Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
1994. Szeptember 6., Kedd 6 Ms Itt-Hon HIRDESSEN AZ ÉSZAKMMsMMMSMM MISKOLCI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. MISKOLC, BAJCSY-ZS. 15. PF. 178. Tel.: 46/341-611. Telefax: 341-817. REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 82.800.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 41.400.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.400.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.400.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.200.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Várjuk Tisztelt Ügyfeleinket! I _____________ . \ I VV .t>l>jt is GÉPÍRÓ I S GYOItSIItO S/VKISKOI V (Miskolc, Jászai O. u. 1.) érettségizettek és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők részére egyéves (heti 5 alkalom) és kétéves (heti kél alkalom) képzést indít Beiratkozás: Szeptember 7-én, 14-16 óráig. TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: ITT-HON (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. 1994. Szeptember 6., Kedd Itt-Hon Ms 3 A város peremén Pereces (II.) A település jelene: új lakóházak Fotók: Farkas Maya Nagy József Pereces (ÉM) - A mai gazdasági helyzet erősen befolyásolja az önkormányzatok fejlesztési lehetőségeit, de igaz ez a lakossági önerős vállalkozásokra is. Előfordul, hogy amire tavaly, vagy az idén még úgy tűnt lesz pénz, jövőre kiderül, alapvető szükségletek kielégítésére kell fordítani. Egy-egy igényfelmérés kapcsán ilyen tapasztalatokat szereznek a helyi képviselők, illetve azok önkéntes segítői. Párkányi Zsolt a Miskolc városi önkormányzat perecesi képviselője arról számolt be, hogy elgondolásaik a városrész felemelkedésére aligha valósulhattak volna meg azoknak a névtelen segítőknek a támogatása nélkül, akik vették a fáradságot, és akár újra, meg újra vállalták, elvégezték a lakossági igények felmérését, a szándéknyilatkozatok, majd a szerződések aláíratását, a közös képviselet allátását. Az ilyen jellegű részvétel a fejlesztések előkészítésében pótolhatatlan, mert rendkívül időrabló, mint minden olyan koordinációs tevékenység is, amely a kivitelezői munkákhoz kapcsolódik.- Amikor a perecesi család arról dönt, hogy jöhet a telefon, vagy a gáz, vagy mind a kettő, akkor számolni kell, mégpedig igen komolyan, hiszen a jelentős havi kiadásokon felül gondolni kell a fűtő-főzőkészülékek beszerzésére és ez a hálózat megépítésből az egy családra jutó költséggel együtt akár százezres nagyságrendet is elérhet - mondta a képviselő, Párkányi Zsolt. - Azért ezt kifizetni, ha részletre is, ma nem kis vállalkozás, ezért felelős döntés követel. Aztán az elmúlt években még komoly kamat támogatás is létezett, ami vesztünkre az elmúlt év december végén megszűnt. Azóta 28-30 százalékos kamatra lehet az ilyen hiteleket felvenni. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy nagyon nehezen tudtuk összehozni azt a létszámot, amire szükség volt az induláshoz. Ügy látszott, nem lesz együtt az a hat-hét- száz család, aki tudja vállalni ezeket a költségeket. Különben hosszú időnek kellett volna eltelnie ahhoz, hogy ez a terület hathatós központi segítséget kapjon fejlesztési terveihez akár az önkormányzattól, akár országos alapokból. Lehetne persze arra is várni, hogy visszatér majd a kamattámogatás, de az egyedüli legjobb és leggyorsabb út a céljainkhoz a már megkezdett, illetve lassan befejezéshez közeledő beruházási forma volt, a lakosság jelentős pénzügyi támogatásával - így a képviselő. A támogatás mellé még kellett a megértés is, mert Perecesen ezekhez a munkákhoz nagyon kedvezőtlenek a földrajzi adottságok, sok a keskeny utca, ahol a nagy gépek nehezen tudnak csak forgolódni, néhol szinte teljesen beszűkült a közlekedés. Ezek miatt néha kisebb afférok is előfordultak, de ez a munka nagyságrendjéhez képest mondhatjuk, elenyészőnek nevezhető. Párkányi Zsolt ma már csak a végeredményt látja, annak örül, á többit már a jótékony feledés borítja emlékeiben.- Jóleső érzéssel veszem tudomásul, hogy törekvéseimben, amelyek a település elmozdulásának, sorsa jobbra fordulásának ügyét szolgálják, nem maradtam magamra - nyugtázza a képviselő -, mert a közművek kiépítésével megváltozik Pereces arculata és az itt lakók életszínvonala is. Már most tudható, hogy ezek után szívesebben jönnek majd ide lakni Miskolciak és távolabb élők is. Magam is csak 1959- ben költöztem ide és ez a városrész az akkori idők mércéjével mérve virágzó település volt, önálló kulturális élettel rendelkezett. Szabadtéri színpada, remek futballcsapata volt, ám a nagyüzemek megszűnésével nagymértékű erro- dálódás kezdődött és ezt a hátrány az akkori tanács nem tudta pótolni. Most is mindenki előtt ismertek a körülményeink, ezért nagyon nehéz olyan állapotba hozni Perecest, hogy felzárkózzon máról holnapra a fejlett infrastruktúrával rendelkező magyar városokhoz. Mégsem látszik távolinak az elképzelés, hogy a jó fekvésű lankákon, völgyeken húzódó telkeken építkezések kezdődjenek, hogy kezdetét vegye a település újabb korszaka. A régi házak még sokáig beletartoznak az utcaképbe — HETI JEGYZET A sétáló Priska Tibor A sétálóutca kitalálóinak reményei szerint az a hely, ahol az ember biztonságban bóklászhat, nézelődhet, jöhet- mehet, vagy éppen ácsingózhat, ha úri kedve úgy tartja. Jó elképzelés ez, mind- ahányan egységesen lelkesedtünk érte, elsősorban Miskolcon, a Széchenyin, mármint a „Forintoson” várva a sétá- lásos utca megjelenülését. Már tudjuk: mióta ez a rész megkapta a sétálóutca rangot, az eddiginél jóval nagyobb figyelemmel kell itt igyekeznünk, mert a nap bármely szakában felöklelhetnek teherkocsik, motorosok, biciklik, személykocsik, melyek nagyobb része sajátos értelmezés folytán nem a villamossíneken, halad, hanem a járdán riogatja, tolja, lökdösi, agyondudálja a szerencsétlen gyalogost. Ez itt, Miskolcon így alakult ki. Minderről, egyáltalán a közlekedésről azért is szólunk ezekben a napokban a szokásosnál többször, mivel az iskola kezdetével tele a város messziről jött diákokkal. Bizonyára már tapasztalták is, mennyire veszélyes ez a sétálóutca,. Korábban az autók mégiscsak a kijelölt útszakaszon, vagy a villamossíneken rohangáltak, most viszont igenis a járdákon. Dudálnak, tülkölnek, némely vezetők kiordítanak az ott bandu- kolókra, mert nekik sietős a dolguk. A legtöbb szállító teherkocsi pilótafülkéjéből bömböl a rádió, mintha vurstliban lennénk, menetközben, pakolás közben is teljes hangerővel, ha nem a rádió, akkor a magnóról fazékmuzsika repeszti az utca ablakait. De tessenek megnézni a megye és a miskolci városháza közötti, szépen kialakított területet, mely szintén része a sétálóutcának. (Ráadásul gimnázium is munkálkodik itt!) Ugyannyira része, hogy középtájt, súlyos, beton virágtartókkal is lezárták az utat a kocsik elől. Valaha. És most? Valakik két helyen is ar- rább tolták a virágtartókat, hogy a kocsik kiférjenek közöttük. Ki is férnek, használják is eme illegális átjárókat. Méghozzá sietve, gyorsan vágnak át a Városház térről a Kishunyad utcára, nehogy valamely hivatalos szerv mégis megkérdje őket, hogy s mint. A diákoknak a tanács: jobb ezen a részen is a csenevész fák között dekkolni, onnan kilesni és alkalmatos időben, amikor éppen nem száguld erre kocsi, eliszkol- ni. A motorok, bringák külön téma lehetne. Most már gazdáik úgy vélik, a járdát csakis számukra csinálták. Jó, ha a csendesebb abaúji, alföldi, vagy más részről a most beköltöző diákok mindezt figyelembe veszik. Es ügyelnek magukra, mert más nem igen ügyel.
