múlt századi Bu­dapest történetének megírása” - mondotta Buzinkay Géza, a Buda­pesti Történeti Múzeum főigazgató­ja Wahrmann Mór, egykori or­szággyűlési képviselő budapesti, a XII. kerületi Pozsonyi úti emléktáb­lájának avatóünnepségén. Buzin­kay Géza elmondta: a XIX. század gazdasági és politikai életének résztvevőjeként Wahrmann életút- jával is bizonyította: Budapest leg­nagyobb értéke a város sokszínű, sok szálból összefonódó kultúrája. Auschwitznak újabb milliók Varsó (MTI) - A német kormány 6,8 millió márkával támogatja az auschwitzi múzeum korszerűsíté­sét. A legnagyobb náci koncentráci­ós tábor területén álló 20 épület fű­tését és légkondicionálását oldják meg ebből a pénzből. A pénz része annak a 10 millió márkás keretnek, amelyet két évvel ezelőtt ajánlott fel Németország a tábor-múzeum res- taurációs és rekonstrukciós munká­latainak támogatására. Legrégibb emberi maradványok Burgos (MTI) - Az eddig elvégzett tesztek megerősítették, hogy az idén júliusban a spanyolországi Burgos környékén talált emberi maradványok, az eddigi legősibb európai leletek és koruk több, mint 600 ezer év. Az első laborvizsgálatok legalábbis megerősítették ezt a feltételezést. A végleges eredmények a jövő év elejére várhatók — írja a dpa. A Burgos melleti atapuercai ásatá­sok során négy, úgynevezett homi- nidae, vagy másnéven „emberféle” maradványait találták meg. (A ho- minidae az emberelődöket és a mai embert magában foglaló rendszer­tani egység, a majmok alrendjébe tartozó család.) Az ebeket elégetik Tajvanon Tajvan (MTI) - Tajvani állatvédők nyilvános vizsgálatot követelnek azzal kapcsolatban, hogy a sziget fő­városában, Tajpejben több száz kó­bor kutyát gyilkoltak meg kegyetle­nül a hatóságok. Egy helyi lap fényképet is közölt, amelyen jól látható, hogy a szeren­csétlen négylábúak hiába próbál­nak elmenekülni egy lángokban ál­ló hatalmas gödörből a fővárosi szeméttelep közelében. Az állatvé­dő egyesületek egyikének elnöknő­je azt közölte az ÁFP tudósítójával, hogy „a legembertelenebb és legfe­lelőtlenebb akcióval” akarják a vá­rosi hatóságok megoldani a kóbor kutyák okozta problémát. Az ebe­ket ugyanis befogásuk után a sin­térek egyenesen a máglyára hur­colták. Tajvanon egyébként állító­lag másfél millió gazdátlan ebet számlálnak. Az oldalt összeállította: Gyöngyösi Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom