Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-12 / 215. szám
8 Z Itt-Hon 1994. Szeptember 13., Kedd r- ZEMPLÉNI PORTRÉ Juhász István Taktaharkány (ÉM - K.S) - „Nem volt szünet az életemben évek óta” - mondja Juhász István esperes úr, amikor a felújított templom remekmívű belső munkáit csodáljuk. Csodáljuk a padokat, a háromoldalas új karzatot, az új orgonát, a felújított oltárt és a háttérben az új keretbe helyezett Péter-Pál oltárképet. A munkálatok során szinte mindent le kellett bontani, csak a négy fal meredt az égre. Végül eljutottak oda, hogy ez év májusában új orgonájukat is felszentelték. Juhász István taktaharkányi plébános pontosan tíz évvel ezelőtt kapta meg Kádár László egri érsektől lelkipásztori munkája elismeréseként és az egyházi épületek felújításáért a címzetes esperesei elismerést. Most, amikor életútjáról kérdezzük, csak annyit mond: „Boldog embernek érzem magam, hogy pap lettem. Kevés emberrel cserélnék. Minden munkámat Isten dicsőségére fordítottam, s amíg ő engedi, ez adja életem örömét és értelmét”. Juhász István 1937-ben született Mádon. Nyolcán voltak testvérek. Édesapját korán elvesztette, így nehéz és szűkös körülmények között éltek. Továbbtanulásához a költségeket a nyári szünetben kereste meg fizikai munkával. Középiskolás a sárospataki Református Gimnáziumban volt, ahol kitűnő eredményt ért el, és megnyerte a Petőfi Irodalmi Társaság pályázatát, ami belépőt jelentett számára minden egyetemre és főiskolára. Ő eredeti, titkos szándéka mellett maradt és az egri Teológiai Főiskolára jelentkezett, ahol felkészült papi hivatására. 1962- ben szentelték pappá, így lett káplán Sátoraljaújhelyen a Nagyboldogasszony Plébánián, ezután Füzérradványban, majd Kishután volt plébános tíz évig. Ott rendbe hozta a templomot és modernizálta a plébániát. Harminc évvel ezelőtt kezdett külföldre járni. Eljutott a világ 26 országába. Minden útja során végez angol, vagy német nyelven egyházi szolgálatot, aminek eredményeként - később - anyagi támogatáshoz jut a taktaharkányi plébánia. Ugyanakkor nyugati nyelvtudása is hasznosul falujában, hiszen számtalan gyereket tanított ezekre a nyelvekre, valamint négy évig tolmácsként segítette a helyi termelőszövetkezetet, s mindemellett önkormányzati képviselő. Az időzített bomba nem robbant Az Észak-Magyarország augusztus 22-i számában olvashattuk a Slovenská republika című szélsőséges pozsonyi lapban megjelent magyarellenes, sőt magyargyalázó írásról. A cikkíró Gustáv Husákra hivatkozva azt állítja, hogy a magyar hadsereg segített a németeknek leverni a Szlovák Nemzeti Felkelést. Idáig úgy tudtuk, hogy a magyar hadsereg nem avatkozott be a felkelők elleni harcokba, sőt sok magyar harcolt a felkelők oldalán. Egy 1985-ben kiadott szlovák történelemkönyv, mely nagyon részletesen foglakozik a felkeléssel, megemlíti, hogy a szlovákok és csehek mellett magyarok támogatták legnagyobb számban a szlovákok harcát. Számukat nyolcszázra teszi, más forrás 1400 magyar résztvevőről tud. Erről a lap cikkírója „megfeledkezik”. így fest objektivitása. A szlovák történelemkönyv nem tesz említést a magyar hadsereg beavatkozásáról, nem támasztja alá a szlovák lap állítását. Losonci lakásunk közel volt a szlovák határhoz, ezért is tudomásunk volt arról, hogy Losoncról és környékéről sok baloldali magyar szökött át a határon a szlovák partizánokhoz. Egyikük volt jó ismerősünk, Keleti Ferenc losonci nyomdász, honvédelmi miniszterünk édesapja. Elég jól ismerem a szlovák történelmet. Ötven év óta először olvastam arról, amit a szlovák lap állított. A cikkíró úgy tűnik időzített bombának szánta a magyarellenes hangulatkeltést Göncz Árpád besztercebányai látogatása előtt, no meg a választási kampány részeként Meciarék érdekében, aki esetleges sikerét majd a magyarellenes köröknek köszönheti. Úgy tűnik, a cikk nem érte el célját, a bomba egyelőre nem robbant: elnökünknek baráti fogadtatásban volt része Besztercebányán. Nem minden szlovák magyarellenes. Azért sem az, mivel a józan ész azt diktálja, hogy szomszédoknak békében kell élni egymás mellett, „rossz szomszédság török átok”. Petik Rezső nyugdíjas tanár Fiatal öregek és öreg fiatalok II. Serdülő vagy, ha 10-16 pontot értél el. Ez azt is jelzi, hogy válaszúton vagy a bölcsesség és a kishitűség között. Attól függően döntesz, hogy melyik tulajdonságot érzed nagyobb hatásúnak, oldod meg a problémáidat megfontoltan, cselekedsz konstruktív módon, vagy inkább elmenekülsz. Az utóbbi esetben megkíméled magad néhány csalódástól, de az esetleges nagy lehetőséget is el- szalasztod munkában, szerelemben egyaránt. Felnőtt vagy, ha a pontjaid 17-23 közöttiek. Kiegyensúlyozottság, valóságérzék jellemző rád, ez határozza meg döntéseidet is a bizonytalan helyzetekben. Az a körülmény, hogy képes vagy higgadtan mérlegeim, kész vagy kompromisszumot kötni, ha erre van szükség, hogy el tudod különíteni a magánélet problémáit a munkádtól, nos ez ugyan fáradságot is jelent, de biztonságérzetet is kelt; megalapozza a későbbi életet. Öregnek érezheti magát sok szempontból, aki 24-30 pontot teljesített. Bizonyára azért is, mert képtelen élvezni az örömöket, amelyeket az élet kínál - vagy amelyekért meg kellene küzdeni. Az elégedetlenség érzése, sajnos, szinte minden döntése után nyomot hagy. Talán azért is, mert akkor is erőlteti az elképzelését, amikor nagyobb diplomáciai érzék volna a célravezető. Nagy elánnal indul a szerelmi kalandba, de elbizonytalanodik. Gyerekek honi rajzasztala Géppark Rajzolta: Kovács Gábor 7 éves, Taktaharkány 1994. szeptember 13. • II évf. 37. szám (Média)haj óztunk a Bodrogon A tokaji megérkezés pillanata Fotó: Mészáros István Sárospatak, Tokaj (ÉM - M.I.) - A hajó békésen csordogált a Bodrogon, a parton üldögélő horgászok áztatták a zsinórokat. Ők nem is gondolták, hogy a szeptember 3-án úszó hajó ez esetben nem kirándulókat, hanem újságírókat, közéleti személyiségeket szállít. S persze, azt sem, hogy a médiahajón, mert így nevezték el erre az alkalomra, olyan kérdések is szóba kerültek, melyek esetleg a derék horgászokat is érinthetik. A Zempléni Újságírók Egyesülete idén első alkalommal hívott meg vendégeket a haj ókázásra, lehetőséget teremtve így a sajtó munkatársainak, valamint a közéleti személyiségeknek egy kis beszélgetésre. Az egyesület vezetősége és tagjai ugyanis abból indultak ki, ha fővárosunkban, illetve a Dunán létrehozható ilyesféle fórum, hát miért nem rendezhetnének ők is ilyet. Sárospatakon szálltak be a „Bodrog Médiahajó” utasai, akik közt országgyűlési képviselők, polgármesterek, s más közéleti emberek, vállalkozók voltak. S természetesen a sajtó munkatársai. Alig hagyta el a pataki kikötőt a hajó, máris „székbe ültették” a térség országgyűlési képviselőit Szabó György és Sokós Győző MSZP- s, valamint Rusznák Miklós KDNP-s honatyákat. Sok mindenre kellett válaszolniuk, így például szóba került - mint oly sok helyen - itt is az expo ügye, továbbá a Kárpátok Eurórégió jelene és jövője, az infláció s annak mértéke, a mezőgazdaság helyzete, de helyi jellegű témákról is nyilatkoztak a képviselők. Ilyen volt a Bodrog tisztaságára vonatkozó és a Sárospatak -Sátoraljaújhely között megépítendő kerékpárúira vonatkozó kérdés. Miközben a hajó szép tájakon haladt, a székekben helycsere következett, az országgyűlési képviselőket a zempléni térség négy városának polgármesterei váltották fel. Laczkó Károly Sátoraljaújhely, Májer János Tokaj, Jánosdeák Gábor Sárospatak és Magda Gábor Szerencs polgármesterei sem panaszkodhattak, már ami a témák, felvetések számát illeti. Kérdések fogalmazódtak meg egyebek mellett a zempléni gázhálózat építésével kapcsolatosan, a tokaji bor jövőjéről, a sajtóról, konkrétan a Sárospatak című újsággal és a Zemplén Televízió helyzetével összefüggésben. Arra a kérdésre, hogy a jelenlévő polgármesterek indulnak-e a közelgő ön- kormányzati választásokon, mindegyikük igennel felelt. Elmondták, hogy - megválasztásuk esetén - szeretnék a már elkezdett beruházásokat, fejlesztéseket a következő ciklusban befejezni. Tokajban - a program részeként - labdarúgásban mérték össze tudásukat az újságírók és a közélet képviselői. Gólban igazán nem volt hiány, hiszen 11 született. S a végeredmény? 7-1-re győzött a közéleti csapat. Ha az ember a Dunántúlon üdül Halvány sejtelmünk sem volt arról, hogy mi vár ránk Győrben (3. oldal)- A TARTALOMBÓL Gyümölcsöző kapcsolat lenne Nemrégiben a szlovákiai Nagymi- hályban (Mihalovcén) járt az újhelyi polgármester. A város ünnepi eseményén felvetődött a testvérvárosi kapcsolat kiépítésének a lehetősége is. A két település közt már vannak hagyományai az együttműködésnek, főleg a sport és az oktatási területeken. (2. oldali Viperák, csörgőkígyók Tállyán egy fiatal házaspár különös hobbinak hódol: kígyókat, viperákat és egyéb hüllőket tartanak a házban. Természetesen nem szabadon, hanem terráriumokban. A jövőben szeretnék az állományt bővíteni. A helybéli gyerekek közt nagy népszerűségnek örvendenek a különleges állatok. (2. oldal) A halottnak hitt katona visszatért Egy régi történetet elevenít fel írásunk, melyben egy halottnak hitt katonát majdnem eltemettek - élve. A történet szerencsésen végződött, hiszen szerencsésen hazatérhetett családjához. (4. oldal) Kossuthra emlékeznek Jeles esemény színhelye lesz szeptember 17-én a hegyaljai település, Monok. A Kossuth-emlékév alkalmából adják át az immáron teljesen felújított emlékházat, benne a sorrendben ötödik emlékkiállítást. (5. oldal) A tállyai kézilabdásokról Első hazai mérkőzését játszotta a tállyai férfi kézilabdacsapat. Jelenleg a megyei bajnokságban szerepelnek. (7. oldal)
