Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-05 / 235. szám

8 ÉSZAK^Magyarország Kultúra 1994- Október 5., Szerda _ APROPÓ bormi Fecske Csaba Nem infantilizmus, szakmai ártalom in­kább: a gyermekek kulturális havilapjátol- vasgatom. Nem tudom, van-e olyan nép­szerű, mint volt például az én gyerekko­romban, amikor, ha jól emlékszem, két fo­rint volt az ára. Most már negyvennyolc forintba került, de nemcsak az ára válto­zott, hanem a formája, a tartalma is. Sok­kal harsányabb, hivalkodóbb lett, hogytet- szetősebb-e, a gyerekek a megmondhatói. Viki, kis unokahúgom a Buci Macira es­küszik, az is egy gyereklap, igaz nem kul­turális, mint a Dörmi. A meséken, verse­ken kívül a korszellemnek megfelelően ma már reklámok is találhatók a Dörmö- gőben. Elvégre a gyermek is fogyasztó, ő is a piacról él. Hirdetnekfarmert, bonbont, fogkrémet, csupa olyan hasznos dolgot, amire egy gyereknek csak szüksége lehet. A gyereket az életre kell nevelni, nem le­het mindig Hófehérkével és vasorrú bábá­val hülyíteni. Van azért mese és vers is a lapban. Nem éppen a műfaj remekei. El lehet olvasni őket, kérdés érdemes-e? Például ezt, mely nem is annyira esztéti­kai kvalitásaival, mint inkább praktikumá­val hívja fel magára a figyelmet: „Kártevők­től vegyszerekkel/védi ka növényeket, ám / a fertőzött bogártól / sok rovarevő lesz mérgezett./A vegyi anyag földbe is jut, / így vizeinkbe szivárog - / és mint tudjuk csak tiszta víz / élteti a világot." Mit mondjak, a biokertészek himnusza lehet­ne. Az ökológiai nevelés példája. Az ember persze képtelen megérteni, mi­ért kell ilyen bugyuta versikékkel megtöl­teni a lapot, amikor a magyar irodalom olyan mérhetetlenül gazdag. Balassitól kezdve, Aranyon, Petőfin át Weöresig és tovább, jeleseink szinte kivétel nélkül ír- tak-írnak gyermekeknek. Nagy hiba ilyen lapot adni a gyerekek kezébe. Mi várható azoktól, akik 5-7 éves korukban ilyeneket olvasnak-hallgatnak, mit fognak olvasni felnőttként:1 Kitől lehet számonkérni ezt? Kis magyar tragédia. _ ÉM-portré A dekoratőr Sárospatak (ÉM - M.L.) - Azt tartják, aki egyszer pataki diák volt, az soha többé nem felejti el a várost, annak miliőjét, az ódon falalc őrizte hangulatot, az aprócska utcákat, az is­kolakertet és a várat. Az emlékek és a valóság azonban olykor paralel futnak el egymás mel­lett, s akad, aki soha nem tér vissza diákévei­nek színhelyére... Csetneki József számára (a főiskolai évek után) a nagybetűs élet első állomását Ernőd je­lentette, egy romantikusnak indult vidéki ta­nítóskodás évei, mikor is úgy tűnt: megtalálta számítását. Ambícióinak megvalósulását lát­hatta abban is, amikor elvállalta a frissen ala­kult Emődi Figyelő szerkesztői, majd főszer­kesztői posztját. Érdekeltségek között lavíroz­va igazi „sajtót” akart a pártfenntartású orgá­numból, mígnem a helyi politikai erők elvárá­sainak egy idő után már nem akart megfelel­ni. Mivel kapcsolata Sárospatakkal, illetve az ottani népfőiskolával az elmúlt évek alatt sem szakadt meg - s jelenleg is ó a képzőművésze­ti szekció titkára -, kézenfekvőnek tűnt, hogy egyszer majd (nem csak a népfőiskola