Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-15 / 270. szám

6 A Itt-Hon 1994. November 15., Kedd Közel 10 éves együttműködésünket megköszönöm! Támogatásukban bízva folytassuk együtt községünk előrehaladását. c « Boráth László polgármester TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Időt, pénzt és fáradságot takarítunk meg Önöknek. Nem kell többé Miskolcra utazniuk. Várjuk hirdetni akaró olvasóinkat, vállalkozókat. Heti mellék­letünkbe keretes hirdetéseket felveszünk az alábbi összegekért: 2/1 oldal 61.000.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 30.500.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 29.900.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 14.950.-Ft + ÁFA 114 oldal 7.600.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 3.800.-Ft + ÁFA / Továbbá az Eszak-Magyarország c. napilapban is hirdethetnek szerkesztőségünkben. Legyen az apró lakossági, (ingatlan, bútor, állat, gép, szer­szám, autó, egyéb, eladás, közlemény, gyászje­lentés, köszönetnyilvánítás) közületi vagy keretes hirdetés. Várjuk Önöket személyesen: Szikszó, Kálvin tér 25 sz. alatt, illetve telefonon a 461396-174 számon. •28065/1H* 0 I I I I I I I I I I 1 1 I | 1 1 I I 1 I I I 1 I I 1 I I I FEHÉRJEFELDOLGOZÓ ÉS KÖZSZOLGÁLTATÓ EU ÁLLATTARTÓK ÁLLATTENYÉSZTŐK FIGYELEM! A SZATEV RT. ezúton értesíti Tisztelt üzleti partnereit és leendő kedves vásárlóit, hogy 1994. november 15-től. KEDVEZMÉNYES FEHÉRJEVÁSÁRLÁSI AKCIÓT HIRDET Telephelyünkön kedvezményes áron kapható: O 50%-os vegyes állati fehérjeliszt 1 400 Ft/50kg + áfa O Atepró - 35 takarmányliszt 800 Ft/45kg + áfa O Falatka kutyatáp 80 Ft/kg Termékeink használata nélkülözhetetlen az intenzív állattartás területén. Ajánljuk egyéb szolgáltatásainkat is szíves figyelmükbe: O Szennyvízszippantás, O Ivóvíz- és szennyvízbekötések Bejelentések a nap 24-órájában (46) 396-011-tel. I B 1 1 I I 1 1 1 1 1 1 1 1 1 I I I I I 1 1 1 I 1 1 I 1 HORVÁTH GYULÁNÉT Pusztaradványban 39. születésnapja alkalmából cn szívből köszönti: férje és fia. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhet­nek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HÖN hasábjain a fényképes gratulá­ciót már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közöl­hessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: TIT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. November 15., Kedd Itt-Hon A 3 Megújul a szikszói református templom //Egy gyülekezeti tagunk 700 000 forinttal támogatta a felújítást" Szikszó (ÉM - B.Gy.) - A szik­szói református hívek több év­tizeden keresztül tapasztalhat­ták, beázik templomuk tető- szerkezete. Azonban életveszé­lyesség miatt a hatósági bezá­rásra csak 1993 húsvétja előtt került sor. Az Isten háza nél­kül maradt hívek Csomós Já­nos tiszteletes irányításával úgy gondolták, nem szabad be­letörődni abba, hogy végleg la­kat kerüljön erre az épületre. Pedig a szakértők százmilliós nagyságrendűre becsülték a fel­újítási költségeket, ami jócskán meghaladta nemhogy a hívek, de még a város anyagi erejét is. Ezért a széles körű összefogás jegyében a Tiszáninneni Refor­mátus Egyházkerület, az Aba- úji Református Egyházmegye, a Szikszói Református Egyház- közösség és Szikszó Város Ön- kormányzata létrehozta a Szik­szói Református Templomért (SZÍRT) alapítványt. A kurató­rium elnöke Für Lajos akkori honvédelmi miniszter, társel­nöke Ambrus Barnabás szik­szói gyermekorvos, az alapít­vány fővédnöke Habsburg Ot­tó lett. A szikszói templom úrasztali edényeinek Nemzeti Múzeumban történő bemutatá­sa után az alapítvány felhívást intézett nemcsak az ország, ha­nem az európai és a tengeren­túli adakozók felé is. Isten segítségével adakozás­ból 16 millió forint került a szikszóiak számlájára. Az Or­szágos Műemlékvédelmi Hiva­tal pedig 10 miihó forinttal tá­mogatta az építkezőket. A felújítást több fázisban végzik, jelenleg a tetőszerkezet cseréje történik, majd a belső szigetelést végzik. Két év múl­va a homlokzatot, az udvart és a kerítést kívánják rendbe ten­ni. A tervek szerint jövő év ok­tóber 31-re olyan állapotba sze­retnék hozni az épületet, hogy ott már istentiszteletet lehes­sen tartani.- Milyen nehézségekkel küzdöttek meg eddig? - kérdez­tük Csomós János szikszói re­formátus lelkészt.- Igazából jó pár éve foglal­kozunk azzal a gondolattal, hogy templomunkat felújítsuk. Amikor az OMVH bezáratta az épületet, tudtuk, lépnünk kell. Az elindulás pillanatában Is­tenbe vetett hitünk volt csu­pán, és a remény, hogy ezt az irdatlan nagyságrendű össze­get meg tudjuk szerezni. A fel­hívásunkra szinte özönlött a pénz. így le tudtuk bontani a tetőszerkezetet, annak ellené­re, hogy a műemlékvédelmi ha­Fotó: Farkas Maya tósággal még nem volt érvé­nyes szerződésünk, csak tízmil­lió forint ígéretünk. Kiderült, a fagerendákat a könnyező házi­gomba támadta meg, elpusztí­totta a falakra felfektetett sár­gerendákat. A szó szoros értel­mében az imádságunk tartot­ta csak az épületet, hiszen a statikusok is azt állították, hogy a pillérek egyáltalán nem terhelhetők, a mostani szerke­zet sem érintkezik velük. A könnyező házigomba megfer­tőzte a falakat is, így több száz­ezer forintba került a gombát- lanítás is.- A műemlékvédelemnél ki­sebb pánik tört ki, mikor ta­vasszal lebontottuk a tetőt - kapcsolódik a beszélgetésbe Baksa István építési tanácsos. - Főleg azért, mert ők úgy gon­dolták, párhuzamosan végez­zük a bontást a felújítással. Szerintünk pedig addig nem lett volna szabad a területre új faanyagot szállítani, amíg a ré­git el nem távolítsuk, meg nem semmisítjük, és le nem fertőt­lenítjük a falakat. Mi a saját el­gondolásunk szerint dolgoz­tunk, felülről bontottunk, és ez­zel ötmillió forintot is megtaka­rítottunk. Mivel a templomon szinte egyetlen párhuzamos vo­nal sincs, ezért a nyíregyházi Euro Zolcsák Kft. embereinek is nehézséget okozott a tetőszer­kezet összeállítása. A horgany­zott acélból készült szerkezetet a földön állították össze, majd daruval emelték a helyére.- Kik adakoztak a templom javára? - kérdeztük a lelkész urat.- Magánszemélyek, intéz­mények az országból, Nyugat- Európából, de még a Tengeren­túlról is. A Petőfi Sándor Mű­velődési Központban megtar­tott koncertek és kiállítások is növelték bevételeinket. Példá­ul Szikszóról egy gyülekezeti tagunk minden megtakarított pénzét, hétszázezer forintot a templom javára adta. Segített a holland testvérgyülekezetünk is, a csornai hódfarkú piros cse­repet ők vásárolták. A sajtóban megjelentekkel ellentétben a szikszói önkormányzat nem harmincmillióval, hanem há­romszázezer forinttal támogat­ta a felújítást.- Milyen munkálatok van­nak még hátra?- A bádogosmunka, a cse­répfelrakás, ezt a rossz idő be­álltáig szeretnénk elvégezni, majd a templom belső szigete­lése, a padlófűtés lerakása. 1996-ra már csak külső mun­kálatokat szeretnénk hagyni. A régi sekrestyéből gyermekek számára kistemplomot alakí­tunk ki, az északi mellékkápol­nában pedig egy helytörténeti kiállítást rendezünk be. A templom felújításával pár­huzamosan az Országos Mű­emlékvédelmi Hivatal megbí­zásából régészeti feltárások is folynak, amelyet Balázsik Ta­más régész vezet Szekér György építész segédletével.- A feltárt leletek mire en­gednek következtetni?- A mostani templomnál, alapfalaiban részben megma­radt, két korábbi templomot is sikerült regisztrálnunk, ami ki­sebb szenzációként is szolgál. A harmadikra, amelyik az alap­fal alatt helyezkedhet, a csont­vázak alapján következtetünk: a mi véleményünk szerint XI. századi. Az egyenes szen- télyzáródású XIH. századi, az ezt megelőző XU. századból va­ló. Az 1092-ben született zsina­ti határozat alapján a XVIII. századig csak a plébánia köré temetkezhettek a városlakók, így az egymásra épült templo­mok régi korok emlékeit őrzik. A feltárt leletanyag bizonyítja, hogy Abaújban illetve Szikszón nem dúskáltak a javakban. Csak bronztárgyakat találtunk, ruhacsatokat, pártamaradvá­nyokat, pénzdarabokat. A régé­szeti kutatásokat sajnos a hi­deg idő beállta miatt lassan be kell fejeznünk. Tavasszal vég­legesen szeretnénk befejezni az ásatásokat úgy, hogy az elkö­vetkező több száz évben már ne legyen mit feltárniuk az utá­nunk következőknek. HF.TI TEGYZET Koldusok Nagy József Könyörüljenek a szegény vak koldu­son, mormolja sötét szemüvege takará­sában az álkoldus és amikor az utolsó vonat is elmegy, zsebre vágja a szem­üveget és az újságba mélyedve olvas, emigyen üti agyon az időt. A történet nem mai, előkotorhattuk volna régi emlékeink legtávolabbi zugából, vagy valamelyik filmből is. Pedig ha van té­ma napjainkban, ami fölött nem illik tréfálkozni, tréfával elütni annak igazi élét, akkor az elesettek, a hajléktalanok kilátástalan sorsa az. Némi megnyug­vással veszi tudomásul a lakosság, hogy a zord évszak közeledtével újabb menhelyeket nyitnak meg az év na­gyobb részében ligetekbe, erdőkbe, barátságtalan, de némi biztonságot adó zugokba meghúzódóknak. Külön­böző szolgálatok ajánlják fel a napi egy tál meleg ételt, ami tartja még a lelket a számkivetettekben, ha már az óvó meleget sugárzó családi életre, biztos kenyeret ígérő munkahelyre nincs is reményük. Sokukat ismerjük látásból, kezükben, mint egyetlen kapaszkodó, a mű­anyagzacskó lóg, abba igyekeznek né­mi elemózsiát gyűjteni a nap folyamán büfék, bisztrók asztalain hagyott étel­maradékokból, s beosztani azt a nap hátralévő időszakára. Olvasva a majd ötven évvel ezelőtti újságokat, hason­ló gondokkal küszködött a város, az or­szág, sok volt a koldus, a leromlott ál­lapotú, elkallódott ember. Igaz, akkor utána voltunk egy világégésnek, sokan nehezen találtak magukra elvesztett házukat, vagyonukat, szüleiket, testvé­reiket siratva. Az idő kíméletlen és pártatlan bírája szavainknak: elmúlt majd ötven év és most is a koldusok felkarolásával fog­lalkozik a város, az ország. Akkor arra is jutott a figyelemből, hogy felkutassák az álkoldusokat, mert másra nem tu­dok következtetni, érdemes lehetett koldusként mutatkozni a valamivel jobb sorban lévő embertársaink előtt, megérte kunyerálni. Most a legszegé­nyebbek segítik a legnyomorultabba­kat, mint hozzájuk a legközelebb álló­kat, mégpedig úgy, hogy sovány falat­jaikat is megosztják velük. Érzik ugyan­is a veszélyét annak, hogy jelenlegi helyzetüket csupán egy vékony mezs­gye választja el azokétól. Álkoldusok nincsenek, valódiak annál többen. Ma­gukon viselik az esélytelenség, a re- ményvesztettség bélyegét, amit nem lehet egy jobb ruhadarabbal eltakarni. Mint ahogy néhány magára aggatott, szakadt gönc láttán sem hisszük el sen­kiről, hogy koldus. Volt lecke elég, hogy eligazodjunk, arra talán kevesebb, hogy megtaláljuk a hatékonyabb, közös segítés módjait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom