Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
6 M ====i==z==z===i^^ Itt-Hon ...,..........~ 1994. November 8., Kedd T ISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: TMV-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. mjsm HIRDESSEN az s ÍSZAK-magyarország MISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.200.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ül keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt Ügyfeleinket! 1994. November 8., Kedd Itt-Hon M 3 Romló látási- és útviszonyok A KRESZ-oktató, kötelező tudnivalókon túli tanácsai Az esős, borongós idő, a nedves, síkos utak autóstól, gyalogostól egyaránt több figyelmet követelnek ’ Fotó: Laczó József Lassú László Miskolc (ÉM) - Napközben még élvezzük a kellemes napfényt, de reggelente és estefelé bizony már érezhető a levegő hűvösebb fuvallata. S ezzel együtt egyre gyakrabban párá- sabb a levegő, ködök alakulnak ki a folyóvölgyek térségében. A nedves útfelületeken megnő a fékút, a látási viszonyok romlanak A páralecsapódás a városon belüli utakon szakaszosan jelentkezhet! Szinte teljesen megoldhatatlan feladat elé állíthat mindannyiunkat, amikor a magas épületek által beárnyékolt útfelület nedvesen marad. Képzeljük el ezt egy útkereszteződés vagy „zebra” előtti forgalomirányítás esetén. Olykor csak a betétlap cseréjével tudunk szépíteni a történteken. Érdemes emlékezetünkbe vésni, hogy amennyiben a tapadási tényező felére csökken, a fékút kétszeresére nő! Szürkületkor, este a közvilágítás és tompított fényszórónk fényeit a nedves aszfalt részben „elnyeli”. Nehezebb észrevenni az útburkolati jeleket, kísérőtársunk lehet a vakvezetés, ami azt jelenti, hogy a járművünk fényszórói által bevilágított területen belül képtelenek vagyunk megállni. Jó, ha vezetés közben feltesszük magunkban a kérdést, miszerint képesek vagyunk-e megállítani közel egy tonnás személygépkocsinkat a belátható távolságon belül és a várható akadályok előtt. Lakott területen kívül egy kivilágítatlan kerékpárost (sajnos nálunk ez még mindig megszokott jelenség), vagy egy szabálytalanul a jobb oldalon haladó gyalogost 80 km/óra sebességgel, tompított fényben elütünk. (Kísérletek ilyenkor biztonságos sebességként a 60-62 km/órát igazolják). A mezőgazdasági munka végzésekor sárfelhordás keletkezhet az úttesten. Rálátva, kerüljük a hirtelen kormány- és fékmozdula- tokat. Az útpadkák süppedéke- nyebbek, és ezek még egyszerű várakozás esetén is gondot okozhatnak, nem beszélve sebességgel történő ráhajtásnál. A nedves útfelületről felve- ródő szennyes-olajos vízfröccs próbára teszi ablaktörlő-, mosóberendezésünket, látóterünket igencsak korlátozva. Sajnálatos eseményként kell értékelni, amikor autónk kerekei „kínálják” meg az úttest szélén vagy járdán közlekedő gyalogos partnereinket egy kiadós „fröccsel”. Ennek elkerülésére, ha szükséges fogjuk visz- sza a tempót ezzel is erősítve a bizalmat járművezető és gyalogos viszonyában. Bizony hiánycikként jelentkezik ma még a bizalomépítés. Ne feledkezzünk meg a tócsák által leplezett kátyúkról sem. Hullanak a falevelek, és az egymásra rakodó-tapadó falevelek - fékezés alkalmával - egymáson elcsúsznak, ezzel számottevően csökkentve a tapadást, stabilitást és növelve a fékutat és a megállás lehetőségét. Az őszi évszakhoz szorosan kapcsolódik az iskolások tömeges jelenléte az utakon, járdákon. A szülői kíséret a forgalmas útvonalon elengedhetetlen. Keressük meg a legrövidebb és legveszélytelenebb útvonalszakaszokat! (Nem lehet nyugodt az a szülő, aki maga is rossz példát mutatva a tilos jelzésen áthúzza gyermekét) A járművezetők készüljenek fel ezekre a helyzetekre. Ilyenkor különösen figyeljük a „Gyermekek”, veszélyt jelző táblákat iskolák, óvodák, játszóterek környékén. Készüljünk fel az őszi időben nélkülözhetetlen vezetés- technikai követelményekre, és ha kell csökkentsük a sebességet alkalmazkodjunk a megváltozott körülményekhez, mert lassacskán jön a még keményebb évszak a tél. HETI JEGYZET Közé te ti ség Priska Tibor A rendkívül súllyal bíró helyhatósági választásokhoz közeledve akarva-aka- ratlanul is mérlegre tesszük magunkat: miként döntöttünk, kikre szavaztunk a legutóbbi választásokon, kiket bíztunk meg közvetlen környezetünkben ügyeink intézésére, miként tették azok dolgukat a köz érdekében, tették-e egyáltalán, vagy csak hangoskodtak, meg ilyenek. A saját környezetéről nyilván mindenkinek megvan a maga véleménye. De hát milyen is lehet a véleményünk a magunk szavazatairól, a megválasztottak ténykedéséről? Vegyes. Eléggé vegyes ez a tapasztalat. Sok új ember került az önkormányzatokba, a legtöbbje, föltehetően a nagyobbik része tette is lelkiismerete szerint amit tudott. A tapasztalatlanság, a bátortalanság viszont sok helyütt nagyon is látszó- dott.Találkoztunk bizony jó megjelenésű, helyesen gondolkodó, a közért tenni akaró fiatal emberekkel, akik viszont elgondolásaikat, ötleteiket inkább csak a családban, vagy néhány barát társaságában ismertették, ott vitáztak, mérlegeltek, érveltek, a nyilvánosság előtt csendben meghúzódtak. Jómagam is találkoztam ezzel a típussal. Fel is ajánlottam az újság erejét, (hátha mégis létezik), nyilvánosságát, de ezt a fiatal ember, a maga friss közé- letiségének rutintalanságával már nem merte vállalni. Ezeknek a szava, hát nem is igen hallatszott, nem hallik most sem, hallik viszont nagyon is messzire a hangoskodóké, a melldöngetőké. Azoké, akik úgy vélik - lehetséges, jól vélik -, hogy eréllyel, mások túlkiabá- lásával, mások lejáratásával előbbre jutnak. Úgy tűnik, túl sokan kerültek be a „kemény vonal" képviselői közül, akik inkább belefojtják a szót a másikba, mintsem meghallgatnák, érvként pedig durvaságokat, nemegyszer pofonokat is használnak. Bármennyire is meghökkentő, nem egyedi eset a pofozkodás, az szó szerinti bírókra kelés, egymás mocskolása, bepiszkolása, a mi megyénk elég sok falujából, városából is tudnának az ottaniak példákat sorolni. Olyanokat is, akik cukkolják, hergelik a pofozkodásra amúgy is hajlamosat: adj neki, megérdemli, ne sajnáld, úgy kell a bitangnak! Most örüljünk annak a közhelynek, hogy azért mégsem ez a jellemző? Jól is állnánk, ha ez lenne! De, mint tudjuk, a rossz hír szárnyakon jár. A durvaság, a keménykedés messzebb hallik, mint a halkan, vagy egyáltalán el sem mondott, mégoly helyénvaló ötlet hangja. Mindenestre az újabb választásoknál ismét magunkat tesszük mérlegre: vajon a cimboránkra szavazzunk-e, csak azért, mert a cimboránk, vagy a másikra, a mégis alkalmato- sabbra? Ráadásul: egyikünk zsebében sem lesz akkor sem a bölcsek köve.