kedvé­ért) visszatér ide. Barátai hívták föl ez év janu­árjában telefonon, hogy helye lenne a Művelő­dés Házában, így az új iskolai félév kezdetét már meg sem várta Ernődön. Személyében februártól egy régi pataki diák végzi a Művelő­dés Házának dekoratőri, grafikai munkáit, de hozzá tartozik a ház galériájának kiállí­tásszervezői és -tervezői feladata is. A művé­szet értő szeretete szól belőle sikkor, amikor a galériára terelődik a szó. Arról beszél, hogyan szeretné a város művészetkedvelő és -pártoló közönségét nagy nevű alkotók kiállításaival meghódítani, olyan dolgokat művelni, amik méltóak Patakhoz. Fotóskirándulások a ködben Találkozás Juhász Miklós fotóművésszel jubileumi tárlatán Miskolc (ÉM - DK) - Igen, a szá­mok és a címek is mondanak va­lamit. Juhász Miklós fotómű­vész képeivel 500-nál több or­szágos és nemzetközi kiállítá­son 174 országos és 39 nemzet­közi díjat nyert. Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Or­szágos Egyesületének, illetve a Fotóművészek Nemzetközi Szö­vetségének is. És még sorolhat­nánk, de minek?! Sokkal érde­kesebb, amit ő mond. Persze leginkább akkor, ha láttuk a hatvanadik születésnapja alkal­mából összeállított gyűjtemé­nyes kiállítást, a Miskolci Fotó­galériában. □ Ez az anyag reprezentálja Juhász Miklóst? ® Úgy gondolom, igen. Én válogató tam össze a képeket. Egy kicsit ta­lán úgy néz ki, mintha országos ki­állítás lenne, hiszen annyira válto­zatos méretben, témában egyaránt, nehéz az egységet felfedezni. Nyolc­vannégy kép került a falra. Először kevesebbet gondoltam, nem lett vol­na benne szép, lírai hangulatú fel­vétel. Aztán megijedtem, hogy így félreismerhetnek. Végül is nem ma­radt ki semmi amit csináltam, ami­vel próbálkoztam. □ Szeretném, ha visszagondolnánk a múltba. Honnan indult ahhoz, hogy ilyen szintre jusson? • Az első gépemet egy méhcsaládért cserélte nekem édesapám Takta- harkányban. Ez egy 9xl2-es, leme­zes gép volt, harmonika kihuzattal, és fekete kendő alatt kellett vele fényképezi... Most is megvannak ezek a lemezeim. Szerencsére a gép­hez járt egy könyv is, amiből tanul­tam a technikát. Ám - hiszen villany sem volt akkor még a faluban - elég nagy fantázia kellett ahhoz, hogy a laborálás módját is kitaláljam... Az én tanítványaimnak már könnyű, nekik elmondom, amit tudok... □ Csak szórakozásból csinálta a ké­peket? 9 Szórakozásból, de pénzt is kap­tam érte. Tizennégy évesen jobban kerestem, mint az apám, aki mű­szerész volt. Igazolványképeket gyártottam. „Műteremnek” a latri­na szolgált, egyik odalát fehérre, a másikat zöldre festettem, és attól függött, hová állítottam a modellt, hogy szőke volt, vagy fekete... Egy­szer egy 76 éves néni jött hozzám, kérte fényképezzem le, mert Ameri­kába szeretné küldeni a fiának a képet. Ez meg is történt, de néhány nap múlva felháborodva jött vissza, lobogtatva egy régi képet. Én nem tudok fényképezni, mondta, mert nézzem meg, a másik fotós milyen szép felvételt csinált róla. Kiderült, hogy az 18 éves korában készült... □ Ha ilyen jól ment a fényképezés, miért nem azzal kereste később is a kenyerét? 9 Mert már hároméves koromban is gépészmérnöknek készültem... De a hobbimról az iskolai, egyetemi évek alatt sem mondtam le. □ Emlékszik az első jól sikerült ké­pére? • Sokat fotóztam a Takta partján, rettentő szerettem az állatokat. Le­fényképeztem, ahogy mossák a te­henet a folyóban. Éz volt az első olyan kép, amit nem adtam oda an­nak, aki rajta volt. Azt hiszem, egy mostani középiskolai fotópályáza­ton lenne esélyem vele. De kiállítás­ra először csak egyetemista korom­ban küldtem képet. Megyei pályá­zat volt. Egy ködös éjszakán indul­tam el a villamos-végállomásra, és ott a hidegben toporgó embereket fényképeztem. Első díjat nyertem vele... Kimondottan szeretek köd­ben fényképezni, olyankor csak az lesz a képen, amit én akarok... □ És hogy jött be a „képbe” a környe­zetvédelem? Hiszen nagyon sok ilyen jellegű felvétele van. • Ezen már magam is gondolkodtam. Hiszen a szép, lírai dolgokat szere­tem, utálom, ha valami koszos, ren­detlen. Ezzel csak azt akarom kifejez­ni, hogy nem szeretem az ilyet. És sajnos a szép, meg a lírai nem annyi­ra kapós a ldállításokon. Ezek nagy része egyébként montázs. □ Általában fekete-fehérben dolgo­zik. Pedig diaporámázik is. Nem tudták elcsábítani a színek? 9 Azt mondom, fekete-fehérre még ezer év múlva is fognak fényképez­ni. Egyszer ugyanazt a témát lefo­tóztam fekete-fehérben és színes­ben. Két egészen más kép született. A színes képekkel az a baj, hogy az embereket elragadja a szín, a lát­vány, és elvész a tartalom. □ Van egy nagyon szép képe. Egy ál­lapotos nő, kezében barka, fénybu­rokban. A mai kiállításokon szinte anakronizmusnak hatna. Megcsi­nálná ma is? 9 Ugyanúgy nem, de megcsinál­nám. Valószínűleg aktban. Ma nálunk a fotóművészetben különö­sen nagy zagyvaság van, itt min­denki modemkedni szeretne, minél elütóbbet csinálni a megszokottól. De külföldön ilyen képekkel nem nagyon érnek el sikereket. □ Valaki azt mondta a kiállításán: csodálom ezt az embert, mert amíg más művészkedik, ő alkot. Ön hogy gondolja ezt? 9 Azt nevezem művészkedésnek, amikor valaki senki által fel nem is­merhető dolgot csinál, és órákon át magyarázza... Azzal számolni kell, hogy mindenki nem fogja érteni a képet, még az enyémet sem, pedig én próbálom érthetően csinálni. De azért küldöm pályázatra, mert on­nan várom a visszajelzést, hogy ért­hető volt-e. Persze ez is érdekes. El­küldtem egyszer egy fotót pályázat­ra, ahol nem fogadták el, majd há­rom év múlva egy másikra, ahol ugyanaz a zsűri az első díjjal jutal­mazta a képet. Névadók: Munkácsy és Bársony Janos Miskolc (ÉM) - Egy újabb miskolci iskola válik „számtalanná” a közel­jövőben. Ä 20-as Sz. Általános Isko­la (Szilvás út 38.) a Munkácsy Mi­hály Általános Iskola név felvételé­nek engedélyét kérte a megyei köz­gyűléstől. Az iskola Munkácsy Mi­hály nevét a festőművész születésé­nek 150 éves évfordulója alkalmá­ból ünnepélyes keretek között kí­vánja felvenni. A művész neve szo­rosan kapcsolódik a városhoz, hi­szen gyermekéveit Miskolcon töltöt­te. Az iskola a nagy magyar festő­művész nevének felvételével az is­kolában évek óta magas színvona­lon működő művészeti oktatást kí­vánja hangsúlyozni. Az Iparművé­szeti Főiskola által szervezett Leo- nardo-programban hat éve vesznek részt. Az iskolában az elmúlt év óta működő rajztagozat eredmény essé­gét jel zik a versenyeken elért he­lyezések. Az intézmény gyermekga­lériájában több éve gyermek, és ne­ves művésztanár festők munkái kapnak helyet. A Bársony János utcai Általános Iskola Bársony János Általános Is­kolára szeretné változtatni a nevét. Úgy gondolják, hogy a személyhez kötöttebb elnevezés közelebb áll a tanulóifjúsághoz. Bársony János is­koláit Miskolcon végezte, s közel húsz éven át volt városunk tiszti ügyésze. Halála után hagyatékából hatalmas összeg jutott az iskolá­nak, a szegényeknek, a város szépí- (ászeti alapjának, a múzeumoknak. Életútja, a városért tettekben is megnyilvánuló szeretete példakép­pen állítható a diákok elé. A kérelmeket október 6-án tár­gyalja meg Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése. Az iparművészek „egyenjogúsága” Miskolc (EM - DK) - Mondják az iparművészek, ebben a városban nekik nincs nagy becsületük. Sok­szor nem ismerik el munkájuk érté­két. Talán ez a rossz hangulat az oka annak, hogy kiállításokon sem szerepeltek mostanában. Pedig an­nak idején a Miskolci Téli Tárlatot iparművészeknek is hirdették, s kezdetben érkeztek is a kerámiák, textilek, kovácsmunkák. Aztán az utolsó Téli Tárlaton mindössze két iparművész állított ki. Félő volt te­hát, hogy teljesen elsorvad ez a vo­nal, létük és értékük forgott koc­kán. Ezért vállalta Litwin József, hogy barátságosan zaklatja a kollé­gáit, igenis, adjanak be alkotásokat. Ez nem volt könnyű feladat, mert az iparművész inkább csak teszi a munkáját, nem kiállításra készül - ami komoly anyagi befektetést is je­lent, és ezt nem biztos, hogy min­denki vállalni tudja. Egy ilyen mun­Zsűrizés ... Fotó: Dobos Klára kát más megcsinálni, mint egy gra­fikát, hiszen sokkal több a tárgyi feltétele, nagyobb az anyagi vonza- ta. Végül is szép anyag jött össze, ennek zsűrizése hétfőn történt a Miskolci Galériában. Bodonyi Csa­ba, Kelemen István, Pirity Attila építészek, Kertész Géza ötvös ipar­művész, Bükki Béla keramikus és Dobrik István művészettörténész vállalta a válogatást. A kiállítást a téli tárlattal egyidőben a Mini Galé­riában láthatja majd a miskolci kö­zönség. - Nem az a fontos, hogy kü­lön, vagy együtt állítunk ki - mond­ta Litwin József hanem azt sze­retnénk, hogy egyenjogú kiállítás legyen a miénk, fogadják el, hogy ez testvérműfaj. A helyi iparművészet szempontjából létfontosságú ez a ki­állítás. Ha majd „kiharcolja” magát, ha már odafigyelnek rá, bizonyára kevesebb noszogatással is összejön egy szép anyag. Szüreti vigasságok Miskolc (ÉM) - „Szüreti Vigassá­gok” címmel rendeznek október 8- án, szombaton családi hétvégét a Diósgyőri Várban. (Rossz idő esetén az Ady Művelődési Házban.) A délelőtti programok - amelyek 10 órakor kezdődnek - elsősorban a gyerekekhez szólnak, akik játszó­házban, bábszínházban tölthetik az időt, de a fajátékok készítésének fo­gásait is elsajátíthatják. Délután kettőkor kezdődik az igazi, családi rendezvénysorozat, ahol nemzedékek adnak találkozót egy­másnak. Fellép a Csipogó Gyermek­táncegyüttes kalocsai, rábaközi táncokkal, a Zrínyi Gimnázium le­ánykara, a Pécsi Sándor Guruló Színház, a hemádnémeti, szerencsi, avasi nyugdíjasklubok, akiktől szü­reti verseket, prózát, népdalokat és énekes játékot hallhatnak a jelenlé­vők. Zárásként a Kisgyóri Folk Együttes lép fel. ICC-előkészítő Miskolc (ÉM) - A TIT B.-A.-Z. Me­gyei Szervezete az ICC nemzetközi alap és középfokú nyelvvizsgára fel­készítő tanfolyamokat szervez an­gol és német nyelvből. A nyelvtanu­lásban már haladó szintet elértek részére 60 órás nyelvvizsga trénin­gen lehet megismerkedni az ICC- nyelwizsga sajátosságaival. Kez­dők részére 300 órás nyelvvizsga felkészítő tanfolyamokat is tarta­nak. A foglalkozások délutánonként heti két alkalommal délután 4 és es­te 8 óra között lesznek. A 60 órás tanfolyamok résztvevői még az idei nyelvvizsgákra is jelentkezhetnek, hiszen a vizsgáig a tanfolyam befe­jeződik. Jelentkezni lehet a TIT- székház I. emeletén (Miskolc, Szé­chenyi út 14.) Érdeklődni a 46/ 354-011-es telefonszámon lehet. Titanic-fesztivál Budapest (ÉM) - Másodszor ren­dezik meg a Titanic Nemzetközi Filmjelenlét Fesztivált a budapesti Toldi moziban. Az október 6-án kez­dődő tíznapos rendezvénysorozaton a kortárs filmművészet alkotásaiból huszonkét filmet mutatnak be. A filmképírók közül egyre többen kép­viselik azt az új irányzatot, amely a régmúlt idők, az egykor valaki más által felvett mozgóképek emlékeiből építkezik, abból „ír” újabb képi való­ságot. Az angol, belga, cseh, finn, francia, holland, kanadai, magyar és orosz alkotók nevével fémjelzett művek válogatások az utóbbi évek terméséből, és olyan nevek találha­tók a szerzők között, mint Peter Greenaway vagy Szirtes András, a Woyzeck rendezője. Lengyel kórus Y Miskolc (ÉM) — Nagysikerű hang­versenyt adott szombaton délután a koszalini gimnázium vegyes kórusa Miskolcon, a Katolikus Gimnázium dísztermében. Az Észak-Lengyelor- szágból érkezett diákok a zene világ­napja alkalmából léptek fel Magyar- országon. A Belgiumi Nemzetközi Kórusfesztiválon tavaly második he­lyezést elért együttes ezúttal XVI. századi madrigált, népszerű musi­calrészleteket, népdalokat adtak elő. Felvételizőknek Miskolc (ÉM) - A Gábor Áron Mű­szaki Középiskola felvételi előkészí­tőt hirdet környezetvédelmi (világ­banki), informatika (világbanki), minőségbiztosítás-számítástechni­ka, menedzser-asszisztens (közgaz­dasági szakmacsoport) szakokra je­lentkezők részére. Az előkészítő no­vember első hetében indul. Tíz hé­ten át heti kétórás foglalkozásokat tartanak. Jelentkezni az iskola tit­kárságán lehet (Miskolc, Bolyai u. 10, tel.: 370-087). „Röviden — A helyes táplálkozásról, a beteg­ségek megelőzéséről lesz szó októ­ber 6-án, csütörtökön este 6 órától Miskolcon, a TIT-székházban (Szé­chenyi út 14.). Az előadásra a belé­pés díjtalan. Elkészült az 1994/95. tanév to­vábbképzési terve. Az óvodákban, az általános és középiskolákban dolgo­zó pedagógusok a Hírlánc mellékle­teként kapják meg az ajánlást tar­talmazó kiadványt október elején.

Next

/
Oldalképek
Tartalom