Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-26 / 227. szám
12 ÉSZAK-Magyarország Sportvasárnap ~ ...... ............ 1994« Szeptember 26-, Hétfő J ubileumi sportnap - egykori neves labdarugókkal m miWSmm Miskolc (ÉM) - Lapunk, az Észak-Ma- gyarország megjelenésének fél évszázados jubileuma alkalmából Miskolcon, az MVSC-pályán sportnapot rendezett az Eszak-Magyarország Lapkiadó Kft. A rendezvény kispályás labdarúgó-tornával kezdődött. Ezen tíz csapat vett részt. Az együtteseket két ötös csoportba sorolták, amelyben körmérkőzést játszottak, majd helyosztókkal döntötték el a végső sorrendet. A kispályás tornát az Elán FC — Lendület női labdarúgó-meccs követte, majd a Miskolci öregfiúk - Újságírók nagypályás labdarúgó-mérkőzést láthatták a nézők. Ennek bevezetőjeként Hajdú Imre, lapunk főszerkesztő-helyettese mutatta be a csapatok tagjait. Az öregfiúknál ismertette a hajdaniak sportpályafutását, igencsak felfokozva a nosztalgiát azokban a deres hajú érdeklődőkben, akik még élvezhették az egykori DVTK-s és MVSC- s kiváló labdarúgók szemet-lelket gyönyörködtető j átékát. Az öregfiúk-újságírók találkozó szünetében 11-es rúgó versenyre is sor kér rült, a portás szerepét felváltva, a két veterán kapuvédő, Veress János és Mi- halovszki József töltötte be. Ezt a vetélkedőt Sugaras Róbert nyerte, második Hargitai Attila, a harmadik pedig Jakó Gábor lett. A győztes 4 ezer, a második és a harmadik helyezett 3 ezer forint értékben vásárlási utalványt kapott az Észak- Magyarország Lapkiadó KfL-től. Az öregfiúk-újságírók találkozót követően az MVSC tornacsarnokában baráti összejövetelre került sor, itt újságírók, egykori kiváló labdarúgók, sportbarátok találkoztak, s elevenítették fel az elmúlt évtizedek sporteseményeit. Eredmények, kispályás labdarúgás, az 1. helyért: Hejőcsabai Cementgyár - Meggy 4-2 (3-0). A 3. helyért: Tábori Sportszer - Vologda 4-2 (2-0). A női labdarúgó-mérkőzés eredménye: Elán FC — Lendület 2-0 (0-0). Góllövő: Hódiné, Samu. Az öregfiúk találkozón: Miskolci öregfiúk - Újságírók 4-4 (3-2). Vezette: Szkokán Z. (Hamvai, Szanya). Öregfiúk: Veress - Nyíri Z., Bírna, Zoller - Kovács L., Farkas L., Filetóth, Fekete F. - Homovics, Gápel, Radványi. Csere: Fekete II., Vass L., Marosi, Dobó, Osváth, Czerva, Ráczi. Újságírók: Mihalovszki - Nyizsák, Feczkó, Fridéli, Görömbölyi - Hajdú Á, Hajdú R., Bánhegyi, Méhes, Bujdos A., Tóth K Csere: Bujdos T., Zelei, Pusztai. Az újságírók lendületét eredményesen törte meg az öregfiúk rutinja, nagyobb technikai tudása. Góllövők: Fekete II., Filetóth, Vass L., Dobó, illetve Hajdú R. (2), Sza- niszló, Fridéli. így még Rákosit sem éltették Károlyi Józsefet, az egykori legendás kapust nem nehéz szóra bírni. A népszerű „Joei” 1956-tól 1962-ig csaknem kétszáz mérkőzésen védett a vasutasoknál. — Ezerkilencszázötvennyolcban, az MVSC-BVSC meccsen történt - kezdte hamiskás mosollyal. - Gerencsér lerúgott, levittek a pályáról, majd felcipeltek az öltözőbe. Molnár Pál vett kezelésbe, közben pedig a vezetők már a mentőket akarták kihívni. Jött a szünet, aztán a második félidőből eltelt vagy tíz perc, mire a csodás kezű doki összedrótozott. Szóval újra beálltam. Kitört a tapsvihar, én pedig csendesen odaszóltam az orvosnak: „Palikám, így még Rákosit sem éljenezték!” A gyengébb nem is igent mondott a futballra Égből pottyant labda A hét válogatottjában — Amikor 1959-ben az MVSC-vel a Népstadionban bajnoki összecsapást játszottunk a Honvéd ellen, bizony nagyot alakítottunk - újságolta a fiatalabb nézők egy csoportjának Dobó Zoltán, a hajdani gólerős csatár. - Sérülten vállaltam a játékot, de bizonyára így is megfelelőt nyújthattam, mert bekerültem a hét csapatába. Majd’ elfelejtettem: „csak” egy-nullra nyertülik, s gólunk előtt én adtam Simonnak a labdát. Ok mondták: Zoller János (1955-1965 között 11 évig szerepelt a Miskolci VSC színeiben): - Ha az öregfiúk között lehetek, szó szerint megfiatalodom. Ilyenkor keresem-kutatom a régi emlékeimet, kedves barátaimat, egykori csapat- és játszótársaimat. Nem azért mondom, mert az idő megszépíti, de tényleg csodálatos esztendőket töltöttem el a Kubikban! Nekem a foci a mindenem, amíg csak erőm lesz, játszani fogok. Nélkülem nem rendeznek öregfiúk meccseket, de - némi túlzással - strandtomákat sem. Vass László (tíz évig futballozott a DVTK-ban, s ezalatt . 220 NB I-es meccset játszott): - Kedvelem az öregfiúk mérkőzéseket, mert ezeknek varázsa van. Ilyenkor újra elmeséljük a régi sztorikat, csibészségeket és természetesen ugratjuk egymást. Úgy, ahogy egykoron, aktív játékosként tettük. Örülök, hogy a szervezők meghívtak, igyekeztem is megfelelő játékot produkálni, hiszen az újságírók ellen — mint egykori élvonalbeli játékos - semmiképpen nem vall- hattam szégyent. A leghűségesebb edző emlékére Kora délután az MVSC tornacsarnokának falán márványtáblát avattak Sztrányai József emlékére. A bensőséges hangulatú eseményen Braskó Péter, a Miskolci VSC ügyvezető elnöke mondott beszédet. Ebből idézünk: — Sztrányai József 1992-ben, 89 éves korában halt meg. A legendás hírű edző sikerekben gazdag életét nagyrészt a Magyar Államvasutaknak, az MVSC-nek és családjának szentelte. Több évig szerepelt az első csapatban, majd sérülése miatt kénytelen volt abbahagyni a játékot. Klubunktól azonban nem szakadt el. Először az utánpótlással foglalkozott, majd rábízták a felnőttek irányítását. Az 1957-58-as bajnokságban Sztrányai József irányításával az MVSC labdarúgói a legnagyobb sikerüket érték el: bejutottak a Nemzeti Bajnokság első osztályába. A kitűnő edző mindenkivel szemben segítő szándékú és közvetlen volt. Kedves Józsi Bácsi! Ezzel az emléktáblával egyesületünk volt és mai sportolói, valamint szurkolói nevében adózunk négy évtizedes, eredményes munkája előtt! Generációs közönségtalálkozó a lelátókon Szkokán: „Nagy megtiszteltetés” Szkokán Zoltán neve jól cseng a labdarúgás berkeiben. Élvonalbeli játékvezető volt, a hetvenes évek második felében vonult vissza, kimutatása szerint 766 találkozót dirigált.- Azt már nem tartom számon, hogy hány kispályás, öregfiúk és teremfoci tornán működtem - mondta. - Ha ezeket is beszámítom, sokkal több, mint ezer összecsapáson fújtam a sípot. A sors úgy hozta, hogy varázslatos 90 perceknek lehettem részese. „Felléptem” a labdarúgás szentélyében, a Wembley-stadionban, ahol az Ánglia-Németország válogatott találkozón partjeleztem. Ugyancsak emléke^ zetes marad számomra a madridi Spanyolország-Uruguay nemzetek közötti meccs, de sorolhatnék még néhány BEK-, vagy éppen UEFA Kupatalálkozót. Szóval sokat foglalkoztattak, van mire emlékeznem. Nagyon örültem az Eszak-Magyarország felkérésének is! Segítőimmel - Szanya Lajossal és Hamvai Jenővel - egyetemben nagy megtiszteltetésnek vettem a szíves invitálást, és boldogan irányítottam az öregfiúk-újságírók összecsapást, remélem, közmegelégedésre. Egy látványos mozdulat a kispályás tornáról Fotók: Fojtán László
