Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-26 / 227. szám

4 Ms Itt-Hon 1994. Szeptember 27., Kedd Gazdakörök Nagy József Senki sem lepődik meg azon, hogy a jelenleg is szövetkezetben dolgozó föld­műves és a saját földjén gazdálkodó fa­lusi ember egyazon gazdakör tagjaként hallgatja végig a növénytermesztésről, kémiai szerek használatáról tartott elő­adást. Aki úgy döntött, hogy mostan­tól megint egyet jelent az élete a föld munkálásával, nem mehet el figyelmet­lenül az új eljárások, technológiák mel­lett. Mert ha nem ismeri a legjobb ve­tőmagvakot, fajtákat, ha nem arra ké­szül, hogy minél többet és minél jobb termést hozzon ki a földjéből, akkor nem maradhat versenyben gazdálkodó társaival szemben, nem akkumulálódik nála a biztos továbblépéshez elegendő pénz. Meg aztán a valamire való gazdát mindig is hajtotta az örökölt többet tu­dás. Elődei ezüst-, aranykalászos tan­folyamokon igyekeztek magukhoz ven­ni a legfontosabb ismereteket. Ma en­nek a keretei még csak kibontakozóban vannak a Miskolchoz közeli települése­ken. Pedig a helyi gazdakör több is le­hetne, mint a képzés, a továbbképzés egyik lehetséges fóruma, hiszen nincs az a tankönyv, az a híres előadó, aki töviről-hegyire minden apróságra fel tudná hívni a figyelmet, amivel a jó gazdálkodónak mégis törődnie kell. Meg aztán mit ér már a tudomány, ha elmaradt egy fontos permetezés. Az ilyen részletek, a helyi termelési adottságokból származó napi felada­tok nem tűrnek halasztást, ilyenkor jön igazán jól a megélt tapasztalat, a pa­rasztember bölcsessége, mindaz, ami apáról fiúra száll, de az is, amit közö­sen alakítanak ki a legjobban gazdál­kodók egymás közt. Úgy figyelve egy­más munkájára, hogy azt ne a félté­kenység, az irigység, ellenkezőleg, a se­gítőkészség szándéka mozgassa. Van rá jó esélyük a falvakba n élőknek, hogy a közös érdek egy táborba hajtja majd az azonos érdeklődésűeket. Ha megosz­toznak tanfolyami díjakon, nehezen be­szerezhető, magyarul drága eszközök használatán, ha egységesen lépnek fel azok ellen, akik nehezítik a munkáju­kat, vagy döntéseikkel negatívan befo­lyásolják a gazdák boldogulását, előbb megtalálhatják a közös szót. Az elmúlt évtizedek keretek között tartott, merev szerveződéseinek köszönhetően ma meglehetősen nehezen formálódnak a helyi önszerveződések. Még a tradicionális tűzoltó és spor­toló közösségek tagjainál is megváltoz­tak az együttműködés kötelékei, keve­sebb a bensőséges, mély baráti kap­csolatra utaló találkozás. Pedig a te­lepülések önkormányzatai már megtet­ték a szükséges lépéseket, a legtöbb he­lyen klubokat, termeket kínálnak a he­lyi önszerveződéseknek, hiszen abban, hogy a közös gondokat minél több de­mokratikus fórumon vitassák meg, ők is érdekeltek. Férfiszépségek egy porondon A jókedvű Bacchus legyen velük! EM-archív Miskolc (ÉM - NJ) ­Mintha most lett volna az első, és íme már a tizedik­nél tartunk, pedig közben egyetlen egy sem maradt ki. Lehet, hogy az első miskolci szépségkirály - hogyan is nevezhetnénk az elfogadott szépségki­rálynői elnevezésből kiin­dulva - talán már nagy­papa korba lépett az eltelt évtized alatt. Az biztos - vallják a szebbik nem képviselői -, hogy azóta bizony jócskán változott a férhszépség-ideál. Korunk Adonisza ne legyen se pi- perkőc, se vasaltan jól öl­tözött, se kiegyensúlyozott nyárspolgár, ellenben le­het érdes szakállú, laza öltözködésű és ugyanilyen megjelenésű az istenadta. A korhoz igazodóan lehet egzaltált vagy éppen marcona, szikál- és szigort, csak negédes, kedveskedő, jómodorú mama­kedvence ne. Itt állunk me­gint egy ilyen súlyos döntés előtt, a teremtés helyi koroná­jának megválasztására készül­ve, s most előtte egy hónappal tanácstalanul mérlegelünk, méricskélünk, miként járulha­tunk hozzá szavazatainkkal legalább egy évre a helyi férfi­ideál imázsának megteremté­séhez. Addig is, amíg ezen tör­jük a fejünket, gondolatban ké­szíthetjük már a terveket, mit öltünk majd magunkra, mert mint tudjuk, a ruha teszi az embert. Ott pedig minden se­gédpontra szükségük lehet esé­lyeket dédelgető honfitársaink­nak. Kiderülhet az is, hogy a' tavalyi menyasszony már csak nézőnek viszi magával a tavaly még tényleg esélyes, nyalka vő­legényét, akinek a külsején a házasság komoly, nem a ren­deltetésnek megfelelő, erős használtságra utaló amortizá­ciós nyomokat hagyott. Indulás előtt tehát nézzünk mé­lyen a kedves, a hitves szemébe és lehetőség sze­rint onnan próbáljuk meg kiolvasni milyen szerepet szán majd nekünk ezen az estén. Fel a fejjel, mert ahol férfi szépségversenyt hirdetnek, ott - garanci­ával állítható - igen sok szép hölgy is megjelenik majd. A feszült várako­zást, hogy nyerünk, nem nyei-ünk, az idén is szám­talan mókával, műsorral, tombolával, divatbemuta­tóval oldják fel. A koráb­bi helyszínek egyike sem bizonyult mára elegendő­nek, ezért a diósgyőri mű­velődési házakat hátra­hagyva a Városi Sport- csarnok küzdőterét sze­melték ki arra, hogy kel­lő rálátással mérhessék össze szépségüket a miskolci férfiak. Ők és a dobogóra esély­telen társak együttesen azt is remélhetik, egyszer eljön még az idő, amikor meggyőződéssel vállalhatják majd a nőkkel va­ló egyenjogúságukat. A cél persze nagyon távoli, ad­dig még igen rögös utat kell majd szép és kevésbé szép fér­fitársainkkal bejárnunk. Tekintettel a szebbik nem meg­szerzett hadállásaira, ta­lán megéri, ha nem adjuk fel a küzdelmet. A nem szeretett gyerek nem no Miskolc (ÉM) - Az emberiség történetét végigkíséri a növe­kedéssel összefüggő kérdések vizsgálata. Mind a magas-, mind a törpenövéssel kapcsola­tos ismeretek izgatják a tudó­sok fantáziáját, hiszen ha ráta­lálhatnának az okokra, akkor ez a probléma a továbbiakban kipipálható lenne, és egyszeri­ben megszűnnének az ember­nek a magassága iránti elége­detlenségéből fakadó pszichés és nagyon is gyakorlatias gond­jai. Éppen ezért az időről időre megjelenő tudományos publi­kációk nagy érdeklődést válta­nak ki, mint például az egyik legutóbbi is. Eszerint szeretett kortársaiknál kisebbre nőnek azok a gyerekek, akik nem kap­nak szüleiktől elég szeretetet és figyelmet - erről a kutatási eredményről számolt be a Brit Orvosszövetség (British Medi­cal Association) idén Budapes­ten rendezett éves tudományos konferenciáján Charles Brook professzor, az angliai Middle­sex Kórház gyermekgyógyásza. A professzor előadta, hogy sok­éves vizsgálatai szerint a gyer­mekek növekedése nemcsak a megfelelő táplálkozástól függ. - Azzal a gyermekkel, akit nem szeretnek, számos esetben elő­fordul, hogy viszszamarad a nö­vekedésben. Az elutasítás érzé­se ugyanis gátolja a növekedé­si hormon kiválasztását - mondta Brook professzor, de hozzátette, hogy az ellenkező­jét nem igazolták megfigyelé­sei, vagyis a sok szeretet nem növeli magasabbra az egyéb­ként normálisan növekedő gyermeket. A gyermekmunka ellen Mivel szerte a világon hat-tíz éves gyermekek sokaságát fog­ják munkára, a gyermekek ér­dekeiért harcolók világszerte kísérleteket tesznek annak visszaszorítására. Ez persze ko­rántsem megy könnyen, hiszen a munkáltatók profitra éhes ér­dekeivel találják szembe magu­kat, olyanokkal, akik semmifé­le eszköz bevetésétől sem riad­nak vissza, csakhogy folytat­hassák a kiszolgáltatott apró­ságok alkalmazását. Németor­szágban speciális jelzéssel el­látva fogják árusítani azokat a szőnyegeket, amelyek gyermek- munka igénybe vétele nélkül készültek - jelentette a dpa a Saar-vidéki fogyasztóvédelmi központra hivatkozva. A „Rugmark” feliratú védjegy legkésőbb a karácsonyi vásár­lási szezonra megjelenik a né­metországi boltokban és lehe­tővé teszi a vásárlók számára, hogy ily módon is küzdjenek a gyermekek kizsákmányolása ellen - közölte a hivatal szóvi­vője. Csak Indiában, Nepálban és Pakisztánban 1 millió, rész­ben 6 évesnél is fiatalabb gyer­mek robotol embertelen körül­mények között a szőnyeggyá­rakban. A 10 órás munkanap, a rossz táplálkozás és a gyap­júpor okozta légúti megbetege­dések oda vezetnek, hogy a sző­nyegszövésre fogott gyermekek egy része még a 12 éves élet­kort sem éri meg - hívta fel a figyelmet a gyermekek tragi­kus sorsára a német fogyasztó- védelmi szervezet szóvivője. 1994. Szeptember 27., Kedd Itt-Hon Ms 5 Miskolcon járt a belügyminiszter Kuncze Gábor belügyminiszter Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM - NJ) - A közel­múltban a megyeszékhely ven­dége volt Kuncze Gábor belügy­miniszter, aki itt-tartózkodása idején találkozott a megyei rend­őrség és a helyi önkormányzat képviselőivel is. A belügyi tár­ca vezetője fogadta a helyi saj­tó képviselőit is, bevezetője után válaszolt a feltett kérdé­sekre. Elmondta, hogy me­gyénkben és Miskolcon a rend­őrség, a határőrség, a tűzoltó­ság és a polgári védelem fel­adatai és tevékenysége nagyjá­ból az országos átlagnak meg­felelően alakul. Mindezt abból a tapasztalatból szűrte le, amelyre országos kőrútján, a vidékkel való megismerkedés során tett szert. Elmondta azt is, hogy érdeklődésének másik fontos témaköre, az önkor­mányzati törvény tervezett mó­dosítása körül kialakult vita. Ezért találkozott itteni tartóz­kodása alatt Miskolc és a város körüli települések önkormány­zati vezetőivel, képviselőivel. Azok véleményére volt kíván­csi, mint említette, akiket leg­inkább érintenének a tervezett módosítások. Kitért az egyfordulós választás előnyeire is, megjegyezte, hogy az cseppet sem kevésbé de­mokratikus, mint a két­fordulós, viszont lénye­gesen kevesebbe kerül­ne az országnak. A vá­lasztás egyébként a je­lenlegi álláspont szerint november végén, vagy december elején lenne, ám ennek pontos idő­pontját kitűzni a köztár­sasági elnök feladata lesz. Mindenesetre előbb a parlamentnek még el kell fogadni a választás­ról szóló törvényt. Amint várható volt, szóba ke­rült a rendőrség munká­ja is. A belügyminiszter kitért a bűnügyi helyzet érté­kelésére, többek között a kéz­zelfogható technikai fejlődésre, ajavuló szakmai felkészültség­re, a hazai rendőrség helytállá­sára. A tűzoltóságra terelve a szót, nem hallgatta el, hogy a technikáját tekintve 10, a sze­mélyi béreket figyelembe véve pedig húsz évvel kullog a rend­őrség mögött, s ez hellyel-köz- zel már az érdemi munka el­végzését is gátolja, sokan el­hagyják a rosszul fizető pályát. Várakozók az Éden kapujában A szakemberek szerint elektromos hiba okozta a tüzet Varga Zoltán Miskolc (ÉM) - Vége a nyár­nak, és ezt a tényt nem csak az iskola kezdete, az üresen táton­gó strandok és nyaralók képe erősíti meg bennünk. Nem ha­sonlítanak már nyári önma­gukra a kellemes és üdítő per­ceket adó sörözők és fagyizók sem. Legkevésbé mondható ez el a miskolctapolcai Éden kem­ping irodaházáról, amelyik nemrégiben a tűz martaléká­vá vált. A tűzzel kapcsolatban sokféle hír kapott lábra a vá­rosban. He Elterjedt, hogy a környéken nem volt víz a gyors oltáshoz, hogy a jelentős kárt okozó ügy­ben az ottani alkalmazottak fe­lelőssége is felmerülhet. Más­részt az is szöget üt sokak fe­jébe, miért nem kezdődik meg a helyreállítás azon nyomban, hiszen esős, hűvös idő ide, vagy oda, azért az úgynevezett koro­sabb hölgyek nyara még ilyen­kor szeptember végén is vonzó tud lenni az igazi kempingezők számára. A faházas elhelyezést tekintve pedig még a hűvös na­pok is szóba jöhetnének. Ebben az ügyben kerestem meg a kempinget bérlő Borsod- Tourist Utazási Iroda vezető­jét, de kérdéseim próbálkozása­im ellenére visszhang nélkül maradtak. Hogy miért, nem tudni. Nagyon segítőkészek vol­tak viszont a tűzoltóság embe­rei. Fintos Gyula őrhadnagy el­mondta: kizárásos alapon és ta­núvallomások alapján kiderí­tették, elektromos energia okozta a tüzet. Tehát - a plety­kákkal ellentétben - nem tör­tént emberi mulasztás. Cáfolta azt a hírt is, miszerint a tűzoltókocsiban nem volt ele­gendő víz. Elmondta, hogy egy tartályban 2200 liter víz fér el, és olyan szivattyúteljesítmény mellett, amilyennel a kemping­ben dolgoztak, ez a víz 1,5 percre elegendő. Ezek te­hát a tények. jj< Azt azonban senki sem tagad­hatja, hogy az épület pocsék látványt nyújt. Joggal mond­hatják az olvasók: nem várhat­juk el, hogy a tűz után néhány héttel akárkik is emberi szem­nek tetszetős környezetet te­remtsenek. Igen, ezt mi miskol­ciak, borsodiak tudjuk, de ki vi­lágosítja fel erről azokat a tu­ristákat, akik felkeresvén váro­sunkat, az Éden kempinget vá­lasztják, pontosabban válasz­tották volna pihenésképpen. Annak a külföldi, vagy magyar turistának fogalma sincs róla, mi történt itt, mikor pusztítot­ta el a tűz az épületet, miért ta­lál most zárt kaput a normális körülmények között még „üze­melő” kempingben? * Nem hiába mondják, tanul­nunk kell még ezt a műfajt, mármint az előzékenységet, hogy a vendéget, aki bizalom­mal érkezik hozzánk, legalább udvariasan eligazítsuk, megad­juk számára a szükséges infor­mációkat. Csak reménykedhetünk, hogy azok a vendégek, akik ebben az időszakban látogattak ide, jö­vőre is eljönnek hozzánk pihen­ni, hogy itt költsék el „fe­lesleges” pénzüket. Ezért vi­szont nekünk is kellene tenni valamit, ha mást nem is tu­dunk, legalább annyit, hogy kiírjuk egy táblára: Elné­zést kérünk. * A nemrégiben tűz okozta károk eltakarítása még tart, és emi­att sajnos jelenleg még zárva tartunk. De várjuk kedves új és régi vendégeinket a jövőben is. Nyitás ekkor és ekkor. Valahogy így kellene, hogy a vendég átmenetileg is megőriz­ze a bizalmát irántunk. Kihalóban lévő szakmák Miskolc (ÉM - NJ) - Telefonon ke­resett meg bennünket Rezes Zoltán­ná miskolci olvasónk, aki nagy tiszte­lője a régi foglalkozásoknak, szakmák­nak. Azt mondja, egyre kevesebb azok­nak a száma, akik miután ebből anya­gi hasznot sem remélhetnek, jóformán csak kedvtelésből, legfeljebb családjuk, vagy a szűkebben vett ismeretségi kör örömére veszik elő ősi szerszá­maikat, a munkájukhoz szükséges alapanyagokat. A mai és az eljövendő generáció szá­mára meg kellene őrizni ezeknek a fog­lalkozásoknak a leírását, képeket kel­lene készíteni a jobbára már idős em­berek munkásságáról. Mint közölte, évek óta figyelemmel kíséri egy me- zőcsáti asszony, Német Lászlóné sző­nyegszövő tevékenységét, és egyszerű­en nem győz betelni a szebbnél szebb kész darabokkal. Az ilyesmihez vagy van az emberben valamilyen istenáldotta adottság, vagy nincs, de bizonyos, hogy hasonlót csak úgy ráérő időben összedobni nem le­het. Kell hozzá egy sajátos érzék, a szí­nek, az anyagok szeretete, jó ízlés, és vélhetőleg finom lélek is. A beszélgetés úgy folytatódott, hogy Rezesné elmondta, édesanyja is foglal­kozik ilyesmivel, pontosabban a csip­keverés az, ami leköti a teljes figyel­mét; mivel abban elmondhatatlan örö­möt, ezer szépséget talál magának. Ez sem egy mindennapos foglalkozás, és a tevékenység időigényességéből, az odaadó figyelem szükségességéből ar­ra lehet következtetni, ma ezt a diva­tos szóval babrásnak nevezhető csip­kekészítést nem fenyegeti az eltöme­gesedés veszélye. Mint ahogy a tiszai hálókészítőkét, az úri világra emlékeztető hintók gyártó­iét sem. Az viszont igaz: e szakmák mai művelői megérdemelnék, hogy te­vékenységükről minél több maradjon fenn a jövő számára. Nem biztos, hogy vandálbiztos Miskolc (ÉM) - A megyeszékhelyen és a város környékén lévő települése­ken is egyre több ilyen úgynevezett vandálbiztos nyilvános telefont szerel­nek fel, a helyi lakosság távbeszélő- igényeit figyelembe véve. Mert ugyan vonalak ezrei épültek ki az utóbbi években, és a mi megyénk és Miskolc város az országos átlag fölötti ellátott­ságot mutathat fel, ezekre a nyilvános készülékekre a jövőben is szükség lesz. Sokan persze ezek vandálbiztonságát is megkérdőjelezik, és nem csak a van­dálok köréből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom