Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-12 / 215. szám

8 A Itt-Hon 1994. Szeptember 13., Kedd- ABAÚJI PORTRÉ — A tanár úr Abaújszántó (ÉM -KS) - Utószor hangzott el az a csengő, amely tanév­kezdésre hívta Ferencz János tanár urat, mert hiszen a következő év nya­rától, negyvenkét évi szolgálat után nyugdíjas lesz. Pályáját életútjának legjellemzőbb állomásaival követhet­jük nyomon: Erdőbénye, Sárospatak, Szatmárcseke, Eger, Debrecen, Abaúj­szántó, Encs. Valójában csak két mun­kahelye volt a több mint négy évtized alatt: Szatmárcseke és most Abaúj- szántón a Gyárfás József Mezőgazda- sági Szakközépiskola. Sárospatak, Eger és Debrecen azok az iskolaváro­sok, ahol tanulmányait végezte. S így lett magyar-történelem szakos általá­nos iskolai tanár, majd történelem sza­kos középiskolai tanár. Ferencz Já­nos 1935-ben született Erdőbényén. Szülei iparos emberek voltak. Egész életét végigkísérik a gyerekkori élmé­nyek, amelynek alapja a zempléni táj, az erdőbényei romantikus környezet. Gyerekként itt élte át a háborút, s a front átvonulása során több tragikus eseménynek volt fül- és szemtanúja. 1945 nyarán került Szatmárcsekére, Kölcsey falujába, ahova az akkori pe­dagógus hiány miatt helyezték.- „Ott kezdtem el tanítani, és ott mun­kálkodtam több mint harminc éven át. Meleg szívvel gondolok a csekei éve­imre, hiszen ez volt a felnőtt oktatás hőskora. Ebben az időszakban közel kétszáz felnőtt dolgozó szerzett végbi­zonyítványt nálunk.” Ferencz tanár úr Szatmárcsekén a harminc évből huszonhét évet volt ál­talános iskola igazgató. Közben vezet­te a mátészalkai mezőgazdasági szak- középiskola kihelyezett osztályát is. Volt tanácstag, vb-tag, szervezte a fa­lu sportéletét, jelen volt a hatvanas évek mezőgazdasági átalakulásánál, együtt élt a néppel. Részese volt a Köl- csey-kultusz kiteljesedésének, közre­működött azokon a nagy ünnepsége­ken, amelyeken nagy gondolatok fo­galmazódtak meg, nagy emberek sze­replésével a Himnusz költőjének em­léke kapcsán. Természetes, hogy hely- történeti kutatással is foglalkozott, ezen belül főleg Szatmárcsekével és a Kölcsey családdal. „Mindig odarohantam - mondja - ahol a munkát osztották.” Megnősült, két lánya van, már mindketten házasok és mindkét helyen unokák is vannak. Egyik lánya Debrecenben, a másik Fe­hérgyarmaton él. Huszonhét évi kie­gyensúlyozott boldog házasélet sza­kadt meg felesége hirtelen halálával. Nem volt miért maradni Szatmárcse­kén. Visszavágyott a hazai tájra. Test­vére kádármester Abaújszántón, szü­lei is a környéken éltek. Második fe­lesége Szoták Erzsébet tanárnő, aki szintén elvesztette első férjét. Most Encsen élnek, itt is telepedtek le vég­leg, mert második felesége idevaló és itt érzik jól magukat. „Itt érzem ma­gam itthon, de azért gyakran vissza­járok, mert az a táj is a szívemhez nőtt”. Olyan ritka, mint a fekete gólya A mocsarat kedveli, de a hegyekben is szívesen él (ÉM - K.L.) - A közmondás csak azt emlegeti, hogy „ritka mint a fehér holló”, ám azt már nem, hogy csaknem olyan rit­kaság megyénkben, de országo­san is egyik gázlómadarunk, a fekete gólya. Amíg a fehér gó­lyával, ha nem is lépten-nyo­mon, de szép számmal találkoz­hatunk még most is falusi há­zak kéményén, vagy villany­póznák tetejére rakott fészkei­ben, addig a fekete gólya csak ritkán kerül a természetjárók szeme elé. A fekete gólya szigorúan védett madár. Ennek is köszönhető vi­szonylagos elszaporodásuk. Me­gyénkben is két fészkelőhelye ismert. Az egyik a Bodrogköz­ben, a másik pedig a Hór-völ- gyében. Két, szinte ellentétes természeti környezetben. Mert míg a Bodrogközben, an­nak is szinte ősvadonnak ne­vezhető, nehezen megközelíthe­tő lápos, mocsaras, ingoványos területeken rakja fészkét, ad­dig a Hór-völgyében erdős-he­gyes vidéken telepedett meg és ott is költ. A Bodrogközben a vízjárta te­rületen bőségesen talál magá­nak és fiókáinak táplálékot, így nem is igen hagyja el fészkelő­helyét. Hiszen a jellegzetes ár­vízi területeken szinte terített asztal váija és kínálja magát. Más a helyzet a hegyvidéken, a Hór-völgyében. Itt a fészkelő­helyei nehezen megközelíthe­tők, védelmet adnak a fészek­rablók ellen. Az erdők mélyén meghúzódva él, ezért csak a nagyon óvato­san közlekedő természetjárók találkozhatnak vele. Leginkább akkor figyelhető meg, mikor táplálékszerzésre indul. Elrepül, sokszor egészen a Ti­sza menti részekig, kiöntésekig. A fekete gólyák egy-egy fészek­ben két-három fiókát nevelnek. A gólyaszülők felváltva vigyáz­zák a fészket, s felváltva járnak táplálék után is. Fiatal öregek és öreg fiatalok II. Serdülő vagy, ha 10-16 pon­tot értél el. Ez azt is jelzi, hogy válaszúton vagy a bölcsesség és a kishitűség között. Attól füg­gően döntesz, hogy melyik tu­lajdonságot érzed nagyobb ha­tásúnak, oldod meg a problé­máidat megfontoltan, csele­kedsz konstruktív módon, vagy inkább elmenekülsz. Az utóbbi esetben megkíméled magad né­hány csalódástól, de az eset­leges nagy lehetőséget is el- szalasztod munkában, szerelem­ben egyaránt. Felnőtt vagy, ha a pontjaid 17-23 közöttiek. Kiegyensúlyo­zottság, valóságérzék jellemző rád, ez határozza meg döntése­idet is a bizonytalan helyzetek­ben. Az a körülmény, hogy ké­pes vagy higgadtan mérlegelni, kész vagy kompromisszumot kötni, ha erre van szükség, hogy el tudod különíteni a ma­gánélet problémáit a munkád­tól, nos ez ugyan fáradságot is jelent, de biztonságérzetet is kelt; megalapozza a későb­bi életet. Öregnek érezheti magát sok szempontból, aki 24-30 pontot teljesített. Bizonyára azért is, mert képtelen élvezni az örö­möket, amelyeket az élet kínál - vagy amelyekért meg kellene küzdeni. Az elégedetlenség ér­zése, sajnos, szinte minden döntése után nyomot hagy. Ta­lán azért is, mert akkor is eről­teti az elképzelését, amikor na­gyobb diplomáciai érzék volna a célravezető. Nagy elánnal in­dul a szerelmi kalandba, de el­bizonytalanodik. Gyerekek honi rajzasztala Égervölgyi emlékem, egy esti tábortűzről Duhi Beáta 9 éves, origai 4. oszt.tanuló rajza Igazi meseország lett Csenyétén Holland művészek misszionárius tevékenysége a Csereháton Csenyéte (ÉM - B.Gy.) - Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a hétköznapi ember szá­mára haszontalan anyagok­ból a szárnyaló fantázia, az ügyes művészi kéz milyen csodára képes. így varázsolt egy igazi mese­országot a Csenyétei Általános Iskola udvarára egy holland művészcsoport, az Omgeef mij néhány tagja. Jan Eduard Riemersma-t, a Gagyvendégiben működő Terü­let- és Gazdaságfejlesztő Köz­pont holland titkárát arról kér­deztük: Miért is jöttek honfitár­sai erre a köztudottan elmara­dott abaúji településre?- Az Omgeef mij tagjai két év­vel ezelőtt már jártak a Csere­háton. Akkor a gagyvendégi óvoda udvarára építettek a cse- nyéteihez hasonló játszóteret. Misszionárius munkájukat most ebben a faluban folytat­ják, ahol gumiabroncsokból, a természet adta elemekből hozták létre ezt a játszóteret. □ Csak a két kezük munkájá­ra számíthattak? • Nagy örömmel kell monda­nom, hogy nem így volt. Igazi nemzetközi összefogással épült ez a játékparadicsom. Egy hol­land alapítvány, a Vadlibák Alapítványa 7500 guldent aján­lott fel az építésre. A magyar oldalról pedig a Tiszai Vegyi­kombinát Rt., az Ongai Csavar­gyár, az Érdért miskolci és en- csi egysége, az encsi MÉH-te- lep, a Kurek Bt. és a bereti szö­vetkezet segített. Az egy hóna­pos munkálatok alatt a falu la­kossága is szerszámot ragadott olykor. □ Hogyan jutottak a hollandok pont a Cserehátra? « A Csereháti Településszö­vetség holland testvértagoza­tán keresztül, amely Drente megyében található. □ Van valami oka, hogy ezek a művészek a gyerekek „szol­gálatában” állnak? Fotó: Buzafalvi Győző • Az építők az UNESCO egyik szervezetének, az IPA-nak, a Nemzetközi Játszóterek Egye­sületének tagjai. Céljuk, hogy megvalósítsák az Emberi Jogok 51. cikkelyének azt a kitételét, amely kimondja: a gyerekek­nek joguk van olyan környezet­hez, ahol fejlődhetnek. Ehhez járulnak hozzá a játszótér-épí­tési misszióval. így építkeztek már Bombay- ban, Melboume-ben, de legtöb­bet saját hazájukban, Hollan­diában dolgoztak. A magyaror­szági tartózkodásuk nagy él­ményt jelent számukra, hiszen tapasztalattal gazdagodva tér­nek haza. Olyan gumiabron­csokból összeállított mozdonyt, mint Csenyétén áll, sohasem építettek. Egy gagyvendégi asz­talosmestertől pedig sikerült egy ősi fogást elsajátítaniuk, mégpedig azt: hogyan lehet vékony deszkába úgy verni vas­tag szöget, hogy az esztéti­kus legyen. Nosztalgia-találkozó, csalódással Szomorúan fejeződött be ez a gyönyörű nap... (4. oldal)- A TARTALOMBÓL ­Válasz helyett arcul csapás A szikszói sportcsarnok folyosóján Pa- nyik József polgármester felszólította Kaposi Zoltán önkormányzati képvi­selőt, hogy hagyja el a helyiséget. A képviselő megkérdezte, hogy miért menne ki, mire a polgármester - Ka­posi úr szerint — válasz helyett ököl­lel arcul vágta őt. (3. oldali Átadták a Gönci Fogyasztói Irodát Bensőséges házi ünnepségen avatták fel szeptember 6-án Göncön, az Észak- Magyarországi Áramszolgáltató Vál­lalat Rt. III., minden igényt kielégítő fogyasztói irodáját. Az Émász Rt. Sá­rospataki Üzletigazgatóságához tar­tozó Gönci Fogyasztói Iroda vezetője ideiglenesen Nánási László. (3. oldal) Megszűnik a tankönyvhiány A gönci önkormányzat is hozzájárult a tanévkezdéshez. A későbbiekben új segélyezési formákat is bevezetnek, s ez a támogatás bizonyára maximáli­san eléri a célját. (4. oldal) Az utolsó abaúji vándorköszörűs Putnoki Ferenc, az utolsó vándorkö­szörűs tisztában van azzal, hogy szak­mája kihalófélben van. Most már min­denkinek akad a házaknál valamilyen köszörű és ha nem is csinálják úgy, mint a gyakorlott szakember, valahogy csak elvégzik a feladatot. (5. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom