Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-03 / 208. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Szeptember 3-, Szombat TÉKA Lyukasóra Vass Tibor 1845, Buda. Új „csemege” a könyvpiacon: diszti­chonok Homonnay Imre tollából, Gyurián és Bagó betűvel, a szerző költségén. Címe: Beszél­getés a versíró és a halál között. Az emberek végvallomása és a halál szavai - szörnyű műve­ket sejtet. Ötszázötvenkét szörnyű művet. Előzménye: Homonnay beteg, elmegy az or­voshoz, aki különös gyógyírt ajánl: írjon verse­ket, majd meggyógyul. Homonnay megfogadja a tanácsot, verset ír, rendelésre. Kinizsi Pál­ról, Pilátusról, Dózsa Gyuriról, Pázmányról. Homonnay tanár, negyvenedik évén túl. A versírás mint kúra, nagyon tetszik neki: meg­gyógyul. De Homonnay nem tudja abbahagy­ni. Rájön, hogy halhatatlan lehet. Gyurián és Bagó betűivel, a szerző költségén. 1994, Budapest. Lyukasóra a Magyar írókamarától, Sébor és Társa betűivel, Lu- kácsy Sándor tollából, a Művelődési és Közok­tatási Minisztérium költségén. Tizenkilenc szörnyű disztichon Homonnay „főművéből”, Egy derék fűzfapoéta címen. Homonnay tény­leg halhatatlan lett. A borbély, a miniszter, a tanuló, a sebész kétsoros végvallomásai. „Egy éjjel beteg azt álmodtam, hogy besereglett / A nép, zúga harang, én pedig elszaladék” - íme egy, ízelítőül. Hát nem gyönyörű?! „Miért lesz valakiből költő? Sokféle oka le­het: van, akit homlokon csókol a múzsa, van, aki szerelembe esik, vagy a becsvágy hatalmá­ba” - írja Lukácsy. No de ki az, akit még egy­szer sem csókolt homlokon a múzsa? Ki az, aki még nem esett szerelembe, vagy ne adj isten a becsvágy hatalmába? Ezek szerint mindannyian költők vagyunk, csak még nem tudunk róla. Vagy derék fűzfa­poéták, dilettánsok, ki hogyan nevezi a tehet­ségtelenebbjét. Nem mindegy, hogy örömünkben vagy kí­nunkban nevetünk. A Lyukasóra tudja, mitől döglik a légy. Eladhatóvá, keresetté akkor vá­lik egy irodalmi lap, ha a valódi értékek mel­lett jó értelemben vett csámcsognivalót is kí­nál. Intő példát. Ettől még nem lesz rossz vagy giccses, „csak” népszerűbb. A Móra ajánlata Budapest (MTI) - Az új tanév kezdetével egyidejűleg a Móra Könyvkiadó Könyvklubja is új ajánlatokkal jelentkezik. A gyermek- és ifjúsági irodalommal foglal­kozó kiadó 1988-ban indult könyvklubja ma már csaknem 800 iskolában működik. A klub­nak tagja lehet bárki, aki vállalja, hogy egy tanévben a könyvklub kedvezményes ajánlatai­ból legalább egy könyvet megvásárol az iskolai klub vezetőjétől, vagy közvetlenül a kiadótól. Az őszi újdonságok közül kiemelkedik Móra Ferenc történelmi regénye, Az aranykoporsó, amely Diocletianus császár korába kalauzolja olvasóit. Arany János legszebb versei A magyar irodalom gyöngyszemei sorozatban látnak újra napvilágot. Hatvanöt magyar és külföldi író hetvenhét nagy sikerű drámájának bő kivona­ta, és összefogott méltatása olvasható a 77 híres dráma második kiadásában. Nagy sikerre szá­míthat a magyar huszárok történetét bemuta­tó reprezentatív album is. Holnapelőtti képek Miskolc (ÉM) - Katona Bálint alkotásai­ból nyílik kiállítás szeptember 5-én, hét­főn délelőtt 11 órakor a Signál-B Galériá­ban (Miskolc, Széchenyi u. 70. III/301.) A Debrecenben élő képzőművész költőként kezdte a pályát. „Az írás mellett előadóművé­szét, színpadi rendezés, fotó és filmstúdió, mű­vészeti vezetés, karikatúrázás, könyvek il­lusztrálása is része volt és maradt a tevékeny­ségemnek - írja önmagáról Katona Bálint. - Lírai vénámat igyekeztem átmenteni a képző- művészetbe, és egyfajta ’vizuális költészetté’ érlelni. Édenkereső táblaképeimet a szinteti­kus művészet eszközeivel, a grafika, a lézer­grafika, a fotó, a festészet és a plasztika ötvö­zetével, új technikai kísérletek kutatásával igyekszem létrehozni. Nevemhez fűződik a már elfogadott, műfajteremtő ’plasztográfia’ felfedezése is.” Mindezeken kívül megtudhat­juk még a miskolci kiállításra invitáló meghí­vóból, hogy Farkas Bálint munkái eddig har­mincöt önálló és több száz kollektív kiállítá­son szerepeltek, alkotásival eddig negyven or­szágos és nyolc nemzetközi díjat nyert. S kide­rül az is, hogy képei a holnapelőttről szólnak. Idézzük újra a művészt! „Dübörögnek a fegyverek, sokasodnak a koldusok, s a remény ablakai sorban bezáród­nak... Keveseknek még jut nap, a többségnek fogyatkozás. Egyeseknek remény, másoknak telenség, keveseknek hon, a többségnek talan- ság... A tegnapelőtt már történelem, a tegnap még megemészthető, a ma holnaptalan éden- vesztés. Talán a HOLNAPELŐTT...?! Képeim a holnapelőttről szólnak. Ha érzed a különbsé­get, ha elfogadod a kenyeret a koldustól, tán megnő a hited az éden újrateremthetőségé- ben, s ha elhallgatnak a fegyverek, tán kinyíl­nak ablakaink is...” A leguniversitásabb universitas Beszélgetés Farkas Ottóval, a Miskolci Egyetem rektorával Miskolc (ÉM - FG) - Két egymást követő ciklus után ’94 tavaszán lejárt Kovács Ferenc rektori megbízatása. A minisztérium a rektori állásra benyújtott pályá­zatokból hármat küldött vissza az Egyetemi Tanács véleménye­zésére. A második szabályosan lefolytatott szavazás sem járt eredménnyel. A tartózkodások száma olyan nagy volt, hogy egyik pályázó sem kapta meg a szükséges, ötven százalékot meg­haladó igen szavazatot. Ezért új pályázatot írt ki a minisztérium, és az új rektor kinevezéséig, illet­ve legkésőbb december 31-ig az általános rektorhelyettest, Far­kas Ottót bízták meg a rektori feladatok ellátásával. Farkas Ottó, a Miskolci Egyetem rektora O Nem zavarja a tanév megindításá­ban, hogy nem tudja mennyi időre ter­vezzen? Ráadásul a rektori teendők mellett el kell végeznie az általános rektor feladatait, mindemellett a Me­tallurgiai Intézet igazgatója, ezen belül a Vaskohászattani tanszék vezetője... • Nem szabad hogy zavarjon, hiszen immáron nyolcadik éve látom el az általános rektorhelyettesi feladato­kat. Persze lényegesen feszítettebb munkát igényel tőlem ez a megbíza­tás, de minden igyekezetem arra irá­nyul, hogy ne legyen semmi fenn­akadás az egyetem munkájában. Ne érződjék, hogy személyi hiányok vannak a vezetésben. O Hány új egyetemistát köszönt a szombati tanévnyitón? • Megközelítőleg 3240 új hallga­tónk lesz, és ebben a létszámban már benne vannak azok is, akik a dunaújvárosi főiskolai karunkon kezdik meg tanulmányaikat. O Bölcsészek, jogászok, közgazdá­szok, gépészek, kohászok, bányá­szok... A gazdasági változások elle­nére ugyanúgy folytatódik tovább a mérnökképzés ? • A karok elnevezéséből sokan ar­ra következtetnek, hogy a kohómér­nöki karon csak kohómémököket, a bányamémöki karon csak bánya­mérnököket, a gépészmérnöki ka­ron csak gépészmérnököket képez­nek. Ez közel sincs így. A kohómér­nöki karon képeznek kohómémökö­ket, energetikusokat, anyagmémö- köket, mérnökfizikusokat. Nemré­giben járt itt egy újságíró, ő is azt kérdezte, miért képezünk még min­dig bányamérnököket, amikor sorra záiják be a bányákat. Ekkor arra kértem válaszoljon egy kérdésre: emberek dolgoznak a föld alatt, és amit kitermelnek azt a felszínre hozzák. Mit csinálnak? Mire így vá­laszolt: gondolom, szenet bányász­nak. Mire én: az is lehet, de most én arra gondoltam, hogy építik az ala­gutat a La Mancha-csatorna alatt. Ehhez a tudományterülethez tarto­zik a geotechnika, a geotechnológia, a hévizek, a földgáz hasznosítása, nagyon leegyszerűsítve azt mond­hatnám, minden, ami a föld alatt történik. □ Tehát szó nincs arról, hogy vissza­fejlesztenék a műszaki karokat? • Visszafejleszteni nem lehet egy olyan korszakban, amikor a világban mindenhol a műszaki kultúra robba­násszerű előretörésével találkozunk. Arra kell törekednünk, hogy a mű­szaki karaink kövessék, sőt, ne csak kövessék, de menjenek elébe a tech­nikai kultúra kihívásainak. □ A Miskolci Egyetem fejlődésében az utóbbi időben az tűnt inkább „rob­banásszerű” változásnak, hogy a jogi és a gazdasági kar megszületése után im­már bölcsészeket is képeznek. • A régió jellegéből következett, hogy itt először a műszaki kultúrát kellett fejleszteni. Ezután jött a köz- gazdasági és jogi szféra, hiszen ezek a területek feltételezik egymást. Közben érlelődött az is, hogy más kultúrát is meg kell honosítani. A hallgatói létszám tekintetében a Miskolci Egyetem a harmadik az országban, vidéki egyetemek közül a legnagyobb. De ha úgy nézem, hogy az emberi tudás, a tudomá­nyok színes palettájából mekkora területet fed le, akkor azt mondha­tom, hogy a Miskolci Egyetem a leg­universitásabb universitás. Itt való­ban páratlan lehetőségek kínálkoz­nak mind az interdiszciplinális ku­tatás, mind az interdiszciplinális oktatás számára. □ Az elmúlt tanévet megelőzően vet­tek át hallgatókat a. Miskolci Bölcsész Egyesülettől. Sőt, tavaly is felvetődött, hogy átvesznek onnan diákokat. • A felsőoktatási törvény nem teszi lehetővé, hogy nem felsőfokú okta­tási intézményből átvegyünk hall­gatókat. A Miskolci Bölcsész Egye­sület nem iskola, hanem egyesület. De a minisztérium - látva az itt ki­alakult kritikus helyzetet - egy al­kalommal hozzájárult ahhoz, hogy rendkívül szoros kivételként átve­gyünk onnan hallgatókat. Ebben az évben, ugyancsak egyszeri kivétel­ként, ahhoz kaptunk engedélyt, hogy egy speciális felvételi eljárás­sal első évre - ennek következtében nem át - hanem felvegyünk onnan fiatalokat. Ha ugyanazon a szakon folytattak ott tanulmányokat, és már két évet eredményesen lezár­tak, valamint ha megfeleltek az ál­talunk kidolgozott speciális felvételi Fotó: Dobos Klára követelményeknek, akkor vettük fel őket az első évfolyamra. □ Ezek a „speciálisan felvett” fiatalok nem rontották az először ide jelentke­ző frissen érettségizettek esélyeit? • Nem. Hiszen úgy kaptuk az enge­délyt, hogy a felvételi keretszámon felül foglalkozhattunk ezekkel a je­lentkezőkkel. □ Napi hír, hogy az idén még nem lesz tandíj a felsőoktatási intézmé­nyekben. De az is elhangzott, hogy rosszul járnak azok az egyetemek, főiskolák, akik betervezték a költség- vetésükbe a tandíjat. • Tandíj Magyarországon jelenleg nem vezethető be. Mondom ezt an­nak ellenére, hogy az egyetemnek ez bevételt jelentene. Ha ellen- tételezés nélkül bevezetnék, ez azt eredményezné, hogy csak a tehető­sebbek tanulnának, anyagi problé­mák miatt jól felkészült fiatalok maradnának ki a felsőoktatásból. A tervezéssel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az egyetem nem tud­ja tervezni a költségvetését. Hiszen a főhatóságtól egy fix alapösszeget és a hallgatói létszámtól függő nor­matív támogatást kapunk. Persze gondolhattunk volna arra, hogy mi mindenre kellene a pénz, ha na­gyobb lenne a bevételünk. De azt hi­szem, az előzetes információk, a kü­lönböző fórumokon elhangzott véle­mények, állásfoglalások alapján az lett volna a felelőtlenség, ha mi bár­milyen fejlesztést a tandíjak beve­zetésétől tettünk volna függővé. Je­lenleg valamennyi felsőoktatási in­tézmény anyagi gondokkal küzd. De nálunk az utóbbi évek változásai miatt még rosszabb a helyzet. Az új karok, új tanszékek létesítése lé­nyegesen többe kerül, mintha csak egyszerűen a hallgatói létszám nö­vekedne. Épületekre, könyvtárak­ra, infrastruktúrára