Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
6 Z Itt-Hon 1994. Szeptember 20., Kedd KASELYAK ADRIENN Nyíri Drága kislányunk névnapod alkalmából szívből köszöntünk, hosszú, boldog életet kívánunk | szerető szüleid I és nagyszüleid 18. születésnapod alkalmából sok boldogságot kívánunk, sok szeretettel Anyu, Apu és testvéred, Gábor PITLIK KATALIN Tiszakarád HIRDESSEN AZ ÉSZAK- MAGYARORSZÁG ZEMPLÉNI REGIONÁLIS MELLÉKLETÉBEN. SÁTORALJAÚJHELY, DÓZSA GYÖRGY U. 12, SZ. ALATTI IRODÁNKBAN VÁRJUK KEDVES ÜGYFELEINKET! A REGIONÁLIS MELLÉKLET HIRDETÉSI ÁRAI: 2/1 oldal 71.309.-Ft + ÁFA 2/2 oldal 35.650.-Ft 4 ÁFA 1/1 oldal 34.5Ö9.»Ft + ÁFA 1/2 oldal 17.250.-Ft + ÁFA 1/4 oldal 8.800.-Ft 4 ÁFA 1/8 oldal 4.400,-Ft 4 ÁFA Ingyenesen közöljük a névadók, HL keresztelők híreit, a tördelési sémában megadott méretben. Továbbá felvesszük az hirdetéseiket is! TISZTELT OLVASÓINK, LEENDŐ PARTNEREINK! ismerőseiknek, szeretteiknek, barátaiknak úgy is kedveskedhetnek, hogy az ő fényképüket maximum 25 szavas köszöntővel együtt elküldik szerkesztőségünknek, s a beérkezés utáni héten, a kedden megjelenő ITT-HON hasábjain a fényképes gratulációt már olvashatja is a címzett. (Ne feledje el megjelölni, hol él a címzett, hogy a gratulációt az ott megjelenő mellékletben közölhessük!) E köszöntési forma, ami lehet, hogy több örömet okoz, mint egy ajándék, önnek 200 forintjába kerül. Az összeget rózsaszín 'postai utalványon juttathatja el címünkre. Az igazolószelvényt csatolja a feladott fénykép és szöveg mellé, mert csak így tudjuk közölni jókívánságát. Címünk: FFT-mmiW (Észak-Magyarország szerkesztősége) 3501 Miskolc, Postafiók 178. *27678/6H* 1994. Szeptember 20., Kedd Itt-Hon Z 3 Ha az ember a Dunántúlon üdül (2.) Sikolyok a (magán)várban, kerékpározás a „sógorékhoz” Mészáros István Megérkezvén Sopronba, a leghűségesebb városba (Civitas Fi- delissima címet kapott ugyanis Sopron, miután az 1921. december 14-15-én tartott népszavazáskor a lakosság 72,75 százaléka magyarnak vallotta magát), rögvest elfoglaltuk szállásunkat. Igaz, az üdülőben már csak a legfelsőbb emeleten, vagy valahol egy félreeső zugban volt szabad szoba, hiszen a mi gyors közlekedésünk következtében a korábban érkezők már elfoglalták a legpanorámá- sabb szobákat. No, de sebaj, mi a félreeső zugot választottuk, remélvén, hogy ott aztán igazán csend lesz. Végül is nagyon jól választottunk: az egyik szomszéd szobában két kicsike gyermek élvezte szüleivel nap mint nap a szabadság gyönyörűségeit, a másikban pedig egy - valószínű - nagyothalló idős házaspár kapott tíz napra pihenőhelyet, kik korán reggeltől hatalmas hangerővel rádiót hallgattak. Minek következtében mi is hallgathattuk, lévén a szálló falai papírvékonyak... Párás kilátás a Lővérekben Jó kezdet után jött a még jobb folytatás. Másnap, mikor is gyalogtúrát terveztünk a Lővé- rekben, eleredt az égi áldás. Ugyebár, egész nyáron nem esett, miért is ne esne most... Az egészben az volt a legjobb, hogy csak akkor kezdett el zuhogni, mikor már úgy félúton voltunk a Károly-kilátóhoz, s esernyőt meg egyéb eső elleni védőfelszerelést nem vittünk magunkkal. Hiába, no, közel az Alpok, itt pillanatok alatt tetemes mennyiségű csapadék adódik. Felérve a kilátóhoz már nem is zavart minket az a fránya eső, hiszen kisütött a Nap, s olyan szép panoráma tárult elénk, hogy csak no! Elláttunk egészen a mintegy tizenöt méterre lévő fák lombjáig, köszönhetően a napsugaraknak - szépséges pára ölelte körül a magaslatot... Ha tiszta idő lett volna, megláthattuk volna azt a várat, melyet bizonyos Taródy úr építget immáron egészen az ötvenes évektől. Mivel onnan nem gyönyörködhettünk benne, így fogtuk magunkat és elmentünk személyesen. Persze, mondanom sem kell, halvány gőzünk sem volt arról, hogy hol van, s bármily kis város is Sopron, meglehetősen sok kérdezgetés- be, érdeklődésbe került míg odaértünk. Javaslatomra a Kuruc domb felé vettük az irányt. Persze, ez volt a legrosszabb betájolás, hiszen, mint utóbb kiderült, a Ta- ródy-vár éppen a város másik vége felé található... Ha az egerek is előjönnének... Azért csak megtaláltuk. Megérkezvén valami fantasztikus érzés uralkodott el rajtunk. Valóságos vár volt ez, egy olyan fanatikus ember „életműve”, melynek minden kövét, darabját úgy gyűjtögette Taródy úr. Benne számtalan érték: régi bútorok, hordók, fényképek, zegzugos folyosói, átjárói közt úgy érezheti magát a látogató, mintha a régmúltban járna. Az udvar egyik részén három összepréselt szögesdrót bála hirdeti azt, hogy az itteni határrészen valaha vasfüggöny szakított el minket a Nyugattól. A másik részen udvari fürdő, hátul pedig lovaknak kialakított építmény s még egy csomó minden, melyek felsorolásától most kénytelen vagyok eltekinteni. Szóval látnivaló bőven akadt, jó órát bolyongtunk a várban, ám a legnagyobb élményben leányomnak és kedves feleségemnek volt része, mikor az emeleten majdnem nekik repült egy denevér. Oly sikoly re- zegtette meg a vár falait, hogy a szomszédos helyiségben bóklászó vendégek azt hihették, hogy valakiket megtámadtak a vár szellemei... Mindezek következtében családom nőnemű tagjai azon nyomban kinyilvánították, márpedig innen, mint valamiféle vert sereg sürgősen távoznunk kell, mert ha még az egerek is előjönnek, bizony hívhatom a mentőket. Egysebességes Csepellel a sógorékhoz Mivel oly közel voltunk az osztrák határhoz, kigondoltam, mi lenne, ha átugranánk a sógorékhoz. Ötletemnek megfelelő visszhangja lett, mindenki egyöntetűen mellém állt. Hogy egyszerűbb legyen a dolog, még azt is hozzátettem: persze, nem kocsival, hanem gyalogosan! Micsoda?! Gyalogosan, hát ezt meg hogy képzeled? Úgy, hogy elcaplatunk Fertőrákosra s onnan szépen átsétálunk Mörbisch am See-be, már csak azért is, hiszen azon a határátkelőn csak kerékpárral avagy lábbusszal lehet közlekedni. Az más, akkor mehetünk Fertőrákoson aztán megpillantottunk egy ház előtt egy táblát, melyen az a felirat állt, hogy kerékpárt lehet kölcsönözni. Feladtam a gyaloglási elképzelésemet, s inkább a kerékpáros utazást részesítettem előnyben. Nosza, rajta hát, elő a bukszát, fizessünk, s irány Ausztria. A kölcsönzőben éppen bent lévő négy, összesen egysebességes Csepel kétkerekű közül kiválasztottuk a legjobb négyet, felpattantunk rá és már hajtottunk is a keskeny úton. Tátott szájjal csodálták kis csapatunkat A Nap szépen sütött, a Fertő- tó vizén ezüst sávok játszadoztak, mikor egy kanyarnál az általam birtokba vett bicaj irányíthatatlanná vált. Hiába próbáltam az úton tartani, az istennek sem sikerült, ugyanis valami meghibásodás történt a kormányműnél. Ennek egyenes következménye lett, hogy egyenesen az út menti fákkal kellett megismerkednem. Nagy baj nem lett, mindössze kobakommal mérhettem fel egy élő fa keménységét meg a nadrágomat kapta be a lánc. Fiam vigasztalt, sebaj apukám, úgyis a rongyos a divat. Vasárnap délelőtt volt éppen, az osztrákok szépen kiöltözve igyekeztek a templomba. A nyikorgó kerékpárjaink oly mulatságos és szokatlan volt számukra, hogy egyesek nem restelltek a járdán megállva, tátott szájjal csodálni kis csapatunkat. Bizonyára feledhetetlen élményben, illetve látványban részesíthettük őket. Arra gondoltam, hogy valamiféle pénzeket szedek be eme látványosság fejében, ám ettől eltekintettem, hiszen eszembe jutott, hogy a zsebemben még ott lapul vagy húsz schilling, ily módon semmi szükségem sincs az ő pénzükre... (folytatjuk) Akár kínál,akár cserél, az ITT I-----HETI JEGYZET — S avanyú a szőlő Priska Tibor Jó lenne leírni, amit így szeptemberben szokás: szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma telíti a piacot. A Mérleg havában, a termés begyűjtésének, árusításának idején örülnünk kellene, hogy íme, megint csak érdemes volt tenni amit a földeken tenni kell, megérte a fáradtságot. De nemigen írható mindez le, mivel az alma, az idei szeptemberi piacon egyáltalán nem mosolyog, a többi gyümölcs se, kínálói nemigen tudnak derűs arcot ölteni, a vásárlónak sincs különösebb oka a somolygásra. Hová lettek a szép ígéretek ? Kérdezhetjük a dal szövegével, a tavaszi nagy biztatások idejére gondolva. Mert május sok minden jót, szépet ígért, hozta az éltető esőcskét, melegecskét is, nőtt minden, mintha húzták volna, a várható búzatermés miatt már pánikba estünk, ugyanis úgy hittük, tényleg terem majd búza, ez meg nálunk legalább annyira ijesztő, idegesítő, mintha nem teremne, a szakemberek tudják ennek okát, mi, akik csupán örülünk a szép kalász- tengernek - nem. Meg elhittük persze a körtét, szilvát, barackot, zöldséget és egyebeket is. Hogy majd így, majd úgy! De sajna, Medárd úr katonásan, túlzott szigorral tartotta be a regulát, neve napján nem esett, így aztán nemhogy 40 napig, de még azon jóval túl sem hullott egy szem se! Medárd úr vagy elaludt, vagy felettesei őt is szigorú rendtartásra intették, különben... Most már a piacokon mustrálgatva a felhozatalt, nem kell félnünk a túltermelési válságtól. A babnak úgy felvitte isten a dolgát, hogy már 240 forintokat is kérnek érte! Ez igen! Ez már valami! De jól mutat a négy szál petrezselyem zöldje is 7 forintért. A mi északi tájékunkon a szilvát, melyet, ha akarnák sem tudnák kiirtani, terem mindenütt, ha kell, ha nem, hát nemrég még százért adták, most is tartja a 40-50 forintot, az alma is megy 60- ért, a körte még többért, a szép barackra kár is ránézni, mert százon felüli pénzért virul, de hát mit tegyünk! Akik megtermelték, azoknak is megvan a maguk baja, tudnak sorolni, mennyibe kerül a munka, a műtrágya, az utazás, a szállítás, mennyi kárt okozott az aszály stb. Mi meg, kik a szatyrokkal téblábolunk az amúgy nagyon vart őszi piacon, szintén megfelelő érvekkel hum mögünk, mert ez az a hely. mármint a piac, ahol mindenkinek igaza van Hát így van ez itt. De milyen lenne az őszi piac szőlő nélkül ? Itt van, hogyne lenne itt a szőlő is, gusztusosak, szépek a szemek, megtermettek a fürtök, talán legkívánatosabb gyümölcsünk sok színben kelleti magát. De minek? így messziről is jól látszik: savanyú.