Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-25 / 252. szám
t 4 Ms Itt-Hon 1994. Október 25., Kedd Társasjáték-pályázat A miskolci Ifjúsági és Szabadidő Ház Gyermekgalériája, valamint a Napraforgó Gyermek és Ifjúsági Alapítvány „Táblás” társasjáték pályázatot hirdet 10-14, valamint 14-18 éves korosztályú gyermekek és fiatalok számára. Minél egyszerűbb logikai, képességfejlesztő, ötletes, anyagában és formájában eredeti munkát várunk. A legjobb munkákat 1994 decemberében a gyermekgalériában kiállítjuk. Díjazás: I. korcsoport első díj 4000 forint, második 3000, a harmadik 2000 forint. II. korcsoport első díj 6000 forint, a második 4000, a harmadik 3000 forint. Beküldési határidő november 30. Ifjúsági és Szabadidő Ház 3531 Miskolc, Győri kapu 27. Ügyintéző Csóka Edit. Telefon (46) 340-657, 342- 740. A pályázatra beérkezett játékok, valamint díjazott alkotások elbírálás után az Ifjúsági és Szabadidő Ház tulajdonát képezik. Egyúttal várják a szponzorok, valamint a játékgyártó cégek érdeklődését is. Az Ifjúsági Ház programjából Október 25.: 20 órától Cseh Tamás és Másik János koncertje az ITC székház nagytermében Október 27.: 10 órakor nyílik Szöllő- si Rita jelmez és divattervező rongybaba kiállítása, amely november 18-ig tekinthető meg. Előtte Eluzella Péter gyermekműsora. Az Ifjúsági Ház 24 órás perzsaszőnyegszövő tanfolyamot szervez. Foglalkozások csütörtökönként 17-20 között lesznek. A tanfolyamot Török Erika vezeti. Nyéki-tavi horgászok Nagy Lajos királyunk diósgyőri hagyatéka a törökmogyorófa Balázs József Diósgyőr (ÉM) - Akinek útja századunk első harmadában Diósgyőrbe vezetett, az nem mulasztotta el, hogy meg ne nézze a várrom közelében pompázó 15,5 méter magas, híres 600 éves mogyorófát. Levelezőlapokon is népszerűsítették. Azonban 1926-ban a száradás jelei mutatkoztak. 1929. június 5-én csupán alsó ágán volt zöld levélzet, 1932-ben pedig már nem hajtott ki, nem zöldellt, kiszáradt. Koronáját akkor levágták, de törzsét 6 méter magasan még meghagyták. 1935 tavaszán azonban korhadás miatt tőből levágták. Révai Ferenc m. kir. erdőtanácsos leírása szerint törzsének kerülete a gyök fő felett 8 centiméterre 3,18 méter, átmérője pedig 5,95 méter magasan 68 centiméter volt. Évgyűrűinek száma „nagyítóval nézve gondos számlálással 106 - ehhez hozzáadva azt a 3 évet, mely alatt az elültetett magból kikelt csemete a vágáslap magasságát elérte, a fa kora 109 évben állapítható meg”. A gyökérnyak közelében meghagyták az akkor meglevő 2 darab gyökérsaijat, és 3 darab husángot is ültettek pótlására. A szakvélemény elfogadhatónak tartotta, hogy a (Corylus colurna) törökmogyorófa 600 éven át gyökeréből mindig kihajtott, amikor törzse elszáradt, amint ez 1935-ben is történt. Hatszáz éven át csak terebélyesedett Törzsét felszeletelték, és történelmi emlékként intézményeknek adták. Tönkjét pedig lebetonozták, és tetejére latin szöveget véstek. Annak betűi 1983-ban - amikor megszemléltem - néhány szónál már nem volt látható, mert megkopott. Magyarra történő fordításánál segítségemre volt Baczó Balázs és Kiséry László latin szakos tanár, valamint 1987- ben a Herman Ottó Múzeumtól Gyulai Éva muzeológus. Velük tudtam a magyar szöveget érthetővé rendezni. Az pedig a következő: „600 éven át havakat, szeleket láttam és a fészeknek zengedező madarait hallgattam. Nem halok meg, törzsemből kizöldülni látsz majd és az örök Magyarország jövőjét éneklem.” Ez a szöveg napjainkban fémtáblán látható. Ki ültette: a király vagy a lánya, Mária? Felmerült többször a kérdés, hogy ki ültette a mogyorófát? Megválaszolásához két mondát szerkesztett Fölföldi Sándor a diósgyőri polgári fiúiskola tanára, a 237. számú Mátyás király cserkészcsapat parancsnoka. Kérésére 1933-ban mondatöredékeket gyűjtöttünk idős helybeliektől, és azokat iskolai dolgozatként írtuk meg, ő pedig - szavai szerint - „átjavít- gatva, megfésülve” egésszé formálta, majd 1934-ben a Müller Nyomda kiadta „Diósgyőri mondák-regék” címen. Két monda Nagy Lajos király Mária nevű leányának tulajdonítja a mogyoróvessző ültetését. A mondát nem találtam megnyugtatónak, és 1984-tól a valóság után kutatva kerestem az évek és események összefüggését. Két hadjárat után - hálából Nagy Lajos igen kedvelte Diósgyőrt és környékét. Tizenöt olyan esztendőt jegyeztek fel, amikor heteket, sőt hónapokat töltött családjával, rendezgetve gondolatait, elhatározásait, meg vadászgatott is. Az ő idejében lépett európai területre a török haderő, és 1365-ben elfoglalta Drinápolyt, később pedig eljutottak a Dunához Bodony városkáig, a mai Vidinig. A király rendkívüli fontosságot tulajdonított annak, hogy a terjeszkedő törököket megállítsák. Vállalta, ha győzelmet érnek el, akkor hálából templomot építtet Máriacellben. Két hadjáratot indított a Havasalföldre 1369-ben, és az egyikben maga is részt vett. A magyar haderőnek sikerült a törököket legyőzni és visszaszorítani Szófiától délre mintegy 60 kilométerre. A Bükk ölelésében található Ennek akkor országos lelkesítő híre, öröme és jelentősége volt. A templomot megépíttette 1370-ben, és portáléja fölé reliefképet helyeztek, ami a király felajánlását és a törökök fölötti győzelmét ábrázolja. Jelentős volt számára a győzelem éve, mert a lengyelek 1370. november 17-én királyuknak választották. Azt követően is felkereste a Bükk ölelésében levő Diósgyőrt. A harmadik kiemelkedő és bizonyára legjelentősebb esemény volt, hogy 1370-ben született első gyermeke, Mária. Ez a családi esemény adta az indítást, hogy kedvelt diósgyőri otthonának udvarán, a huszárvár (elővár) dombján fát ültessen lánya születésének emlékére. A monda azért őrzi Mária nevét a mogyorófa ültetésével kapcsolatosan. A Diósgyőrben különlegesnek számító törökmogyorófa csemetét pedig azért hozatta a Balkánról, mert az már nevében is a törökök fölött aratott fényes győzelemre és annak vidékére emlékeztetett. Mária 12 éves volt, amikor édesapja távozott az élők sorából. Tizenhét évesen lett Zsigmond király felesége, és csak 25 éves volt, amikor lovaglás közben végzetes baleset érte. Zsigmond még több éven át visszatért Diósgyőrbe második feleségével Ciliéi Borbálával. A mogyoróvesszó akkor már termővé erősödött és törvényfa lett a neve, mert ott hirdették ki a parancsokat és ott hajtották végre a bűnösökön a bot- és korbácsütéseket nyilvánosan; rágalmazásért, káromkodásért, csalásért, verekedésért, lopásért és erkölcstelen magatartásért. (A törvényfa mint határjelző a Református Egyház 1659. évi díjlevelének 6. pontjában olvasható.) A 18. és 19. században a büntetésnek ezen helyét „külső fórum”-nak nevezték. A testi fenyítések 1848 után megszűntek és feledésbe került úgy a törvény fa, mint a külső-fórum elnevezés. Azután mondták 600 éves mogyorófának. Emléktáblával jelölték meg a helyet A husángból termővé erősödött két mogyorófát 1988. október 27-én a megyei tanács javaslatomra védetté nyilvánította. Ugyanakkor Kovács Károly nyugalmazott erdészeti dolgozó - akinek háza a fák területén van - vállalta, hogy családjával azokat megőrzi és a telket gondozni fogja. Az általam 1986-ban szervezett városvédő csoport lelkes tagjai pedig - a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság segítségével - a helyet 1991. július 6-án emléktáblával jelölték meg. 1994. Október 25., Kedd Itt-Hon Ms 5 Ha felépül végre a házunk... Petheó Lászlóké Miskolc (ÉM) - A városban és környékén élő Autisták Érdek- védelmi Egyesülete 1992 novemberében alapítványt tett, azzal a céllal, hogy a méltatlan helyzetben lévő autista gyermekek és felnőttek társadalmi beilleszkedését elősegítse. A Miskolci Autista Alapítvány legfőbb célkitűzései között szerepel egy Autista Ház létrehozása, amelyben lehetőség nyílik az egyedül élő autisták napköziotthonos elhelyezésére, a képezhető gyermekek részére egy foglalkoztató tanműhely kialakítására, s azok részére, akiknek már nincs hova menniük, bentlakás lehetőségének a megteremtésére. Az alapítvány intenzív pénzgyűjtő tevékenysége két év alatt másfél millió forintot eredményezett. Ez az összeg egy olyan városban, ahol a lakosság nagy része megélhetési gondokkal küzd jelentős, de ahhoz, hogy céljainkat meg tudjuk valósítani, nagyon kevés. Miskolc város polgármestere és közgyűlése elszánt igyekezetünk láttán segítséget nyújtott. Autista ház céljára tartós használatba adta a Vargahegyen lévő használaton kívüli 88 négyzetméteres külterületi ingatlant. A tett óriási! Egy ilyen nehéz helyzetben lévő város látva egy magán segíteni akaró közösség intenzív munkáját, lehetőséget adott arra, hogy céljait meg tudja valósítani. A ház működtetésénél szeretnénk elérni, hogy önfenntartó legyen. Ehhez konyhát vagy boltot szeretnénk üzemeltetni. A foglalkoztató keretében gyümölcs- és zöldségtermesztés és kisállatok tartása is szerepel a programunkban. Mindezekhez szükséges az is, hogy’ legyenek egészséges emberek is, akik irányítják és segítik a betegek munkáját. Ezért határoztuk el, hogy azok közül az állami gondozott gyermekek közül, akik nem maradhatnak tovább az intézetben, befogadunk néhányat. A nyár folyamán lehetőség nyílt arra, hogy a PHARE-prog- ram keretén belül pályázzunk \ ezzel a tervvel. A tét nem volt csekély, az elérhető összeg, hatmillió forint. Ehhez az kell, hogy meglegyen a ház, és az önkormányzat garanciát vállaljon. A ház megvan. Azt szerettük volna, hogy a megyében élő minden autista menedéket találjon nálunk, ezért úgy tartottuk volna igazságosnak, hogy a megyei közgyűlés vállaljon garanciát, mert a város adta a házat. Ez ügyben megkerestük a Megyei Közgyűlés elnökét, de sajnos nem tudott fogadni bennünket. Közvetítők útján előadott kérdésünket elutasította. A pályázatra válaszul azt kaptuk, hogy programunk példamutatóan jó, de legnagyobb sajnálatukra, garancia nélkül nem áll módjukban támogatni. Ez a támogatás hat évre szól, s miután igen nagy összegről van szó, érthető a körültekintő gondosság. Őszintén remélem, hogy 1995-re, amikor a pályázatot ismét beadjuk, sikerül elérnünk, hogy minden érintett belássa, ennek a megyének igen nagy szüksége van erre a támogatásra. Jóleső érzéssel számolhatok be arról, hogy támogatóink pénz és munka felajánlással segítenek. Mivel a ház ebben a formában nem alkalmas arra, hogy a már előbb vázolt terveink megvalósuljanak, ki kell bővíteni, át kell alakítani. A Lion’s Club összejövetelén elhangzott felajánlás szerint Kelemen István és Puskás Péter építész urak vállalták, hogy ehhez elkészítik a terveket, Ko- tek Pál, az Erdészeti Vállalat igazgatója pedig segít, hogy a faanyagot kedvezményesen tudjuk megvásárolni. A pénzt továbbra is gyűjtjük. Október 27-én fél hétkor jótékony célú mozielőadást rendezünk, címe: Az arcnélküli ember. Az előadáson megjelenik és beszédet mond T. Asztalos Ildikó, Miskolc város polgármestere és a Dunafilm igazgatója, akitől ingyen kaptuk meg a filmet. Minden érdeklődőt szeretettel várunk a mozielőadásra és az azt követő kötetlen beszélgetésre. A belépődíj 1000 forint. Jegyeket a Szentpéteri kapui Gyermekkönyvtárban lehet váltam, vagy korlátozott számban a helyszínen, előadás előtt. Az előadásra meghívtuk Göncz Árpádnét, akinek Kézenfogva elnevezésű alapítványához szeretnénk csatlakozni. A támogatások felajánlását a következő telefonokon lehet bejelenteni: 316-873, 349-134. Számlaszámúnk: Budapest Bank Rt. 271-16610. alósággal szüretelhetnek az erdőt járók. Piacon áruló, portékájukat értékesítő gyűjtők csakúgy, mint a természetjáró kirándulók válogathatnak az erdők ingyen kínálatában. Mintha csak a tavasz-nyár hiányát pótolni kívánná a közkedvelt gombafélékből most, az őszi időszakban olyan gazdag és változatos a kínálat. A városok piacain, Miskolcon, Ózdon, de a zempléni vidéken is bőséges például a tinóru sokfélesége, melyekből a korábbi években leginkább csak mutatót láthattunk. Ugyancsak bőséges a levesnek, vagy pörköltnek is jóízű szegfűgomba. Aztán ne feledkezzünk meg a köznyelven csak pófetegnek nevezett kőgombáról. Ize kirántva a halra emlékeztet, kitűnő. Bőségesen kapható az erdei-mezei peresz- ke, az őzláb gomba, talán csak a galambgombákból árulnak kevesebbet. Megjelent viszont az őszi csemege -a rizike. A fenyőerdőknek ez a jellegzetes terméke, elsősorban téli savanyúságnak éltévé kitűnő. A bükki valamint a tornai, nemkülönben pedig a zempléni fenyvesekben gyűjtik. Könnyen felismerhető jellegzetes színéről, amely tégla vagy narancs, köröskörül világosabb és sötétebb színű karikákkal. így minden más gombától jól megkülönböztethető. Az őszi erdő korábban igen kedvelt, ma már népszerűségéből vesztett terméke a csipkebogyó, pedig ez a C-vitaminban rendkívül gazdag gyümölcs a több mint 110 ezer hektárnyi borsodi erdőségben, cserjésekben, szinte mindenütt megtalálható. Á költőtől tudjuk, hogy ezekben a napokban „izzik a galagonya ruhája”, de hozzátehetjük: sok helyütt pirosán izzanak a hegyoldalak a vadrózsa gyümölcsétől, a csipkétől is, amelyet összegyűjtve, lekvárnak főztek meg, (he- csedli), de szörpöt is készítettek belőle magas vitamintartalma miatt. Teának is használták, azaz használják ma is megfázás, hurutos köhögés ellen. ym^ajdan a hegyi falvak la- Srk kórnak „pénzes növénye” C5 volt, mert jó áron lehetett értékesíteni. Most is megérné a gyűjtés fáradtságát, mert a patika várhatóan ezen a télen sem lesz olcsóbb. Nótárius Izzik a galagonya r MORFONDÍROZÁSOK n Borszőtő Nagy József Riportműsor percei futnak a rádióban az őszi betakarításról, a termés minőségéről, arról, lesz-e elegendő hordó az új bor fogadására, A gazdák nem panaszkodnak sem a mennyiségre, sem a minőségre, sőt meg is jegyzik, jut ebből a bő termésből piacra is, megpróbálják eladni a borszőlőt étkezésiként. Némelyiket veszik is, mert édes a leve, nem vastag a héja. Most hadd ne az ilyen fajták felsorolásával lopjam az olvasó idejét, hadd térjek ki inkább a gazda következő mondatának értelmezésére, hogy a szőlő kilóját 16-tól 26 forintért terjedő árakon adják. Persze félreértés ne essen, ez nem úgy értendő, hogy mindenkinek, aki elmegy a ház előtt, kimérnek egy kilót mondjuk egy húszasért, mert azért erre ma józan ember még a szüret és az új borok mértékletes kóstolgatása idején sem hajlandó. Ez úgy értendő, hogy aki ötven kilóra, mázsás tételekre gondol, az bátran kopogtathat, sőt alkudhat is. így aztán lehet abból a huszonhat forintos szőlőből húszforintos is, sőt. Az eladott termés egy részéből más szolid gazdálkodók a saját szőlejükkel összedarálva, összepréselve mustot, bort nyernek, hogy a készlet kitartson a jövő szüretig. A nem kimondottan boros pincék így őriznek aztán néhány hektoliter elfogadható minőségű házibort azok számára, akik az ilyet sokkal többre tartják a boltokban palackozottként kaphatónál. Am a szőlő másik része a piacokra kerül, a nagybani felvásárló ott próbálja értékesíteni. A vevők jobbára mit sem törődnek azzal, hogy csemege, vagy borszőlő kerül haza, megveszik a kékfrankost, a muskotályt éppúgy, mint a saszlát, vagy a szőlőskertek királynőjét. Valamivel olcsóbban, mert azért a legtöbb csemegeárus közelében nehéz a borszőlőért any- nyit kapni, mint a csemegéért. Az ember ennek ellenére számolni kezd és hamarosan rájön, hogy az olcsón termelt borszőlő milyen nagyon megdrágul, mire a háziasszony kosarába kerül. A húsz, huszonhat forintos kékfrankost pirulás nélkül eladják ötvenért, a mus- kotályost, az otellót akár hatvanért is. A gazda elültette a vesszőket, évekig gondozta azokat, míg termőre fordultak, nem sajnálva tőlük a trágyát, a műtrágyát, a növényvédőszereket. Kapált, kötözött, tetejezett, aggódott a fagy, a jégverés, a vihar kártételei miatt és csak aztán szüretelhetett. A kereskedő is kész a magyarázattal, drága a benzin, nagy az adó. De egy árva számlát ki nem adna a kezéből a kiló szőlő mellé. Csak tudnám, hogy akkor szegény mi után adózik? Minket vág meg, akik az ég egy adta világon mindenért adót fizetünk. Kérjük csak azt a számlát, hogy jövőre ne tőlünk kérjenek megint többet! Ezekben a napokban már csak a horgászok látogatják a nyéki tavak partját Fotó: Laczó József