volt szükség, és ehhez nem tudta megadni ne­künk az állam a fedezetet. Ez nem panasz, hiszen közismert, az állam- háztartás is hiányokkal küzd, és mindenki megértette, elfogadta, hogy az egyetem fejlődése miatt el­kerülhetetlenek voltak bizonyos belső átcsoportosítások, takarékos- sági intézkedések. Egy asszony kálváriája a Valóságban Horpácsi Sándor Nem a recenzens feladata kideríte­ni, hogy miért csak jó másfél hóna­pos késéssel jelent meg a Valóság című folyóirat hetedik száma. A szerkesztőváltás (még tavaly), vagy a terjesztés lehetetlensége? A lap - némi hangsúlyeltolódás­sal- változatlanul igényes, tartal­mas. Azt az értelmiséget célozza meg, amely a jelenségvilág mögötti lényegre, tendenciákra kíváncsi. A világ, világunk ma is zaklatott, csaknem áttekinthetetlen, de ebbe nem nyugodhatunk bele. Ha most Gulyás Mihály cikkét emelem ki, annak lokálpatrióta el­fogultságom az oka. Nem jellemző, hogy régiónk szerzővel, vagy akár témával is szerepel a lapban. Gu­lyás Mihály egy, még ma is fájdal­mas, érzékeny témát dolgoz fel, a holocaust túlélését, utóhatását. Azért csak most, mert korábban egyszerűen hibemálta, a szőnyeg alá söpörte a hatalom is a témát. Nem szívesen beszéltünk, beszé­lünk arról, hogy egy önmagát de­mokratikusnak, európainak, ke­reszténynek tartó állam eltűrte, sőt hivatalnoki, erőszakszervezeteivel (például csendőrség) segítette is, hogy több mint hatszázezer magyar állampolgárt megfosszanak jogai­tól, vagyonától, majd az életétől is. Ez a bűntény olyan erkölcsi teherté­tel, amelynek feldolgozása, vagy akár csak kibeszélése nélkül nem érthető, dolgozható fel az elmúlt fél­század, a „létező szocializmus” sem. Tragédiánk az, hogy 1945-ben nem felszabadultunk, hanem az egyik totalizmust felváltotta egy másik, amely - más ideológiával ugyan -, de szintén megfosztott állampolgá­rokat jogaiktól, vagyonuktól, sőt az életüktől is. A nemzet erejét, erköl­csi értékrendjét megroppantotta ez a két egymást gyorsan követő dikta­túra. Gulyás Mihály is utal rá, hogy a háborút vesztett országokban Né­metországban, Japánban stb, még a negyvenes években megtörtént a lelkiismeretvizsgálat (például a Gruppe 47 írócsoport), a leszámolás a múlttal. Ott se lehetett teljes a ne­onáci mozgolódások tanúsága sze­rint. Sokakat meglep, holott tör­vényszerű, hogy ez a méreg felbuk­kant és hat Oroszországban és a Balkánon is, mert amit betemetünk földdel, amit letagadunk, az még nem szűnt meg. Gulyás Mihály egy miskolci zsidó asszony Stern Olga kálváriáját írta meg. Hazavergődött - a családja odaveszett - a holoca­ustból, s naivan azt hitte, hogy egy demokratikus, szabad országba jött. Megpróbálja visszaszerezni kis vagyonkáját, szülői házát, egzisz­tenciát szerezni, de akármerre moz­dul az ÁVH-ba ütközik. Beköltöz­nek a házába. Jogorvoslat az ÁVH- val szemben?! Hamarosan és keser­vesen kell rádöbbennie, hogy ugyanaz az elem, mentalitás rabol­ja ki, amely 1944-ben, s az állam­polgárok, a többség ugyanolyan te­hetetlenül, némán tűre el, mint a nyilasok garázdálkodását. Együtt- éreznek, de tenni nem mernek, nem tudnak semmit. Hiányzik a civilku­rázsi, az erkölcsi erő, de a jogrend is. Keserűen, kifosztottan, magára- hagyatottan hal meg Olga néni, mint oly sokan. Mert története - sajnos - nem rendhagyó és még na­gyon sok (hasonló) kibeszéletlen, feldolgozatlan esetről tudunk. Stem Olga és a többiek már bé­kében nyugosznak Ábrahám kebe­lén, de mi csak akkor lelhetjük meg lelki békénket, ha kegyetlenül, őszintén szembenézünk és leszámo­lunk ezzel a múlttal. Református évnyitó Miskolc (ÉM) - A 422. tanévét kez­di hétfőn a Miskolc-Diósgyőri Refor­mátus Általános Iskola. Persze az utolsó tanév óta több mint negyven év telt el. Úgyhogy az iskola most egy osztályból, 22 elsős gyermekből áll, akikkel két tanár, Varga Albert- né igazgatónő és Kovácsné Fábián Erika napközis tanárnő foglalkozik. Felmenő rendszerben majd fokoza­tosan bővül a létszám, de néhány évig még elég lesz a Táncsics tér 1. alatti épület. Az ünnepélyes iskola- és tanévnyitó istentiszteletet szeptember 4-én, vasárnap délután négy órától tart­ják a Táncsics téri református templomban. Igét hirdet Szőnyi György teológiai professzor, majd az iskola alapítólevelét és célkitűzéseit ismerteti Benke György egyházke­rületi főjegyző. Énekel a Tiszánin- neni Református Egyházkerület if­júsági énekkara. Egyetemi tárlat Miskolc (ÉM) - Novák Tamás gra­fikusművész és Jószay Zsolt szob­rászművész alkotásaiból nyílik ki­állítás szeptember 5-én, hétfőn dél­után 3 órától a Miskolci Egyetem galériájában. A tárlatot Pap Gábor művészettörténész nyitja meg, aki délután öt órától az E/7-es kollégi­um Vitamin klubjában A Pilis szindróma, avagy hol volt a közép­kori magyar főváros címmel tart előadást a Mandorla Közművelődé­si Egyesület szervezésében. Külker-kurzus Kazincbarcika, Tiszaújváros (ÉM) - A Külkereskedelmi Főis­kola Szókratész Kft.-je megfelelő számú jelentkező esetén szakmai vizsgával igazolt, szakképesítést nyújtó tanfolyamokat indít 1994. szeptember végétől Tiszaújváros- ban a 106. Sz. Szakmunkásképző Intézetben (Rózsa u. 10.) és Ka­zincbarcikán a Ságvári Gimnázi­umban. A választható szakok a következők: külkereskedelmi ügyintéző, számviteli ügyintéző, pénzügyi ügyintéző, mérlegképes könyvelő. Az érdeklődők a tisza- újvárosi szakmunkásképző igaz­gatóságán és a Ságvári Gimnázi­um gazdaságvezetőjénél jelent­kezhetnek és kérhetnek bővebb felvilágosítást. Tankönyves hét Budapest (MTI) - „Tankönyv - helyzetkép - jövő” címmel kezdő­dött pénteken kétnapos konferencia a témával foglalkozó specialisták - kiadók, tankönyvírók, és szakmai szervezetek képviselőinek - részvé­telével. Honti Mária, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közi­gazgatási államtitkára felszólalásá­ban hangsúlyozta: a tankönyvek pluralizmusára szükség van az olyan szaktárgyak esetében, ahol meggyőződésbeli és világnézeti kü­lönbségek állhatnak fenn. Más a helyzet viszont az olyan tárgyaknál, mint például a matematika vagy a kémia. Az államtitkár - aki ez idáig több tankönyvet írt - azt is felvetet­te: meg kell vizsgálni annak lehető­ségét, hogy a könyvek elbírálásánál már rendelkezésre álljanak a gya­korlati kipróbálás tapasztalatai. Benedek András, a Munkaügyi Mi­nisztérium helyettes államtitkára, a Magyar Szakképzési Tanács elnö­ke kifejtette: az utóbbi években - a piaci viszonyok felé történő elmoz­dulás hozadékaként - számottevő­en bővült a tankönyvek kínálata. A minőség is javult, külföldi szakér­tők véleménye szerint is világszín­vonalúak a magyar tankönyvek. Benedek szerint ugyanakkor szük­ség lenne a fizetőképes keresletet jobban figyelembe vevő árkontroll- ra. A szakképzést szolgáló tanköny­vekről szólva a helyettes államtit­kár elmondta: 1949 és 1990 között a tanulók jelképes összegért, 10 forin­tért kapták meg a meglehetősen uniformizált, a ’80-as évek közepére már elavult szakmai színvonalú könyveket. Az 1991-es megállapo­dás ezen a területen is piacosította a kiadást, ugyanakkor a tanköny­vek ára nem haladhatja meg az ezer forintot. Ennek 60 százalékát az ál­lam, 40 százalékát pedig a tanulók fizetik. Nem sokáig tartható azon­ban ez az árszínvonal, a közeljövő­ben új megállapodásra lesz szükség a szociális partnerekkel - jelentette ki a MŰM helyettes államtitkára. A,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom