Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)

1994-11-09 / 265. szám

14 ÉSZAKÁMagyarország Szólástér .......... ~ 1994- November 9-, Szerda M egkésett válasz Tisztelt Kala Ernő! Egyetértek az ön által írt felhívással, ami véle­ményem szerint érvényes az egész ország ro­máira. Sajnos, a magam bőrén is tapasztaltam az észrevételét. Én is a hatalomra került párt propagálója voltam többedmagammal, sőt ala­pító tagja, s nagyon sokat tettünk az érdeké­ben, s még egy köszönő szót sem kaptunk. Sőt, az önkormányzati, s a kisebbségi választáso­kat is a beleszólásunk nélkül intézték el. Saj­nos, a romaszervezetekkel sem lehetünk meg­elégedve, mert a közel háromezer lakosú köz­ségünkben három szervezet is van, ami mind családi vállalkozásban működik. Ön felhívta a romák figyelmét az összefogásra. Kérdem én, hol lehet összefogásról beszélni ott, ahol egy- egy faluban megengednek három szervezetet alapítani, amelybe egy-egy család tagjai tar­toznak, s a saját érdekeiket képviselik, vagy talán minden család alapítson egy pártot? Ne­tán a „Magyar Igazság” pártját? S összeszed­jük a családtagjainkat is, hogy felülbírálhas­suk a három romaszervezet tevékenységét? Mert idáig semmit nem tettek a romákért, semmit nem alapítottak, amit ígértek. Például munkalehetőséget, ami legfontosabb volna, s semmi anyagi, vagy szellemi fejlődést nem te­remtettek. Kértük őket, hogy hívjanak össze gyűlést, és számoljanak be a tevékenységük­ről, mutassák be az önkormányzatba jutó je­löltjüket, de mind elzárkóztak tőle. Kérdem én, ez a magatartás meg van nekik engedve? S ez a pár család meggazdagodása is, ami szem­mel látható, s irritálja a többieket. Kérem, fi­gyeljenek fel az ilyen kritériumokra, mert ad­dig, amíg ezek az önérdekképviseletek működ­nek, addig nem lehet a romák közötti egység­ről beszélni. Pedig valóban nagy szükségünk van az összefogásra, amivel sok mindent el le­hetne érni. Például a romákat egy picit is tá­mogató pártot is hatalomra tudnánk juttatni, összefogva, közösen. A községünknek körülbe­lül hatszáz cigány lakosa van. Szepesi László Megyaszó Az Over veszélyeiről Olvasom az Észak október 14-i számának kommentárját. Megtudom, hogy november 1- től az egészségbiztosító bevezeti az Overt. Over=országos vényelemzési rendszer. Állít­ják, hogy sók-sok előnye lesz ennek a rend­szernek, az egészségbiztosítási .alap és az ál­lamháztartás egésze szempontjából. És a be­teg szempontjából? - kérdezem én naivan. A kommentár így záródik: „A vényellenőrzés kétségtelenül szigorúbb gyógyszerfelírást kö­vetel majd az orvosoktól, akiket egyébként „kompenzálásként” anyagilag is érdekeltté kí­vánnak tenni a körültekintőbb terápiában.” Szíves ajánlással adom tovább gondolásra az előző mondatot. Ugye tetszenek sejteni, mit fog jelenteni ez a körültekintőbb terápia? Kérdéseim: ha az Over rátenyerel — ne szé­pítsük a dolgot, ez történik valóságban - az or­vosokra, akkor az orvos eleget tud-e tenni min­den eléje került beteg esetében esküjének azon mondatban foglalt követelményének, hogy: „Egyenlő figyelemmel és gondossággal gyógyí­tok minden embert.” Lesz a jövőben ennek létjogosultsága? Továbbá, eleget tud-e majd tenni az orvos az Egészségügyi Törvény 43. paragrafus 1. be­kezdésében foglaltaknak: ...„A beteget az adott lehetőségek között az orvostudomány minden­kori állásának, a beteg adottságainak, vala­mint betegsége szakaszának megfelelő gyógy­kezelésben kell részesíteni.” Tud-e így működni az orvos gyógyítási sza­badsága, ha az Over bevezeti ismét a három T-t? (Tiltott, tűrt, támogatott.) Papíron biztos, de gyakorlatban és a lelkiismeret előtt? Ulce- rin helyett Almagel? Lehet. De az biztos, hogy ismét a kisembert diszkriminálják ezen rende­let bevezetésével és az is igaz, hogy nem Ausztria felé léptünk azon a képzeletbeli sakktáblán. Mi várható ezután? Borítékolom! A rend­őröket a ránk sózott büntetés alapján fogják „kompenzálni”. Mihalik J. Alfonz Szögliget Díjbeszedő lehetne A kultúra kritikus helyzetének néhány vonatkozásáról Horn Gyula miniszterelnök úrnak, Békési László pénzügyminiszter úr­nak, Fodor Gábor művelődési és köz­oktatási miniszter úrnak ajánlom A volt szakszervezeti (SZOT-ágaza- tok) városi, megyei intézmények, könyvtárak, művelődési házak, mű­vészeti együttesek helyzete, működ­tetése 1994 negyedik negyedévére kritikussá vált. Áz úgynevezett szo­cialista (valójában csak preszocia- lista) művelődéspolitika évtizedei­ben a pártállami támogatás SZOT- leosztása idején a több mint kétezer intézmény tíz százaléka szakszer­vezeti fenntartású volt, s a rend­szerváltás idején kétszáztíz intéz­ményt finanszírozott az első demok­ratikusan választott parlament. (A SZOT és az ágazati szakszervezetek kezéből az elosztást egy évig az Ön­igazgató Szakmai Szervezet végezte el. Az eltelt öt év alatt ez az intéz­ménytípus („Hálózat?”) számará­nyában százharminc alá csökkent, s az idén 285 900 000 forint elosztá­sára kötött szerződést a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány. A pótköltségvetés elfogadásakor az Alapítványtól hetvenmillió forintot vontak el, s így a szerződött összeg maximum hatvan százalékára szá­míthatnak a nem szakszervezeti, nem önkormányzati, de művészeti és szabadművelődési funkciókat többnyire a lakóterületen szervező intézmények. Ez a lépés érzéke­nyen érinti az ország lakosságának minimum tíz százalékát, akik eddig az aprófalvaktól a megyei városokig részesültek a kultúraközvetítői, -te­remtői szolgáltatásokból. Borsod-Abaúj-Zemplén megyé­ben a bányász szakszervezet nyolc háza, könyvtára, Miskolc városban a vasas szakszervezet Bartók Béla Művelődési Háza és az ötödik éve fenntartó nélkül működő Rónai Mű­velődési Központ került kritikus helyzetbe, és pozitív változás nél­kül kezdeményezniük kell felszá­molásukat. A volt szakszervezeti Megyei Könyvtár elköltözött a Miskolci Egyetemre. Ez is bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben milyen könyv­tári értékek halmozódtak fel a szak­szervezeti könyvtárakban. Eltérve a számok, funkciók további elemzé­sétől a szocialista kormánynak és az ismét demokratikusan választott parlamentnek döntése mögött egy kultúra- és művelődésfilozófia-tör- téneti félreértést szeretnék tisztáz­ni anélkül, hogy az álszerénység bű­nébe esnék. Áz 1945-ös többpárt­rendszerben, mely a Szövetségi El- * lenőrzési Bizottság kezdeményezé­sére felváltotta a Horthy Miklós ne­vével jelzett egypárt-elnöki rend­szert, a művelődésnek, a közmű­veltségnek igen nagy presztízse és minisztere(i) volt(ak). Az 1948-as rendszerfordítás éveiben a szovjet típusú zsdanovi proletárdiktatúra a kultúrát és közművelődést párt-ta- nácsi-szakszervezeti rendszerben eszköznek tekintette, és egy kultú­raidegen terminológiát képviselt, sőt átörökített az Antall- és Horn- kabinetre is. Idézem: „először a gaz­dasági bajainkon legyünk túl, aztán napirendre kerülhet a kultúra, az oktatás, a művészet,... és a többi nem termelő szféra.”?!! Itt kell megállnunk és igen nagy szakszerűséggel nyilatkoznunk, döntenünk arról, hogy „mi legyen a közművelődéssel’? Ehhez van né­hány megjegyzésem. 1. 1948-tól a kultúra, mint az emberek létért való küzdelmének új színtere a társadalmi létszférák te­rületein belül (gazdaság, közösségi lét(politika) szervezése) az utolsó helyre szorult a korábbi első hely­ről, mely száz évszázada megilleti. (Pontosabban akkortól, amióta ter­mészetátalakítóvá lettünk a neolit forradalom idején.) 2. 