Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-03 / 233. szám
8 ÉSZAK-Magyarország zu : Kultúra ~ ------- 1994- Október 3-,Hétfő G reveni koncert Miskolc (ÉM)- A greveni zeneiskola szimfonikus zenekara öt napot tölt Miskolcon, az Avasi Gimnázium meghívására. A vendégek október 7-ig lesznek a városban. A 25 tagú zenekar vezetője Bernhard Puschmann, karmester, zongora- művész. Természetesen koncerteket is ad az együttes: október 3-án délben az Avasi Gimnázium aulájában lépnek föl, október 5-én, szerdán este 6 órakor pedig a Miskolci Egyetem aulájában mutatkoznak be. Az egyetemi hangversenyen közreműködik az Avasi Gimnázium vegyes és leánykara, a Földes Ferenc Gimnázium énekesei és a Miskolci Eszterházi Kórus. Vezényel Bernhard Puschmann és Szuhánsz- ki Tamás. A belépés díjtalan. Kétnyelvű oktatás Sárospatak (ÉM) - A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma felvételt hirdet az 1995/96-os tanévben is induló ötévfolyamos magyar-angol tanítási nyelvű osztályába. Az előzetes felmérés november végén tanulmányi verseny keretében történik. Jelentkezni november 15-ig lehet, a következő címen: Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma, 3950 Sárospatak, Rákóczi út 1. Lel- készi ajánlást is kémek, valamint két darab saját címre megcímzett, felbélyegzett borítékot. Művészi kapcsolat Miskolc (ÉM) - A Miskolci Galéria és az Ungvári Galéria együttműködésének már van hagyománya. Idén tavasszal a Kárpátaljai Művészeti Múzeum Boksay József és Erdélyi Béla anyagából láthatott kiállítást a miskolci közönség. Október elején pedig, a város napjai keretében Ungváron nyílik tárlat a miskolci grafikai biennalé díjazott alkotásaiból. Ezzel egyidőben Bulgáriában, Szófiában is láthatnak az érdeklődők magyar művészeti anyagot. Lenkey Zoltán alkotásaiból.nyílt kiállítás a Magyar Kulturális Intézetben. Á bulgáriai művészekkel jó kapcsolatot alakítottak ki az itteni művészek, gyakran látogatták egymás alkotótelepeit. Néhány éve a kapcsolat megszakadt, de úgy tűnik, mindenki szeretné, ha ott folytatnák, ahol abbahagyták. Lenkey Zoltán különösen szeretett Bulgáriában dolgozni, és őt is szerették a bolgárok, bizonyítéka ennek, hogy sírjára egy fából faragott emlékművet állítottak. Nem csoda, hogy most, mikor lehetőség nyílik a szakmai kapcsolatok javítására, azt kérték, hadd csináljanak neki emlékkiállítást. így ötvenkét Lenkey-alkotás látható október végéig Szófiában. Miskolc (ÉM) - Beszédjavító stúdiót indít a Pécsi Sándor Guruló Színház a gyengén olvasó, hadaró, dadogó, nehezen, akadozva beszélő fiatalok részére, 14-20 éves korig. Jelentkezni lehet hétfőn, szerdán és pénteken délután 4-től este 6 óráig a Vasas Művelődési Központban (Miskolc, Andrássy út 36.) személyesen vagy a 322-534-es telefonszámon. A tanítás díjtalan. Indiai táncest Miskolc (ÉM) - Az indiai Sónál Mansingh Group vendégszerepei a Rónai Művelődési Központban október 4-én, kedden este 7 órától. A csoport az öt, hivatalosan is elismert, klasszikus táncstílus egyikét, az ősi formákat szigorúan őrző, áldozatként bemutatott templomi táncot adja elő. Az előadás elemei: rövid bemutatkozó tánc, virágáldozat, tiszta tánc, hosszabb imádság, egy dal interpretációja, rövidebb imádság, örömet árasztó zárótánc. Az előadás előtt, ' alatt és után eredeti indiai ételek és tea fogyasztható. De az érdeklődőket már délután is várják, hiszen 4 órakor indiai áruk vására nyílik a művelődési központ előcsarnokában. Jegyek válthatók a Miskolci Nemzeti Színház jegyirodájában, illetve a Well 392 Művészeti Kereskedelmi reklámügynökségen (Miskolc, Görgey u. 12. Telefon: 46/326-507, 329-910). APROPO A hőség zai/am Fecske Csaba Idén szeptember / -jén is becsengettek. A diákélet örök tragédiája ez. Az iskolacsengő persze nemcsak a diákokra hozza rá a frászt, hanem a szülőkre is. Mert igaz ugyan, hogy nálunk az oktatás ingyenes, de azért simán rámegy a szülő inge-gatyája. Viki, kis unokahúgom, aki most ment harmadikba, azt mondja, nagyon sok könyvet kaptak, még a tanító néni is azt mondta, ő maga se gondolta volna, hogy ilyen sok könyv kell. Nem is fognak minden könyvet használni. Van olyan könyv, ami még nincs, a Lépésről lépésre csak egy gyereknek van meg... Van egy vékony kis könyv háromszáztíz forint, csak azt tudnám mi kerül rajta ennyibe? - tárja szét a karját felnőttesen. A könyvekért összesen háromezer forintot vagy még többet fizetett anya, kész vagyon, mondja Viki, ezért nagyon sokat kell ám dolgoznia apának és anyának. Igaz. Ráadásul Vikinek két iskolás nővére is van. Borzasztóan drágák a tankönyvek, igaz szépek, néha talán már túl szépek is. Pedig a tankönyv, pláne a kisiskolásoké „fogyóeszköz", tintás, maszatos ujjakhoz kell tervezni, aligha a legfinomabb, legdrágább papírból kell készíteni őket. Lehet szép, sőt szép kell hogy legyen a tankönyv, de a könyvek között a lehető legolcsóbb, ezt lehetővé kell hogy tegye a kiemelkedően magas példányszám. És legyen strapabíró. Előhozakodom egy régi példával, a használt tankönyvek továbbadásának egykor igen bevált gyakorlatával. Gondolom, most a tankönyvek kaotikus bőségének idején is akadnak „évelő" könyvek, amelyek a következő évben, években is érvényesek, akad gyerek is, aki meg tudja kímélni, s átadhatja az utána következő kisdiáknak kedvező áron. Általános iskolás koromban alig-alig költöttünk pénzt tankönyvre. Amit a saját eladott könyveimért kaptam - szokás szerint féláron ad- tuk-vettük - ,az a pénz futotta a megvásá- rolandókra. Mindig tudtam, kinek adom el az enyéimet, és én kitől fogom megvenni. Praktikus dolog volt, egyszerű mint a pofon. Most persze jóval bonyolultabb a helyzet, a tankönyvek között hovatovább a Jóisten se ismeri ki magát, de talán lehetne valamit tenni a papírpocsékolás ellen. Ami most van: a bőség zavara, mondhatnánk, de inkább a zavar bősége ez. TARIAT Szuggesztív szobrok Miskolc (ÉM) - „Ritkán adódik az ember életében, hogy felfedez valami újat, valami olyat, ami azonnal a szellemi minőség, érzelmi mélység-tudatát ébreszti fel. Valamit, amire nagyon oda kell figyelnie, mert a világ nagyon egyéni, nagyon összetett látását tükrözi. Olyasmit, amin azonnal érezni lehet: aki csinálta, istenáldotta tehetség... Kolop József középnagyságú, éppen kellően - nem jobban, mint ahogy a hatás megkívánja - kidolgozott szobrai hallatlanul szuggesztívek. Az ősi istenszobrok csodatévő ereje, a keleti magasreliefek buja erotikája, Európa plasztikai eredményei mind-mind fellelhetők a kiállított darabokban... Besorolni is szinte lehetetlen. A művészettörténet nagy stíiusáramlataiba nem fémek bele ezek a hol torzó, hol teljes alak, hol szimbólum, hol konkrét tárgy figurák...” Sáry Gyula úja ezeket a sorokat Kolop József kiállításának meghívójában. A tárlatot ma, hétfőn délután 4 órakor nyitja meg Kovács Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár a Miskolci Egyetem Galériájában. Babaház a iáállítóteremben Miskolc (ÉM - M.L.) - Néhány nap eltolódással egyszerre két, hasonló jellegű kiállítás nyílik városunkban. Az alkotó egy és ugyanazon személy, akinek fantáziáját a tiszta anyagok igézik meg. Azokból készíti életteli „tárgyait”, a babákat. „A babák beszédesek, csak meg kell hallani, mit üzennek. Mit üzennek olykor harsányan, olykor suttogva, máskor meg dermedt némasággal...” - írta Nagy Attila Kristóf Kiszely Melinda babáiról. Lehet, élettelenek ezek a bábuk, nincs bábjátékos kéz, amely megmozdíthatná őket, de erre most nincs is szükség. Saját, különálló történeteiket esztétikai megformáltságukkal mesélik el. Az pedig a nézők fantáziájára van bízva, hogy életet leheljenek beléjük, az anyagba. Kiszely Melindával kiállításainak megnyitója előtt beszélgettünk. □ Mi késztette arra, hogy babákat készítsen? • Talán a gyerekek, a színház és az anyag szeretete..., a hozzájuk való vonzódásom volt az, ami együttesen, de külön-külön is közrejátszott ebben. Ott vannak persze az öreg mesterek, akiknek körében forgolódva mindig lehet valami újat tanulni, fogásokat ellesni. És eszembe jut édesapám, aki arra tanított, ha ránézek egy gépre, az legyen az első gondolatom, hogyan lehetne azt jobban megcsinálni. így kezdtem el „babákba öltöztetni” mindazt, ami az évek során felgyülemlett bennem. Kifejezhető — velük és bennük - az öröm, a bánat, a játékosság, s úgy gondolom, bármely emberi tulajdonság. □ Milyen anyagokat használ fel művei készítése közben ? © Tulajdonképpen akármit, ami a kezembe kerül, bár ez ezen a kiállításon nem annyira szembetűnő. MiKiszely Melinda babái a Rónai Művelődési Központ előcsarnokában láthatók, holnap délelőtt fél 11-kor pedig az Ifjúsági és Szabadidő Ház galériájában nyitják meg Középkori piactér című tárlatát Fotó: Farkas Maya vei nem szeretem a tárgyakat rendeltetésüknek megfelelően használni, észreveszem, mire „nem alkalmas”. De végül maga az anyag szüli meg a dolgokat. Amikor komollyá kezdett válni a babakészítés, akkor került előtérbe a kerámia és a színházi formázóanyag. Igaz, ez olykor túlságosan merevnek és hidegnek tűnik a többi matériához képest, de a szállításokkal együttjáró „megpróbáltatásokat” még ezek viselik el a leginkább. A fa és a kő most inkább csak kiegészítőként szerepel a kiállításon. □ Van-e a babák közt olyan, amelyet különösképp szeret? • Mivel színházban dolgozom, leginkább a témájukban ehhez kapcsolódóak - én úgy mondom: „shakespeare-i” babák - azok, amelyek közelebb állnak hozzám. De ezzel egyenértékűek számomra a Hekaté, a boszorkány típust ábrázolók. Korábban fontosnak tartottam a szöveget, a mű aláírását (akár egy idézettel), hogy segítségére legyek a nézőnek. Mára azonban megváltozott az erre vonatkozó véleményem. Miért is kellene nekem mankót adnom a gondolatnak, hiszen a fantázia bármikor átlépheti az írott szó határait. Mennyivel érdekesebb például az, ha az én megformázott - aláírás nélküli - Lear királyomban egy gyerek a nagypapáját véli felfedezni! □ Hétfőn, az Ifjúsági Házban nyíló kiállítása miben különbözik ettől, amit a Rónaiban láthatunk? • Azon a kiállításon egy olyan kort ábrázoló életkép jelenik meg, amelyet az idősebb Pieter Brueghel festményeiről ismerhetünk. A címe: Gyermekjátékok, és a „szereplő” babák közül száműzettek a felnőttek. Ott már fontossá válnak a jelenetekhez fűzött magyarázó szövegek, hiszen olyan játékok is felbukkannak az ábrázolt jelenetek között, amelyek a középkor óta nem változtak. Hátrányban a minőségi irodalom Szombathely (MTI)-Az elmúlt 10 évben a Soros Alapítvány mintegy 50 millió dollárt fordított a magyar kultúra értékeinek megmentésére, növelésére - hangoztatta Szombathelyen Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány kuratóriumának elnöke abból az alkalomból, hogy az elmúlt szombaton könyv-, és folyóiratkiállítást nyitott meg a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán. Az alapítvány fennállásának 10. évfordulójára szervezett rendezvényen Vásárhelyi azt is elmondta, hogy az anyagi nehézségek főként a minőségi irodalom kiadását hátráltatják. Ezért az alapítvány politikai irányultság nélkül minden értéket fontosnak tart, sőt a jövőben kész bizonyos kormányintézkedéseket is finanszírozni. Ezek között egészségügyi és kulturális témákat említett; példaként tankönyvek megírását, tanárképzést, átképzést nevezett meg, azt is hozzátéve, hogy a szaktárcák vezetőivel már egyeztettek, s bizottságokat hoznak létre a konkrét támogatások kijelölésére. A szombathelyi rendezvényen, ahol felvonultatták a Soros Alapítvány által kiadott mintegy 100 művet, elhangzott: a főiskolán a másfél éve alapított Savaria University Press nevű magánkiadónál ez idáig 14 kötet látott napvilágot. Az esten bemutatkozott a főiskola Németh László Szakkolégiuma, ahol neves kutatók közreműködésével folytatnak politológiai, szociológiai kutatásokat, valamint könyv- preimert is tartottak: megjelent ugyanis Bossányi Katalin „Mindannyian naivak voltunk” című in- teíjúkötete. Végjátékként következett az előjáték Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Szombat este háromnegyed hétig a közönség megkéretett a helyfoglalásra, annak okán, hogy október elsején a televízió élő, egyenes adásban közvetítette a Kovács László vezette Miskolci Szimfonikus Zenekar zenei világnapi koncertjét a Miskolci Nemzeti Színházból, ahol Weiner Leó I. Di- vertimentója, Debussy Rapszódia klarinétra és zenekarra című műve - közreműködött No- vák András (klarinét) -, Mozart A-dúr hegedűversenye - Csűrd Lajos hegedűművész előadásában - és Liszt Ferenc Les Pré- íudes című darabja hangzott el. Az élőadás varázsának köszönhetően nemcsak helyfoglalásra, hanem türelemre is kérték a tisztelt publikumot, pár perccel hét óra után a szignál és Czigány György hangjának felcsendülését követően azonban már a zene vette át a főszerepet. Weiner Leó ötven évvel ezelőtt komponált I. Divertimentóját mindössze egy piccolóval kiegészített nagyobb méretű kamarazenekarra álmodta. Talán ez a zenekar számára elég ritkán előforduló felállás, vagy a közvetítés miatti feszültség okozta, de kissé bátortalannak tűntek az első taktusok. A valódi lendületet a máig is legismertebb Weiner- tétel, a Rókatánc hozta meg, a társulat itt csillogtatta meg az est folyamán először szinte bámulatos dinamikai érzékenységét. A viszonylag nagy tempó ellenére is kidolgo- zottan és egységesen szólaltak meg a hangerőbeli kontrasztok, a szólamok tökéletes összhangban muzsikáltak együtt. Ez a felszabadultság is vezethetett ahhoz, hogy a harmadik tétel elején kicsit bicegősre sikeredett a brácsakíséret. A zenekar profizmusára azonban mi sem jellemzőbb, hogy a befejező tételben megdöbbentő élethűséggel varázsolták a terembe az erdélyi havasok hangulatát. Tudjuk be a véletlen művének, hogy pont ez a darab került képernyőre idén, Magyarországon a zene világnapján. A Debussy és a Mozart által komponált művet dőreség lenne egy időben és egy helyen tárgyalni. A két kompozíció összehasonlíthatatlan, hiszen a francia zeneszerző rapszódiája egy viszonylag rövid zsánermű, Mozart remeke pedig egy bővebb terjedelmű versenymű. Ami miatt most mégis kivétel tétetik; az á szólisták személye. Novak András klarinétművész és Csűri Lajos hegedűművész egyaránt a Zeneakadémia hallgatója. Mindkét ifjú zenész rendelkezik „pódium- gyakorlattal”, versenydíjak révén mindketten kaphattak már visszajelzést vitathatatlan tehetségükről, produkciójuk tehát némiképp ösz- szevethető. Novák András számos jelét adta annak, hogy ismeri hangszerét, a fiatal művész ezen az estén mégis mintha tartott volna a klarinéttól. Kicsit idegesnek tűnt, a stac- catoi néha megelőzték a zenekart, összességében azonban meggyőző előadást produkált, egy olyan Debussyt megjelenítve a színpadon, aki néha mintha megijedne saját érzéseitől. Csűri Lajos hegedűjátékában az első pillanattól az utolsóig szembetűnő volt, hogy hihetetlenül tiszteli a hangszerét és végtelen alázattal közeledik Mozart muzsikájához. Ez a tisztelet a pianóknál gyönyörűen lágy, lírai hatást eredményezett, viszont a forték nem igazán adták vissza Mozart tobzódó robbanékonyságát, mindent elsöprő lendületét. Mindezek dacára ott, a helyszínen hallgatva és most, visszagondolva az előadásra, ez a viszonylag újdonságnak számító, kissé szentimentális Mozart volt az előadás legsikerültebb része. Végjátékként következett az előjáték. Liszt Les Préludes című darabja igazi sikerszám. Sejtelmes, drámai hangulatot sejtető kezdet, szinte mértani pontossággal adagolt fokozás, hatalmas robbanások, örömzene, tengerhullámzás, diadalmámorban összpontosuló befejezés. A Miskolci Szimfonikus Zenekar immáron sokadik alkalommal bizonyította be, hogy nyitóhangverseny ide, feszültség oda, a társulatban mindig megmozdulnak és felszínre kerülnek az erőtartalékok. A remekbe sikerült megformálásért külön köszönet illeti a száz százalékot hozó fúvósszekciót és Kovács László karnagyot, áld amellett, hogy az első pillanattól az utolsóig kézben tartotta az előadást, a befejező műsorszámnál mert és tudott is lazítani a tőle megszokott kicsit mértéktartó stílusán.
