Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-15 / 270. szám

4 Z Itt-Hon 1994. November 15., Kedd „KÖNYVAJÁNLÓ Francia tanya Kubus Mária Szakonyi Károly „Francia tanya” című háborús témájú kisregénye 1969-ben került először az olvasók elé. „Az emberek .... akik ezt az egészet csinálták! Miért nem tudtak úgy okos­kodni, hogy ne legyen háború?.... Oda­dobtak bennünket is! A kölyköket!...” Ez az indulatos szóáradat a főhős, Swetz József szájából hangzik el, akit 17 évesen, öccsével együtt, leventeként visznek nyugatra. Az első bevetéskor a kisebbik fiú elesik, mint apjuk 42-ben a Donnál. 13 hónapos francia fogság után Swetz 1946 májusában csontsoványan Ber- tinékhez kerül egy Naney környéki ta­nyára. Théodore, az ifjú gazda a há­ború áldozata, így az idős anya, Mme Bertin, Amelie a menye, és a 6 éves Etienne alkotják a családot. A legyen­gült gyerekembert az első, asztalfőn el­költött vacsora óta, ott tartózkodásá­nak szűk 8 hónapja alatt, családtag­nak kijáró szeretettel veszik körül. Az öregasszony fiának, Amélie minden vo­natkozásában társának, a kisfiú apjá­nak tekinti az életerejét hamar visszanyerő fiút. Mme Bertin hivatalosan is örökbe akaija fogadni a még kiskorú Swetzet, ő azonban határozott hazatérési szán­déka miatt késlelteti a válaszadást. Gondos előkészítés után, december 28- án megszökik jótevőitől. Hónapokig tartó, keserves éhezés­sel kísért vándorlás után bedeszkázott üres házat talál, anyja időközben kór­házban meghalt. Évekig villamosvezetőként dolgozik, majd 40 évesen, fél tüdővel, rokkant- nyugdíjasként bérletet árul. Egyedül él egy munkásszálláson. A meghatóan szép kisregény fő erőssége a szereplők egymáshoz való viszonyának, érzelemvilágának hiteles ábrázolása. A kisregény fő erőssége, a szereplők egymáshoz való viszonyá­nak, gondolat- és érzelemvilágának hi­teles ábrázolása. Swetz a tanyán töl­tött hónapok alatt érik férfivá, Amé­lie az első nő életében. Az egyedül ma­radt fiatalasszony szemérmes, de ha­tározott irányítása érvényesül kapcso­latukban. A szökés előkészületei alatt pontosan érzékeli a fiú lelki eltávolo­dását. Tudja, hogy hálátlanul cserben hagyja a Bertin családot, de minden­képpen haza akar menni egyedül ma­radt édesanyjához. Ez a fiú lélekben magyar maradt. Az éhhalál küszöbén a francia parasztkonyha meghittsége anyja konyháját idézi, majd hónapok múlva, a lotaringiai havazás látványa is az otthont juttatja eszébe. „Nem mindenki él, aki mozog. Én is azt hittem, hogy élek. De jobban be­lém soroztak, mint az öcsémbe. 0 leg­alább hamar befejezte.” Ezek. is Swetz József szavai, aki szintén hősi halottja a második világ­háborúnak. Luxemburg és Tállya kapcsolatáról Tállya (ÉM - S. L.) - Október végén Budapestről érkeztek vendégek Tállyára. Na és? - mondhatnánk. A dolog érdekes­sége, hogy a kirándulók a XII. kerületi Tállya utcából jöttek Bordás András, a Magyar -Luxemburgi Baráti Társaság létrehozójának szervezésében, Magda Gábor Szerencs polgár- mesterének meghívására. Az esti programra a Tállya utcai­aktól meghívót kapott Tállya község polgármestere is. Pekó József megismertette a budapestiekkel a települést, e Miután Luxemburgban élő magyarok megalakították a Luxemburgi-Magyar Baráti Társaságot, banki ismeretsége­ken keresztül, szőkébb körben én ugyanezt megalakítottam Magyarországon 1990. szep­tember 14-én - mondja Bordás András - A társaságnak jelen­leg 44 a taglétszáma, főleg a Tállya utcából, mivel ott élek, ott vannak a barátaim. Nem célunk a nagy taglétszám, ez egy zárt társaság. De célunk a kultúra, sport elmélyítése a két ország között, ennek megfele­lően szervezzük programjain­kat. Terveinkhez tartozik a ma­gyar ételek, italok, tájak meg­ismertetése külföldi barátaink­kal. Azt hiszem Magda Gábor urat is e cél megvalósítása ve­zérelte akkor, amikor Szerencs­re és Tállyára invitált minket. □ Esetleg elképzelhető, hogy a későbbiek során gazdasági kap­csolatokat is hozhat a mai nap? • Természetesen. A luxembur­gi piacra nagyon nehéz betör­ni, lévén egy gazdag országról vap szó- De jövő év áprilisában meglátogat minket testvérvá­rosunk, Hespeiing polgármes­tere Alphonz Theis, aki or­szággyűlési képviselő, valamint a Luxemburgi-Magyar Baráti Társaság elnöke, Robert Man­gen. Feltétlenül ellátogatunk Szerencsre és Tállyára is, hi­szen a táj csodálatos és ami fontos, iparilag szinte teljesen érintetlen, kiválóak az itteni borok. □ Netán arról is lehet szó, hogy kialakul Tállya és Luxemburg között is valamiféle kapcsolat? • Miért ne? Hiszen - ha még nem mondtam volna - céljaink között szerepel testvértelepülé­sek létrehozása is. Ezeknek a céloknak a megvalósításában nagy támogatónk magyar rész­ről Göncz Árpád köztársasági elnök úr, Luxemburgban pedig a luxemburgi herceg őfelsége és felesége. Azt hiszem a térség­nek idegenforgalmi szempont­ból nagy jövője van, ki kell használni a lehetőségeket, is­meretségeket és ebben nagy szerepe kell hogy legyen a te­lepüléseken élő polgármeste­reknek. Látom a fejlődést és ez a lényeg. Tudomásom szerint vannak jó tervek, amiket nem szabad tervszinten hagyni. Ha egyszer elkezdték, fejezzék azt be, nem szabad várni, mert lesznek olyanok, akik esetleg fellengzősek és nem biztos, hogy elsődleges céljuk a térség problémáinak megoldása, job­bítása lesz. Örömömre szolgál, hogy jelenleg én ennek ellenke­zőjét látom. □ Mondana egy példát? • Tudomásomra jutott, hogy a diplomata szüretnek máris vannak biztató eredményei, például az oktatásban. A német nagykövet audiovizuális beren­dezésekkel fogja segítem az ál­talános iskolában az oktatást. Vagy tudom, hogy tárgyalások folynak egy új munkahelyte­remtő akcióról - amit még nem érdemes elkiabálni - de ha összejön, sok ember gondját oldhatja meg. Kiállítás a Művelődés Házában Sárospatak (ÉM) - Juhász Miklós fotóművész gyűjtemé­nyes kiállítását tekinthetik meg az érdeklődők november 24-től december 19-ig a pataki művelődési intézményben. Az 1934-ben született művész ere­deti foglalkozása gépészmér­nök, aki a fényképészet alap­fogásait szakkönyvekből sajátí­totta el - már gyermekkorában. Eleddig harminchat ország­ban, több mint 500 országos és nemzetközi kiállításon százhet­vennégy országos és harminc nemzetközi díjat nyert. Számos ország évkönyvében, valamint művészi fotóalbumában lelhe­tők fel fotói. A fotómozgalom és a fotókultúra terén végzett munkájáért több kitüntetést kapott. A bemutatásra kerülő gyűj­teményes kiállítás felöleli mun­kásságának negyvenéves idő­szakát, mely alatt számos kitüntetésben részesült, pél­dául 1994-ben a FIAP kitün­tetettje volt. Mondanivalóit úgy fogalmazza meg a fotózás révén, hogy egyben együttgon­dolkodásra késztesse azok meg- tekintőit. átjutottunk november egyik jeles napján, a no­vember 11-i Márton na­pon. Jelentőségét nem csak a népi megfigyelések adták - de költők is rímekbe szedték azt. Mint például az életörömeit oly nagyon élvező s azt meg- éneklő Csokonai. Mert Márton napjához sokféle nevezetesség kapcsolódik. Legjelentősebb talán, hogy e napon húzták nyársra Márton lúdját. A céhes vi­lágban a mester e napon vendégül látta legényeit, akik­nek libasültet tálalt fel. Ez al­kalmat gyertyapecsenyének is nevezték, mert ez volt a gyertya- gyújtás első napja. A libasültből aztán jutott a papoknak is. Igaz, a csontosabb része, a püspökfalatja. Márton napját a néphagyomány a téli évnegyedkezdő napként is szá­mon tartotta. Volt év, mikor le­hullott az első hó, s úgy mond­ták, hogy fehér lovon érkezett Márton. Ha azonban a hóesés elmaradt, akkor csak gyalog közlekedett. Jósoltak a liba mellcson tjából is. Ha barna szí­nű volt, akkor esős, ha fehér, akkor havas télre lehetett szá­mítani. Ám, ha már liba nem is ke­rült az asztalra, az újbor igen, amely már kiforrott. S amely­nek köztudottan Márton a bírá­ja. így aztán napjainkban sem marad el a pinceszervezés, ahol ismerősök, rokonok, barátok kö­zött körbe jár az újborral töltött pohár, s Márton mellett a sző­lő- és pinceszomszédok is véle­ményt mondanak az idei ter­mésről. Mártonnak, azaz a név­adó Szent Mártonnak, a későbbi franciaországi to- ursi püspöknek hazai vo­natkozása is van. A ha­gyomány szerint ugyanis a mai Magyarország föld­jén, egyesek szerint a pan- nóniai Sabaria városban - a mai Szombathelyen - szü­letett. ■ jások szerint a mai pan­nonhalmi apátság he- m lyén, amely korábban a Győrszentmárton nevet viselte, míg azt Kazinczy Ferenc Pan­nonhalmára át nem keresztelte. Jókedvű Márton 1994. November 15., Kedd Itt-Hon Z 5 Tanácsok Szent András havára Törjenek hajdinát, kölest, vágjanak szetskát, őröljenek sót Szepesi Sándor (ÉM) - Amíg el nem fagy, a gazda az egész veteményes ker­tet felássa. Ennek kettő a hasz­na: egyik az, hogy a föld meg- puhúl, és meghízik, a másik pe­dig az, hogy tavasszal, mihelyt legkisebb jó napok szolgálnak, puhán fel lehet újra ásni.-Az elkészített fonószereket elő kell szedni, hogy a len, vi­rágoskender, magvas, szösz és tsepü fonásához elégségesek le­gyenek.- A gyermekekkel és neven- dékekkel kukoritzát kell est­vénként morzsoltatni, s ha eb­be bele únnak, vagy már eleget morzsoltak, tollat fosztani, etc.- A Spárgát, Sáfrányt fe­lülről bé kell trágyával teríte­ni, és tavasszal felszedvén, más ágynak kövérítésére vinni.- A béresek faragjanak sü­tőlapátokat, szénvonókat, suly­kokat, tsináljanak hizlaló kot- rotzokat, kössenek szakasztó- vékákat, és fonjanak borító - s méhkasokat. Törjenek hajdinát, kölest, vágjanak szetskát, s őröl­jenek sót.- Ezen hónapban már a marha istállóját helyre kell iga- zíttattni, kitisztítani, és a mar­hák teleltetére elkészíteni.- Mihelyt olly ködös napok járnak, hogy a pórékon függő dohány megereszkedik, azt est­vénként ki kelletik simítani, tsomóba kötni, és bálokra ra­katni.- A sertések a hídláson mennél közelébb vannak a meghúzáshoz, annál kényeseb­bek. Azértis szükséges száraz almot vetni alájok, a hídlást ki­tisztítani, s a válút minden éte- tés előtt kitakarítani. A jószá­got hetenkint friss sós vízzel itatni szükséges.- A téli gyümölts a pintzék- ben illyenkor leginkább romol­ván, a rothadtját ki kell válo­gatni.- Az éléskamara ha nedves, meleg, a zsizsik és egyéb férgek majd mindjárt elszaporodénak. Ezért is a lisztet a ládákban megkeverni, a főkzeléknekva- lókat megrostálni, a száraztész­tát és a gyümöltsöt kiszellőztet­ni, a penészt, port mindenről letisztítani szükséges. Nem le­het illyenkor elmúlasztania bé­főzöttek, vaj, sajt, zsír, méz, szappan, keményítő etc. vizsgá­latát. Ha a sajt meg talál ke- ményedni, azt így kell esmét megfrisselni: végy salétromot, azt a tűzön megpuffasztván ereszd fel fejér borral, és főzd együtt mind addig, míg a salét­rom megtsendesedik. Ekkor vedd le a tűzről, és engedd meghidegülni. Továbbá márts bele egy tiszta ruhát, ezzel gombolyítsd be a sajtot, és tedd le a pintzébe. Huszonnégy óra múlva hozd fel, és a ruhát le- vevén, ismét megáztatva, te­rítsd a sajtra, amelly ettő jó ízű, és esmét puha lesz.- A savanyú káposztával míg meg nem érik, a legtöbb baj van. Mert a sós víz hol a hordón eszi ki magát, hol felül foly ki, hol pedig a hidegség mi­att éppen nem akar érni. Ha el­lenben meleg a kamara, hamar ellágyúl, etc. Erre nézve reá gyakori szem (figyelem) kívántatik, és tiszta­ság.- Mihelyt a fonóknál egy-két orsó fonál készen van, azt mindjárt le kell motóllálni, hogy a nyál nem egye. Zarándokok a „csodarabbi” sírjánál Sátoraljaújhely (ÉM - P.M.)- Sátoraljújhely híres zarán­dokhelye az izraelita sírkertben Teitelbaum Mózes (1760-1841) síremléke. A világ minden tá­járól nap mint nap jön és akad itt látogató, aki büszke arra, hogy életében megtekinthette a „csodarabbi” nyugvóhelyét. Mi a zarándoklásának célja?- kérdeztem egy látogatótól, aki egy házaspárral kívánt be­lépni a sírkertbe. Először fur­csállotta a kérdést, majd összeszedve gondolatait így vá­laszolt:- Hát maga miért megy el egy múzeumba? Budapestről zarándokoltam, s rendszeresen hozok látogatókat ide. A mos­tani pár- Izraelből érkezett, de a világ más tájairól is kísértem el már látogatókat. Mi a zarán- doklás célja? A nagy emberek iránti tisztelet, afféle erőgyűj­tés. Valójában ki is volt ez a rabbi? Az egyházi élet híressé­ge, akinek a legkeresettebbek a világon a munkái. Évenként kiadják héber imakönyveit, be­szédeit. Kora világában újító szellemet hozott. Jó a nagy em­bereket példaként állítani ma­gunk elé. A látogató őrzi a zsi­dó vallást, amely átszövi a hí­vek egyéni életén túl egész te­vékenységüket. Megszabja az egyén és közösség viszonyait, befolyásolja az életmódot.- Bizonyára hallott arról, hogy a zsidó imaházat felújítot­ták.- A zsidók nem az épülethez kötődnek, hanem a közösség­hez. Szemléletesebben így mon­danám, képzeljen el egy szállo­dát egy nagy ünnepséggel, ahol jól érezte magát. Ha a mulat­ság után később ellátogat a szállodába, már úgysem azokat az embereket és hangulatot ta­lálja ott. Egyedül csak a közös­ség és a tisztelet lehet az, ami összeköt bennünket. Az Itt-Hon konyhája A Pálháza előtt található Nagy-Tanya Vendégfogadó szakácsának (egyben tulajdonosának), Nagy Györgynek a receptjeivel ismerkedhetnek meg ol­vasóink. Vadóc leves tárkonyosán (Rapsic leves) Sovány lefaggyúzott, lehártyázott fia­tal marha- vagy szarvashúsból jó pör­költet készítek, nem sajnálom belőle a fokhagymát és kevés őrölt köményma­got sem. Amikor félfövése van, az elő­re elkészített, megtisztított, apró koc­kára vágott burgonyát hozzátesszük. Fűszerezem még apróra vágott gom­bával, 2 darab babérlevéllel, csipetnyi tárkonnyal. Vízzel vagy csontlével fel­engedjük és készre főzzük. Tejfölből- lisztből kötést (habarást) készítünk, a levest a tűzről levéve, óvatos keverés mellett besűrítjük. Visszatesszük a tűz­re és beforraljuk. Kellemes fűszeres, savanykás ízűnek kell lennie, ünnepi asztalon is megállja a helyét. Dupla borda karácsonyra (Kedvesemnek) A hentesnél duplára szeletelt bordát kérünk, úgy hogy minden második sze­letnél vágja át a csontot. Az így szele­telt húst besózzuk és kiveijük. Dió töl­teléket készítek: A megtisztított, leda­rált dióbelet megfőzzük kevés sóval. Főtt sonkát finom lyukú darálón leda­rálom vagy finomra összevágom. Házi füstölt szalonnát apró kockára vágom és üvegesre kipirítom. Az így előké­szített anyagokat keverőtálba teszem, befűszerezem sóval, kevés borssal, 1 reszelés szerecsendióval. Hozzáütök kettő egész tojást és jól kikeverem. Az előkészített bordákat ezzel a töltelék­kel betöltőm. Hústűvel vagy fogvájóval összetűzöm. Lisztbe mártva forró ola­jon vagy zsíron elősütöm. Edénybe tesszük. Az elősütő zsírba kevés paradicsompürével, liszttel, ke­vés borssal jó pecsenyelét készítünk. A húsokra öntjük és puhára pároljuk. Tá­lalás előtt a hústűket vágj' fogvájót ki­húzzuk. Köretnek burgonyakrokettet, vagy burgonyafánkot adunk. De jó habos burgonyapürével is. Szkander

Next

/
Oldalképek
Tartalom