1948-tól a kultúra, mint „hab a tortán” került meghatározásra, és legfontosabb feladata a „világ­nézeti” (át)nevelés lett. Az előző rendszer miniszterei (pl. Tréfort Ágoston, Klebersberg Kunó) és a magyar kulturális, művészeti, tudományos intézményhálózat ki­alakításának vívmányai elhomályo­sultak. A polgári fejlődés közössége­it, iskoláit „párt-államosították”. Éz a tény nem más, mint a közösségek kizsákmányolása, a kultúra eszköz­ként kezelése. Ennek ellenére jelentős értéke­HIRDETÉS két tudott felmutatni a „nép­művelési hálózat” a művészeti alko­tómunka, az amatőr mozgalmak, a szociológiai szemléletű továbbkép­zés területén. 3. A gazdasági bajokon sem ju­tott túl a népgazdasági „termelés” és „elosztás”. Tehát a másik súlyos bűn a gazdaság kizsákmányolása lett, s marad örökségül. 4. Most a közművelődés kizsák­mányolása folyik. Éppen akkor, amikor a másodszor is demokrati­kusan választott törvényhozásnak a kultúra bővített újratermelésén kellene fáradoznia, hogy elkerüljük társadalmunk további hiénásodá- sát, depresszióját. Ez csak akkor le­hetséges, ha végre a jövőbe, az em­beri szellemi, lelki, fizikai tőkébe (humán capital) ruháznánk be. An­nál inkább, mert összlakosságunk ötven százaléka rendelkezik csak (!) nyolc általános iskolai, 25-30 száza­léka középiskolai és öt-tíz százaléka felsőfokú végzettséggel. A szocioló­giai művelődésszemlélet tanítása szerint ilyen kondíciók mellett rendkívül nagy szükség volna a köz- műveltség fejlesztésére, a kultúra tág és elsődleges szerepének újra­fogalmazására a törvényhozás szintjén is. A Művészeti és Szabadművelő­dési Alapítvány választott kuratóri­umi tagjaként és egy jelentős érté­keket képviselő, menedzselő intéz­mény vezetőjeként, valamint alkotó emberként is arra kérem a közjogi méltóságokat, hogy legitim hatal­mukkal élve állítsák meg végre a közösségek, a gazdaság és a kultúra további kizsákmányolását, mert csak ezáltal kerülhetjük el az or­szág depressziós térséggé nyilvání­tását Európában. Kerüljük el, ne vegyük át „Nyugatról” a diákláza­dásokat, a pornográfiát, a maffiózó­kat, a kemény drogokat, az indokt­rínákat. A szükséges kulturális új­jászületést és az új humanizmus el­jövetelét remélve állíthatom, hogy ez az ország, ez a méltatlanul elítélt térség és Miskolc város alkalmas arra, hogy a Kárpátok Eurorégió szellemi, lelki, kulturális és gazda­sági központjává váljon. Az ország vezetésére megválasztottak funkci­ójukat akkor tölthetnék be eredmé­nyesebben elődeiknél, ha felvállal­ják a kultúra válságmenedzselését, és az emberi jövőbe való beruházás magas szakmai színvonalán meg­erősítik a kultúrateremtők, -áta­dók, -közvetítők státusát. Megbecsüléssel köszönti Önöket és szándékuknak megfelelő bátor­ságot kíván Utry Attila állampolgár Miskolc '»'VT'* Olvasóink figyelmébe! Kedves olvasóink tájékoztatására közöljük,- hogy a Szólástér rovatban megjelent írások • ’ nem a szerkesztőség álláspontját tükrözik. A rovatba beküldött leveleiket terjedelmi lehe­tőségeinket figyelembe véve esetenként kénytelenek vagyunk szerkeszteni, tömöríte­. .' f ... 1... ■ . \ ni. A személyeskedő* bántó hangvételű, a jog­Vr :í .■'■? ;V,‘v: $ I1.." •' !’•* "ff- ■ ' r ______1-J.__• 1_____' 1__!. / r endet, az etikai normákat sértő írások e he­lyütt sem jelenhetnek meg. O—'iÁl'- U. *. • - . . ' • ‘ - . 'V ' . November 10-én Lillafüreden: AZUR Invest árubemutató a Palotaszállóban Nagyszabású árubemutatóra várja Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kiskereskedelmi partnereit november 10-én, csütörtökön 10.30 órától a lillafüredi Palotaszállóba az AZUR Invest Nagykereskedelmi Részvénytársaság. +■ Olyan ismert világcégek áruival jelentkezünk, mint a Johnson and Johnson, a Max Fak­tor Internacional, az Aura Trade Kft. a Herbina termékcsaláddal, a Lauren Elle Kft. a Lauren termékcsaláddal - mondja Bruckner Tamás, a fővárosi székhelyű, ám az egész ország területén működő társaság elnök-vezérigazgatója. - Az a célunk, hogy ezeket a márkás termékeket minél szélesebb körben ismerjék meg a borsodiak. Ezt mi annyi­ban is támogatjuk, hogy a helyszínen történő rendeléskor 3 százalék árengedményt adunk. Ám egy ilyen bemutató természetesen kiváló alkalom egymás tevékenységé­nek, törekvéseinek és igényeinek a megismerésére is. *■ Ha már a megismerést említette, hallhatnánk előzetesen néhány szót az AZUR Invest Rt.-ről?... *■ Részvénytársaságunk 1991-től működik mai formájában. Azóta háztartási vegyiáruk­ból, kozmetikai termékekből, vagy például fitotéka-termékekből forgalmunk három­szorosára nőtt, s palettánkon ma már a világ szinte minden fontosabb márkája jelen van. Ezt nagyrészt annak köszönhetjük, hogy országos ügynöki hálózatunk révén az ország bármely részén 2-3 nap alatt képesek vagyunk kielégíteni megrendelőink igé­nyeit, hiszen több. mint ötezerféle árucikket forgalmazunk. Nagykereskedelmi tevé­kenységünk mellett sokan ismerik már DAK-áruházláncunkat. A 14 DÁK diszkontjel- legű áruház egyike éppen Miskolcon működik nagy sikerrel, a Tiszai pályaudvaron. S végül hadd tegyek említést a fővárost ellátó Azur Unió üzlethálózatunkról, amely több mint száz üzletből tevődik össze, s biztosít zavartalan, magas színvonalú ellátást illat­szerekből, háztartási cikkekből. ► Kiket várnak november 10-én, csütörtökön 10.30 órára a lillafüredi Palotaszállóba? ► Minden kiskereskedelmi partnerünket, s mindazokat, akik szívesen építenének ki ve­lünk kapcsolatot a fentebb már említett neves cégek termékeinek forgalmazása terén. Meggyőződésem, hogy árubemutatónk igen jól szolgálja majd mindkét fél üzleti érde­keit, s természetesen végső soron a vásárlókét is. Ws-I- ~ - AAÍirí'-* A-**'#1t*kPv. —* *• '*■* •> Az emlékekről Az október 18-án megjelent „Itt- Hon” mellékletben Emlékek az egy­kori Miskolcról című íráshoz az alábbi észrevételt teszem az igazság kedvéért. A Hodobay telepi fénykép nem a Hodobay telep, hanem az Eperjesi úti katonatiszti és kóros tisztineve­lői bérház volt. A Hodobay telepen földszintes kertes házak kistisztvi­selőknek adtak otthont. Ami a kato­naládát illeti, nem a Bizony Ákos utcára, nem a Szeles utcára, hanem akkor Gróf Apponyi Albert utcán lé­vő laktanyába mehetett, ezt akkor Huszár laktanyának hívták és ott voltak a híradósok is. A Bizony Ákos utca soha nem volt Szeles ut­ca!! A mai Pátria épület helyén pon­tosítás kedvéért a Székely kert ven­déglő volt, a Kossuth és a Széchenyi utca sarkán. A Fekete Kutya elne­vezésű bolt mai napig is eredeti he­lyén van a Weidlicht udvarnál és nem a mai Pá'tria helyén! A kimenős napi baka vagy katona nyugodtan sétálhatott a Fő utcán, a Búza téren, a Népkertben, az Avasi kilátónál - senki nem zavarta őket. Én mint levente ezekre igen jól em­lékszem. Elnézést kérek, hogy írtam, de kénytelen voltam jó szándékú ész­revételemet megtenni. Szombathy Gyula ny. old. gépészmérnök Miskolc Kiigazítás Az Észak-Magyarországban - Ko­vács Judit tollából - olvastam Pa- nyik Jbzsef polgármesterrel írt ri­portot Szikszóról. Abban olyan em­lítést tett a polgármester, hogy a szikszói ref. egyház részére a temp­lom építésre harmincmillió forintot adott a polgármesteri hivatal. Ez így nem helyes és tudomásom sze­rint csak kétszázezer forintot ka­pott valamennyi szikszói egyház külön-külön. Ki követte el a hibát, az újságíró vagy a polgármester, nem tudom, de kérem a helyesbí­tést. A ref. egyház nem kapott pénzt és kérjük a tévedést nyilvánosan helyesbíteni. Juhász Béláné, Szikszó- De hát hogy jutott eszedbe a mai világban díjbeszedőnek lenni?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom