Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)
1994-10-14 / 243. szám
Vasárnap az RTL-2-n 19.00 órakor láthatjuk a Go West (Menj Nyugatra!) című amerikai westernsorozat kezdő filmjét. Főhőse (a képünkön látható Lloyd Bridges alakítja) igazi cowboy és egy ranch első embere Csütörtökön 20.15 órakor az RTL-2-n amerikai színes filmet láthatunk, amelynek főhőse (képünkön) lelki válságba került. Igazán nem mondhatja, hogy a kutya sem akar rajta segíteni Bandit egy férfi neve, aki nevével ellentétben nem egy igazi bandita. Az RTL pénteken 20.15 órakor bemutatandó filmjének hőseként vidékre megy Új élő műsor van a SAT-1-en pénteken 23.00 órakor. Címe szerint szó sem lehet benne sportról. Képünkön a műsorvezető, Reinhold Beckmann TV PLUSZ Az Észak-Magyarország Lapkiadó Kft., a Kelet-Magyarország Lapkiadó Kft. és a Napló Lapkiadó Kft. közős melléklete. Felelős szerkesztő: Gulyás Imre. Szerkesztő: Gőz József. A szerkesztőség postacíme: Debrecen, Posta-fiók 72. 4001 Telefon: (52) 412-144 Telefax: (52) 412-326 Önnek mi a kedvenc műsora? Medve Lászlóné, intézeti vezető főnővér, hajdúszoboszlói lakos Több szórakoztató jellegű műsorra, filmre lenne szükségük a nézőknek, így természetesen nekem is. Kíváncsi vagyok arra is, mennyire tud megújulni Friderikusz Sándor a képernyőre visszatérésekor, ugyanis megmondom őszintén, nekem eddig nem tetszett különösebben a műsora. A Hét és a Híradó valamennyi adását megnézem, arra mindig szakítok időt. Az egészségügyi műsorok közül a Korkép érdekel elsősorban, a rádióban pedig a Diagnózis. A sorozatokat nem kedvelem, időnként a Dallast s a Szomszédokat ugyan megnézem, de azokat sem rendszeresen. A vetélkedők közül a Mindent vagy semmit! műsorát szeretem, ez az intelligens emberek és - az ugyancsak igen intelligens - játékvezető játéka, ellentétben mondjuk a Zsákbamacskával, mely kimondottan irritálja a nézőket. Vágó István műsorában azonban valóban meg kell érdemelni a nagy nyereményeket, s igen sokat tanulhatunk is egy-egy adásból. Ha rajtam múlna, jóval több időt és helyet szentelnék a televízióban a nyugdíjasok fórumának, hiszen elég széles réteget képviselnek kis hazánkban. A rádióban időnként a híreket szoktam meghallgatni, másra sajnos nem jut időm. K. I. Vetélkedők a televíziós csatornákon Igazán nem mondunk újdonságot azzal, hogy a televíziós csatornák különböző vetélkedői igen népszerűek a nézők előtt. Különös aktualitást ad ennek például, hogy a Mindent vagy semmit! című magyar műveltségi vetélkedő műsorvezetője, Vágó István most vehette át a legnépszerűbb tévészemélyiségeknek járó Aranyszarvas-díjat. Más országokban is így van ez. Aki például figyelemmel kíséri a SAT-1. és az RTL műsorát, számos szerencsén vagy tudáson, vagy mind a kettőn alapuló vetélkedőt láthat kisebb-nagyobb díjakkal. (Mondanunk sem kell, hogy a nagyobb díjak a nyugati, a kisebb díjak a Magyar Televízióban adatnak...) Azt is tudhatja a rendszeres tévénéző, hogy a magyar vetélkedők jó része nemzetközi licencek alapján honosított játék. Természetesen ez nem von le semmit az értékükből. A magyar nézők is nagyon szerették Hans-Jürgen Báumler szellemi vetélkedőjét az RTL-en. Az egykori jégtáncos ugyancsak pergő nyelvvel és gyorsan vágó ésszel vezette a játékot, nem nélkülözte a szellemességet sem. Nyelvtanulásnak sem volt utolsó ez a vetélkedő, bár a magyar hallgató a fordításból eredő időkiesés hátrányával mérhette össze tudását a képen válaszolókkal. Az RTL nemrég Jeopardy! címmel szervezett új vetélkedőt, amelynek még a kiállítása is hasonló, mint a magyar műveltségi vetélkedőé. A műsorfüzet így aposztrofálja: Jogging fürs Gehirn, magyarul talán úgy lehetne fordítani, hogy Agykocogás, amely végül is rokona a fejtörésnek. A műsorvezető, Frank Elstner, ugyanúgy kedvence a német közönségnek, mint Vágó István a magyarnak. S a vetélkedők éppen olyan nagy elánnal törnek a kérdések megválaszolására, mint a Magyar Televízióban. Gőz József Befejezetlen mondat „...még miközben csináltam - már leprázták, mint képtelen ötletet: egy 1200 oldalas regényből filmet csinálni!... Aztán a bemutató után váratlanul elhallgattak, sőt - horribile dictu - erre is megkaptam a magyar filmkritikusok diját... Az általam nagyon szeretett Déry Tibor az akkor frissen újra kiadott regény első kötetébe a következő, megindítóan szép dedikációt Irta a számomra: .Zoltánnak, szeretett barátomnak méltatlan munkatársa, Bp., 1975. I. 13. Déry Tibor" - olvasható Fábri Zoltán egyik legutolsó interjújában. Ha túlzó is Déry „méltatlan” jelzője, az kétségtelen, hogy a pályája csúcsára jutott Fábri Zoltán ritka - és a magyar filmművészetben szinte előzmények nélküli - bravúrt hajtott végre A befejezetlen mondat filmre vitelével. Nem egyszerű adaptációról van szó, hanem az eredeti regénnyel egyenértékű filmalkotásról: úgy tudott a rendező hűséges maradni a regény szelleméhez, gondolatiságához, hogy ugyanakkor azokat a szeleteket választotta ki, állította nagyító alá a szerteágazó cselekményből, amelyek által a film szerves részévé válhatott az évtizedek óta következetesen épülő, monotematikus Fábri-életműnek. A regény s a film is a harmincas évek haláltáncát ábrázolja a magyar társadalom egészét felvonultató társadalmi tabló előtt. A film a nagypolgári Parcen Nagy család ifjú sarját, Lőrincet állítja premier plánba, azt a Lőrincet, aki sok szempontból az írónak az alteregója. Lőrinc szakít osztályával és megpróbálja levetkezni annak előítéleteit és szokásait. Kísérletet tesz arra, hogy a „másik pólussal", a proletariátussal felvegye a kapcsolatot, de bizalmatlanság kíséri minden megnyilvánulását. Az osztályból már kiszakadt, de a másik oldal még nem fogadta be... „A polgárságból származó művésznek - mint nekem is - száz szempontot, szokást, ideges érzékenységet, ízlésbeli ellenállást kell önmagában leküzdenie, míg eljut oda, hogy szocialista ne csak a szájával, a bőrével legyen..." Ha átjutott családjának, környezetének, életrétegének nem lebecsülendő ellenállásán - aminek gyakran kenyerének elvesztése az ára a túlsó oldalon, ahova igyekszik, ismét csak idegenkedve fogadják” - olvasható Déry önvallomásában, s e jellemzés tökéletesen áll a főhős Parcen Nagy Lő- rincre is. (Bálint András játékát illetően a kritika abszolút egyöntetűen szuperlatívuszokban szól.) „Betetőzése ez a film Fábri eddigi életművének is! - összegzi a véleményét a filmről Zay László. - Tartalmilag azért, mert eg/be- markolja itt az erőszaknak, az embertelenségnek, a történelmi gyöngeségnek sokféle megjelenését, s a talán minden eddiginél teljesebb képpel szemben hirdeti meg a tevékeny humanizmust egyetlen járható útnak. Formai tekintetben pedig azért, mert a filmművészet legjobb és leghatásosabb eszközeit nagyszerűen alkalmazza, hogy mondanivalója tisztán érthető legyen." (Duna tv szerda, 21.15)
