Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-19 / 221. szám
4 ESZAK-Magyarország zz ~ Levelezés 1994» Szeptember 19., Hétfő (Sem)mise Ezt szándékosan csinálták így — panaszkodott egy régi, jó ismerősöm, majd így folytatta. - Biztosan tudom, ha egy jó nevű meccset, vagy akár egy híresnek mondott rock-koncertet kellett volna közvetíteniük, akkor nem történik meg az a bizonyos műszaki hiba... Már korán reggeltől úgy intéztem a tennivalóimat, hogy 10 órára mindennel kész legyek, hogy aztán majd zavartalanul hallgathassam végig a szentmisét. És amikor elérkezett a szokásos közvetítési idő, egyszer csak bemondják a Kossuth rádióban, hogy az eredetileg Miskolcról tervezett istentiszteletet nem tudják közvetíteni, mert - állítólag - a Matávnak nem sikerült kiépítenie a vonalat. Helyette hallgassunk inkább Bach-zenét. Mérgemben kikapcsoltam a készüléket, mert szerintem Isten Igéjét semmi mással nem lehet pótolni. Nem mondom én, hogy vasárnaponként a tévé is közvetítsen valamelyik templomból, de hogy már a rádióban is csalódjunk? Ezt így még a Kádár-rendszer sem tette velünk... Mondanám a barátomnak, hogy igazán elmehetett volna a templomba, de mert tudom róla, hogy az ízületes lábaira nyugdíjazták, no meg a legközelebbi templom is több kilométeres gyaloglást igényelne, inkább nem teszem - úja Paranai János kazincbarcikai olvasónk. Szándékosságról szó sincs - hallottuk a Miskolci Távközlési Centrum vezetőjétől, Kiss Lászlótól. -Sőt a történtek annyira felzaklattak, hogy azonnal bementem a munkahelyemre a hiba okát kideríteni, a helyzetet tisztázni. Egyértelműen megállapítottam, hogy centrumunkhoz sem telefaxon, sem telexen, de más írásos formában sem érkezett megrendelés. S hogy végül is milyen műszaki hiba történt? Telexkészülékünk egy olvashatatlan és (be)azonosíthatatlan üzenetet kapott augusztus 22-én. így csak 28-án, az istentisztelet megkezdése előtt kb. egy órával értesültem a Távközlési Igazgatóság ügyeletétől arról, hogy a szükséges vonal nincs kiépítve. Kollégáim utasításomra azonnal hozzákezdtek a munkához, amelyet 10 óra után pár perccel be is fejeztek, de sajnos addigra már a Kossuth rádió bemondta, hogy elmarad a közvetítés. Az ügy annál is inkább megviselt, mivel a Református Egyház Püspöki Hivatalával évek óta korrekt és jó kapcsolat alakult ki. Bízom abban, hogy a közvetítés elmaradása nem okozott nagy kárt az egyháznak, s egyben kérem a rádióhallgatók szíves megértését. Felesleges előszámlák Nem nagyon szoktam gondolataimmal napilapnál jelentkezni, de a felesleges kiadások - pazarlások - mindig felháborítanak. Most éppen a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat számlázásának rendje. Augusztus 24-én egy napon, de két külön borítékban, postaköltséggel terhelve kaptam meg az 1994. június-július havi vízdíjelőleg számlát, majd három nappal később a májusit. Mint volt számviteli ember elgondolkoztam, hogy mennyi lehet a vízművek éves postaköltsége, s ebből adódóan a nyereségüket csökkentő kiadás. Az ÉM augusztus 31-i számában megjelent egy cikk a távfűtésről, melyben többek között az szerepelt, hogy Miskolcon a távhő 32 700 lakást lát'el hővel. Ismét eltöprengtem. Ezekben a lakásokban már nagyrészt mindenütt van egyéni vízóra, no meg ott vannak a magánlakások is. Vajon hány ügyfélnek postáz havi számlát a vízművek? De ha csak a 32 700 lakásból indulok is ki, valamint egy levélből 11 forintos bélyeggel, havi 359 700 forintos végeredmény jön ki, ami egy évre vetítve már 4 316 400 forint. És ez már komoly összeg! Ráadásul elkerülhető lehetne. Megértem én, hogy a vállalatnak nincs arra pénze, hogy minden hónapban leolvassa az órákat. így azt a rendszert vezette be, hogy adott időpontban regisztráltatja a mérőállást, majd a tényleges fogyasztás alapján a következő évre átalányt állapít meg, s ezen összeget előlegként beszedi. Az időszak végén pedig újra leolvassa az órákat és az előleg figyelembe vételével kiállítja a pótszámlát, vagy éppenséggel visszafizet. Ez a rendszer valóban jó, mert munkabér-megtakarítással jár. No de a végrehajtás?! Miért kell havonta az előlegként befizetendő összegről külön számlát kiállítani, azt csekkel postázni és várni a befizetésre? Egyszerűbb lenne a leolvasás után a felhasználás arányában megállapítani egy évre előre a fizetendő előlegeket, s ezt egy - egyetlen egy - levélben közölni az óratulajdonossal mellékelve természetesen a csekkeket. Nekünk is jobb havonta kisebb tételeket kiadni, s érthető, hogy a cégnek is kell a folyamatos bevétel. Csak az a havi elő- számla, az felesleges! Mert nemcsak a bélyegek, a borítékok, hanem a számlablanketták és mindezek kiállítása is pénz és (munkajidő! Kérem a vízművek gazdasági vezetését fontolja meg javaslatomat, melyet segítő szándékkal fogalmaztam meg! TuzsonLóránd Szerkesztői üzenet S. B. Miskolc: A munkaszerződést - az öt napot meg nem haladó időtartamú ún. alkalmi munka kivételével - írásba kell foglalni. Mint alaki kötöttség elmulasztása miatti érvénytelenségre azonban csak a munkavállaló hivatkozhat, méghozzá 30 napon belül. Bodnár Ildikó rovata A szem a verés tükre is lehet A szem a lélek tükre, tartja a régi mondás. Olvasom, hogy most már a testi szenvedésé is, a gyerekek esetében. Róbert Folberg, az amerikai Iowa állam egyik szemészeti kutatóintézetének professzora egyenesen perdöntő bizonyítéknak tartja annak megállapításához, hogy milyen jellegű testi sérülések érték a gyereket. Az erőszak nyomai rendszerint külső nyomot is hagynak, kimutathatók. A kétségtelen bizonyítékot azonban mindennél pontosabban jelzi a szem. A professzor több száz eset tanulmányozására hivatkozva mutatta ki, hogy az ilyen trauma a 4 éven aluli gyerekek szemének érrendszerét sajátosan befolyásolja, amiből egyértelműen meg lehet állapítani az erőszakos cselekményt, halál esetén is. Valljuk be, hazánkban is elég gyakran lehet olvasni, hallani szülői brutalitástól elszenvedett gyermekbalesetekről. Sajnos a család mint a társadalom legkisebb működő sejtje, veszített jelentőségéből. A mostani időleges térvesztés még súlyosabb következményekkel jár. Talán most inkább, mint valaha, nagy szükség lenne a családi élet legfontosabb kötőanyagára, a mostanság fogyóban lévő szeretetre. Egyre több a csonka család, az egzisztenciával, sőt megélhetési gondokkal küszködő család, ahol gyakran a fő vesztes a gyermek A nehezülő körülmények nagyon sok szülőt sodornak alkoholizmusba, aminek következményeként a gyermek egy életre szóló testi, lelki sebeket szerezhet. Sok esetben nem bizonyítható a verés ténye. Az egészen kiskorúaknál arra szoktak hivatkozni, hogy elcsúszott a kádban és beütötte a fejét, esetleg ráesett a vasaló, a fejére, vagy kiesett a kocsiból. így kívánják palástolni az ütés, verés megtörténtét, halálos következményét. Ilyen esetekben lehetne nagy hasznát venni Robert Folberg professzor eredményeinek. És hogy minél ritkábban kerülhessen sor az efféle, ma még egyáltalán nem gyakori bizonyítási eljárásokra, az igazi megoldást mégiscsak ezen családok anyagi és erkölcsi segítése jelentené. Gondolom ez vezérelte az ENSZ- et is, amikor döntésével 1994-es évet a családok nemzetközi évének nyilvánította, azt szeretvén elérni, hogy a nehéz helyzetű, sorsú családok jobban a fókuszba kerüljenek. Természetesen e kezdeményezés csak akkor éri el célját, ha a társadalom részéről a családok segítése folyamatos és nem szalmaláng, amely az év végével kialszik. Végezetül egy nagyon fontos momentum: az érintett családok hozzáállása, akarása nélkül szinte elképzelhetetlen a változás. Pásztor György Gondolatok, nem csak a könyvtárról Hejőcsabán a szeretetotthon épülete szívet-lelket gyönyörködtető zöldellő környezetből emelkedik ki és a virágok, lombok sokasága esztétikai látványt nyújt az otthon lakóinak, valamint a szép természeti környezetet kedvelő járókelőknek. Ezt azért hangsúlyozom ki, mert egyébként e városrész inkább gondos, rendteremtő kezekre szorulna. A gyógyszertár melletti ABC épületét körös-körül gaz veri fel, de nincs jobb helyzet a buszmegálló, a patika és jó néhány emeletes épület közvetlen közelében sem. Szegényes itt a „zöldáruk” kínálata is, ezért ha többre és „olcsóbbra” vágyunk a Búza téri piacra kell bejárnunk. No de italboltból aztán van jócskán! Elkelnének itt tetszetős kerti padok, hirdetőhelyek, (nyitható- zárható szekrénykék), hulladékgyűjtők is. Hogy a jóról is szóljak. Nagy örömünkre elkészült a posta, melynek máris rendezett a környezete. Sajnálatos az is, hogy Hejőcsabán 1994. július 1-jétól már nem működik a Gárdonyi Géza Fiók- könyvtár. Az épületet az egyház visszakapta, s bár a plébános úr kérése az volt, hogy azt továbbra is az olvasók használhassák, felvetése nem talált meghallgatásra. A könyvállományt a berendezésekkel együtt elszállították. A kívül-belül felújításra szoruló épület falán elhelyezett emléktáblán az olvasható, hogy a halhatatlan író, Gárdonyi Géza 1873-ban ott tanult. Ezért lett ő a „névadó”. S hadd zárjam írásomat Vörösmarty Mihály gondolataival: „Semmisítsük meg a könyveket, mert nem vitték előre az emberiség boldogulását? Nem! / De hát hol a könyv, mely célhoz vezet?” Ezek a lenyűgöző sorok, most úgy tűnik, süket fülekre találtak, a könyvtár olvasóinak legnagyobb elkeseredésére. Serfőző János Jövőnkbe tekintő kíván(csa)csiskodás Most legutóbb azért estem egyik ámulatból a másikba, mert mondták, hogy a franciák úgy ráuntak a 300 km/órás vonatdöcögésre, mint - és ez már a privát véleményem — a mi dédunokáink fognak a banánra. Hiába, ilyen telhetetlen az ember. Volt egy kollégám, aki ha meglátott egy jó nőt, rögvest azt kérdezte: ezt ugyan ki unja? Erre a kilátásba helyezett 500 km/órára egy hajdani másik munkatársam meg azt mondaná: Sámuel, én téged bármiéi. Ez a rímecske egy kicsit butácska, mint - teszem azt - Sárika volt nemileg, jóllehet már sejtett valamit. Nekem Sámuelről - standé pityeré - az 50-es évek jutnak eszembe, majdnem pityeregve. Nem a jégtörő és nem a hídverő, hanem a Jolán miatt, aki a volánbuszon előbb portyázó, majd ücsörögve horgoló, sőt horkoló jegykezelőként kereste kenyerét. A reformok miatt azonban Joli- káék Lepsény után lemorzsolódtak, mert hiába emelgették minduntalan a menetdíjak árát, abból is egyre kevesebbre futja, a menetidő meg csak nyúlik, mint a rétestészta. Most, ha egy járaton tartósan kevés az utas, megszüntetik, s mert így a másikon több lesz, a vezető több időt fordít a jegykezelésre, mint a vezetésre. Megértjük mi ezt, az egy helyben topogásra kényszerülők, meg azt is, amit az arra kényszeredettek magyarázatképp adnak, ha erre igény merül fel. Alapjában véve, nekem nem is ezzel van bajom, ezt csak afféle bevezetőnek szántam mondandómhoz, egy hosszabb távhoz, melynek végállomása Európa. Nem mindegy ugyanis, hogy odamenetben hányszor kell meg- állnunk, mert az megannyi idő- veszteség a fékezéssel, a jegyváltással, az újabb nekirugaszkodással. Egyszóval - gondolom - kíváncsiskodhatunk amiatt, hogy menynyi lesz a menetidő, s nem utolsósorban, mennyit kell a kormánynál ülő vezetőknek leszurkolnunk? Ezt azok firtatják, akiknek nincs szabadjegyük, vagy tányérsapkás sofőrjük, csak az a meztelen valóságuk, amire ráülhetnek. Antal Ferenc Sajóbábony Centnmii buszmegálló, díszburkolattal A miskolci belváros tovább szépült egy szokatlan helyen lerakott díszkőburkolattal. A szépen kikövezett járdákat már megszokták a járókelők, ám újdonságnak számít - hiszen pár napja készült el -, hogy az úttest egy részét is mutatós kőlapok borítják. De a küllemnél is fontosabb az, hogy remélhetőleg az itt várakozóknak nem kell tartaniuk esős időben egy kiadós, sáros zuhanytól. S ha már a témánál tartunk, itt említjük meg zömében idősebb olvasóink jogos kérését. Úgy álljanak be az autóbuszok a megállókba, hogy ne kényszerüljenek veszélyes tornamutatványokra a már nehezebben fel- és leszállók! Fotó: Fojtán László „Hétkrajcárosok” Augusztus 27-e szombat, délelőtt fél tíz. A piac gazdag és drága. Az aszály megemelte az árat, az infláció kiszárította a pénztárcát. A vevő inkább bolyong az olcsóbb árut keresve, mint vásárol. Az olcsó, öregecske paprikából idős, láthatóan egyedülálló (de nem hajléktalan) férfi válogat. Majd egyetlen paprikát nem visszatéve, hanem leeresztett, maga mellé lógatott kezében tartva, továbboldalog- ni igyekszik. Az eladó viszont éber és rikácsol: „Vén csibész, nem szé- gyelli magát! Lopja a paprikát.” A vásárlóközönség néma és szégyellj magát: az eladó helyett, az ország helyett, az öreg helyett, akit a szükség és az egyetlen paprika megkívá- nása lopni kényszerített! Másik pultnál (az egyetlen helyen), ahol 15 Ft/kg volt az apró, sáros paradicsom idős, csontsovány néni negyed kilót kér. Az eladó itt is mérges, reklamál: „Meg sem tudom mérni! Nem lehetne fél kiló?” Vettem már máshol is - rebegi a néni a nyilvánvaló hazugságot, hiszen kettő darab sárgarépa és egyetlen gyökér az átlátszó zacskó tartalma. Végül átadja siratni való hét forintját a sáros, kidobni való paradicsomért és elcsoszog olyan bánatosan, mint a Móricz által megírt hétkrajcáros édesanya. Változást akartunk. De ezt akartuk-e?! Békés Gábor Az őshazában Egy külföldi utazás mindig nagy belső feszültséggel jár. Különösképpen akkor, ha eddig ismeretlen országba látogatunk s az úticél éppen őseim szülőföldje. Életem alkonyán megérhettem, hogy az ÉM képrejtvényének többszöri nyerteseként a Világjáró Utazási Iroda szervezésében egy erdélyi körúton vehettem részt. Az utazási iroda az utat alaposan előkészítette. Ikarus gyártmányújéi felszerelt, magántulajdonú autóbusz- szal vágtunk neki az 5 napos kirándulásnak. Az idegenvezetőnk kolozsvári születésű és lakosú geológus volt, aki anyanyelvi szinten beszéli mind a magyar, mind a román nyelvet. A neve Szarka György, aki a magyar történelmet tökéletesen ismeri s szinte a kisujjából rázza ki a II. világháború előtti és utáni évszámokat, az Erdéllyel kapcsolatos politikusok, államférfiak és a tudományágak magyar képviselőinek tetteit, adatait, sőt még örök nyughelyeiket is. Könnyekig megható volt, amikor a meglátogatott városok temetőit is felkerestük s nemzeti színű szalaggal átkötött virágcsokrokkal fejeztük ki elhunyt magyar testvéreinknek tiszteletünket, kegyeletünket. Amit külön szeretnék kihangsúlyozni: ezek a magyar sírok ápoltak és gondozottak. Az ott lakó magyarság erkölcsi kötelességének tartja történelmi személyiségeink végső otthonának a gondozását. Szívhez szóló volt a Tordaszentmiklóson általunk rendezett tábortűz is. Éjjel 1 óráig ültünk lobogó lángja mellett, s énekeltük a szép, régi magyar nótákat. Befejezésként a vendéglátókkal együtt könnyezve a Székely Himnuszt. Az együvé tartozás megnyilvánulása sírig tartó emlékem marad. A meglátogatott városok, földrajzi helyek: Szatmárnémeti, Nagybánya, Dés, Kolozsvár, a Görgényi-ha- vasok, a Gyilkos-tó, a Békás-szoros, Gyergyószentmiklós, Marosfó, Nagyvárad, a Tordai-hasadék, Kalotaszeg... Mind-mind olyan látvány (volt), amelyekről szólni csak felsőfokban lehet. Tarcsi Lajos Születésnap Az ország minden részéből érkező, közel száz jelenlévő tagjával ünnepelte ötödik születésnapját augusztus 26-28-án Pápán az Amatőr Költők és írók Szervezete, melynek regionális csoportja működik megyénkben, így Kazincbarcikán, Ozdon, de vannak tagjai Miskolcon is. Pápa városa mindig is otthona volt az irodalomnak, a művészeteknek, így nem csoda, hogy „vendéglátónk” volt e jeles napon. A meghirdetett Versenyek versenye díjkiosztó ünnepségén régiónk képviselői számos díjat kaptak. A találkozó sikeréhez hozzájárultak profi előadók, együttesek, mint például az Er- kel-kórus, a Vadvirág-néptáncegyüt- tes, de számos egyéb program is színesítette a rendezvényt: múzeumlátogatás, városnézés, divatbemutató, képkiállítás... Somossy Katalin j.
