Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-29 / 230. szám

10 SZABADIDŐ HDFI 1994. Szeptember 29., Csütörtök ZENEI VILÁGNAP, OKTÓBER 1. Fotók: Dobos Klára Rockarchívum: Black Sabbath A „Cross Purposes" felvétele idején Tony Martinnal Fotó: ÉM-repró Szakács Gábor Ahhoz aligha férhet kétség, hogy er­ről a társulatról mindenki hallott és hogy róluk alakult ki a lehető legel­lentmondásosabb kép. Ez nem is le­het másként a heavy metal szülő­atyjával, a Gonosz és a Fekete Má­gia megtestesítőjével, a botrányok bajnokával. Ha azonban magunk elé helyezünk egy varázsgömböt és megdörzsöljük, akkor egy lényege­sen árnyaltabb kép bontakozik ki előttünk. Az egész történet lényegében két szálon fut. Ezek egyike Ozzy Os­bourne, egy vásott, zeneileg teljesen képzetlen vágóhídi segédmunkás, a másik Tony lommi, akinek gyári melós korában egy munkagép leme­télte két „gitárosujját”. „Ha valaki akkor azt mondja, hogy... blabla”. Ismerjük a mondást. Az is ritka, hogy egy társulat az egyik saját nó­táról nevezi el magát - esetünkben Black Sabbath - Boris Karloff film­je nyomán. Mindez persze még 1969 júliusában történt. A Fekete Mágiáról csupán hal­vány sejtéseik voltak, viszont nyo­morult környezetből indultak, azt akarták megénekelni. A Vertigo cég volt az, amelyik meglovagolva az Albionban akkor divatos okkult hullámot, védenceit ebbe a kategó­riába suvasztotta. Ez aztán olyan jól sikerült, hogy bár debütáló albu­muk bombasiker, a titulustól azután sem tudtak megszabadulni. A számtalan hullámvölgy túlélése azt bizonyítja, hogy van bennük va­lami, ami másokból hiányzik. És ez az, ami megfoghatatlan, hiszen Tony nem egy virtuóz és Ozzy sem egy Pavarotti. Talán illúzióromboló, de semmiben nem különböztek az utca emberétől, viszont eljátszották a média rájuk kényszerítette szere­pet, lett légyen az Ozzy bármely szélsőséges megnyilvánulása. Ha nagyon őszinték akarunk lenni, lé­nyegében csak az első két albumuk - a névadó és a „Paranoid” — nevez­hető klasszikusnak. Ezt követően első periódusuk végéig —1979 - sa­ját mércéjükkel mérve egyre gyat­rább lett a muzsika. Tonyt kivéve a többiek isznak, narkóznak, züllenek. Amit akkor csak kevesen tudtak, Ozzy volt a ,jó hülye”, aki a színpadon mindent el tudott adni, véleményére azonban soha nem voltak kíváncsiak. A ze­nét a gitáros, a szöveget a basszer, Geezer Butler szerezte. A „Sabbath” szép ugyan nem volt, okos még ke­vésbé. Menedzsereik átvágták őket, pénzüket lenyúlták. Ozzy végül olyan mélyre süllyedt, hogy még a stúdiót is összemocskolta, majd szinte eszméletlenül fetrengett a piszkában. Nem lehetett vele to­vább dolgozni - bár erről a többiek is tehettek - ki kellett rúgni. Ronnie James Dió segédletével lommi csapata felvette korszakal­kotó „Heaven and Hell” albumot, de a két erős egyéniség nem sokáig tűrte egymást. Dióval nem lehetett eljátszani azt, amit elődjével, így hagyta a fenébe az egészet. Öt újabb nagy név, lan Gillan követte, ám a vele készült „Bőm Again” tel­jes bukás, a turné nemkülönben. Mélypont. Tagcserék követik egymást, majd másfél évig fel sem lépnek. Mentőövként jön 1985. július 15. és a „Live Aid”, ahol az eredeti felállás­ban lenyomnak négy számot. Eny- nyi. A buli után köszönés nélkül válnak el, a zenekar lényegében megszűnik. A szőlős saját neve alatt kíván stúdióba vonulni, ám a le­meztársaság nyomására az alábbi furcsaság jelenik meg „Black Sab­bath featuring Tony lommi: Se­venth Star”. Az énekes nem kisebb egyéniség, mint Glenn Hugbes és bár az anyag jó, a tűmé befullad Hugbes betegsége miatt. Helyét Ray Gillen veszi át. Gillen is megy, egy másik Tony - Martin - viszont jön. 1987-ben vég­re lehetőség nyílott volna a magya­rok számára élőben hallani a legen­dás csapatot, azonban a már kipla- kátozott koncertet a hazai politika lemondatta a fehér elitvárosban — Sun City (Dél-Afrika) - adott fellé­pés miatt. A sors fintora, hogy az ugyanott játszott Rod Stewart és Tina Turner bebocsáttatott hozzánk. Ez az, ami- kof valamit két különböző mércével mérnek. Mindenesetre az akkori politika jobban tette volna, ha a nemzetközi terrorizmus támogatá­sa helyett inkább a Sabbath-ot ka­rolja fel. 1989 nagy dobása a „Headless cross”, és ezt már valóban láthattuk a BS-ben. Telt ház, életre szóló élmény, ahol a bőröket Cozy Powell püfölte. A Metal Ham­mer azt írta róluk, hogy „az univer­zum még mindig létező legnagyobb HM bandája”. Sommás, de jogos megállapítás. A következő lépés a „Tyr”, az ok­kultizmus helyett az észak-európai mondavilágot célozta meg, a siker­görbét azonban megtöri egy rosszul szervezett turné és lommi lecseréli az egész gárdát. Üzen Diónak, aki pénzt lát a dologban és azonnal kö­télnek áll. A házasság szülötte a „Dehumanizer”, tökéletesen megfe­lel a modem idők kihívásának, azonban egy balszerencsés döntés miatt ez a szekér is lerobban. 1992 novemberében Ozzy a beje­lentett visszavonulás után utolsó koncertjét adja és előzenekamak felkéri a Sabbath-ot. Dió gyomra ezt nem veszi be, nem kíván elődje elő- énekese lenni és sértődötten távo­zik. Ezen a napon a Judas Priestből melegében kivált Rob Halford he­lyettesíti, állítólag tökéletesen. Őzzy ráadásul saját koncertje után színpadra kéri az eredeti legénysé­get néhány örökzöld erejéig. Min­denki agya beindul: ismét összeáll a Sabbath? De nem így lett, mivel lommi visszahozza Martint és ki­adja a „Cross Purposes”-t. Nagy­szerű anyag, mindenkinek ajánlha­tó. A Sabbath 25 éve fogalom és sze­rencsére a „HM nagypapáknak” ti­tulált társulat még nem kérte idő előtti nyugdíjazását. A bőr feszítését kezdetben kézzel el­fordítható fulescsavarok segítségé­vel végezték. Ez a kivitel ma már csak a nagydobokon létezik. A peremből magasan kiálló csa- varfiilek gyakran akadályt jelente­nek, a dobverő „megbotlott” rajtuk. A megoldás kézenfekvő volt: a hangolócsavar feje csak annyira emelkedjen ki a peremből, hogy egy kulcs ráilleszthető legyen. A csavarfej kiképzésének három­féle változata terjedt el: 1. Négy- szögletes, leggyakoribb változat. 2. hatszögletű: legritkább, a ’60-as évek újító törekvéseinek terméke. 3. hasított. Néhány tradicionális hangszergyár megmaradt ennél. Előnye valamennyivel szemben, hogy kulcs híján csavarhúzóval vagy pénzdarabbal is elfordítható. Ismerkedjünk meg a kulcsok né­hány típusával: Dobkulcs: A hangolókulcsok- Leggyakoribb a „T” kulcs. Óra­mutató járásával egyezően befelé, ellenkezőleg kifelé hajijuk a csava­rokat. Hátránya, hogy minden fél­fordulatnál ujjat kell váltani.- A „Z” kulcs a kurbli elvén mű­ködik. Hangolás közben csak körbe kell forgatni. Könnyűvé teszi a for­gatást a hosszú kar és a perselye- zett fogantyú. Jó segítőtárs gyors bőrcserénél.- A kilincskerékkel ellátott úgy­nevezett racsnis dobkulcs használa­takor nem kell fogást cserélni. A csukló könnyed oda-vissza mozga­tásával lehet a csavart be- vagy ki­hajtani. Az irányt a kulcs oldalán lévő kapcsolóval váltjuk át.- Ha a csavarok különböző mély­ségig vannak behajtva, akkor a bőr felületén feszültség keletkezik, ami egyenetlen hangolást és idő előtti elhasználódást okoz. Minél fesze­sebb a bőr, annál nagyobb erő kell a csavar továbbhúzásához. A Torque hangoló erre - a nyomatékkulcs el­vére - épül. A csavarra illesztve és elfordítva azt, a húzás ereje egy skálán leolvasható. Az erős rugó vé­gére erősített mutató tévedhetetle- nül méri a csavarpontoknál kiala­kult feszültséget.- Kombinált kulcs: olyan felsze­reléseken használják, ahol többféle méretű és alakú csavar szerepel egy készleten belül.- Motoros hangoló: Alapja bár­milyen akkumulátoros csavarhúzó gép lehet, amelyen a fordulatszám tetszés szerint változtatható. Ehhez a csavarfejnek megfelelő toldalékot illesztünk. Komplett szerelések bő- rözésénél vagy gyors bőrcsere ese­tén nélkülözhetetlen. (A Rockinform nyomán) Kilencvenéves lenne Vladimir Horovitz Kijev (MTI) — Ő volt a legendás zongorista, akiről mindenki beszélt, de akit senki nem hallott játszani - írták a napokban kijevi zenekriti­kusok Vladimir Horovitzról. A vi­lághírű művész október 1-jén lenne kilencvenéves, az egykori tisztelet azonban csak az emlékekben és a szakmai körökben él, az évfordulót semmi sem fémjelzi Ukrajnában, mintha nem lenne több egyetlen dá­tumnál. Horovitz szovjet művész­ként lett híres, pedig a közép-ukraj­nai Zsitomir megye egyik falujában látta meg a napvilágot, ott is élt egy darabig, tehetségét azonban hamar felismerték - és igyekeztek a hata­lom szolgálatába állítani. Az 1928- as amerikai turné után mégsem váltotta meg a visszajegyet, erre csak évtizedekkel később került sor. Igazi berobbanásának Hamburg adott otthont, ahol beteg kollégája helyett kellett beugrania - fél órá­val azután, hogy közölték vele a hírt. A helyettesből percek alatt pa­rádés szólista lett, a közönség más­fél óráig ünnepelte, későbbi szóló­koncertjeire elővételében elkeltek a jegyek. A kritikusok - az akkoriak és a mostaniak is - nem felejtik el fi­atalkori felületességét, nem túl mély átérzését. A művész azonban az idők során ebben is felnőtté vált, maga vívta meg belső harcát ehhez a sikerhez - teszik hozzá a szakmá­ban. A szovjet közönség csak 1986- ban, Moszkvában hallhatta játékát, az akkor 82 éves Horovitz még min­dig dinamikus billentéssel, hatal­mas átéléssel és virtuóz technikájá­val hálálta meg a tiszteletet. Költözik az MTV London (MTI) - Az amerikai Via­com csoport tulajdonában lévő MTV zenetévé-hálózat Londonba helyezi át nemzetközi főhadiszállását min­den, Egyesült Államokon kívüli te­vékenysége számára. A döntést azután hozták, hogy a legfrissebb vállalati eredmények tanúsították: az MTV Europe, a szervezet európai részlege már nagyobb közönséget szolgál, mint az amerikai hálózat. Az MW Europe adása 37 ország­ban, 60 millió otthonban fogható. Az utóbbi két évben az MTV Europe új piaca lett a volt Szovjetunió, vala­mint Görögország, Törökország és Libanon is. Az amerikai változatot 59 millió otthonban nézik az Egye­sült Államokban. Bili Roedyt, az MTV Europe eddig is Londonban székelő vezérigazga­tóját kinevezték az MTV Networks International elnökévé, és felelőssé­ge ezentúl, a vállalkozás minden, Egyesült Államokon kívüli tevé­kenységének igazgatása, beleértve az MTV Latino-t, a közép- és dél­amerikai szolgáltatást, valamint két csatornát Ázsiában, amelyet még az év vége előtt megindítanak. Az MTV nem közöl mérleg­adatokat, de azt állítja magáról, hogy a világ legnagyobb tévéműsor­szóró hálózata, amelynek adásai 63 országban 250 millió otthonba jut­nak el. Ezen a héten az MTV új mű­holdas adást indít VH-1 UK néven Nagy-Britannia számára. Tanul­mányozzák egy másik VH-1 csator­na indítását Németországban, az év végére tervezett két ázsiai csator­nán kívül. Az egyik kínai nyelvű lesz Kína, Tajvan és Szingapúr szá­mára, a másik pedig vegyes angol és hindi nyelvű India és Délkelet- Ázsia nézőinek. Aida-turizmus Kairó (MTI) - A kairói népesedési világkonferencia után az Aida „ere­deti” helyszíneken történő megren­dezésétől várják a pangó idegenfor­galom megélénkülését az egyiptomi hatóságok. Á fáraók korában játszó­dó népszerű operát éjszaka és sza­bad téren mutatják be Luxorban, az 1992 márciusa óta ismétlődő terror- cselekmények által sújtott Felső- Egyiptom legjelentősebb turisztikai városában. A látványos operát több alkalommal is előadják november 26. és december 1. között. Egy-egy előadásra 4 ezer néző válthat jegyet 150 és 300 dollár közötti áron. Az egyiptomi idegenforgalmi illetéke­sek remélik, hogy az operaelőadás által Luxorba csalogatott külföldiek felkeresik a turisztikai látványossá­gokat is. Az Aida-idényt ezentúl minden évben meg kívánják ren­dezni. A neves énekesek mellett több száz statisztát és félszáz tán­cost felvonultató operaelőadást Vit­torio Rossi, a szabadtéri színházi előadások szakértője rendezi, míg a zenekart és az énekeseket az Enrico de Mario dirigálja. Zene a kisebbségért Szarvas (MTI) - A szomszédos or­szágokban élő magyar gyermekek zenei nevelését segítő mozgalmat szerveztek a szarvasiak. Első jelen­tős megmozdulásuk az október else­jén, szombaton kezdődő és hétfőig tartó jótékonysági napok esemény- sorozata lesz, amelyet a Zenei Vi­lágnap tiszteletére rendeznek. A hangversenyek bevételéből zenei könyveket, lemezeket, kottákat, ol­csóbb hangszereket és iskolai szem­léltető eszközöket ajándékoznak karácsonyra két erdélyi és két kár­pátaljai város zeneoktatásban ré­szesülő magyar gyermekeinek. Szombaton délelőtt kilenc órakor Gazsó György egykori hegedűtanár emlékére tartandó hangversenyre kerül sor. Délután fél négykor kez­dődik a Vajda Péter Művelődési Házban az Iglói Zeneiskola növen­dékeinek a műsora, este hétkor a mezőgazdasági főiskolán a Tessedik Táncegyüttes lép föl. Vasárnap a művelődési házban délelőtt fél tizen­egykor díszhangverseny lesz, ame­lyen Várnagy Mihály hegedűmű­vész, a Melis György Kórusalapít­vány Gyermekkara, az Iglói Zeneis­kola szólistái és a Kisinyovi Művé­szeti Főiskola Énekkara szerepel. A Pepikertben fúvós térzenét hallhat­nak, fél ötkor a művelődési házban ifj. Regős Imre fuvolaművész és Szelecsényi Norbert zongoramű­vész kamaraestjére kerül sor. Októ­ber 3-án, az óvónőképzőben zenetu­dományi tanácskozást tartanak. j

Next

/
Oldalképek
Tartalom