Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-14 / 269. szám

8 ÉSZAK-MAGYARORSZÁG Kultúra 1994- November 14», Hétfő „APROPÓ Iskolai dem Filip Gabriella Igazán vidám hétvége volt. Az encsi gim­náziumban a harmadikosok felavatták a gólyákat. Mindenféle őrült feladatokkal tették próbára a kicsiket. Ráadásul az osz­tályfőnököknek is kellett mutatniuk vala­mit. Azt mondták a diákok, hogy twistel- jenek! Mit tehettek a tanárok: twisteltek. Pedig mielőtt táncra perdültek, talán már ők is olvasták a szombati újságokat. Horn Gyulának ismét sikerült megörven­deztetni a pedagógusokat. A karcagi la­kossági fórumon a miniszterelnök tartha­tatlannak nevezte, hogy miközben csök­ken a diákok, addig stagnál vagy némileg még növekszik is a pedagógusok száma. /\ közoktatás teljes átvilágítását ígérte, aminek következtében várhatóan sor ke­rül az iskolahálózat ésszerűsítésére, ami azt is jelentheti, hogy több településnek lesz egy iskolája. Ezzel az átvilágítással nincs is semmi baj. Nem árt, ha a kormánynak pontos adatai vannak az iskoláról. Mert úgy tűnik, ezek jelenleg hiányoznak. Legalábbis Báthory Zoltán, a MKM közoktatásért felelős he­lyettes államtitkára Köznevelés legutóbbi számában úgy nyilatkozott, hogy most ké­szítenek elő egy felmérést. „Szeretnénk megvizsgálni, milyen tevékenységek jel­lemeznek egy modern iskolát, és ezekhez milyen pedagógiai munka szükséges. Nem abból indulunk ki, hogy hány taní­tási órát kell ellátni, ez idejét múlt számí­tás lenne. A modern iskola működéséhez kívánunk számokat hozzárendelni a léte­zőösszes variációban, ennek alapján vég­zünk becsléséket az ország pedagó­gusszükségletét illetően." Egyébként arról is megkérdezték a helyettes államtitkárt, hogy a következő évben fenyegeti-e a munkanélküliség a pedagógusokat. Erre ő határozott nemmel válaszolt. „Nem tu­dom elképzelni, hogy bármelyik iskola- fenntartó elbocsátások mellett döntene." De hasonlóan válaszolt Fodor Gábor mi­niszter is a PDSZ Ráció című lapjának leg­utóbbi számában a létszámcsökkentés lehetőségét firtató kérdésre. Elmondta ugyan a véleményét, de azt is hangsúlyoz­ta, hogy ez jelenleg a fenntartókhoz tarto­zó probléma. Hát ez az! Ha egy közösség, egy önkor­mányzat úgy dönt, hogy fontos számára az iskola, ha nem hajlandó lemondani a település polgárai számára megtartó erőt jelentő oktatási intézményről, akkor köp­hesse pénzét az iskolára. Nem olyan jó, ha mások mondják meg, hány gyerekkel lehet kiérdemelni az önálló iskolát. És az sem igazán szerencsés, ha időről időre megalapozatlan nyilatkozatokkal riogat­ják a pedagógusokat. A Corvina Kiadó őszi-téli újdonságai Budapest (MTI) - Negyven évvel ezelőtt - 1954. december 28-án - kelt az az alapító okirat, amely életre hívta a Corvina ide­gen nyelvű vállalatot. Első igazgatója Cserépfalvi Imre volt, aki névadója is a könyves műhelynek. A születésnapját ünneplő Corvina őszi-téli kí­nálatában szerepel A zsidók és Európa című kötet. A spanyol szerzőpáros munkája a zsidó­ság összeurópai történetét taglalja kontinens­re vándorlásuktól a holocaustig eltelt kétezer évben. Két kötet látott napvilágot az Enciklo- paedia Britannica Művészlexikon sorozatából. Az ötkötetes munka a világ kiemelkedő mű- vészegyéniségeit mutatja be az ókortól napja­inkig. A brit kiadó négy kötetét kiegészítő ötö­dikben a- magyar művészek munkásságát is­merhetik meg az olvasók. A gazdagon illuszt­rált ismerettárban helyet kapott számos szí­nes és fekete-fehér kép is. A távol-keleti művé­szetek iránt érdeklődők minden bizonnyal örömmel veszik kézbe a Japán fametszetekről áttekintést adó albumot. A Mesterművek sorozatban jelent meg a XVII. századi holland művészet rejtélyes életű alakját, Vermeert bemutató könyv. Az elsősor­ban művészeti könyveivel rangot szerzett Cor­vina az utóbbi években tankönyvkiadással is foglalkozik. Most az Érettségi témakörök, té­telek népszerű sorozat újabb kiadványa, a földrajz jelent meg. Kovács János és Lázár Péter munkája az A - Z Angol nyelvtan lexikon. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem okta­tói címszavakban, magyar nyelvű magyará­zatokkal és bőséges angol nyelvű példatár­ral taglalják az angol nyelvtan minden lé­nyeges kérdését. A meséből kifelejtett királyfi A Premier Színház bemutatója a Vasas Művelődési Központban Miskolc (ÉM) - Egy meséből kife­lejtett királyfi elindul Ityisz-Fityisz, a nagy varázsló birodalma ellen, hogy kiszabadítsa az elvarázsolt ki­rálylányt, a Napot, a Szelet, és ke­ressen magának egy mesét, amely­ben - király lévén - uralkodhat. A mese természetesen happy enddel végződik: a királyfi megtalálja a mesét, varázsigékkel, varázslatok­kal kiszabadítja a királylányt, és a mese végére mindenki megjavul... Ilyenre írta meg Zubornyák Zoltán A napkirályfi című történetét, mely­hez Bolba Tamás szerzett zenét, s lett a mesemusical. Már csak szín­padra kellett állítani a darabot. Korzsényi Tibor rendezésében a Premier Színház vállalta az elő­adást, így ősbemutatót láthat ma, hétfőn délelőtt 10 órától a közönség, a miskolci Vasas Művelődési Köz­pontban. De terveznek több vidéki előadást is. Az előadás főbb szerep­lői: Vass László, Ötvös Éva, Lévai Joli, Busku István, Kim Anett, M. Szilágyi Lajos. A díszletet, jelmezt Bamáné Juhász Ildikó tervezte. Kocorbuci (Ötvös Éva) és Bocorkuci (Lévai Joli) Fotó: Dobos Klára Előadások az államosított irodalomról Tarapcsák Ilona Czigány Lóránt, a sátoraljaúj­helyi születésű, Londonban élő kiváló irodalomtörténész, a nyugat-európai emigrációs ma­gyar irodalom kritikusa három részből álló előadássorozatot tartott a Miskolci Egyetem Mo­dem Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke rendezésében A ma­gyar irodalom államosítása, 1946-1951 címmel. A „Hát a Hadúr is szétszólja fia­it...”, október 19-én tartott előadásá­ban nemcsak az irodalom periodizá­ciójának nehézségeiről, hanem az 1945 utáni magyar írók olyan - so­kak számára újszerű - csoportosítá­sáról is hallhattak az irodalom iránt érdeklődők, mint moszkovita, na- rodnyik, katolikus, kommunista, 1945 után Nyugatra távozó, népies és erdélyi írócsoportoknál, vagy a háborúban elpusztult írókról. Szó esett az 1945 májusában Debre­cenben rendezett első könyvnap­ról, s az első írókongresszusról, amely meghirdette a magyar iroda­lom ma már hihetetlennek hangzó „egységét”. A második, október 31-i előadás­ban a közelmúlt irodalmának intéz­ményeiről, az 1945 februárjában alakult Magyar írók Szabad Szak- szervezetéről és az ugyanabban az évben létrejött Magyar írók Szövet­ségéről, az újonnan létesített kia­dók beindításáról, azok profiljáról, a nyomdákról, bezárt antikváriumok­ról, a könyvkereskedelemről és újonnan indult folyóiratokról. Nyil­vánvaló célja ezeknek az új intézke­déseknek az volt, hogy elzárják a publikációs lehetőséget a nem kívá­natos írók elől. Nem kerülhette el a hallgatóság figyelmét az sem, hogy az ideológiai megfontolásokból fe­lülről irányított irodalmi „intéz­ményrendezet” 1946-1951 között éppen az irodalom belső fejlődésé­nek törvényszerűségeit, az irodalmi folytonosságot, különösképp pedig a régi magyar irodalommal való kap­csolatát hagyta figyelmen kívül. Hasonló torzulásokról, az irodal­mi ízlés és irodalmi tudat manipu­lálásáról hallhattunk a sorozat utol­só, novemberi előadásban is. Köze­lebbi ismeretekhez juthattunk ilyen kérdésekben, mint a „pártosság- eszmeiség-népiesség”, vagy a szoci­alista realizmus - ma már elavult­fogalmai, az 1952-es Déry-vita. Az államosított irodalomnak ezt a Bach-korszak szellemiségét meg­idéző nehéz periódusáról szóló elő­adássorozatot objektív, higgadt, érthető, olykor derűs hangvétel tette minden érdeklődő számára élvezhetővé. Váltás a művészetkereskedelemben Miskolc (ÉM - M.L.) - Tavaly ok­tóberben a Képzőművészeti Alapítvány egyszemélyi tulaj­donú részvénytársaságává ala­kult - az addig államiként mű­ködő - Képcsarnok Vállalat. A napokban a képzőművészeti al­kotásokat és iparművészeti ter­mékeket forgalmazó, kereske­delmi és szolgáltató társaság részvényeket bocsátott ki, hogy - alaptőkéje megemelésével - el­sősorban üzlethálózatát fej­leszthesse. Művészetet „vásárolni” időtálló be­fektetésnek tűnik. Elég csak arra gondolnunk, hogy nyugat-európai árveréseken az egyedi, ritkaság- számba menő alkotásokért (legyen az festmény, rajz, grafika, szobor) a gyűjtők milliókat fizetnek. Dollár­ban. De hogy áll ez az élő, kortárs művészetek esetében? Mecenatúrát vagy pusztán pénzügyi manővert jelent egy-egy alkotás megvásárlá­sa? Esetleg mindkettőt? És ha már valaki megengedheti magának, hogy pénzt adjon egy-egy művész­nek, vagy megvásárolja munkáját, az már úgy gondolhatja, hogy - pén­zéért cserében - benyújthatja igé­nyeit az alkotónak? Hallottam már olyanról, hogy a megrendelőnek vé­gül is mindegy volt, hogy mit ábrá­zol a festmény, milyen a „művészet” minősége. Ót csupán az érdekelte, hogy a művész (valamennyire) elis­mert legyen, illetve a megrendelt kép színe harmonizáljon lakása bú­torainak színével!!). A művészet áruértéke nem újkeletű „talál­mány”, hiszen az alkotók - ha élni, dolgozni akartak - mecénásaiknak (így vagy úgy) mindig is kiszolgálta­tottjai voltak. Akadtak persze olyan öntörvényű alkotók (mint például Paál László vagy Van Gogh), akik nem voltak hajlandók meghajolni a közízlés vastörvényei előtt. Éle­tükben egyetlen képet sem vásá­roltak tőlük. A piacgazdaság tehát már jóval a rendszerváltás előtt betört a művé­szeti piacra - nálunk is. A rendszer- váltással esetleg csak a magángalé­riák száma nőtt meg. A művészeti alkotások forgalmazói között azon­ban még ma is a Képcsarnok Rt. ve­zet, hiszen kiállítótermeit az egész országban megtaláljuk. Tevékeny­sége is meglehetősen sokrétű, hi­szen az ékszerektől kezdve a fest­ményekig sokféle árut találunk üz­leteikben. Nem tévedésről van szó! Bárhonnan is nézzük, zsűrizett áru és termék itt minden. Talán nem sértő senki számára, ha megkoc­káztatom a kijelentést: a középosz­tály (mármint a még létező) művé­szetvásárlásának színhelye. A miskolci Szőnyi István-terem - bár azt nem igazán mondanám rá, hogy a művészetek szentélye — léte­zésével színfoltja a városnak. Azt hihetnénk, hogy egy szegény régió­ban az embereknek nem jut pénze művészeti dolgok vásárlására... Pe­dig - mint azt a Szőnyi-terem veze­tője, Halmai Gabriella elmondta — van egy réteg, amelyik igényli az itt föllelhető festményeket, grafikákat, kisplasztikákat, művészi igényű lakberendezési tárgyakat, üvege­ket. A kiállítóterem funkcióját ket­tősnek látja: egyrészt üzleti vállal­kozás, amely eltartja magát, és nye­reséges. Másik feladata azonban már magasztosabb, hiszen helyet kap itt az ismeretterjesztés is. Szer­veztek és szerveznek kiállításokat, legutóbb például olyan nagynevű művész alkotásaiból, mint Vasa­rely. (Az utóbbi időben egyébként ezek között volt a legdrágább, 350 ezer forintért megvásárolható kép.) E mellett persze - mint minden üz­leti vállalkozásnak - igazodniuk kell az igényekhez. Azt kell a ma­guk színvonalas módján kínálniuk, amire kereslet van, ami hamarabb megtérül. Ezek pedig főként a zsűri­zett ajándéktárgyak, lakásfelszere­lési cikkek... A Képcsarnok Rt. jövőbeli elkép­zeléseivel összhangban a Szőnyi-te­rem profilja is változik. A társaság mostani részvénykibocsátása és az alaptőke megemelés azért történik - mint azt budapesti központjuktól megtudtuk -, hogy az eddig bérelt üzlethelyiségeiket megvásárolhas­sák, s azok saját tulajdonukba ke­rülhessenek. Az üzletekben találha­tó áruk kínálatát is bővíteni szeret­nék. Hogy ez miben jelent majd mást, mint azt eddig megszokhat­tuk? Talán annyiban, hogy ezentúl méginkább a művészeti lakáskultú­ra kerül előtérbe. Irodalmi est Miskolc (ÉM) - A Tokaji írótábor kuratóriuma, a Magyar írószövet­ség Észak-magyarországi Csoportja és a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár szervezésében november 16-án, szerdán délután 5 órától iro­dalmi est lesz a megyei könyvtár­ban. Bevezetőt mond Pomogáts Bé­la, irodalomtörténész, a Tokaji írótábor kuratóriumának elnöke. Az est vendégei: Döbrentei Kornél, Gál Sándor, Hubay Miklós, Lakatos István, Lengyel Balázs, Mezey Ka­talin, Petőcz András, Serfőző Simon és Tornai József. Mandalás Padlás Miskolc (ÉM) - A Mandala Dal­színház november 16-án, szerdán Miskolcon vendégszerepei. Délután 4 órától és este fél 8-tól Presser- Sztevanovity: Padlás című musical­jét mutatják be a Vasas Művelődési Központban. Jegyek válthatók a művelődési központ pénztárában (Andrássy u. 36.). André Szabó tárlata Tiszaújváros (MTI) - André Szabó (alkotásaiból nyílik kiállítás novem­ber 15-én a tiszaújvárosi Derkovits Kisgalériában. A kiállítás meghívó­ján Papp Tibor író így mutatja be az 1923-ban Zajtán született, majd ’56- ban Belgiumban letelepedett mű­vészt. André Szabó nyitott, meditá­ló festő. Átengedi magán a gondola­ti, stílus, történeti áramlatokat, de egyben asszimilálja őket. Beépíti egyéni világába, sajátos, néha di­rekt utalásokkal tűzdelt, (pl. egy üres fej) néha leplezetlen erotikájú és néha ezzel azonos hőfokon elő­adott, sok esetben közös kiindulási pontú zeneiséggel átszőtt élménye­it. A képein sokszor kérdez. A kér­déseket a nagy elődök, Van Eyck, Vermeer van Delft nyelve közvetíti, de a rejtett válasz már a máról szól. A tökéletes perspektívák széttöre­deznek, a bársonyos csupasz női bő­rök időkéreggé romlanak, és a nyu­godt polgári világrenden felülemel­kedve mosolyog egy André Szabó-i groteszk fintor. Hogyan is szemlél­hetnénk a vermeeri derűvel városa­inkat, sünikor nem tudunk lassan bennük lélegezni, és hogyan töltse be életünket a hangszer, a zene, a szerelem, ha valami végletesen összekuszálódott, megbomlott körü­löttünk.” A tiszaújvárosi kiállítás november 29-ig látogatható. Nyugdíjasok gálája Tiszaújváros (ÉM) - Táncolj, da­lolj velünk! címmel gálaműsort ren­dez november 15-én, kedden délu­tán 5 órától a tiszaújvárosi Derko­vits Művelődési Központban a helyi Nyugdíjas Amatőr Művészeti Egye­sület. A műsor szereplői: az Arany János Általános Iskola énekkara, Őszirózsa Nyugdíjas Klub (Tiszaúj- város), Mól Rt. Reménység Nyugdí­jas Klub (Tiszaújváros), Szedlacsek Lajos műkedvelő énekes (Sajószent- péter), Nyugdíjas Kör (Tiszaszeder- kény), Vásárhelyi Pál AMK citera- zenekara (Tiszaszederkény), Nyug­díjas Amatőr Művészeti Egyesület (Tiszaújváros). Flesch-emléknapok Mosonmagyaróvár (MTI) - Haza­tértek a mosonmagyaróvári születé­sű nemzetközi hírű hegedűművész és zenepedagógus, Flesch Károly hamvai. A művész földi maradvá­nyait vasárnap helyezték el szülő­városában. Flesch Károly 50 évvel ezelőtt hunyt el a svájci Luzemben. Tízévesen adta első nyilvános koncertjét Mo­sonmagyaróváron, s felnőtt mű­vészként csaknem fél évszázadon át Európa számos nagyvárosában hangversenyezett nagy sikerrel. De nemcsak művészként, hanem peda­gógusként is nevet szerzett magá­nak. Művészgenerációkat nevelt, egyebek között Németországban, LÍollandiában, Nagy-Britannióban. Londoni tanítványainak egyike Ida Haendel szólójátékával gyönyör­ködtette a zenekedvelőket a vasár­nap véget ért mosonmagyaróvári Flesch-emléknapok díszhangverse­nyén. A koncerten közreműködtek a Flesch Károly nevét viselő hege­dűversenyek győztesei is. Az emlék­napok keretében a mosonmagyaró­vári művelődési központ felvette Flesch Károly nevét. Legritkábban az olajfestményeket veszik Fotó: Farkas May,:

Next

/
Oldalképek
Tartalom