Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-20 / 222. szám

8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Szeptember 20-, Kedd TÉKA Valóság 94/8 Hokpácsi Sándor Vannak fogalmak, szófordulatok, amelyeket időnként nagy erővel sulykolnak a köztudatba a médiák. Ilyen - az elmúlt évtizedben - Euró­pa, az „Európa-ház”, az európaiság. Úgy ácsin­gózunk Európába, mint az igazhitű Allah pa­radicsomába, ahol a gyönyörű hurik szolgál­nak mindenféle gyönyörűséggel. Udvarolunk, pitizünk, s mint egy kisinas, tanuljuk a leckét, egyáltalán elfogadjuk, tudomásul vesszük, egyfajta kisebbrendűségi érzéssel, hogy ne­künk valóban méltóvá kell válnunk arra, hogy belépjünk ama „házba”. Holott földrajzi he­lyünk és történelmünk Európa centrumában jelöli ki a magyarság múltját. De jelenét és jö­vőjét (még) nem, mert sorsunkról most is tő­lünk nyugatra döntenek. De vajon miért és meddig (még?) - teszi föl a kérdést Ankerl Géza a valóság legutóbbi szá­mában (Európa sajátossága és kisajátítása - magyar szemmel). Személyes és igen szemlé­letes példával indít. 0 mint soproni, ha szülő­városa nem dönt Magyarország mellett 1920- ban, Ausztria polgáraként már polgára lehet­ne az Európai közösségnek. A magyarság, a Hunyadiak, Zrínyiek, Széchenyiek, Kossut- hok, 1956, 1989 révén többször is hitet, tanú- bizonyságot tett Európához tartozásáról. An­kerl meggyőzően érvel amellett, hogy az Euró­pai Unió érrendszere, amelyekkel a feltétele­ket megfogalmazza mondvacsinált, indokolat­lan. Nem mi választottuk 1945-ben a Szovjet­uniót, s most mégis azért büntetnek, mert a gyarmata voltunk. Holott elmaradottságun­kat (relatív még az EU országaival összeha­sonlítva is!) éppen ennek köszönhetjük. Euró­pa, a Nyugat nagyon is jól elviselte ezt a hely­zetet. Éppen a mi ’56-unk bizonyítja, semmit sem tett megsegítésünkre, azért hogy a dekla­rált eszményei (demokrácia, piac stb.) a Lajtá­tól keletre is megvalósuljanak. Semmi sem in­dokolja tehát a kisebbrendűségi komlexusun- kat, azt hogy behúzott nyakkal, szegény ven­dégként kopogtassunk a kirekesztést mondva­csinált feltételekkel és gőggel igazoló önző Eu­rópába. Ha Görögország vagy Törökország tag lehet, a mi „elmaradottságunk” érvnek is gyenge. Nem kell megalázkodnunk és kiárusí­tani magunkat a PIACnak. Még sok érdekes olvasnivalót kínál a Való­ság, például az Öböl-háború - 1991 Borosy András tollából, aki a háború eseménytörténe­tét foglalja össze. Egy világhatalom (USA) a másik (Szovjetunió) hallgatólagos beleegyezé­sével kihasználva hatalmas katonai és techni­kai fölényét (láttuk a tévében!) mintegy fehér kesztyűben agyonbombázta és megalázta Ira- kot, Szaddam Husszeint - és nem oldott meg semmit. A kurdokat most is hajkurásszák, gyilkolásszák, de a fő célt: az olaj biztosítását megoldotta Schwarzkopf tábornok, a zseni. II. Katalin cámőt Puskin nevezte el „ko­ronás és szoknyás Tartuffe-nak. Ezzel a cím­mel írt tanulmányt V. Molnár László. Az orosz történelmet és despotizmust Brezsnyewel be­zárólag segít megérteni a történész. Mintegy ellenpéldaként kínálkozik Kéthly Anna a lapban, akiről Hülvely István írt szép recenziót, Kéthly Anna tanúságtétele címmel. Segít megtisztítani, újra definiálni a sokat em­legetett, kisajátított szociáldemokrácia fogal­mát. A Nagy Imre-kormány államminisztere haláláig hű maradt 1956 eszméihez, eszmé­nyeihez a szabadsághoz és az emberi méltó­sághoz. Nem tévesztette meg sem a „legvidámabb barakk” sikerpropagandája,, sem a hidegháborút elviselő és működtető Nyugat pragmatizmusa és önzése. Számára a szabadság és a szociális igazság szétválaszt hatatlan maradt és kisajátíthatatlan. Nemes alakját, példáját nem árt felidézni ma sem, amikor egyszerre került a zászlóra a „piac” (te­hát a vadkapitalizmus) és a „szociális igé­nyek”, ezek az összeférhetetlen fogalmak. Szobrot a vezérnek! Sárospatak (ÉM) - A honfoglalás millecente- náriuma adta az apropóját annak, hogy a sá­rospataki Árpád Vezér Gimnázium alapít­ványt hívott életre. Céljuk: a névadó egész ala­kos bronzszobrának felállítása. Magasztos célokat tűztek maguk elé az ala­pítványtevők, amikor úgy gondolták, hogy a feledés homályába merült honkeresőt az őt megillető helyre illenék visszaemelniük (illeü ve visszaemelnünk) egy rá — ezzel magyarsá­gunkra is — emlékeztető szimbólummal. A sá­rospatakiak vállalt feladata azonban nem csak két évre (és mintegy kétmillió forintra) szól, hiszen a tisztelet szobrával a város törté­nelmi emlékeinek száma is gyarapodna. Remélik, céljaik elérésére anyagi segítséget nem csak az önkormányzattól várhatnak. (Is­kolájuk csekkszámlájának száma a sárospata­ki OTP-nél: 655548429) Igaz, az Árpád Vezér Gimnázium még csu­pán egyéves múltra tekint vissza, de iskolájuk hamarosan megjelenő évkönyvével hagyo­mányt kíván teremteni. Az október vége körül napvilágot látó első kiadásban -140 oldalon - olvasható lesz az elmúlt év eseményeinek rö­vid története, az iskolaavatás, egyes alkotó ta­nárok cikkei, de fényképalbum is - a jelen­ből a jövőnek. Nem csak a festészet a művészet Ugyan a zsűrizés tegnap megtörtént, de az anyagot csak december 3-tól láthatja a közönség a Miskolci Galériában Fotó: Dobos Klára Miskolc (ÉM - DK) - Száz alkotó majd’ háromszáz alkotásából kellett a zsűrinek kiválogatni azokat, amelyek falra kerülhet­nek az idei Téli Tárlaton. A zsű­rizést tegnap tartották a Mis­kolci Galériában. Bráda Tibor festőművész, Sáros András Miklós grafikusművész, Dé­vényi István művészettörténész, Nagy T. Katalin művészettörté­nész, Váradi Sándor szobrászmű­vész és Dobrik István művészettör­ténész nézték végig „zsűriszemmel” a képeket. Néha csak annyit mond­tak, hogy ez „védett kategória”, olyankor nyugodtabb szívvel men­tek tovább az elfogadott képektől... 0 Régen ezt a kifejezést használták a képzőművészetben - mondja Dob­rik István, a Miskolci Galéria igaz­gatója. - Aki a Párizsi Szalonban dí­jat nyert, az bárhol zsűrizés nélkül állíthatott ki. Sók olyan ember kül­dött anyagot a tárlatunkra, aki már évtizedek óta szerepel, és valamikor díjat is kapott. Ezek után a zsűri­nek már kisebb a felelőssége, hiszen az alkotó vállalja önmagát, övé a di­csőség, hajó, és a kritika, ha kevés­bé jó a képe. A zsűri egyébként is mindig szubjektív. Túl nagyot nem tévedhet, de tükröz egy szemléletet. 11 Ez már a sokadik Téli Tárlat lesz... 0 Nem is tudom hányadik, hiszen az ötvenes években kezdődött el a sorozat. Altkor még az egész ország területéről várták a műveket a szer­vezők. Vidéken olyan kiállítás, amely az ország képzőművészeti életéről adott képet, először Miskol­con volt. Ez nagy áttörést jelentett. Aztán egyre több lett az országos ki­állítás vidéken is, így ezek lassan kioltották egymást. Kezdte keresni minden pályázathirdető város a sa­játos arculatát. Miskolc úgy határo­zott, legyen a Téli Tárlat lehetőség arra, hogy bemutatkozhassanak az észak-magyarországi régióban élő és ide kötődő művészek. Idén azon­ban még tágabb lett a földrajzi ha­tár, meghívtunk Szlovákiából és Ukrajnából egy-egy művészt. A ké­sőbbiekben azt is szeretnénk, ha minél többen pályáznának a hatá­rokon túlról is. □ Idén újdonság az is, hogy iparmű­vészeket is hívtak a Téli Tál latra. Eddig miért felejtkeztek el róluk ? 0 Az első ilyen tárlatfelhívások kép­ző- és iparművészekhez egyaránt szóltak, és sokáig kisebb vagy na­gyobb hangsúllyal, de megjelentek az iparművészeti alkotások. Aztán valahogy eltűntek az iparművé­szek, hiszen feladatokat kaptak, s az alkalmazott művészetet - mond­juk egy utcabútort - nehezebb itt bemutatni. Idén viszont a Téli Tár­lathoz kapcsolódóan a Mini Galériá­ban tervezünk iparművészeti kiállí­tást. Ezeknek az embereknek a munkájával lépten-nyomon találko­zunk, ezért meg kell velük ismerked­nünk mint alkotóművészekkel is. □ Ezek után nem fél, hogy „sírni fog” a többi műfaj is azért, hogy részt ve­hessen a tárlaton? 0 Én igazából azt szeretném, ha ez a kiállítás a megye vizuális művé­szetére odafigyelő kiállítás lenne, foglalkozna videóval, fotóval, alkal­mazott művészettel. Két év múlva már lehet, hogy ilyen nyitottabb lesz a pályázati felhívás. Ehhez per­sze még sok szakmai egyeztetésre lesz szükség művészekkel, szakem­berekkel. A tér meglesz hozzá az új galériában. □ Ez azért sokkal több feladatot ad majd a Miskolci Galéria munkatár­sainak, a zsűri tagjainak... 0 Kétségtelenül egyszerűbb lenne, ha a hagyományos módon csak fest­ményeket állítanánk ki. De a hu­szadik század végén a művészetet nem szabad leszűkíteni csak a táb­laképekre. Erre az összetett világra az alkotók egyre több eszközzel rea­gálnak, s nekünk ezeket be kell mu­tatnunk. □ A számok bizonyítják, nagy volt az érdeklődés. Viszont az ismertebb nevek mellett elég sok az új név. Va­jon a már elismert alkotóknak nem okoz gondot, hogy viszonylag is­meretlenek között szerepel az al­kotásuk? 9 Azt hiszem, az ismert művészek­nek izgalmas lehet látni azt, hogy a fiatalok miként viszonyulnak a vi­lághoz. A fiataloknak pedig lökést adhat egy-egy ilyen szereplés. Én a magam részéről jobban szeretem megelőlegezni a bizalmat, ha tehet­séget látok valakiben, mint kritiká­val elkezdeni faragni. A nagyobb to­lerancia híve vagyok, a finomabb nyesegetést szeretem. Soros-évforduló Miskolc (ÉM) - Szeptember 10-én Keszthelyen kezdődött a Soros Ala­pítvány jubileumi rendezvénysoro­zata, mely alig több mint három hét alatt hét vidéki és számos budapes­ti helyszínen zajlik. A jubileumi rendezvénysorozat fontos eseménye lesz a Petőfi Csarnokban megrende­zésre kerülő ifjúsági fesztivál, ahol olyan gyerekek, fiatalok találkoz­nak és lépnek majd fel, akik az ala­pítványtól kaptak támogatást sok­színű ötleteik megvalósításához. A Soros Alapítvány éppen tíz éve, 1984-ben kezdte működését Ma­gyarországon. Alapítója Soros György magyar származású ameri­kai üzletember, aki a nyitott társa­dalom megvalósításánák elősegíté­sére hozta létre az alapítványt. Ba­konyi Éva, a Soros Alapítvány új igazgatója a következőket mondta: ,A tízéves jubileum kitűnő alkalom a visszatekintésre, az elért eredmé­nyek összegezésére. Ugyanakkor számvetést is készítünk a jövő át­gondolására. Őszinte elismeréssel tekintek az elmúlt tíz évre. A jövő­ben a céljaink változatlanok marad­nak, de tevékenységi körünk kibő­vül. A támogatások sokszínűségét megőrizzük, de az alapítvány ki­emelten fogja kezelni az oktatás és az egészségügy területét”. A Miskolci Egyetem aulájában szeptember 21-én, szerdán este fél 7-kor könyv- és folyóirat- kiállítás nyílik, majd az Academia Rózfuvós Kvintett ad hangversenyt. A kiállí­tást Kunt Ernő egyetemi docens a Miskolci Egyetem Kulturális és Vi­zuális Antropológiai Tanszékének vezetője nyitja meg. Másnap déle­lőtt 11-től az egyetemen az alapít­vány által támogatott filmekből ké­szült válogatást, este 7 órától pedig a Rónai Sándor Művelődési Köz­pontban a Multimédia Színház: Óda a fehérhez című előadását te­kinthetik meg az érdeklődők. Graded Test Miskolc (ÉM) - Graded Test nyelv­vizsgát tartanak Miskolcon 1994. december 3-án, szombaton délelőtt fél 9-től délután fél 2-ig. A Londoni Egyetem hat tudásfokozatú nem­zetközi nyelvvizsgáján megszerzett vizsgabizonyítványok „C” típusú ál­lami nyelvvizsgákra honosíthatnak. A jelentkezési határidő október 21. Jelentkezési lapok, mintatesz­tek, hangkazetták a Quali-School Nyelviskolában szerezhetők be munkanapokon délután 3 és este 6 óra között. (Miskolc, Soltész Nagy Kálmán u. 27. Rádiótelefon: 60/350-637.) Avasi diákkörök Miskolc (ÉM) - Az Avasi Gimnázi­um ebben a tanévben is indít diák­köröket az általános iskolák hetedi­kes és nyolcadikos tanulói számára. Választható tantárgyak: magyar, történelem, matematika, biológia, rajz, angol és német. Az órák szom­baton, illetve pénteken lesznek - a csoportok tagjainak döntése sze­rint. A kurzus végén tantárgyi ver­senyt rendeznek, s a legkiemelke­dőbbek teljesítményét az iskola fi­gyelembe veszi a felvételin is. A foglalkozások a tervek szerint ok­tóber 8-án indulnak és február 11-ig tartanak majd. Egy tárgy tanfolya­mi díja 2500 forint (30 óra, 15 alka­lom). Az érdeklődők október 1-ig jelezhetik résztvételi szándéku­kat írásban az iskola címén (3524 Miskolc, Klapka u. 2.), vagy 3 46/365-970-es telefonszámon. Tankönyvakció Miskolc (ÉM) - A Kárpátalján élő magyar anyanyelvű diákok megse­gítésére tankönyveket gyűjt a Ma­gyar Máltai Szeretetszolgálat. A szervezésben résztvevő Keresztény- demokrata Néppárt elnöksége kéri a város és a megye általános iskolá­it és magánszemélyeit, hogy fölösle­ges, de még használható állapotban lévő általános iskolai tankönyveik felajánlásával (1-8. osztályig) segít­sék a kárpátaljai magyar diákok tanulását. A könyveket a KDNP megyei irodá­jában - Miskolc, Erzsébet tér 5., el­ső emelet - veszik át, de nagyobb té­tel esetén el is mennek érte. (Tele­fon: 340-008.) Mivel fontos ügyről van szó, kérik mindazokat, akik fel­hívásukhoz csatlakozni kívánnak, illetve tankönyvet ajánlanak fel, azt orron*„mW 25-ig tegyék meg. Aki nem bízik a fregolizenészekben Gonda Ferenc, a Nemzeti Filharmónia regionális vezetője Bánhegyi Gábor Miskolc (ÉM) - Elkészült a Nem­zeti Filharmónia idei koncert­naptára. Ennek kapcsán a fil­harmónia észak-magyarországi vezetőjével, Gonda Ferenccel többek között arról beszélget­tünk, mitől izgalmas egy kon­certszervezőnek a hangver­senyélet, és miért nem bízik iga­zán a „fregolizen észekben”. □ Egy hangversenyszezon kialakítá­sakor milyen mértékben érvényesül­nek a művészeti, illetve az anyagi szempontoki 0 A költségvetés adott dolog, azon tágítani sajnos nem tudunk, követ­kezésképp a lehetőségeink eléggé behatároltak. Hiába vannak olyan művészek, akiket szeretnénk Mis­kolcra csábítani, ha nem vagyunk képesek megfizetni őket. Persze oly­kor akadnak szponzori pénzek is, de ezek csak egyes személyek meghí­vásában segítenek. Egy szezon megformálásakor tehát elsősorban a szűkös keretünkhöz tervezzük a meghívandó művészeket és az előa­dandó műveket. Tavaly például sze­rencsénk volt a Carmina burana- val, mert csak nyolcvanezer forintot kért a megszólaltatásért a szerzői jogvédő hivatal. Az idén már száz- húszezerbe kerülne. A művészeti szempontok természetesen leg­alább ennyire fontosait. A miskolci koncertszervező kifejezetten sze­rencsés helyzetben van, hiszen gya­korlatilag az egész szezont egy ze­nekarra építheti. Egy olyan zene­karra, amely az utóbbi években el tudta azt érni, hogy a karmesterek és a szólisták szinte az első pillanat ban igennel feleljenek egy meghí­vásra. Ezek után már „csak” azt kell kitalálni, hogy a koncerteken mi hangozzon el. Ez már komoly csapatmunkát igényel, mert figye­lembe kell venni azt, milyen évfor­duló van az évben, melyek azok a művek, amelyek „fekszenek” a ze­nekarnak, melyik vendégművész melyik stílusban érzi igazán jól ma­gát és így tovább... □A koncertlátogató néha viszont azt látja, hogy mégsem az a szólista ér­kezett meg, vagy ő érkezett meg, de nem azt a művet játssza, amit meg­hirdettek a szezon elején. 0 Az ilyen menet közbeni változá­sok nem túl gyakoriak, de kétségte­lenül előfordulnak. Véleményem szerint éppen ettől élő a hangver­senyélet. Tavaly például Prunyi Ilo­na Rachmanyinov helyett egy Beet- hoven-zongoraversenyt' játszott. Ennek egyes-egyedül az volt az oka, hogy a művésznő a koncert előtt egy hónappal jelezte, úgy érzi, a Rach- manyinov-darabot nem tudná száz­százalékosan eljátszani, de a Beet- hoven-zongoraverseny koncertkész állapotban van. Még mindig jobb egy ilyen változtatás, mintha ra­gaszkodunk az előzetes egyezteté­sekhez, a szólista pedig csak kiül, és ledarálja a művet, ami miatt a kö­zönségjoggal érezheti úgy, hogy be­csapták. Éppen emiatt kételkedem az úgynevezett „fregolizenészek­ben”, a beugró zongoristákban, akiknek majdhogynem mindegy, mikor szólunk, rögtön ugranak, mondván, szinte az egész zongora­irodalmat naprakészen tartják ma­gukban. Nem hiszek abban, hogy valaki mindent tökéletesen tud, egy-egy stílust vagy zeneszerzőt va­laki ismerhet és előadhat kiválóan, de a mindenevő zenész tudomásom szerint még nem született meg, és valószínű, nem is fog. □ Lapozgatva a programot, az idei koncertszezon is tartogat egy két meglepetést: Hamari Júlia zenekari áriaestje, egy novemberi operagála, Veress Sándor-est, valamint tizen­három éves ifjú zongoraművész, Karsai Márk fellépése. 0 Hamari Júlia idecsábítása már egy régi, titkos ábránd volt, most végre szerencsénk volt, hogy meg tudtuk nyerni a művésznőt. A má­sik dédelgetett álom a nemzetközi operagála volt. A Miskolci Szimfoni­kus Zenekar az utóbbi években gyakran turnézott együtt a bécsi ze­neakadémia operaszakos hallgatói­val, most ez a társulat látogat majd el Miskolcra, ahol a koreai, mexikói, orosz, lengyel és magyar énekesek­ből álló csapat egy este két opera ke­resztmetszetét adja elő. Veress Sán­dor neve sajnos csak a vájtfiilűek- nek jelenthet valamit, pedig Euró­pában közismert és elismert zene­szerzőnek számított. Egy „hibája” volt csak, 1948-ban eltávozott Ma­gyarországról, ezért a műveit fino­man szólva nem nagyon lehetett magyar koncertszínpadokon halla­ni. Sajnos, Veress Sándor három éve meghalt, így egy kicsit megkés­tünk a rehabilitációjával. Karsai Márkról pedig zeneakadémiai taná­ra szerint annyit kell tudni, hogy körülbelül ugyanazt tudja, amit Ránki Dezső tudott tizenhárom éves korában, hallatlanul nagy alá­zattal viszonyul a zenéhez. r't-'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom