Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-05 / 209. szám

4 A Itt-Hon 1994. Szeptember 6., Kedd Kulturális ajánlat Gönc - A Nagyközségi Könyvtár nyit­vatartási ideje: hétfő 8-12 és 12.30- 17.30-ig, kedd 8-12 és 12.30- 17.30-ig, szerda: zárva, csütör­tök: 8-12 és 12.30—17-ig, péntek: 8-12 és 12.30-17 óráig, szombat, vasárnap: zárva. Gönc - A Huszita-ház, vagy ahogy mások nevezik, a Cseh-ház állandó ki­állítása nyitvatartási ideje: a turisták igényeihez alkalmazkodóan, de általá­ban hétköznap reggel 8-tól délután ötig. Forró - A nagyközségben, a hajdani fogadó, ma étterem patinás műem­léképületének emeletén található Aba- új Múzeum megtekinthető hétköznap délelőtt 10-től este 6-ig. Csobád - A Tájház nyitvatartási ide­je: hétfő-kedd: szabad, szerda: reggel 8-tól délután 5-ig, csütörtök: 8-tól 17 óráig, péntek: reggel 8-tól este 7-ig, szombat: reggel 8-tól déli 12-ig. A Táj­ház előtt autóparkolót alakítottak ki a helybéliek, a kertben pedig szabadté­ri kiállítást régi mesterségek haszná­lati tárgyaiból. De van a kertben fe­dett pihenő, a gyerekeknek hinta, va­lamint étkezési lehetőség is. Encs - a József Attila Városi Könyv­tár nyitvatartási ideje: hétfő reggel 8- tól 12-ig, 13 órától délután 4-ig, ked­den: 7.30-tól 12-ig, 13-tól 16-ig, szer­da: szünet, csütörtök 7.30-tól 12-ig, 13- tól délután 4-ig, pénteken 7.30-tól 12- ig, illetve 13-tól délután fél 4-ig. Szom­baton zárva. A beiratkozási díj felnőt­teknek 50 forint, diákoknak 20 forint. Videokölcsönzés kedden és pénteken. Telefon: 385-656. Szikszó - A Városi Könyvtár nyitva­tartási ideje, hétfő zárva, kedd: 10 órá­tól délután háromnegyed 6-ig. Szerda: délelőtt 10-tól 17.45-ig. Csütörtök: délelőtt tíztől 17.45-ig, pénteken zárva. Szombat reggel 8-tól déli 12-ig. Vasárnap zárva. Telkibánya - Az Encsi Közművelő­dési Intézmények tizenegyedik alka­lommal rendezi meg a Cigánygyere­kek Életmódtáborát augusztus 5-12. között, valamint a felső tagozatos ta­nulók hagyományos olvasótáborát a telkibányai Gyermek és Ifjúsági Tá­borban. Az olvasótáborban 50, a cigány életmódtáborban pedig 40 gyerek vesz részt. Abaújdevecser - Autós mozi szerdán és pénteken este 9-től premierfilmek. Szikszó - Mozi működik a Petőfi Sán­dor Művelődési Központban. A filmve­títők minden hétfőn és pénteken este hat órától várják a mozirajongókat. Magyar ősvallás — őseink hitélete I. A Föld lakosságából 3 milliárd 764 miihó 695 ezer ember tart­ja magát valamilyen vallás kö­vetőjének. A kilenc világvallás - kereszténység, iszlám, hindu­izmus, buddhizmus, univerziz- mus, zsidóság, szikhizmus, ba- háizmus, dzsainizmus - hívei a vallások összességének 94 szá­zalékát jelentik. Ezek alkotják a Föld lakosságának 74 száza­lékát. Az adatot az Akadémiai Kiadó NAGY VALLÁSKALA­UZ című kötete közli, amely az ősszel jelenik meg. A vaskos könyv szenzációsnak mondha­tó, hiszen a különböző kultú­rák, rasszok és népek 170 val­lását úja le, múlttal és jelen­nel. További 500 egyházról, fe­lekezetiül, vallási irányzatról pedig szócikkekben tájékoztat. Ebből mutatunk be részletet. A magyar ősvallás a magyar­ságnak a honfoglalás, ill. a ke­reszténység felvétele előtti val­lása. A magyarság története fo­lyamán sokat változott; a felté­telezett finnugor alapok mellett változatos kulturális hatásokat olvasztott magába. A finnugor és ugor, valamint az ősmagyar kori állapotokra - írott emlé­kek híján - a magyar néphit új­korig megőrzött adataiból és a hiedelmek terminológiájából tudunk visszakövetkeztetni. Ásatások Tokaj és Tiszatar- dos közötti részen. A régé­szek a feltárt, honfoglalás kori sírokban gyakorta ta­lálnak vallási cejokat szol­gáló tárgyakat. (ÉM-archív) Ebben segítségünkre van az összehasonlítás mindazon né­pek mitológiájával és hiedelme­ivel, amelyekkel a magyarság tartós kulturális kapcsolatban volt. A délorosz sztyeppen a legfontosabb a különböző török népek sorozatos hatása volt, el­sősorban is a 7-9. századi bol­gár-török kapcsolatoké. Szá­molni kell a 2-9. századi iráni és 9. század előtti keleti szláv hatásokkal is. Ami a vallás és mitológia egyes részterületeit illeti, a kozmogó- nia alapkategóriája az „Ég (is­tenek lakhelye) - Föld (embe­rek lakhelye)” kettősség. Ez a dualizmus finnugor hagyo­mány lehetett, a lapos föld és a buraszerű égbolt elgondolásá­val együtt. A dualisztikus koz- mogónia mellett feltételezhető a magyar ősvallásban az „Ég- Föld-Alvilág” hármasságának tana is. Az alvilág a halottak, démonok lakóhelye, a menny­nek, az istenek lakhelyének sö­tét, hideg, éjszakai mása, ame­lyeket kígyók, békák, hüllők, vízi sárkányok népesítenek be. Egy ilyen alvilág-elképzelésre a középkori és kora újkori ma­gyar pokol-víziók leírásaiból és altáji hősénekek rokon motívu­maiból következtettek; eszerint ez a magyar nép világké­pének török eredetű rétegé­be tartozna. Fennmaradtak a magyar nép­hitben is a kettős lélekfelfogás- ra utaló adatok: eszerint volt 1. egy életfunkciókat hordozó, a testtel szoros kapcsolatban lé­vő „életiélek” és 2. egy „szabad lélek”, amely a testtől ideigle­nesen elszakadhat. A hely szelleme meghatároz (ÉM - BSZ) - Harminc éve járok el a ház előtt. Harminc éve láttam már sok gazdáját. Volt ez magánház, szolgálati, tanácsi és bérlakás. Élt benne család, dolgozott benne többféle hivatal is, és persze volt virágzó-kertes, volt irodaszagú, és volt elárvult, gazos, lepusztult... Én mégis mindig ugyanazt az embert, ugyanazt a miliőt ke­restem benne, akit és amit még három évtizeddel ezelőtt megis­mertem. Mert négy éven át a ház előtt gyalogoltam-buszoz- tam hazafelé, és tudtam, a mi öreg latin tanárunk él ott családjával. A ház, a kert rend­je, a gondozott fák, a kerítés, mind-mind azt sugallta, nem véletlen a mi jó Hajag papánk humánus gondolkodása, derűs latin órái, közvetlensége, iro- dalomszeretete. Nem kívánt világot megváltatni velünk, tudta, hogy legtöbbünket ebbe az osztályba írtak be, és kész. Öt első osztály indult akkor, s ő látta, hogy ez a sok vidéki gyerek bármely idegen nyelvet úgy tanulná, mint a latint. Ezért hát inkább azokat a ta­nulókat szorongatta a ragozás­sal, a fordítással, akikről már a kezdet kezdetén kiderült, életük fő célja nem csupán az érettségi bizonyítvány... A töb­biek derűs egykedvűséggel töltötték el a latin órákat. A latin órák persze politikai órák is voltak. Hajagos tanár úr hol súgva, hol viccesen mondta el véleményét például a dák­oromán elméletről, vagy a forint leértékeléséről. Ez utób­bit azzal magyarázta, hogy a vergiliusi monda túlvilági révésze a holtat nemigen vin­né át a túlsó partra egyetlen pénzdarabért - ha az magyar forint lenne. Mindent össze tu­dott kötni a latinnal. Az iro­dalmat is. Bizonyára sok száz diáknak van a hatvanas évek­ből származó könyve. Mert mindig hozott verseskötetet, regényt, s ott latin órán beszélt rá minket a vásárlásra. Ilyenkor feltétlenül a latinból gyengébbek vásároltak. Mindez emlékké szépült ben­nem is, mindenre jó visszagon­dolni. Ő is átutazott e földi léten, mint minden földi ha­landó. S az élet igazságtalan­sága Vele sem kivételezett. Kik nagyon szerettük, azok is későn, magam évek múlva tudtam meg, hogy átvitte csó­nakján az öreg Charon, s azó­ta, megbékélve a világgal, diák­jaival talán a csillagokból mo­solyog ránk „atyám fiai”-ra, s talán jó érzéssel mosolyogva fe­jezi be most is az égi latin órát, mint itt e földön: „Ez is meg­van, még sincs este, de cseste!.. harminc éve járok el a ház előtt. Harminc éve láttam már sok gazdáját. Volt ez magán­ház, szolgálati, tanácsi és bér­lakás. Élt benne család, dolgo­zott benne többféle hivatal is, és persze volt virágzó-kertes, volt irodaszagú és most elárvult, gazos, lepusztult... De talán egy kis ajándék az élettől, hogy a mi latin taná­runk otthona - patika lett. Latin feliratok, latinul megírt fájdalmak, panaszok, a re­cepteken és a latin nevű gyó­gyítószerek... Mikor a csend veszi körül a gyógyszereket, éjszakai tit­kos órákon bizonyára Ő ol­vassa nagy elégtéllel a szavakat: Aqua destilla- ta, Valeriana, Antidolor (eb­ből talán el is vesz egyet, hogy a fájdalmat csillapítsa)... 1994. Szeptember 6., Kedd Itt-Hon A 5 Tudósítások hazai tájakról Az út Borsodból közvetlenül Nógrád megyébe vezet, ki­hagyva Hevest. Még alig használják. Fotó: Farkas Maya Priska Tibor Szájtátva nézegetjük Hangony- völgyét. Az ok nagyon is adott hozzá. Nevezetesen: Medárd napja óta legföljebb annyi eső hullott, hogy egy kisebb mosó­fazékba is beleférne, a föld re­pedezett, a növények pusztul­nak, a búza kényszerérett, év­százados rekordhőségek dőlnek meg, itt, a Hangony-völgye vi­szont minderről valahogy nem vesz tudomást. Nem széles bi­zony ez a völgy, eléggé keskeny sáv, de jókora hosszúságban húzódik Ózd fölött Domaházá- hoz közelítve. Zölden, barátsá­gosan! A fű sötétszínű, sosem hallott a száradásról, a keskeny táblákban a kukoricának eszé­be sincs furulyázni, a dús lom­bú fák békésen bólogatnak, az árpa egyáltalán nem silány és minden más növény, vetemény is úgy tesz, mintha sosem hal­lott volna kánikuláról. Pedig csupán egy keskenyke patakocska, a Hangony kanya­rog, igaz, előrelátóan jó mélyen bevágott mederében eme szűk helyen, annak is csupán az al­ján csillan meg valami vizecs­ke, ha az ember sokáig nézeget a nádas, sásos részen, viszont ez a patak mégis megteszi a maga dolgát. Meg persze a me­redély hegyek, melyek a mégis lehulló csapadékot pontosan ide irányítják. Lehet, csak kép­zeljük, de mégis olyan, mintha itt több lenne a madárhang, a bogárdanászás, élénkebbek a virágok. Bizonyos, hogy a vad­disznókból és egyéb nagyvad­ból is bőséges az állomány, jel­zik ezt a fortélyos riasztók is. Minden kis talpalatnyi fóldecs- ke bekerítve az apró szélmoz­gásra is rezgő szalagokkal, a drótokon üres konzervdobozok, hogy ha belebotlik a vad, hát a csörgéstől ijedten szaladjon vissza, bévül meg a madarak, meg a vadak ellen is a komor, rosszkalapos madárijesztők ácsingóznak, várakoznak a semmire, miként egyébként hozzájuk hasonlóan annyian ezen a tájékon. De a vaddisznók már régóta elégedett röfögéssel köszöntik ezeket az alakokat, a madarak meg békésen pihennek kinyúj­tott, amúgy fenyegetésre szánt karjukon. Megvannak így együtt a völgyben, a mostani kánikulába is tisztes küllemű keskeny sávban. Az út is ehhez illően keskeny itt, enyhén hullámos, kanyar­gós, száz métert nem igen le­hetne menni egyenesen, de ez nem zavaró. Forgalom alig. Nem is véletlenül esik szó most éppen az útról, valójában ép­pen ezt nézegetjük, vizsgálgat- juk úgy amatőr módon, utas­ként, vajh’ miként esik erre közlekedni, főként, ha a me­gyén túlra igyekezne az ember! Sokéves rimánkodás, veszeke­dés után ugyanis, elkészült itt egy új útszakasz, úgy 6-7 kilo­méternyi, melynek egy része Borsodban, a másik része Nóg- rádban várta az építőket. A bátrabb emberek korábban - és csupán száraz időben - neki­vágtak ennek a résznek, a föld­úton átvergődve Borsodból egyenesen Nógrádba értek, ki­hagyva Heves megyét! Nem akármi! Mert Nógrádba innen vagy Borsodnádasd felé, vagy Gyöngyösnél letérve, vagy Hat­vantól elkanyarodva lehetett menni. Most meg a legrövidebb út éppen Domaházától a már nógrádi Zabar aknához vezet, majd onnan lehet leereszkedni Salgótarjánba. Sokan majdnem annyira vár­ták már ezt az utat, mint a Cigánd-Dombrád közötti hidat. Domaháza. Valahol itt kell hát rátérni az új útra. De hol? Va­lami tábla csak jó lenne ide, va­lami jelzésféle, hogyaszongya Salgótaiján, vagy Zabar felé, de nincs. Égy szál jelződeszka sincs. Az úton bandukolok mu­tatják kérdezősködésünkre az irányt. (Ha beérnek Domahá- zára, jobbra!) A községen, a még keskeny út egyre szebbé, szélesebbé válik, látszik is új­donsága, az is, hogy nemigen használják. Sajnos. Csak me­gyünk, megyünk dicsérjük az építőket, de nem találkozunk egy lélekkel sem, nemhogy jár­művel. Gyönyörűséges terüle­ten haladunk, hegy-völgyes ré­szen, hol már nem csak az utat, de a tájat is csodáljuk, majd egy meredélyen feljutva ott áll előttünk a tábla: Nógrád me­gye. A partoldalban kis esőbe­álló, előtte kőből valami emlék­mű, de ma már nem tudható kinek, kiknek a megörökítésé­re. Felirat sehol. Csodás kilá­tás viszont a hegy tetejéről át, Nógrádba. Várunk, várakozunk, de sem innen nem megy, sem a túlol­dalról nem érkezik kocsi. Az út készen van, most már lehetne használni. Hasznosítani. Lepkék viszont töméntelen mennyiségben kísérik minden lépésünket. Azok a furcsa kes­keny, feketés, pettyezett szár­nyú valamik, amik ráteleped­nek az ember vállára, karjára, hagyják magukat megfogni, nem ijedősek egy cseppet sem. Talán csöngő lepke a nevük. Mondják, hogy ezeket a lepké­ket díszül is föl lehet tenni pél­dául a blúzra, a hajráira, ott maradnak, kicsit meg is sértőd­nek, ha valaki leveszi őket és eldobja, repülésre készteti. Va­jon hogyan maradhatnak élet­ben ennyire semmi védelmi készséggel? Mindenestre itt vannak, röpködnek, a két me­gye határánál ránk telepednek, vitetik magukat bárhová. Ritkán látnak erre embert, hát kíváncsiak. Az út ellenben szép, használ­ható, akinek dolga van Nógrád­ba hát próbálja ki. Az Itt-Hon konyhája Virsli sörtésztában Hozzávalók (négy személynek): 8 szál virsli, 3 tojás, fél csésze liszt, fél csé­sze sör, egy késhegynyi só, 4 evőka­nál liszt, egy fiter olaj, egy csokor pet­rezselyem. A szószhoz: egy pohár majonéz, 2 sze­let ananász, egy evőkanál curry, egy evőkanál narancslé, egy evőkanál pa­radicsompüré, egy teáskanál piros- paprika, egy evőkanál sherry, egy ge­rezd fokhagyma, 3 evőkanál vegyes fü- szerkeverék, só, bors. A szószok elkészítése: a majonézt elosztjuk három mély tálba. Az egyik­be belekeveijük az apróra vágott ana­nászt, a curryt és a narancslét. A má­sikba a paradicsompürét, a pirospap­rikát és a sherryt, a harmadikba pe­dig a fokhagymát és a fúszerkeveré- ket. Jól elkeverjük, sózzuk, borsozzuk. A sörtésztába csomagolt virsli elkészí­tése: a lisztet, a tojássárgákat és a sört jól elkeverjük. A tojásfehérjékből ke­mény habot verünk. Óvatosan hozzá­keverjük a tésztához, és sózzuk, bor­sozzuk. A virsliket félbe vágjuk, lehúz­zuk a bőrét, lisztben megforgatjuk, majd a sörtésztába mártjuk. Forró olajban aranybamára sütjük. Az ap­róra vágott petrezselyemmel beszór­va és a szószokkal tálaljuk. Rakott vegyes zöldség, szalámival Hozzávalók (négy személynek): egy nagy pirospaprika, egy cukkini, 2 fej vöröshagyma, egy padlizsán, 2 na­gyobb paradicsom, 20 dkg szalámi, egy pohár tejszín, 10 dkg reszelt sajt, egy evőkanál szárított zsálya, zsemlemor­zsa, só, bors. A paprikát kettévágjuk, eltávolítjuk a magházat, és kis kockákra vágjuk. A cukkinit szintén kockákra, a hagy­mákat pedig négy részre vágjuk. Az így előkészített zöldségeket negyed li­ter vízben megpároljuk, majd bevaja- zott tűzálló edénybe tesszük. A padli­zsánt szeletekre, a paradicsomokat négy részre vágjuk, és szintén a tűzál­ló tálba rakjuk. Erre rátesszük a sza­lámiszeleteket, ráöntjük a tejszínt és rászórjuk a zsályát, majd meghintjük a zsemlemorzsával, és a tetejére szór­juk a reszelt sajtot. Sütőben 250 fokon körülbelül 30 percig sütjük. Akár kínál akár cserél az ITT-HON-nal mindent elér!

Next

/
Oldalképek
Tartalom