Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-22 / 224. szám
10 SZABADIDŐ InOitáló Hajdú Imre Mint ahogy Kossuth, Széchenyi, Petőfi és Arany János nevét ülik - mit illik, kötelező! - tudnia minden magyarnak, éljen bármelyik sarkában a világnak, ugyan úgy kötelező ismernünk a magyar történelem jeles helyszíneit, így többek között Ónod nevét is. Sőt, Ónod oly jeles hely, hogy nem csupán nevének ismeretére érdemesült! Odasorolható azon települések sorába, melyeket kötelességünk az életben legalább egyszer személyesen is felkeresni. Nagy történések, jeles események, sorsformáló tettek helyszíne volt ez a hajdani mezőváros, történelmünk fényes csillagainak meghatározó személyiségeinek szülő-, vagy lakhelye, cselekvéseiknek színtere. Itt ringott bölcsője 1600 körül Lorántffy Zsuzsannának, Patak későbbi nagyasszonyának. Itt épített várat a XIV. század végén Nagy Lajos és Zsigmond király kedvelt híve, Czudar Péter bán. E várat a későbbiekben birtokolták a Rozgonyiak, majd maga Hunyadi Mátyás. Volt várura Perényi Péter és Gábor, sőt Rákóczi Zsigmond is. A XVII. században tovább építette I. Rákóczi György és a már említett felesége, Lorántffy Zsuzsanna, majd 1682-ben Thököly Imre. S ezután következett a legjelentősebb „ónodi esemény”: az 1707-es ónodi országgyűlés, amit a leírások szerint a vár falaitól nem messzire, a körömi mezőn tartott meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem. E jeles eseményre Ónod központjában egy emlékparkban, ahol több - például az első és a második világháború áldozatainak adózó - emlékmű áll, emlékeztet egy... s itt megtörik a régi dicsőségeket hirdető lelkesedésem. Megkopott, a felújítást minden bizonnyal szívesen elviselő obeliszk emlékeztet a hajdani nagy tettre. Mi tagadás, csalódásom első helyszíne ez az emlékmű. Hiába olvasom oldalán a történelmet formáló hírt, hogy: „Ennek a helynek a közelében, a körömi mezőn 1707. május 31-től június 22-ig tartották eleink II. Rákóczi Ferencz vezérlete alatt az ónodi országgyűlést. A halálra sanyargatott nemzet ezen a gyűlésen kimondotta elszakadását uralkodójától, hogy hitének, tűzhelyének, szabadságának és becsületének védelmében semmi ne gátolja.” Igen, zavar a töredezett betonlépcső, s különösen zavar, hogy az obeliszk körül egy bölcsőde játszóterét alakították ki, tele autógumiköpenyekkel. Én egyenesen kegyeletsértőnek tartom. A park másik fele, ahol a két világháborús emlékmű áll, legalább megmaradt parknak. Persze, az is elszomorító, hogy Borsodi Bindász Dezső szobrász magyar vitézének kardját már csak megcsonkított állapotában szemlélhetjük. Ónodon én magam mindig megcsodáltam a központ igen gyönyörű épületegyüttesét, a hajdani Postakocsi fogadót, és a mellé szimmetrikusan épített házakat. Ezek az épületek ma szürkék, kopottak, az itt működő kocsmából pedig rögvest kifordul az ember. Sajnos, a legnagyobb csalódásunk még csak ezután következik. Ez pedig a vár, a híres hajdani ónodi vár. Jómagam 1979-ben írtam utoljára az akkori siralmas állapotáról, ám azóta annyi szépet hallottam az itt dolgozó diákrégészekről, meg az egyik sarokbástya teljes felújításáról, hogy most valami felemelőt vártam. A sarokbástya valóban szép, a bejárati falakat is többé-kevésbé felújították, mégis az egész vár körbekerítve egy rettenetes drótkerítéssel, szegélyezve felvonulási épületekkel, kőtörmelékekkel, s a többségében 1979 óta csak továbbomladozó falaival számomra minden, csak nem látogatásra érdemesült történelmi emlékhely. Szóval óriási csalódás. A továbbépí- . tése - hallom a kerítés kapuját nekünk is kinyitó nénikétől - vontatott, az építési anyagokat sorra ellopják, szóval, e dicső emlékhely mai állapota összességében bizony inkább szégyellni való. Még szerencse, hogy nincs sok látogatója - jegyzi meg az idős néni, és sajnos egyet kell vele értenünk. Afőútnál, ahol tábla jelzi, hogy merre kell elkanyarodni a vár és az ónodi tájház felé, én bizony legszívesebben azt az információt írnám ki: vár állott, most várrom áll ott (méghozzá elég ramaty állapotban). Ennek ismeretében, ezek után bizony nehéz szívvel invitálom önöket Ónodra. Végül is túlteszem magam a csalódáson, és csak arra biztatom önöket, hogy mindezek ellenére mégiscsak látogassanak el ide. Már csak azért is, mert a múlt dicső és fényes. S ezelőtt tisztelegnünk kötelesség. Ha pedig már ott vagyunk, s látjuk, amit látunk, akkor emeljük fel a hangunkat. Ne hagyjuk, hogy így legyen, ne hagyjuk, hogy így maradjon! Történelmünk emeje- les emlékei, értékei jobb sorsot, több rnegbecsü- lést, több áldozatot követelnek a mától. Tőlünk. ÓN°D SZÜLC WERNER £ A®?2;" 192< ZSUZSANNA HONISMUí 1987. ÉV8EN. Idegenvezető ~ ~ ............... 1994» Szeptember 22., Csütörtök A z ónodi vár helyreállított szeglete. Bárcsak ilyen volna az egész! Fotók: Fojtán László Hajdú Imre A település szülöttére, Lorántffy Zsuzsannára a helyi általános iskola névtáblája emlékeztet, hirdetve, hogy a 17. század nagyasszonyának nevét viseli az ónodi iskola. A tanítás egy szép új és ugyanakkor egy szép régi épületben egyszerre történik. Ez utóbbi különösen felkeltette érdeklődésünket, mert ennek kapcsán Horthy Miklós kormányzó gyakori ónodi látogatásairól éppúgy hallottunk, mint a vele rokoni kapcsolatban álló Melczer-családról (övék volt hajdan a kastély) és Lukács Béláról, aki állítólag főispán is volt. Miután kimérgelődtük magunkat az ónodi vár és az országgyűlés emlékművének elhanyagolt állapotát látva, afféle ’’nyomozómunkába,, kezdtünk, hogy kibogozzuk történelmünk eme, kevésbé publikált részleteit. Nos, sikerült megtudnunk, hogy Melczer László földbirtokos felesége Purgly Janka volt. Neki volt húga a 16 évvel fiatalabb Purgly Magdolna. Miután a Purgly-lányok édesanyjukat korán eltemették, Janka nevelte húgát, Magdolnát. Horthy Miklós a Melczerék hejőbábai birtokán ismerkedett meg Magdolnával, s ebből az ismeretségből köztudottan később házasság lett. Melczer Lászlóéknak két gyermekük született, István (ő az I. világháborúban meghalt) és Dóra, aki Semsey József demétei földbirtokoshoz ment férjhez. Házasságukból négy lánygyermek-Mária, Erzsébet, Ilona és Magdolna - született. (Magdolna 8 hónapos korában meghalt, az ónodi kastély parkjában temették el. A koporsót a közelmúltban gázvezetéképítés közben megtalálták, s akkor vitték azt a Melczer-család sajó- örösi családi kriptájába.) Melczer Dóra később elvált Semsey Józseftől, majd újra férjhez ment Lukács Bélához, aki 1933-38 között a Tiszajobbparti Mezőgazda- sági Kamara elnöke, 1935-től pedig miskolci főispán volt. Később, 1938. XII. 10-től 1940. XI. 9-ig földművelésügyi államtitkár, majd a Kállay- kormányban 1942. IV. 17-től 1944. III. 22-ig a hadigondozás tárca nélküli minisztere. Nos, hozzájuk Ónodra gyakran ellátogatott a kormányzó - ezt a Vácon élő Dadányi Miklósnétól, Melczer Dóra legidősebb lánygyermekétől Mária nénitől tudtam meg. Többek között jelen volt az I. világháborús emlékmű avatásán is, amely mint már említettem Borsodi Bindász Dezső műve. Ezenkívül a kormányzó pénzadománnyal is segítette az ónodi református templom rendbetételét. Ennek köszönetéül az ónodi reformátusok márványtáblában örökítették meg Horthy tettét. Állítólag az emléktábla ma is ott van a templom falában, csak éppen a vakolat alatt rejtőzik, ugyanis a II. világháború után az új rendszer azt bizony bevakoltatta. * A közelmúltból pedig téijünk vissza a távolabbi múltba, ama nevezetes ónodi országgyűléshez, amelyik a körömi mezőn zajlott. Egyáltalán hol van az a körömi mező? A körömiek váltig állítják, hogy ott van a falujuk határában. Kerékgyártó János ki is vitt engem annak idején a nép által Rákóczi- dombnak nevezett helyhez. Ez egymagában sokat nem árul el az állítólagos történelmi helyről. A körömiek is inkább történelmi forrásokra hivatkoznak, többek között az 1931-ben dr. Barna János szerkesztésében megjelent Szerencs és vidéke című könyvre. Ebben áll a következő: „Nevezetes történelmi esemény játszódott le Köröm határában 1707 folyamán. Ez az úgynevezett ónodi országgyűlés volt, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott egybe Ónodra, de azt nem Ónodon, hanem a Sajó áradása miatt a sajókörömi fennsíkon tartottak meg.” Az ónodiak természetesen tiltakoznak. Az országgyűlés Ónodon volt - mondják -, hiszen a történelemtudomány is így tartja nyilván. E község neve szerepel a történelmi okmányok aláírásánál is. Évekkel ezelőtt Csirmaz István tisztelendő úrtól hallottam: - Rákóczi Ónodra hívta össze az országgyűlést. A körömi mező megjelölés az ónodi ha-. tár Köröm felé eső részét jelzi. Az nem elfogadható magyarázat, hogy az árvizek miatt nem tudtak átkelni a Sajón. Rákóczi Szerencsről érkezett ide, tehát északkeletről, de sokan jöttek a rendek közül nyugatról, délnyugatról. Ha olyan nagy árvíz volt, akkor ők sem tudtak volna átkelni a Sajón. Nincs jogunk e kérdésben állást foglalni, némi eligazítást viszont jelenthet a fejedelem ez idő tájt aláírt jobbágyleveleinek keltezése. Köztudott, az ónodi országgyűlés 1707. május 31-től június 22-ig tartott. Rákóczi június 2-i keltezésű jobbágylevelem az aláírás helyenként Köröm szerepel. A június, 14-étől 24-éig kelt levelein viszont Ónod neve olvasható. Majd június 27-től július 3-ig — ez már az országgyűlés utáni időszak - újra Köröm van feltüntetve az aláírás helyeként. Vitéz csonka karddal. Az első világháborús emlékmű. Az országgyűlés, amely először 1707. május 1-ére, majd később május 16-ra hivattatott össze, a rendek lassú gyülekezése miatt május 24-e előtt semmiképp nem kezdődhetett. Rákóczi május 24-én délután 5 óra tájban érkezett az országgyűlés helyszínére, nagy és fényes kísérettel. Az országgyűlés megnyitására egy héttel később, május 31-én került sor. Másnap Rákóczi benyújtotta előterjesztéseit, melyekben adót kért a katonaság eltartására. Ez ügyben napokig folyt a tanácskozás, mert a rendek a 2 millió 600 ezer forint helyett csak 2 milliót voltak hajlandók megajánlani. Ennek kapcsán napirendre került az országban a forgalomban levő 12 millió forint rézpénz ügye is. A rejndek egy része hallani sem akart arról, hogy még több libertás (ez volt Rákóczi rézpénzének neve) kerüljön forgalomba. A június 6-i vitában - Bercsényi hozta szóba - terítékre került Turóc vármegye esete. A vármegye a fejedelem megkerülésével a szomszédos megyékkel szövetkezni akart, hogy a háborúban rájuk nehezedő terheket egyesült erővel igyekezzenek megszüntetni, mivel az ország bajainak forrása egyes emberekben keresendő. Rákóczi a turóciak panaszáról a következőket írta: „... e panaszok között elég világosan kiviláglik, hogy a megye azt hiszi, a panaszolt bajok egyesek hasznára vannak, ez pedig közvetlenül személyemet érinti... De - kérdezem - mikor intéztek hozzám panaszt ilyen tárgyban és különösképpen ki ellen? Es, ha nem terjesztettek fel hozzám ilyen panaszt, miért panaszkodtak a többi vármegyének, melyeket igyekeztek megnyerni tervüknek? Ez az eljárás világosan bizonyítja, hogy Turóc megye azért nem akart hozzám fordulni, mert engem is részesnek, vagy részrehajlónak tart.” Rákóczi a turóciak vádaskodása kapcsán keserű hangú panaszban tört ki, mely a táborban óriási zajt idézett elő. A turóci követek Ra- kovszky Menyhért és Okolicsányi Kristóf ahelyett, hogy az izzó hangulatot próbálták volna tompítani, azt kezdték bizonygatni: nekik pedig igazuk van. Rákóczit az eset annyira indulatba hozta, hogy a rendektől kért elégtételt. Ekkor azonban néma maradt minden ajak. A rendek azt várták, hogy a tanácsurak valamelyik fog szólni, azok viszont a rendekre szögezték tekintetüket. A néma csöndet a fejedelem félreértette. Ellenállhatatlan erővel tört ki belőle a keserűség: „Ezt érdemlettem tőled, óh Hazám, bujdosásim után? Életemet, véremet, mindenemet éretted szenteltem föl... Nem tűröm, nem szenvedem, koporsómban viszem, mert te tudod, Istenem, hogy igaz szívű vagyok, és privatumot nem kívánok. Ne szenvedd édes Hazám rajtad ezt a gyalázatot!” Ezeket mondta és felugrott székéről, hogy elhagyja a helyszínt. De ekkor felugrott Bercsényi is. Szemrehányó szavakkal támadta a rendeket - kik véleménye szerint nem szolgáltatnak igazságot a fejedelemnek —, majd kirántotta kardját és Rakovszky alispán vállára sújtott. Erre Károlyi Sándor is kardot rántott, s Rakovszkyt kardéllel fejbe sújtotta. A többiek szintén kardot rántottak, s a jelenlévő turóci- akra vetették magukat. Rakovszky- ra még Ilosvay Bálint és Imre is rávágott, aki néhány tántorgó lépés után halva rogyott össze. A súlyosan sebesült Okolicsányit a fejedelem francia katonái mentették meg, sátorába vitték, és egy orvos bekötözte sebeit. Turóc vármegye zászlaját az ország sátra elől eltávolították, pecsétjét összetörték, s Okolicsányit fejvesztéssel halálra ítélték. Az ítéletet június 9-én hajtották végre. Az ónodi országgyűlés - sok egyéb mellett - elsősorban a Habs- burg-ház trónfosztására hivattatott össze. A június 6-7-i események Rákócziban azonban kételyeket támasztottak. így írt erről: „Ez a közbejött esemény erősen megrendített a tábornokok eljárásának szabálytalansága miatt, figyelembe véve, hogy milyen célból hívtam össze a rendeket. A továbbiakban tanácsot is kértem a szenátustól, folytassuk-e a trónfosztás tárgyalását, vagy ne folytassuk, nehogy azt mondhassák: csupán azért történt az előbb az öldöklés, hogy a rendek megfélemedjenek és könnyebben hozzájáruljanak a trónfosztáshoz. De úgy határoztak, hogy Turóc megye cselszövése és merénylete nem halogathatja ezt, hanem inkább indokokkal szolgál.” Ezek után június 13-án sor került a nevezetes eseményre, s a Habsburg-házat trónvesztettnek nyilvánították. Rákóczi indítványát Bercsényi tüzes beszéddel indokolta meg, s lelkesen ajánlotta elfogadásra. Szavait ezzel a régi mondással zárta: eb ura fakó... Az indítványt a gyűlés egyhangúlag elfogadta, valamennyien azt kiáltották: ,A mai naptól fogva József nem királyunk”, s azon nyomban megfogalmazták az erre vonatkozó törvénycikkeket is. Többek között ezek történtek akkor, ott a körömi mezőn! Ahol Horthy kormányzó is gyakran megfordult. A kastélyban ma iskola működik. Nem térkép e táj: Ónod
