Észak-Magyarország, 1994. november (50. évfolyam, 258-283. szám)
1994-11-08 / 264. szám
A SZELLEM VILAGA Az ÉsZAK-MaG VAROK SZAG KEDDI MELLÉKLETE • 1994. NOVEMBER 8. Kulturális Kitekintő Jóember-kereső Budapest (MTI) - Bertolt Brecht, Jó embert keresünk című darabját mutatja be az Új Színház pénteken. Brecht világszerte talán legtöbbet repertoáron lévő művét - amely a rossz és a jó világáról, a rossz és a jó harcáról szóló „játékos” parabola - Ács János állította színpadra. Udvaros Dorottya a Jó és/vagy Rossz ember szerepében debütál az Új Színházban. Wangot, a vízárust Szarvas József vendégművész, a három Istent Schlanger András, Fazekas István, illetőleg Magyar Attila játssza. A további szerepekben színpadra lép például Széles László, Csomós Mari, Lázár Kati, Kristóf Tibor, Prókai Annamária. Brecht művét Nemes Nagy Agnes, a verseket Eörsi István fordította. Az előadás díszleteit Menczel Róbert, jelmezeit Csík György tervezte. Brecht 1940-ben fejezte be Jó embert keresünk című színpadi játékát. A darabot a Katona József Színház játszotta elsőként Magyarországon 1957-ben. Megismételt ária New York (MTI) - Nem mindennapi ajándékban részesült mindenszentek előestéjén a New York-i Metropolitan opera közönsége. De legalább ekkora volt a sztártenoris- ta, Luciano Pavarotti meglepetése is. Az történt ugyanis, hogy miután Pavarotti elénekelte Puccini Tosca című operájának 3. felvonásában a Levéláriát (E lucevan le stelle), a James Levine dirigálta zenekar újból az áriát bevezető muzsikát into- nálta. Az énekes - Joseph Volpe főigazgató szíavai szerint - látható meglepetéssel tett néhány lépést a -színpadon, majd másodszor is elénekelte az áriát. Más operaházakkal ellentétben, a Met előadásain rendes körülmények közt nem ismételnek az énekesek, bármilyen nagy tapsot kapjanak is. Volpe szerint 1966 óta (abban az évben költözött a Metropolitan a Lincoln Centerbe) ez volt az első eset, hogy énekes megismételt egy áriát előadás közben. A művész emléke Szigetvár (MTI) - Emléktáblát állított Szigetvár lakossága a város díszpolgárának, a festőművész, rajztanár Zágon Gyulának születése kilencvenedik évfordulója alkalmából október végén. Annak az iskolának a falára került a tábla, amelyben a művésztanár nemzedékeket tanított s amelyben - saját vallomása szerint - a szigetvári hősök önfeláldozó hazaszeretetét próbálta növendékeibe átplántálni. Zágon Gyula egész életében a város kulturális értékeinek, múltjának kutatásán és megőrzésén munkálkodott, számos festményén, fafaragásán örökítette meg a történelmi idők eseményeit. Alkotásai a város több középületében láthatók. Az évfordulón a négy éve elhunyt művész alkotásaiból bábkiállítást rendeztek Szigetváron. Táj-fény-kép Budapest (MTI) - Táj-fény-kép címmel Féner Tamás kiállítása nyílt meg október végén a Leg- újabbkori Történeti Múzeumban. A tárlaton az alkotó több mint félszáz színes felvétele tekinthető meg. Féner képei arról tanúskodnak, hogy az „óriásokat” lehet szeretni és lehet nem szeretni, de az elvitathatatlan, hogy része lett az emberek mindennapi életének. A XX. század vége fejlett civilizációinak jellemzői közé tartoznak a miniatürizált technikai csodák, a gigantikus metropolisok, a végtelennek tűnő autópályák. Ezekben a dinamikusan fejlődő fogyasztói társadalmakban tűntek fel elsőként az óriásplakátok, amelyek az 1980-as évek végétől megjelentek Magyarországon is. Féner Tamás fotóművész ebbe a különleges léptékű óriásplakátok alkotta világba kalauzolja a nézőket legújabb tárlatán. A Táj-fény-képek az év végéig láthatók a várbeli múzeumban. Határtalanul a Vérke partján Ahol másként sárgulnak a levelek és másként esik a hó... Dobos Klára Beregszász, Miskolc (ÉM) - Azt kérdezte Szabad György, milyen kitüntetést adjunk neked, Gyula bácsi? Mondom semmit. Nekem az a kitüntetés, ha a Vérke-parti öregdiákok elnökeként azt mondják, hogy Isten éltessen... Nekem az a kitüntetés, hogy a gyerekek jönnek, köszönnek, non scolae séd vitae discimus; az a kitüntetés, hogy most, mielőtt jöttem, elvittem öt kiló hagymát az egyik beteg nyugdíjasnak, és a felesége meg akarta csókolni a kezem... tavaly sok helyre vittem egy- egy üveg olajat, és akkor sírva fogadtak: Gyuszi, az Isten küldött... Kerényi Gyula nyugdíjas építész Beregszászban. A Vérke-parti öregdiákok szervezetének egyik összefogója. Most kivizsgálásra jött Miskolcra, Marton György (szintén beregszászi öregdiák) hívására. • 1945-ben két vesémet tönkretették, azóta mint leszázalékolt tengetem az életem. Már olyan értelemben tengetem, hogy nehéz élnem, de teszem azt a magyarságért, amit a sors rám bízott. Mert ötven évvel ezelőtt megfogadtam, hogy össze fogom tartam a Beregszászban végzett diákokat. Több mint 21 ezer levelet írtam meg a világ minden részébe az ötven év alatt, több mint 17 ezer fényképet csináltam éjszakánként és küldtem el, több mint ötezer újságot juttattam el barátaimhoz, amikor egy cikkért, ha megtalálták Csapon a vámosok, visszaküldték az embert. És több mint ötszáz platánlevelet küldtem el az iskola előtt álló fáról, ez az összetartó kapocs, amelyik Ausztráliát, Új-Zélandot, Amerikát összeköti Beregszásszal. Minden évben 3-4 találkozót tartunk Budapesten, Balatonvilágo- son, Bánkon, és az utóbbi öt évben, mióta lehetséges, Beregszászon. □ Előtte még titokban sem jöttek össze? • Titokban mi mindig temetőkben, templomokban, házaknál, ünnepségeken találkoztunk. Minden év utolsó októberének vasárnapján megkoszorúztuk tanáraink és diáktársaink sírjait. Platánlevelet tűztünk a koszorúba. A platánlevél mindenkinek ott van a szobájában, falon, íróasztalán, könyvében, ez bizonyítja a szülőföld „határtalan” szeretetét. Van például egy beregszászi barátom, Kecskeméten él, és minden levelében azt úja: Kecskemét Rodostó. Rodostóban érzi magát, és nem szűnik meg a Bereg- szász-szeretete. Akármilyen ronda, piszkos, feldúlt a város, nekünk a legszebb. Ott másképp sárgul a falevél, másképp nyílik a virág, másképp esik a hó, másképp süt a nap, és ezt minden beregszászi tudja. Beregszászi életkép - magyar zászlóval, lllyés-szoborral, öregemberrel, kutyákkal... □ Milyen volt az a gimnázium, amelyre ilyen szívesen emlékezik'? • Csodálatos emberek kerültek ki Beregszász Magyar Királyi Gimnáziumából. Egyik tanárunk Miskolcon él, Koszorús István, de sorolhatnám a többieket is, akiktől ezt a csodálatos hazaszeretetet, szülóföld- szeretetet tanultuk. Négy évvel ezelőtt nagy keservesen elértük, hogy újra legyen magyar gimnáziumunk. Ez a mi utódunk, ahol én latinra tanítom a diákokat, akik úgy köszönnek nekem, non scolae, séd vitae discimus... nem az iskolánál?, az életnek tanulunk. Mégis csak a latin nyelv minden nyelv anyja... □ Elfogult a latinnal szemben? • Elfogult vagyok annyiban, hogy ezek a csodálatos közmondások, bölcs mondások hihetetlen erőt adnak az embernek az életében. És oktatom azt is a gyerekeknek, hogy a buksiban szedjenek össze mindent, mert Vae victis! Jaj a legyő- zöttnek. Egyedül csak a tudást nem lehet elvenni. Tólem mindent elvettek, de a tudásomat, amit a csodálatos tanárok adtak, azt nem tudták. □ Hogy élnek ma a beregszászi magyarok? • Az életünk nem leányálom. Most nemrégen voltam a magyarországi nyugdíjasok nemzetközi találkozóján, ahol szót kaptam. Elmondtam, a nyugdíjam összege egy kanna benzin, a feleségemé 30 tojás, orvos lányom fizetése egy és fél kiló hús. De vannak jó dolgok is. Nagy vágyam volt, hogy egyszer Beregszászt meg tudjuk mutatni az embereknek. A 74. születésnapomra Nagy László budapesti riporter elkészítette a filmet... Életemben sok gyötrelmen mentem keresztül, de erről most nem beszélek. De amit tettem az ottani magyarságért, úgy érzem, kevesen tették azt. Csodálatos segítőtársaim vannak, a Petőfi nyugdíjasklubnak közel félezer tagja van. □ Milyen a kapcsolatuk az anyaország vezetésével? • Én mindenkivel tartottam, tartom a kapcsolatot, akik nekünk segítenek. Az Antall-kormánnyal különösen jó volt a kapcsolat. A mostaniakkal én nem nagyon tudok zöldágra vergődni, engem egész életemben gyötörtek, kilencszer akartak elítélni, négyszer akartak agyonlőni - mit várhatok akkor?! De meghívtam például Habsburg Ottót, aki amikor végigvittem a városon, úgy értékelte a beregszászi emléktáblákat és szobrokat, hogy az a nép amelyiknek ennyi emléke van, az tudja honnan indult és hová akar menni. □ Tényleg feltűnően sok magyar emlék van Beregszászban... • Igen, az emlékmű sok. Viszont az épületekért - mint építésznek - a szívem szakad meg, hogy folytonosan romlik az állaguk, és nincs lehetőség a pusztulás megállítására. De emlékezni nemzeti nagyjainkra, gyöngyszemeinkre csak nekünk lehet és kell, mert sem Moszkvából, sem Washingtonból nem teszi helyettünk senki. Biztos azért is tartjuk fontosnak, mert csodálatos versek hatottak ránk annak idején. Például Reményik: „Itthon maradok én... Ahogy lehet, megőrzőm maroknyi földemet, tűzhelyemet...” Vagy Sajó Sándor: „Magyarnak lenni nagy szent akarat, mely ott reszket a Kárpátok alatt. Viselni sorsunk, ahogy meg van írva, féltőn hajolni minden magyar rögre, s hoz- zátapadni örökre...” □ Esetleg Dsida? ,Aki nem volt még magyar, nem tudja, mi a fájdalom...” • Igen. Megjegyzem, most avatunk Dsida Jenőnek egy emléktáblát az állomás épülete falán, ahol lakott a háború előtt. Vérke-parti öregdiák volt, ott járt Beregszászon iskolába. Ebben nagy szerepe van a BMKSZ (Bereg-vidéki) járási szervezet társelnökének. Egyébként nem azért váltunk ki a KMKSZ-ból, mert így akartuk, hanem mert rákényszerí- tettek. Az amit mi tettünk, a területi vezetőségnek nem pászolt. A magyarság gerincét mi, beregszásziak képezzük, mégis mindig lesepertek az asztalról. Nem akartuk tovább, hogy így legyen. Ugyanaz a programunk, de nem vitatkozunk, nem szitkozódunk, nem átkozódunk, nem ócsárolunk senkit, mint ahogy velük szemben teszik. Én azt gondolom, hogy sokat tettem a magyarságért, de most már nem tudom, hogy arabus vagyok, vagy más nemzetiségű, mert nem tartanak engem a területi vezetők jó magyarnak. □ Most mire készül a szervezet? • Jön november 20., az nálunk gyásznap, gyertyás körmenet lesz a temetőben, amire ezreket várunk. Ugyanis 1944. november 18-26-kö- zött több tízezer embert vittek el Kárpátaljáról magyarságukért. Beregszászban nem volt olyan család, ahol az Erzsébet-nap ne lett volna ünnep. Azóta ez gyásznap, mert nem volt olyan család a környéken, amelyet ne érintett volna az elhurcolás. □ Milyen arányban élnek ma Beregszászban magyarok? • Ötvenegy százalék a magyarság, régen azonban 98 százalék volt. Harcolunk azért, hogy ez ne romoljon. De ahogy Tőkés László barátom írta a levelében: Gyula bátyám, ti előrébb álltok, mert a Himnuszt énekelhetitek, zászlóval felvonulhattok és kitűzhetitek a magyarlakta falvakban. Kerényi Gyula Fotók: Dobos Klára Képzőművészek Rimaszombat (ÉM - P.L.) - Borsod-Abaúj- Zemplén megyei amatőr képzőművészek címmel nyílt kiállítás október 20-án a rimaszombati Gömöri Múzeumban. A borsodiak tulajdonképpen viszonozták a gömöriek magyarországi bemutatkozását, hisz nemrég Nagyfe- renc Katalin, Agócs Róbert és Nagyferenc Gyula állították ki legújabb alkotásaikat, a gömöri tájat és embereket bemutató képeiket az izsófalvi kultúrházban. A szlovák-magyar kulturális együttműködés és egyre terebélyesedő kapcsolatok legújabb gömöri rendezvényén a következő amatőr művészek munkáit láthatják a látogatók: Kőváriné Juhász Ilona, Kriston Béla, Demjén István, Király István, Vaszily Csaba, Bodnár József, Papp János, Majercsik János, É. Kovács László és Eisele Gyula; Kovácsné Fendrik Zsuzsa, Viktor Gyula és Fülöp Tibor. A kiállítás megnyitóján a két település, Izsófalva és Rimaszombat önkormányzati képviselői is jelen voltak. A tárlat november 20-ig tekinthető meg Rimaszombatban. TháHa-jubileum Kassa (MTI) - Negyed évszázaddal ezelőtt, 1969 novemberében alakult meg Csehszlovákiában a második magyar színház, a kassai Thá- lia. Beke Sándor rendező a komáromi Magyar Területi Színházból toborzott művészekkel és pályakezdő fiatalokkal hozta létre az új társulatot. A kassai Thália Színház - altkor még színházterem híján - első bemutatóját a Rozsnyó melletti Gömörhorkán tartotta. Carlo Goldoni komédiáját, a Két úr szolgáját frenetikus sikerrel mutatták be. Erre az eseményre emlékezve az elmúlt szombaton este jubileumi ünnepi estet rendeztek a gömöri nagyközségben. Kolár Péter, a kassai Thália Színház igazgatója köszönettel nyugtázta a gömörhorkaiak szeretetét és ragaszkodását a színházukhoz, majd elmondta, hogy a jubileumi ünnepségeket már október 20-án elkezdték Kassán, Kiss József-Devecseri László budapesti szerzőpáros Az arany oroszlán titka című meséjének bemutatásával. A meséből Szabados György kassai zeneszerző írt mesemusicalt. November 7-től november 29-ig tartóan színházi fesztivált is rendeznek Kassán, melyen a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, a pozsonyi Astorka Korzo szlovák színház, a komáromi Jókai Színház és a beregszászi Illyés Gyula Nemzeti Színház művészei lépnek közönség elé. November 17-én kerül sor a kassai Márai Sándor Stúdiószínház megnyitó előadására, amin rendhagyó módon Márai két egyfelvonásosát, a Szerepet, illetve a Családi kérdést mutatják be. November 25-én nemzetközi színházi konferenciát is rendeznek, s megnyitják a kassai Thália Színház 25 éve című kiállítást. Greene whiskysüvegei London (MTI) - Graham Greene több mint 80 miniatűr whiskysüvegét árverezik el még karácsony előtt Londonban. A Christie’s cég árverésén - december 21-én - több ritkaság is kalapács alá kerül, s néhány üvegen Greene aláírása is látható. Az üvegek azért is különlegesek, mert Greene az általa írt „Havannai emberünk” című regény megfilmesített változatához a rendezőnek, Carol Reednek is kölcsönadta őket. Az író hitelesítő kísérőlevelével együtt kalapács alá kerülő kollekcióért az árverező cég 2000 fontot remél kapni. A regényben a főszereplő, egy porszívóügynök és egy rendőr ezekkel a miniatűr üvegekkel játssza azt a társasjátékot, amelyben a vesztesnek minden egyes parti után egy-egy üvegcsét ki kell ürítenie. Aki viszont az árverésen megszerzi a gyűjteményt, jó lesz, ha vigyáz ennél a társasjátéknál - az üvegcsék tartalma jóval erősebb, mint a ma fogyasztott whisky... A Thália archívumából Fotó: Bodnár Gábor
