Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-08 / 238. szám

II ÉM-hétvége ÉM - Interjú ... Október 8., Szombat EBB8gm%g8m8Sg^Í%ga-%8%i3a%B8B3g3ggg^ K olera Gulyás Mihály A régi világban, tehát gyerekkoromban (mikor is volt az? szentség! 50-60 év...) se rádió, se tv, elvétve újság, a nép te­hát a maga hagyományos módján adta-vette az informáci­ókat: élőszóban. De arról is gondoskodott, hogy a szom­szédban, kocsmában, vásárban szerzett értesüléseket törté­netekbe foglalja. Még csak kétéves voltam az első hazai kolerajárvány centenáriumán (1931), de ma, életem alkonyati égboltja alatt úgy tűnik, mintha már születésem előtti időkből is tudnék róla. Még alig látszottam ki a földből, már hallot­tam két korhelyről, aki reggelente összeszedte a halál „éjszakai termését” halottanként fél liter pálinkáért. Mivel az életet adó víz akkoriban a szörnyű járvány terjesztésé­nek szolgálatába szegődött - a mérgező baktériumok jól ér­zik magukat benne -az a két jómadár napestig életben ma­rasztaló nedűvel, valódi gyógyszerrel oltotta szomját, a ba- cilusok ugyanis nem szeretik az 50-60 fokos kisüstit. Hát így maradtak egészségesek, amikor a halál rendre vágta a falu apraját-nagyját. Ho-rukk-kolva dobálták szekérre a csontra soványodott szerencsétleneket. A megtelt szekérrel nekivágtak az utolsó útnak. A temető közelében hirtelen meredek a vécsi út, a lovak közé kell csapni. Az állatok megugranak, s egy legény leesik. És mit ad Isten! Ott a tű­ző napon magához tér. Jártányi ereje sincs. Elképesztő szomjúság gyötri. Nincs hangja, meg ha volna is, mire menne vele, Garadna egyetlen hatalmas siralomház, nem lenne egy jótét lélek, aki segítségére sietne. Nem messze az országút árka, napfény csillan a béka­lencsével, kacsaszappannal stb. telenőtt vízen. Centiről centire araszol, hajtja-viszi - csigánál is lassabban - lelké­nek házát az áldott, az aranyos... Minek fokozni. Beleejti fejét az állott, megzápult vízbe, zöldes penész fut a szája fe­lé a mohó kortyolásra. Deszkavékony testén szembeötlőn domborul a has, amikor nagyon nehezen, hátára fordul. A történet vége? Felépült a legény. Nem légből kapott a feltevés, hogy „feltalálta” a-penicillint, a csodatévő antibi­otikumot, ecsetpenész-tenyészet lehetett abban a vízben. De nézzük a kolerát, tudományos nevén: cholera orientalis, magyarítva: keleti hány-széklés. Ma már rádión, tv-ben, újságban szinte naponta hallani róla. Az igazán Indiában honos járványos betegség - vigyá­zat! - Európa felé vette útját. Ugyanezt a „csapást” járta meg 1831-ben is, hogy valóságos istencsapással sújtsa ha­zánkat és a világot. Mire, Galícián keresztül, betette a lá­bát Zemplénbe, 6 millió embert ölt meg. Nálunk félmillió­an betegedtek meg, fele meghalt. Zemplén vármegye szen­vedett tőle legtöbbet: 40 ezer megbetegedés, majdnem 20 ezer halott. Az utolsó parasztfelkelés, az ún. koleralázadás is itt, Szécskeresztúron robbant. Csak katonaság bevetésé­vel tudták elfojtani. A hiszékeny nép felült a rémhíreknek: az urak megmérgezték a kutakat (a beléjük szórt fertőtlení­tőszert nézték annak). És felharsant a félelmetes jelszó: „Botra legények!”, majd: „Üsd, vágd, nem apád!” A rögtönítélő bíróság több mint száz lázadót végeztetett ki. Hát ennyit a koleráról. Egészségügyi-földrajzi atlasz készül Ungvár (MTI) - Kárpátalján sem sokan tudják, hogy létezik egy Ökológiai Tudományos Központ, azt pedig még keveseb­ben, hogy mivel is foglalkozik. Pedig sokakat érint a tevékeny­sége. Jelenleg például egyebek közt a megye egészségügyi- földrajzi atlaszát állítja össze. Sajátos térképek készülnek a központban, amelyek azt tükrözik, hogy mennyire függ az egészség a környezettől. Az évek során felhalmozódott adatok, vizsgálati eredmények fel­dolgozása alapján kimutatják, milyen összefüggés áll fenn a környezeti változások és az emberek egészségének alakulása között, mi az oka annak, hogy egyes betegségek növekvő ten­denciát mutatnak. A konkrét tényekből levont egyik követe keztetés például az, hogy a Tisza és annak mellékfolyói men­tén élők körében gyakoribb a magas vérnyomás, a tüdőaszt­ma, az allergiás megbetegedés és a rosszindulatú daganat, mint másutt. Sőt, a vese- és epekőképződést, a golyva kialaku­lását és a fogszuvasodást is elősegíti a vidéken a víz és a talaj szennyezettsége. Ennek ismeretében azután intézkedéseket lehet tenni ezeknek a betegségeknek a megelőzésére. Egy másik térkép viszont azt tükrözi, milyen károsodáso­kat okoz az emberek egészségében a zsúfolt városi forgalom. Ungváron például azon utcák lakói körében, ahol nagy a gép­járműforgalom, növekedett a szív- és idegbetegek, valamint a vérszegénységben szenvedők száma. A központ 1941-től rendelkezik adatokkal a lakosság egész­ségének alakulásáról. Érdekes, hogy a háborús években, vagyis 1941-1944 között a statisztika a betegségek csökkenését mu­tatja, majd 1970-ig növekvő tendencia volt tapasztalható. 1970 és 1985 között ismét kevesebb lett a megbetegedések száma, azóta viszont újabb emelkedés észlelhető. S még egy érdekes tény az intézet adattárából: 1986 óta Kárpátalján másfélszeresére nőtt a vérszegénységben szenvedők száma. Nem kis mértékben befolyásolja az egészségügyi helyzet rosszabbodását a helytelen táplálkozásmód, amit a központ által elkészített egyik térkép is szemléletesen tükröz. íme né­hány adat: míg 1980-ban az akkori szovjet normák szerint a szükséges fehérének a 73 százalékát fogyasztotta egy átlag­ember, tavaly már csak 53 százalékát. A C-vitamin fogyasztá­sa 70 százalékról 42-re csökkent, a B-12 vitaminokból pedig az akkori 37 százalékkal szemben most mindössze 13 százalé­kát kapja a szervezet a szükséges mennyiségnek. Az egészségügyi-földrajzi atlasz kétségkívül komoly tudo­mányos értéket jelent. Csak az a kérdés, mikor lesz Ukrajna, s vele együtt Kárpátalja olyan gazdasági helyzetben, hogy hasznosítani is tudják a kutatások eredményeit. Mert hiába bizonyítják tényekkel a kutatók, hogy az emberek étrendjéből hiányzik a hús és a tojás, túlteng viszont benne a kenyér, ha sokaknak már az utóbbira is alig futja. Fölkészíteni a fiatalokat a demokráciára Beszélgetés Jánosi Györggyel, a művelődési tárca politikai államtitkárával □ Hajda n Eötvös József a demokrácia bölcsőinek nevezte az iskolákat. Ön szerint hogyan érvényesül ez a gondo­lat a mai iskolarendszerben? • Sok területen vannak még adóssá­gaink. Eötvös József aforizmáját hall­va elsőként az a kérdés jut eszembe, vajon a jelenlegi oktatási rendszer tö- rekszik-e a növekvő művelődési esély­egyenlőtlenségek mérséklésére. Pedig fontos feladata ez az iskolának, hiszen a demokrácia jogaival csak az az em­ber tud élni, aki fölkészült a demokrá­ciára. A fölkészülésnek azonban van­nak objektív korlátái, leginkább a mű­velődési esélyek, lehetőségek egyen­lőtlensége miatt. □ Milyen egyenlőtlenségekre gondol? • Létezik területi esélyegyenlőtlenség, mivel vannak hátrányos régiók Ma­gyarországon, de szembe kell néznünk a szociális egyenlőtlenségekkel is, hi­szen mind erőteljesebben szakad szét a magyar társadalom a jövedelmek szerint. Újabban az oktatáspolitiká­nak számolnia kell a nevelési intéz­mények, iskolák közötti esélyegyen­lőtlenséggel is, mely az eltérő feltéte­lekből és az intézményi struktúrából adódik. Az elkövetkező időszakban az egyik legfontosabb törekvésünk arra irányul, hogy az objektív feltételek ja­vításával igyekezzünk csökkenteni a társadalmi esélyegyenlőtlenséget, hi­szen csak így válhatnak iskoláink de­Jánosi György a kulturális tárca képviseletében, a parla­menti ülésteremben (első sor, jobbra) Fotó: Nagy Gábor mokráciára fölkészítő intézményekké. Mind­emellett rendkívül fontosnak tartom, hogy az oktatás teljes rendszerében tartalmi szempontból is erősödjék a demokráciára való fölkészítés. Az állampolgári jogok meg­ismerése, a demokrácia lehetősége, s a vele való élni tudás képessége olyan tartalmi vo­natkozásokra irányítja rá a figyelmet, ame­lyek a nemzeti alaptanterv követelmény- rendszerének kidolgozásakor sürgős fel­adatként jelentkeznek. Új típusú iskolát csak garanciákkal □ Ezek megoldásához a mostani magyar is­kolaszerkezet vajon megfelelő-e? Önt nem nyugtalanítják az utóbbi négy évben bekö­vetkezett „spontán” iskolaszerkezeti változá­sok? A négy-, hat-, nyolc- vagy tízosztályos „kísérleti”, valójában elitista modellek? • Komoly hibának tartom, hogy az utóbbi években nem alakult ki a kormánynak egy olyan koncepciója, amely követendő iskola- szerkezetet tudott volna felmutatni. A kor­mány szabadjára engedte az iskolaszerke­zeti átalakításokat, minek folytán sokféle variáció jött létre, melyeknek közös voná­suk, hogy e pillanatban a társadalmi esély­egyenlőtlenség mérséklése ellen hatnak. A túltagolt iskolaszerkezet abból a szempont­ból is nagy gondot okoz, hogy erőteljesen nö­veli az iskoláztatásban a korai szelekciót, az elkülönülést, következésképpen az esély­egyenlőtlenséget. A túlságosan tagolt iskola- szerkezet, a korai szelekció (a tanulók meg­rostálása tízéves korban) a vagyoni helyzet szerinti elkülönüléshez vezethet. Ami azért is aggasztó társadalmi jelenség, mert nagy­mértékben rontja a kistelepüléseken élő családok gyerekeinek továbbtanulási esélyeit. □ Mit tehet az oktatáspolitika és a művelő­dési kormányzat ebben a helyzetben? • Két dolgot mindenképpen. Először is: a je­lenlegi, dominánsnak tekinthető nyolc plusz négyes (nyolcosztályos általános isko­la és négyosztályos középiskola) iskolaszer­kezettől való eltérést komoly szakmai ga­ranciákhoz kell kötni. Csak megfelelő tárgyi és személyi feltételek együttállása esetén lehessen az iskolaszerkezeten változtatni... □ Vagyis engedélyhez kell kötni, hogy - mondjuk - egy négyosztályos gimná­zium átalakulhasson hat- vagy nyolcosz­tályossá? • Tulajdonképpen igen, de nem feltétlenül minisztériumi engedélyhez. Az önkormány­zatok, az iskolafenntartók gondoskodjanak arról, hogy csak megfelelő szakmai biztosí­tékok esetén térhessen el egy iskola a nyolc plusz négyes szerkezettől. A szakmai felté­telek minősítésében a megyei pedagógiai in­tézetek nyújthatnak majd hathatós segítsé­get a fenntartóknak. Vonzáskörzeten belüli együttműködés ÜÉs mi a második teendő? • A vonzáskörzeti feladatokat ellátó iskola esetében - a hagyományos szerkezettől való eltérés engedélyezési eljárása során a fenntartó önkormányzatok számára elő kell írni az érintett kistelepülések önkormány­zatával való egyeztetési kötelezettséget. Vagy­is, ha egy regionális vonzáskörzetben műkö­dő négyosztályos gimnázium nyolcosztá­lyossá akar válni, ami nyilvánvalóan közel­ről érinti a környező kistelepüléseken élő­ket, akkor az ide vonatkozó önkormányzati döntést előzőleg egyeztetni kell az érintett kistelepülések önkormányzataival. □ És ha azok nem értenek egyet az elképze­léssel? • Akkor például olyasféle kompromisszu­mos megállapodásra kell jutni, hogy nem az egész gimnázium kapcsolódik be a hat- vagy nyolcosztályos képzésbe, hanem továbbra is fenntartják a négyéves képzést azoknak a gyerekeknek, akik a csak a nyolcadik osz­tály elvégzése után kívánnak bekapcsolódni a középfokú oktatásba. □ Sokakat aggaszt, hogy a nyolcosztályos gimnáziumok elterjedése a minden gyerek számára elérhető középiskolázás ellen hat, ilyenformán antidemokratikus lépés, mivel nyolc évfolyam esetén csak fele annyi gyerek juthat be ebbe az iskolatípusba, mint a négy évfolyamosba. • Ez valóban így van, jogos a félelem. Ugyanakkor az is igaz, hogy nem szabad el­fojtani az ide vonatkozó kísérleteket, kezde­ményezéseket, mert ezek előremutathat­nak egy új iskolaszerkezet felé. Én személy szerint a tizenkét évfolyamos iskolára épülő iskolaszerkezetet tartom ideálisnak. Nem az egy szervezeti integrációban megjelenő tizenkét osztályos iskolát, hanem a vonzás- körzeten belüli középiskolák (gimnáziu­mok, szakközépiskolát, szakmunkáskép­zők) együttműködésén alapuló tizenkét osz­tályos iskolát, amely egyrészt lehetővé te­szi, hogy akár a tizedik évfolyam el- ' végzése után is át lehessen lépni a gimnáziumból a szakmunkásképzőbe és a szakközépiskolából a gimnázium­ba - hiszen sok gyerekről csak a tize­dik osztály után derül ki, hogy alkal- mas-e továbbtanulásra, vagy jobb ne­ki, ha szakképesítést szerez -, más­részt az ilyen tizenkét osztályos isko­lának (megfelelő feltételek esetén) a környékbeli településeken is lehet­nek hat-, nyolc- vagy tízosztályos tagozatai. QNem valamiféle körzetesítési gondo­lat rejlik ebben az elgondolásban ? • Nem, hiszen a vonzáskörzeti tizen­két évfolyamos iskola esetén is meg­maradnak a kistelepülések iskolái, akár a nyolcadik vagy a tizedik évfo­lyamig is, ha megfelelő szakmai szín­vonalat tudnak elérni. A szakmai színvonal kulcskérdés ez esetben is. Én azt gondolom, hogy a kisiskolákat nem lehet korlát nélkül védeni a gye-, rekek és a pedagógiai munka rovásá­ra. Ennek elkerülése végett a jövő fi­nanszírozási rendszerében szeret­nénk külön pályázati csatornákat megnyitni a jó szakmai színvonalat elérő kisiskolák számára, hogy több­lettámogatáshoz juthassanak. □ Az ön közoktatási gondolkodásában milyen helyük van az általános iskolai kollégiumoknak, amelyekről a pedagógi­ai közéletben mostanság nem esik szó? • Szerepüknek megfelelően kitüntetett he­lyük van, bár nagyon jó lenne, ha az általá­nos iskola alsó tagozatán el lehetne kerülni a kollégiumszerű megoldásokat. Hiszen ez az az időszak, amikor a gyermek életében rendkívül fontos a család mindennapos je­lenléte, amit nem pótolhat a kollégium. Az alsóbb évfolyamokon inkább az iskolabusz legyen a megoldás! Rendkívül fontos a kol­légium szerepe az esélyegyenlőtlenség mér­séklésében, a felzárkóztatásban és a tehet­séggondozásban. Hamarosan egy konkrét tervről részletesen is tájékoztatjuk a közvé­leményt. Most csak annyit, hogy egy olyan kollégiumi alrendszerről van szó, amely a közép- és a felsőfokú tanintézetek területi eloszlása szerint épül ki a tehetséges gyere­kek számára. Feladathoz rendelt támogatást □ A tanulólétszámhoz igazodó úgynevezett normatív támogatás - melynek összege ta­nulónként például az általános iskolában alig haladja meg az évi negyvenezer forintot eleve hátrányos anyagi helyzetbe hozza azokat a vidéki kisiskolákat, amelyekbe ke­vés gyerek jár. • Ezen az állapoton kétféleképpen változ­tathatunk. Elsősorban úgy, hogy eltérünk a jelenlegi fejkvótarendszertől, illetve oly mó­don, mint már említettem, hogy külön pénz­ügyi csatornát nyitunk a hátrányos infrast­ruktúrával rendelkező kisiskolák számára. □ Van már elképzelésük a támogatás mó­dozatairól? • Olyan költségvetési támogatást kell nyúj­tani az oktatásnak, hogy az fedezze az in­gyenesen ellátandó alapfeladatokhoz szük­séges pedagógusok törvényben előírt illet­ményét. Ezt azonban nem központi bérfi­nanszírozás révén kell elosztani, hanem fel­adatokhoz rendelten. A központi bérszabá­lyozás ugyanis konzerválja a bérek közötti egyenlőtlenséget mind a nagyvárosokban, mind az aprófalvakban, és nem ad lehetősé­get a helyi béralkura. Pedig a fenntartó, il­letve az iskola vezetője, mint munkáltató csak ily módon tudja igazán elismerni a mi­nőségi munkát. Nemcsak a feladatok nagy­sága alapján lehet támogatást megítélni egy-egy iskolának, hanem a minőségi mun­kát is el kell ismernünk a bérekben, amit vi­szont csak helyileg lehet megtenni. A Nobel-hét küszöbén: Konrád György a jelöltek között Stockholm, Oslo (MTI) - Ok­tóber 10-én, hétfőn kezdődik az idei Nobel-díj évad. Hétfőn az orvosi, kedden a közgazdasági, szerdán pedig a fizikai és a ké­miai Nobel-díj kitüntetettjeinek nevét ismerheti meg a világ. A sor pénteken folytatódik a No- bel-békedíj odaítélésével. Az irodalmi Nobel-díjra pá­lyázóknak azonban a jelek sze­rint még türelemmel kell lenni­ük - a stockholmi Nobel-díj bi­zottság október 5-ig még nem tűzte ki ugyanis az irodalmi No­bel-díj odaítélésének napját. Az idén a Nobel-díjakat egyenként hétmillió svéd koro­nával (mintegy 930 000 dollár­ral) jutalmazzák. Ahhoz, hogy a jövő héten a világ megismerhesse a kitünte­tettek nevét, több száz szakértő nyolc hónapos munkájára volt szükség. És ezt a munkát mind­végig a legszigorúbb titoktartás övezte. Az egyes bizottságok tagjain kívül senki nem ismerhette meg sem a jelöltek nevét, sem pedig a díjak odaítélésének konkrét kritériumait. Alfréd Nobel csu­pán annyit kötött ki, hogy nem lehet tekintetbe venni az illető nemzeti hovatartozását, és min­den esetben az arra legméltób­bat kell jutalmazni. Minden egyes díjjal külön bizottság fog­lalkozik. A jelölési határidő minden évben február elsején lejár, és ezt követően választják ki a bi­zottságok a beérkezett jelölések Nem mindenki teijeszthet elő azonban jelölést - ez a megtisz­teltetés fenn van tartva a Nobel- díjasoknak, különböző egyete­mek professzorainak, szerveze­teknek és az odaítélő szervek ál­tal erre esetenként felkért sze­mélyeknek. Végül az egyes bi­zottságok a díjakat odaítélő szervezet - a Svéd Királyi Aka­démia és a norvég parlament (storting) Nobel-díj bizottsága - elé teijesztik javaslataikat. Ezután születik meg a végleges döntés - nem ritkán csak né­hány órával a díjazott nevének ismertté válása előtt. A legfőbb elv az egyhangúság, többségi szavazással hozott döntés nem fordul elő. odaítélése körül feltehetően he­ves viták folynak az illetékes bi­zottságban. A dpa stockholmi tudósítása szerint a legesélye­sebbnek Antonio Lobo Antunes portugál író tűnik, de az esélye­sek között említik még honfitár­sát, Jósé Saramangót is, csak­úgy mint a belga Hugo Claest, vagy az észt Jaan Krosst. Az AP stockholmi tudósítása mellet­tük az esélyesek közé sorolja Konrád Györgyöt és az ír Sea­mus Heaneyt is. Az idei Nobel-díjakat is - mint minden évben - december 10-én adják át ünnepélyes kere­tek közt Stockholmban, illetve a Nobel-békedíjat Oslóban, amint azt a díjat megalapító Alfred Nobel végrendeletében meg­közül a 15-20 aac ’ '.f! .TTl" Hírügynökségi jelentések acmt a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom