Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-05 / 209. szám
6 B Itt-Hon 1994. Szeptemer 6., Kedd PORCS TAMÁS KÁNÓ 17. születésnapod alkalmából erőt, egészséget, sok szerencsét kívánnak: szüleid és testvéred ijj. BÁRTFAI LÁSZLÓNÉ Kazincbarcika Születésnapod alkalmából szeretettel köszönt, jó egészséget és hosszú, boldog életet kíván: féljed László, lányod Márta, uejed Lacika, & unokád Mártika. I , A l \V ANDRÁS GÉPÍRÓ ES GYORSÍRÓ szakiskola (Miskolc, Jászai O. u. 1.) • - . - ' érettségizettek és szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkezők részére egyéves . (heti 5 alkalom) és kétéves (heti két alkalom) 'fZ'/vy f'v., - . , • ' ■ y ■'/ (o'ÁyZ.' fa y/- '' • ___■%/. B eiratkozás: Szeptember 7-én, 14-16 óráig. DERDA VIKTOR Bogács Névnapod alkalmából nagyon sok boldogságot kívánnak: feleséged, lányaid, vejeid és unokáid: I Beáta, Benjámin, Martin. I TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! Ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E kö- szöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: WFT-HOW (Eszak-Magyarország szerkesztó'sége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG BORSODI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. TISZAÚJVÁROS BARTÓK BÉLA U. 7. SZ. (3. EMELET) ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! TELEFON: (49)343-316 A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 81.700.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 40.800.-Ft + ÁFA 1/1 oldal 40.250.-Ft + ÁFA 1/2 oldal 20.100.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 10.200.-Ft + ÁFA 1/8 oldal 5.100.-Ft + ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, ill. keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az Észak-Magyarországban megjelentetni kívánt lakossági és közületi hirdetéseiket is! _________________________ 1 994. Szeptember 6., Kedd Itt-Hon B 3 Megújult a tájvédelmi központ Itt még fellelhetők a népi mesterségek ritkaságai A népi kultúra hagyatékai méltó helyre kerültek Ároktő (ÉM) - Bensőséges ünnepség volt júliusban a községben. A megjelentek, egy gyönyörűen felújított tomácos, nádtetős épület udvarán gyülekeztek, amelyben a „Borsodi Mezőség” Tájvédelmi Központ nyert elhelyezést. Ez az alig ismert vidék sokáig még saját névvel sem volt megtisztelve. Borsodi-ártérnek, Kis- Hortobágynak nevezték. Mai hivatalos neve, Borsodi Mezőség. Éghajlata hasonló a Hor- tobágyéhoz. Felszíni vizekben nem bővelkedik. A kisebb tavak, mocsarak, rétek minden évszakban elgyönyörködtetik az idetévedőket. A májusi dísz, a bíborlila mocsári kosbor, a vizekből kiemelkedő sárga nőszirom, a gyönyörű kékvirágú fátyolos nőszirom. Júniustól szeptemberig csodáitatja magát a fehér tündérrózsa, illatozik a sárga tavirózsa, kevésbé finomkodó nevén a vízitök. A táj állatai, madarai itt nyugodtan élnek A vizeket olykor puhafaliget növénytársulás kíséri, nyárral, fűzzel, sásos mocsarakkal. A puszta képéhez hozzátartozik a tövises ezüstfa, amely kisebb facsoportokat képezve dacol a szik mostoha körülményeivel. A táj jellemző madara a túzok, lelőhelye pedig a puszta magas füves részei. A madárvilág egyébként gazdag. Fészkel a széki csér, a széki lile, a kékvércse, a füij, de észlelték az ugartyúk, a hamvas réti héja költését is. A terület jelentősége a nagy madárvonulások idején megnő. Megszállnak itt nagy darucsapatok, cankók, godák, megjelenik a színes sza- lóka, a gyurgyalag, a költözés előtti gyülekezőben. Az emlősök közül a molnárgörény és a csíkosegér képvisel természet- védelmi értéket. Az ember nyomai régmúltra nyúlnak vissza. Ezen a tájon húzódott a nyomokban itt-ott még ma is fellelhető hatalmas földmű, a Csörsz-árok. A kunhalmok mellett ez az egyetlen olyan nagy mű a magyar alföldön, amely a magyarság honfoglalását megelőző időkből, a népvándorlás zavaros világából ránk maradt. Valószínűleg a szarmaták építették a IV. században. A Csörsz-árok Ároktőtől, a Tiszától indul. Róber Fló- ria szerint a váci Duna-könyök- tól kiindulva és Versec alatt az Al-Dunánál végződve öleli körül az Alföldet a mintegy 550 kilométer hosszú, 15 miihó köbméter földből felépült sáncrendszer, amely Anonymus leírásában is szerepel. Ras és Szabolcs vezérek Mén-Marót meghódol- tatása után kerültek e térségbe. A régi tanyavilág semmivé lett A régi tanyák ma már csak elnevezésükben élnek. A múlt század végén itt külterjes állattartás volt, s még virágzott a betyárvilág. Ez azonban nem élte túl, a korszerű módszerek bevezetésének időszakát. Néhány gémeskút viszont még ma is rábólint az erre tévedőkre. Öt évvel ezelőtt került sor a Borsodi Mezóség Tájvédelmi Körzet létesítésére, a Gelej- Mezőcsát-Tiszadorogma-Mező nagymihály községek által közrezárt területen. Erről szólt avatóbeszédében Varga Ferenc, a Bükki Nemzeti Park igazgatója is.- A térség települései: Ároktő, Tiszabábolna, Mezőcsát, az úgynevezett Kis-Hortobágyon találhatok. Ezenkívül a Hortobágyi Nemzeti Parkhoz Tisza- csege is ehhez a természeti környezethez tartozik. Az itt élő emberek, a község lakóinak, a gyermekek támogatása, megértése nélkül, ez a létesítmény nem valósulhatott volna meg. Egy ekkora természetvédelmi terület fenntartása, megvédése nem kevés összegbe keriil. Térségenként kell lennie egy központnak, ahol az átutazó turisták és a környék lakói napi információt kapnak. Ennek megvalósítás ához kaptak megfelelő támogatást a község vezetésétől, az itt élőktől. Ebben a térségben ez az első Tájvédelmi Központ, s tevékenysége nem lesz hiábavaló. A Tájházban kiállítás is található. A jelenlegi anyag terjedelme még nem nagy, hiszen a beruházás kezdetétől az átadásig kevés idő telt el. De bízni kell abban, hogy a nép kultúrájának még fellelhető tárgyi emlékeivel, s a megvédendő természeti értékkel gazdagodik. Azt tervezik, hogy az épületben helyet kapnak a kultúrtörténeti, fotó- és a természetvédelmi táborok eredményeit bemutató kiállítások A térség polgárai egy emberként összefogtak A Tájvédelmi Központ létrehozásban közreműködők közül elsősorban az ároktői önkormányzatnak, az általános iskola igazgatójának, Sipos Sándor igazgató úrnak, az iskola diákjainak jár köszönet a lelkes támogatásért. Tevékenységükkel az utolsó előtti percben mentették meg, az e térségre jellemző népi, tárgyi eszközöket. Idézte Varga Ferencet, aki elmondotta: „Ez a mai nap csak egy időpont, de azt szeretnénk, ha mától kezdve folyamatos együttműködés alakulna ki a Tájvédelmi Körzet és a térség települései, iskolái között.” Bízom abban, hogy a táj, a környezet az élővilág megőrzésében sokan fognak tevékenykedni annak érdekében, hogy a Kis-Hortobágy értékei fennmaradjanak, s szépségével minél többen megismerkedhessenek. — HETI JEGYZET A sétáló Priska Tibor A sétálóutca kitalálóinak reményei szerint az a hely, ahol az ember biztonságban bóklászhat, nézelődhet, jöket- mehet, vagy éppen ácsingózhat, ha úri kedve úgy tartja. Jó elképzelés ez, mind- ahányan egységesen lelkesedtünk érte, elsősorban Miskolcon, a Széchenyin, mármint a„forintoson” várva a sétá- lásos utca megjelenülését. Már tudjuk: mióta ez a rész megkapta a sétálóutca rangot, az eddiginél jóval nagyobb figyelemmel kell itt igyekeznünk, mert a nap bármely szakában felöklelhetnek teherkocsik, motorosok, biciklik, személykocsik, melyek nagyobb része sajátos értelmezés folytán nem a villamossíneken, halad, hanem a járdán riogatja, tolja, lökdösi, agyondudálja a szerencsétlen gyalogost. Ez itt, Miskolcon így alakult ki. Minderről, egyáltalán a közlekedésről azért is szólunk ezekben a napokban a szokásosnál többször, mivel az iskola kezdetével tele a város messziről jött diákokkal. Bizonyára már tapasztalták is, mennyire veszélyes ez a sétálóutca. Korábban az autók mégiscsak a kijelölt útszakaszon, vagy a villamossíneken rohangáltak, most viszont igenis a járdákon. Dudálnak, tülkölnek, némely vezetők kiordítanak az ott bandu- kolókra, mert nekik sietős a dolguk. A legtöbb szállító teherkocsi pilótafülkéjéből bömböl a rádió, mintha vurstliban lennénk, menetközben, pakolás közben is teljes hangerővel, ha nem a rádió, akkor a magnóról fazékmuzsika repeszti az utca ablakait. De tessenek megnézni a megye és a miskolci városháza közötti, szépen kialakított területet, mely szintén része a sétálóutcának. (Ráadásul gimnázium is munkálkodik itt!) Ugyannyira része, hogy középtájt, súlyos, beton virágtartókkal is lezárták az utat a kocsik elől. Valaha. És most? Valakik két helyen is ar- rább tolták a virágtartókat, hogy a kocsik kiférjenek közöttük. Ki is fémek, használják is eme illegális átjárókat. Méghozzá sietve, gyorsan vágnak át a Városház térről a Kishunyad utcára, nehogy valamely hivatalos szerv mégis megkérdje őket, hogy s mint. A diákoknak a tanács: jobb ezen a részen is a csenevész fák között dekkolni, onnan kilesni és alkalmatos időben, amikor éppen nem száguld erre kocsi, eliszkol- ni. A motorok, bringák külön téma lehetne. Most már gazdáik úgy vélik, a járdát csakis számukra csinálták. Jó, ha a csendesebb abaúji, alföldi, vagy más részről a most beköltöző diákok mindezt figyelembe veszik. Es ügyelnek magukra, mert más nem igen ügyel.
