Észak-Magyarország, 1994. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1994-10-08 / 238. szám

6 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994- Október 8», Szombat Monk világa filmen Budapest (ÉM - M.L.) - Meredith Monk - ze­neszerző, énekesnő, filmkészítő, koreográfus - pályafutását 1964 óta több mint hatvan tánc, zenei, színházi és filmalkotás fémjelzi, ame­lyek nagy részét komoly díjjal ismertek el a művészet berkeiben. Közel harmincéves alko­tói munkássága során az előadóművészek leg­kreatívabb személyiségévé vált. A Budapesti Őszi Fesztivál keretében megrendezett elő­adói estje másnapján - a Magyar Mozgókép Alapítvány támogatásával - a Toldi moziban levetítették két filmjét. A „Book of days” (Napok Könyve) 1988-ban készült és — mint Meredith Monk legtöbb mű­vét - ezt is átszövi a zene és a mozgás. A film történetének középpontjába egy középkori zsi­dó kislány áll, akit rémisztő álmok kínoznak. A látomások visszatérő képeiből a néző hama­rosan rájön, hogy azok a huszadik századból származnak. A kislány erről mit sem tud, s rabbi nagyapja - akinek álmairól mesél - sem tud rá magyarázatot adni. Fejtegetései csupán a vallás körében maradnak. A lányka titokban rajzokat készít a megálmodott dolgokról - re­pülőgép, autó, lőfegyver. Megnyugtatást csak a városfalakon túl élő bolond asszonytól kap, akivel - mint kiderül - álmaik hasonlóak. A kislány élete visszatérhet tehát a szokott rendjébe. Őt és a város lakóit végül az pusztít­ja el, amiről nem akarnak tudomást venni: a járvány, amely a szomszédos városból terjed. A filmbeli múltban feltűnik - képekben is megjelenített - huszadik századbeli jelenünk, így egyszerre mozgunk a pillanatnyi és az egyetemes létezésben. Mindebben megfogal­mazódik az az örök probléma, amelyet az idő viszonylagossága jelent. Az elgondolkodtató, tragédiára kiélezett képek felvetik a Föld pusztulásának egyik lehetséges történetét. Az „Ellis Island”-del (Elli Szigete) Monk az Amerikába a századforduló idején érkező be­vándorlókra emlékezik. A bebocsáttatásra vá­rók termének falai közé képzelhetjük akár honfitársainkat is, azokat, akiknek „meg­mérettetését” a rendezőnő mérőrudakkal szimbolizálja. Elfelejtett emberi sorsok megje­lenítése,ez. Mindazoké, akik hontalanul érkez­tek az Újvilágba más hazát, más életet keres­ni maguknak. A filmet a CINE fesztiválon Arany Sas-díjjal tüntették ki. TÉKA Magyar Napló Vass Tibor Az 1960-as évek végén új önkifejezési formát jelentett hazánkban a performence és a hap­pening. Jelentése előadás illetve esemény, öt­vözi a költészetet, a képzőművészetet, a zenét, a színházat. Az Egyesült Államokból indult ez a műfaj, elsősorban a képzőművészek körében vált népszerűvé. Az alkotó lett a műtárgy, aki­re festettek, szöveget írtak, táncoltatták, eset­leg ütötték-verték. Ladik Katalin, aki egyike á leg(el)ismertebb magyar performereknek, ere­deti szakmáját tekintve színművész. Indulásakor az Új Symposion című (vajda­sági) folyóirat szellemi köréhez tartozott. „Amikor Európában és Jugoszláviában min­denki a beetnik-irödalomra esküdött, én már akkor is az ősi, népi gyökerekhez menekül­tem... Igen ám, de ezt hagyományos szerepek­kel nem lehet, mert hiszen azok eszköze a nyelv, tehát egy új műfajt kellett kialakítani.” - vallja Ladik. A népművészet, a szakrális rí­tusok mozzanataival töltötte meg előadásait, korszerű sámánt játszott. „Én egyszerűen visszakanyarodtam a köl­tészet ősi alapjaihoz.” Márpedig ez az ősi alap egyszeri és megismételhetetlen, a video kor­szaka előtt még rögzíthetetlen is. Nehéz meg­békélni a múlandósággal, ezért ritkán talá­lunk olyan embert, aki csak a happeningek- nek él. Ladik Katalin sem ilyen. Verseket pub­likál, igaz, ritkán olvashatjuk írásait, de ezek­ben „maradandót” alkot. Erotika és halál: ked­venc, visszatérő témái. „Életem deléig abban reménykedtem, hogy az összeillő androgin hím és androgin nőstény létezik... A paradi­csomi emlékképből kialakult elképzelés foly­ton arra ösztönzi őket, hogy keressék a másik felüket, de egy idő után rá kell döbbenniük, hogy a földi létben nem találhatják meg. Ma­gányos embernek az istene is magányos”. Ez a keserű érzés hatja át egész költői művét, előa­dásait. Bár az életre szavaz, hisz azt mondja, örülhetünk, hogy részesei lehetünk az örök körforgásnak, a múlandóságnak. Ellentmon­dásnak tűnik-e egyszerre beletörődni és ellene küzdeni, elfogadni az elmúlás tényét, és jelet hagyni az örökkévalóban? Ezekről a kérdések­ről is szól a szeptembertől havonta megjelenő, tartalmában és küllemében megújult Magyar Napló, Az ötujjú egész című írásában. Őszi epizódok a nyári színházért Dobos Klára Miskolc (ÉM) - A képviselő le­gyintett: „Ja, magát csak a nyá­ri színház érdekli? Most, ami­kor költségvetést tárgyalunk, és milliókról döntünk?”... Miért is tagadnám, Miskolc Megyei Jogú Város szerdai közgyűlésé­re ezért a napirendi pontért mentem el. Első „feladatként”, a személyi kérdések tárgyalásá­nál szerepelt a Miskolci Nyári Színház igazgatói megbízása. Aztán majdnem megelőzte kilenc sürgősséggel felvett téma, de sze­rencsére az egyik képviselő is úgy vélte, ha már odarendelték a „személyeket”, tárgyalják azokat a kérdéseket, hadd menjenek aztán ők is dolgukra... Most talán mégse... A kulturális bizottság elnöke (Sza­badfalvi József) ismerteti a pályázó­kat, elmondja: meghallgatták őket, Deák Gabriella ötletei figyelemre méltóak és szellemesek, de nincs megfelelő szakmai gyakorlata, Kecskés Tiboméról nem egyöntetű a bizottság tagjainak véleménye, vi­szont M. Németh Erzsébetet - aki­nek szeptember végén járt le igaz­gatói megbízatása - egyhangúlag javasolják. Azt viszont nem szeret­nék, ha most döntene a közgyűlés ebben a kérdésben, mert nekik más javaslatuk is volt. Mégpedig az, hogy vonják össze a Miskolci Nyári Színházat és a Kulturális Mene­dzser Irodát. (Itt egy kis szünet következik, felvetődik a kérdés, vajon miért nem jutott el a polgármesterhez és a képviselőkhöz ez a kulturális bi­zottsági indítvány, vagy beadvány vagy akármi? De a lényeg, hogy nem jutott el, így hiába minden, ez a kérdés nem is tárgyalható.) De csak befejezi a bizottsági el­nök a gondolatait, elmondja, azért lenne az összevonásra szükség, mert a nyári színház szezonális in­tézmény. Annak idején a közgyűlés volt az alapítójuk, a kulturális bi­zottság ellenzése mellett. A pénzü­gyi nehézségek miatt azonban na­gyobb intézménnyé nem válhatott a nyári színház, ezért nem is érdemes fenntartani. Úgyhogy jó lenne, ha a közgyűlés most csak megbízást ad­na, nem nevezne ki igazgatót, mert az nehezítené az esetleges összev­onást... A következő képviselői megszó­lalás (Kiss Péter) már arról szólt, hogy szeptember végén lejárt a mű­velődési intézmények átszervezését célzó vizsgálódások határideje. A polgármester asszony (T. Asztalos Ildikó) azt válaszolta erre, hogy nem tartozik a napirendi ponthoz, s kérte a testület tagjait, szavazza­nak arról, kineveznek-e igazgatót, vagy a következő alkalommal vizs­gálják meg az összevonás lehetősé­gét, s akkor döntsenek a személyi kérdésről is. Végül a téma alig tíz­perces tárgyalása után 8 igen, 21 nem szavazattal és 9 tartózkodással „napolták el” a kérdést. Akkor talán mégis... Na, menjünk dolgozni! - lélegzik fel a történtek után Németh Erzsébet. De ez a fellélegzés nem a meg­könnyebbülés sóhaja, düh és szomo­rúság egyaránt vegyül benne. Mert igen, dolgozni kellene. Ilyen bizony­talanságban viszont nehéz szervez­ni. Pedig a jövő évi tervek már nagyvonalakban megvannak. Hi­szen - bár tényleg a nyárhoz kap­csolódik a legtöbb feladatuk, de a szervezés, az előkészítés nagy része most történik.- Igenis, hátráltatja a munkát ez a sok huzavona - tör ki mégis belőle minden erejével a feszültség. Aztán már nyugodtabban folytatja: - A pénzügyi ellenőrző bizottságnak volt egy határozata, amely szerint fölül kell vizsgálni az intézmények működését, meg kell nézni, hogyan tudnának közösen működni egyes intézmények. Erről tudtunk, így igazából nem ért váratlanul ez a „döntetlenség”. Át kell gondolni, mit módosítana a munkán, ha együtt dolgoznánk. An­nyi bizonyos, hogy az elvekhez, ami­ket kialakítottunk, ragaszkodni fo­gunk. Nem tartjuk lehetetlennek az összevonást, amenynyiben az azt je­lenti, hogy gazdaságosabban mű­ködhetünk, jobban ki tudjuk hasz­nálni az anyagi lehetőségeket. De hogy alakulnak majd a státusok? És leginkább, meddig tart ez a bizony­talanság?! Ha a jogi vonzatok... A másik érintett, a Kulturális Me­nedzser Iroda vezetője, Stehlik Ág­nes sincs túl jó kedvében. Kollégái­val ülnek az irodában, s próbálkoz­nak a történtek elemzésével. Természetesen a nyári színház, a nyári rendezvények vannak „mű­soron”, amiből a menedzser iroda eddig is nagy részt vállalt. S arról is folyik a szó, mennyire helyes vagy nem helyes az a vonal, amit a nyári színház művészeti vezetője képvi­sel. Megengedheti-e magának, hogy nagy összegekkel túllépje a kerete­ket, és Miskolc város szégyene-e, ha nincs közönsége egy várbéli nyári Cosi fan tutte előadásnak, és egyál­talán, ettől lesz-e európai egy város?! Hamar kiderül azonban, hogy az összevonást ők sem ellenzik. Am en­nek jogi vonzatai is vannak - mond­ja a vezető -, elő kell rá készülni, nem lenne jó, ha menet közben jön­nének elő a problémák. Az biztos, hogy nevet kellene vál­toztatni, de még ez a legkevesebb. Két kis intézményt bizonyos szem­pontból együtt gazdaságosabban le­het működtetni. Vagyis megfelelő előkészítéssel az erőket össze lehet vonni a város kulturális életét szem előtt tartva... De mikor? Hiszen itt is folyama­tos a szervezés, itt is előre kell gon­dolkodni, és ha változik a felállás, biztosan változnak a lehetőségek is. A „világ” szeme a jogászokon, kultu­rális szakembereken. Van aki azt mondja, halogatás következik, még egy darabig nem lesz döntés. Van aki azt, minden at­tól függ, hogyan pörgetik fel az ese­ményeket, hiszen egy nap 24 órából áll. A kérdés tehát annyi: legyinte- nek-e a miskolci nyári rendezvé­nyekre, tisztelt képviselők?! Nyílt nap Miskolc (ÉM) - A miskolci And- rássy Gyula Műszála Középiskola ré­gi hagyománya a végzős általános is­kolások tájékoztatása. Ennek sok for­mája alakult ki az évtizedek során, a nyolcadikosok számára azonban a legérdekesebb bizonyára a „nyűt napként” ismert rendezvény. Ekkor még „kötelezettségek” nélkül vehet­nek részt a tanítási órákon, nézhet­nek be az iskola szaktantermeibe, műhelyeibe, laboratóriumaiba. Idén először október 10-én nyitja meg kapuit az Andrássy a tájéko­zódni vágyó diákok és szüleik előtt, majd december elsején lesz még egy alkalom az ismerkedésre. A látogatók először egy iskolaismer­tető videofilmét láthatnak, majd részt vehetnek valamelyik dél­előtti órán. Ökopedagógia Miskolc (ÉM) - Több továbbképzés és egy konferencia megrendezésével kívánja segíteni e hónapban a me­gyében dolgozó pedagógusokat a Miskolci Ökológiai Intézet. Október 18-án és 25-én a globális környezeti ismeretek oktatásának és finanszí­rozásának lehetőségeiről tájékoz­tatják az érdeklődőket. Lehet je­lentkezni az október 29-én, szomba­ton a Miskolcon a Tudomány és Technika Házában megrendezendő konferenciára is, melyet valameny- nyi általános és középiskolás peda­gógusnak ajánlanak. Itt elsősorban a környezeti nevelés gyakorlati ta­pasztalatairól és technikáiról, a te­repi munkáról szólnak az előadá­sok. A programokról érdeklődni a következő telefonszámon lehet: 46/352-010, 349-806. Szerzői jog változása Budapest (MTI) - Az Alkotmány- bíróság ez évi állásfoglalásában megállapította, hogy a szerzői jogi törvény végrehajtásáról rendelkező 1969-es művelődési miniszteri ren­delet egyik paragrafusa - bár tar­talmában nem alkotmánysértő - al­kotmányellenes. Ez a rendelkezés azt írta elő, hogy egyes művészeti alkotások átruházása esetén, ha az közvetítő vállalat közreműködésé­vel történik, a Magyar Alkotóművé­szek Alapítványhoz a vételár 5 szá­zalékát kitevő járulékot kell fizetni. Határozatában az Alkotmánybíró­ság arra hivatkozott, hogy vz emlí­tett rendelet törvényi szintre tarto­zó kérdést szabályoz. Ezért döntött úgy tegnap, október 6-án a kormány - amikor elfogadta a szerzői jogi törvény módosítását célzó tervezetet -, hogy a törvény- módosítással a megfelelő jogforrási szintre emeli a vitatott rendelke­zést. A módosításra kerülő törvény sür­gős és kivételes eljárását kérve ter­jesztik az Országgyűlés elé. Hittudomány - egyetemi szinten Nyíregyháza (MTI) - Egyetemmé szervezik át a nyíregyházi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudo­mányi Főiskolát - hangzott el a mi­nap a nyíregyházi önkormányzat ülésén, ahol a képviselő-testület az átalakulást segítő feladatairól tárgyalt. Áz egyetemmé szerveződés első fokozata már meg is történt: az in­tézmény csatlakozott a Vatikán Ró­mai Pápai Keleti Intézetéhez, s az idei új tanévtől annak kihelyezett tagozataként működik. A hallgatók hat évig tanulnak, fél évig papi gya­korlaton vesznek részt, és szakdol­gozatot is kell készíteniük. A végzők úgynevezett baccalaureátus tudo­mányos fokozatot kapnak. Az átalakulás második ciklusa további két év tanulást igénylő sza­kosodásra szolgál. A 7. évet már gyakorló papként is végezhetik a hallgatók. A plusz két esztendő el­végzése után, minden egyházi egye­temen és főiskolán taníthatnak majd a licenciát kapott végzettek. Har­madik fokozat pedig az önálló egye­temmé válás lesz, mely öt-hat év múlva, az ezredfordulón lehetséges. Nyíregyháza önkormányzata tá­mogatja az egyetemmé alakulást. Újabb épületeket bocsát az intéz­mény rendelkezésére, továbbá úgy határozott: amennyiben új egyete­mi épületkomplexum kialakítása szükséges, a belvároshoz tartozó te­rületen térítésmentesen ad majd telket az egyháznak. KÉPTÁR Tánc az Isteneknek Az indiai templomi tánc - amelyet d hagyomány több ezer évesnek tart — szigorúan őrzi ősiformáit. A dél-indi­_• *______t ' A ’ jZ\íj. ... ' . , e z a szent tánc, a világtéremtő-pusztító Siva istenség megélevenedése. Fotók: Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom