Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-11 / 240. szám

1994- Október 11., Kedd 6 B Itt-Hon Házassági évfordulótokon sok boldogságot kívánunk szeretettel: szüléitek. GULYÁS JÓZSEF , és BENOCS MARIA TISZAÚJVÁROS Bolyai köz 2. fsz. 1. KOVÁCS KITTI 8. születésnapod alkalmából sok szeretettel köszöntünk: szüleid és testvéred Anita. Hejőbába SZABÓ KÁROLYNÉT Ónodon születésnapja alkalmából sok szeretettel köszönti | te és hosszú, boldog életet kíván: családja. FIGYELEM! liililiilli ^toi&wercK EdesipariNa9^' varja vásárlóit Budapest .........*.............. Kínálatunk: □ Stollwerck táblás, szeletes csokik, desszertek, drazsék, rágok, kekszek □ Gumicukor, szőlőcukor, termelői áron □ Kindertojás, Kindercsoki, Raffaelló, Tik-Tak □ Kávék, teák Miskolc, . Csorbatelep 3-as Főút mellett. NYITVA: H-P 7-16-ig Tel.: 46/412-705; 343-654­HAVAS KÉR. Kft. 1994. Október 11., Kedd Itt-Hon B 3 Új seprő a kövesd! kórházban Rehabilitációs részleg is szerepel az elképzelések között Mezőkövesd (EM — OT) - A mezőkövesdi képviselő-testület határozatlan időre Nagy Gab­riellát bízta meg a városi kór­ház-rendelőintézet orvosigazga­tói teendőinek ellátásával. Eb­ből az alkalomból kértük meg a főorvosasszonyt, mondjon né­hány szót magáról, munkájá­ról, terveiről. • A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szereztem diplomát 1967-ben, első munkahelyem az ózdi városi kórház-rendelő­intézet volt, ahol laboratórium­ban dolgoztam mint beosztott orvos. Később Miskolcra kerül­tem mint közegészségügyi és járványügyi felügyelő, majd 1974-ben családommal Mező­kövesdre költöztünk. Itt újra laboratóriumban helyezkedtem el, és a mai napig is a labora­tóriumi osztály osztályvezető főorvosa vagyok. Férjem a me­zőkövesdi Szülőotthon vezető főorvosa, három gyermekünk van. Mindannyian nagyon sze­retjük a természetet, az álla­tokat, ha időnk engedi, gyak­ranjárunk kirándulni. Személy szerint is mindig nagyon fon­tosnak tartottam, hogy gyerme­keink - e kirándulásokon ke­resztül is - megismerjék Ma­gyarország történeti emlékeit, természeti adottságait, s így még jobban kötődjenek a hazá­jukhoz. Bár a szó igazi értelmé­ben betelepülteknek számí­tunk, mindig mezőkövesdiek­nek éreztük magunkat. Nagyon tisztelem ezt a várost, az itt élő embereket, mert véleményem szerint országos viszonylatban is ritka az olyan hely, ahol eny- nyi lokálpatrióta él. □ Milyen az egészségügy anya­gi helyzetei • Mi mindannyian feltétlenül a reform hívei vagyunk Jelen­leg sajnos semmiféle differen­ciálást nem tudunk végezni az intézet dolgozói között. Nem tudjuk őket megfelelő anyagi elismerésben részesíteni, noha a többségük valóban odaadóan, áldozatosan végzi a munkáját. □ Az intézet felszereltségei • Mióta az önkormányzati cél- támogatási rendszer beindult, azóta kapunk mi is az európai normáknak megfelelő műszere­ket. A képviselő-testületet va­lóban minden támogatást meg­ad, ami anyagi kondíciójától te­lik. Persze saját bevételből is próbáljuk fejleszteni a műsze­rezettségünket, mert ma, ami­kor már hivatalosan is dekla­rálták a szabad orvos- és kór­házválasztás jogát, a jó felsze­reltség előfeltétele annak, hogy Mezőkövesd és vonzáskörzeté­nek betegei minket keressenek fel. Az sem mindegy, hogy mi­lyen gyorsan tud a beteg „meg­fordulni” a fekvőbeteg osztá­lyunkon. Tehát hogy négy-öt napot tölt-e el itt kivizsgálás­sal, vagy esetleg tízet. □ Mi várhatói • Elsődleges célunk az ellátás eddigi színvonalának biztosítá­sa. Másik fontos feladatunknak tatjuk a jelenlegi fekvőbeteg­rész fejlesztését. Vannak agy­vérzésben, vagy daganatos be­tegségekben szenvedő idős, egyedülálló emberek, akik fo­lyamatos ápolást, orvosi fel­ügyeletet igényelnének, de je­lenleg nem tudjuk őket felven­ni. Ezen szeretnénk változtat­ni, és létrehozni egy 30 vagy 50 ágyas, közös belgyógyászati il­letve ideggyógyászati rehabili­tációs részleget. Mi, az intézet orvosai biztosítjuk ennek a szükséges szakmai vonatkozá­sait, az anyagi dolgokba pedig — reméljük - besegít majd az önkormányzat. Vagy egy jelen­legi épületet kell találnunk, ahol ezt minimális ráfordítás­sal ki lehet alakítani, vagy pe­dig egy új épületet kell létre­hozni. Az arlói tó sorozatos változásai Arló (ÉM) - Mégis úgy tűnik, hogy előbb-utóbb vége lesz a kánikulának. így október köze­pén éppen ideje is, persze so­sem lehet tudni. Az Ózdhoz kö­zeli, arlói tónak mindenesetre változást hozott az idei nyár. Ismét felfedezték ezt a szép he­lyet, érdekes vizet, melyet an­nak idején, sok évvel ezelőtt az akkor nagyon is élő kohászat anyagi segítségével kicsinosí­tottak, felszerelték a strando­láshoz, kellemes időtöltéshez szükséges kellékekkel és ter­mészetesen nem hiányozhatott a büfé, étterem sem. Később valamiért sínylett, el­csendesedett a tó, de ezt fölte­hetően a horgászok egyáltalán nem bánták. Horgásztanyák ugyanis bőséggel sorjáznak, mondhatni zsúfolódnak a par­ton, márpedig a fürdés, csóna­kázás, meg a horgászás békés egymás mellett élése meglehe­tősen nehézkes. Meg azt is le­hetne firtatni, föltehetően az il­letékesek firtatják is, hogy egészséges-e abban a vízben lu­bickolni, amelybe a kis házi­kókból bográcsmaradék, moso­gatóié kerül, nem is szólva más hulladékokról, illemhelyekről például. Ezekben az őszi na­Fotók: Priska Tibor pókban mindez persze felejtó- dik, hiszen a fürdőzők átadták a terepet a horgászoknak. A vízityúkok is békésen úszkál­nak a sás között, a halak, meg, ha úgy akaiják most már fiir- dőzóktől nem zavartatva kós­tolgathatják a jobbnál jobb csalikat. — HETI JEGYZET — Őszi betakarítás Nagy József Teherautók, vontatók az utakon még­pedig a megszokottnál nagyobb szám­ban. Rakományuk répa, kukorica, nap­raforgó, burgonya és e rakományaik­kal többnyire nehézkesen mozognak a fölgyorsult forgalomban. Október van, és az ember számolhat minden úton ezekkel a lomhább jár­művekkel, ugyanakkor a pillanatnyi apró bosszúságot is feledteti velünk a betakarítás öröme, hogy az aszály el­lenére sem marad üres a padlás és a pince, lesz cukor, burgonya, szőlő és bor, olaj a sütéshez, főzéshez. A teherautók, vontatók, erőgépek mel­lett kerékpáros is több van az utakon, mint máskor, a napi munkában a me­zőkön megfáradt falusi embernek még mindig ez a legpraktikusabb közleke­dési eszköz a munkahely és az otthon közötti út napi kétszeri megtételére. A betakarításhoz azonban minden napfényes idő kevés, a gazda úgy szá­mol, fele erőfeszítésbe sem kerül száraz időben, megbízható fóldutakon a szál­lítás, mintha nyakába zúdul az ember­nek a heteken át tartó, utakat felázta­tó őszi eső. Ezért is az igyekezet, s nem ritkán a munka sötétedésig tart, amíg látni lehet a földeken. Ha ezután kap kerékpárra az ember, nem mindegy mennyire figyel oda a vi­lágításra. Egyetlen késő esti hosszú úton a napokban harmincnál több bi­ciklivel hazatérőt számoltunk meg és közülük hatnak-hétnek volt elöl-hátul lámpája, prizmája. A többek élete az égiek és az autósok kezében volt. Ki a kürtöt nyomta, ki durván kiszólt a majdnem későn észlelt kerékpárosnak. Pedig nem ez a követendő, közlekedhet­nénk egymás mellett civilizáltabban is. Az autósok úgy, hogy jobban figyelnek határból kerékpárral hazatérőkre, ők meg úgy, hogy ellátják kerékpárjukat dinamóval, lámpával elöl-hátul. Ez sem jelent sajnos teljes biztonságot, de annál többet ér, mintha továbbra is jel­telenül pedáloznának. Ezen a helyzeten tovább rontanak majd az őszi ködök, a sáros utak. A mezőgazdasági gépek kerekeiről nagy sárkoloncok kerülnek az aszfaltra és ezek veszélyessé teszik a kétkerekűvel közlekedők számára a haladást, de a fékezést is. Esős időben a felkapcsolt autólámpák visszatükröződő fényei is zavaróan hathatnak a kerékpárosokra. Gyakran panaszkodnak az autósok őszidőben, hogy csak későn észlelik az előttük váratlanul feltűnő biciklistákat. A prizmára eső fény ereje nem elegendő, szükség van a lámpára.

Next

/
Oldalképek
Tartalom