Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)
1994-09-12 / 215. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Levelezés 1994- Szeptember 12., Hétfő Visszafizették a hődíjat Miskolc (ÉM) - A történet nem új keletű, csupán az a köszönőlevél, amelyet a Hegyalja utcai társasházak lakói juttattak el hozzánk számtalan aláírással. Problémájuk azóta megoldódott, de hogy miként, ezt szeretnék olvasóinkkal megosztani. Még 1994 márciusában a 2-6. számú tízemeletes épületek tulajdonosai nevében írásbeli panasszal - melyet számtalan szóbeli és személyes észrevétel előzött meg - fordult a Miskolci Hőszolgáltató Vállalat igazgatójához a társasházak közös képviselője. Hiába reklamáltak ugyanis a lakók szinte naponta a hibaelhárításnál, a hőközpontnál amiatt, hogy 132 lakásban a meleg víz inkább hidegnek, mint langyosnak mondható, s emiatt indokolatlanul magas a „melegvízfogyasztásuk” - a drága köbmétereket csak elszámolták nekik. (Pedig, ha fürdeni, mosogatni akartak, bizony melegíteniük kellett a hidegen is drága vizet, vagy sokat kellett elpocsékolniuk (kiengedniük) a hőingadozás miatt. No persze a fűtéssel sem voltak több héten át megelégedve, de ez volt akkor a kisebbik baj.) Problémájukat rövidesen orvosolta a hőszolgáltató, de most már a lakók írtak levelet Cselédes Károly igazgatónak április 13-án, melyben többek között ez állt: Szolgáltatásuk megfelelő, ma már e téren nincs kifogásunk. Köszönjük a segítséget. De mivel az ominózus időszakban a meleg víz hőmérséklete 20-30 Celsius-fokot is alig érte el, kérjük az adott időszakra vonatkozó árengedmény biztosítását.” Majd június 7-én újabb levélváltás következett, mert a mintegy 42 aláíró család kevesellte a március hónapra vonatkozó 20 %-os díjmérséklést. De a MIHŐ a további kedvezménytőlf?) elzárkózott. Ekkor kereste fel a lakók képviseletében Jósvai Ferencné Bányai Lajos önkormányzati képviselőt, aki annak ellenére, hogy nem a szóban forgó körzet szószólója, készségesen közbenjárt az ügyben érintettek érdekében, akik zömében idős nyugdíjasok. Neki szeretnék ezúton is megköszönni a hathatós segítséget, hiszen a vállalat igazgatója hozzájárult ahhoz - mint úja, mindenekelőtt fogyasztóinkkal a jövőbeni korrekt kapcsolattartás érdekében -, hogy az érintett hónap HMV hődíját teljes egészében jóváírják. A hosszúra nyúlt ügy végül is happy enddel zárult, amely a lakók összefogása, kitartása, állhatatossága nélkül aligha hozott volna ilyen eredményt. Miért két példányban? Kupcsik Zoltánná miskolci olvasónk régóta az OTP-re bízza számlái, törlesztései rendezését. Nyugdíja rendszeresen meg is érkezik a pénzintézethez, amely azt elkönyveli olvasónk folyószámláján. Nem is volt eddig semmi kifogásolni valója, ám szeptember 7-én, amikor 5 ezer forintot szeretett volna számlájáról „leemeltetni” megdöbbenve tapasztalta, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően két példányban - indigóval - töltetik ki vele a kivételről szóló bizonylatot, s ugyanakkor csak az eredeti példányról szakították le az ügyfél részére szóló megterhelési értesítést. S mivel ezt a részt az OTP ügyintézője tölti ki, olvasónkban - s az akkor éppen hasonló ügyben ott tartózkodókban - felmerült az a kérdés, hogy vajon nem adhat-e visszaélésre okot az otthagyott második példány. Észrevételére Ferencz Bélától, az OTP Bank Rt. osztályvezetőjétől kértünk választ. „Ügyviteli szabályzatunk módosítása következtében a más fiókban vezetett lakossági folyószámlára történő készpénzfelvétel módja megváltozott. A korábbi egy példánnyal szemben szeptember 2-től a készpénz felvételére szolgáló pénztári felvételi lapot ügyfeleinknek két példányban kell kitölteni, azonban csak egyet kell eredeti aláírásukkal ellátni. A másolati példányt a számlavezető Árpád utcai fiókhoz továbbítjuk, amely egy korszerű számítógépes feldolgozás könyvelési bizonylatát képezi. Szeretném Tisztelt Ügyfeleinket megnyugtatni, hogy a készpénzfelvételi adatlap két példányban történő kiállításával visszaélésre nem kerülhet sor. A készpénzfelvételek, befizetések és megbízások teljesítését számlakivonattal ellenőrizhetik, és eltérés vagy egyéb problémák esetén az OTP Bank Rt. fiókjai készséggel állnak rendelkezésükre azok tisztázásában.” A második otthon Augusztus utolsó napján újra benépesült a miskolci Petőfi Kollégium. Több mint ötszáz középiskolás lány és fiú vette birtokba „második otthonát”. A kollégium dolgozóinak áldozatos munkája nyomán az intézmény megszépülve, felújítva, tisztán várta gyermekeit. A beköltözés után szülői értekezletet tartottunk, amelyen mintegy kétszáz szülő vett részt. Varga Albert igazgató melég szavakkal nyitotta meg az új tanévet, majd ismertette a kollégium rendjét, a tanulókkal szembeni elvárásokat. A tizennyolc tanulócsoport diákjai rövidesen megismerkednek a napirenddel, a baleset- védelmi szabályokkal, valamint átveszik a szabadidős- és sportlétesítményeket. Sok sikert, jó munkát, boldog új tanévet kívánok a kollégium polgárainak, dolgozóinak és tantestületének! Dobos Károly igazgatóhelyettes Bodnár Ildikó rovata Emlékműavatás Bükkszentkereszten A tatárokkal vívott 1241-es csata nem ért véget a muhi síkon, mivel mindinkább nyilvánvaló lett, hogy az ütközet a tatárok győzelmével fog végződni. Ezért elhatározták, hogy a királyt mindenképpen ki kell menteni a tatárok gyűrűjéből. Ez a főurak seregének támogatásával sikerült is és IV. Béla kis csapatával a Bükk rengetegében talált menedéket. A menekülés útvonalát a térképek őrzik, jelzik: Mexikóvölgy, Tatárdomb, Tatárárok, Óhuta, a mai Bükkszent- lászló, mely az időszámítás előtt 180- ban már kelták lakta település volt. A kis csapat első állomásának a béla- pátfalvai kolostort jelölte meg, mely számukra átmeneti biztonságot nyújthatott. Útjukat Bükkszentkereszten át folytatták. Az üldöző tatárok természetszerűleg egy olyan tisztásra vártak, ahol az ember ember elleni harcot a sűrű szálfaerdők nem akadályozhatták. Ez a hely volt Lófő- tisztás, ahol IV. Béla király rákényszerült az üldözőkkel felvenni a harcot. Itt volt az utolsó ütközet, amelynek emlékét a térképen Lófő- tisztás mellett a Mészárszékrét elnevezés őrzi. Ebből a csatából is sikeresen menekült meg és jutott el a bélapátfalvai kolostorba. A folytatás már sokak előtt ismeretes. Ennek a csatának az emlékére az általam tervezett történelmi emlékművet „Lófőtisztáson” barátaim támogatásával díjmentesen hoztuk létre, melynek kiviteli tervét Krisztik Pál építészmérnök, a miskolci Építész Kamara elnöke készítette el. Az emlékművet Vizi László és Tibor, valamint az időközben sajnos elhunyt Kerékgyártó Imre családi vállalkozásban építette fel. A kőfaragást és az emléktáblákat Vasisz- ta Imre és fia vállalta fel. A csodálatos környezetben lévő emlékmű leleplezésére Keleti György honvédelmi miniszter urat kértük fel. Az ünnepségen részt vesz a H.M. díszszázada és zenekara. Az emlékmű megáldását a minisztérium - Dr. Ladocsi Gáspár római katolikus és Takaró Károly luteránus - tábori püspökei végzik. Az ünnepélyes felavatás szeptember 18-án vasárnap de. 11 órakor kezdődik Lófőtisztáson, melyre Miskolc város polgárait és diákjait ezúton tisztelettel és szeretettel meghívjuk. Az ünnepség résztvevőit és vendégeit Bodnár Tibor polgármester köszönti, majd a muhi csatára emlékezik a község történésze. Balogh Sándor Európai zene egy magyar faluban Sály, ez a bükkaljai falu a közelmúltban ismét bizonyságát adta annak, hogy számon tartja, ápolja hagyományait. Sőt, immár kerek tíz esztendő óta a két évenként megrendezett Sályi napok keretében ennek kifelé is hangot ad. E mostani jubileumi rendezvény az eddig szokásos két nap helyett háromra nyúlt, nemcsak a tízéves évforduló miatt, hanem főként azért, mert erdélyi színjátszó csoport vendégjátékát is beterveztük. De a balszerencse (az együttest hozó autóbusz meghibásodása miatt) nem engedte, hogy az iskola tornatermét zsúfolásig megtöltő közönség gyönyörködhessen a bethleni _ színjátszók előadásában, Tamási Áron „Énekes madarában”. Ám a Sályi Pávakör mégsem hagyta üresen, élmény nélkül távozni a nemcsak Sályból, de az ország különböző részeiből is összesereglett közönséget. Fekete Jánosné polgár- mester meleghangú köszöntője után a kör vezetőjével, Barsi Ernővel a falu történetét, irodalmi, művészeti emlékeit, népi hagyományait bemutató kitűnő műsort rögtönzött. Másnap délután Nagy István festményeiből nyűt másodízben kiállítás. Á kiállított képek nemcsak a szép látvány élményét nyújtották a látogatóknak, hanem arról is meggyőzték, hogy olyan művésztanár él közöttük, aki a tanítás nehéz munkáján túl is páratlan energiával dolgozik, s legutóbbi kiállítása óta, két év alatt alkotta meg ezt az iskola auláját betöltő, széppé varázsoló hatalmas anyagot. Majd az egykori Eötvös-kastély történelmi levegőt sugárzó dísztermében előadásokkal folytatódott a rendezvénysorozat. Mai gazdája, az épületben működő Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon igazgatója, Gáli András tartott érdekes előadást a kastély mai életéről, majd dr. Kováts Dániel főiskolai tanár, irodalomtörténész „Móricz Zsigmond és Borsod” címmel. Nem először volt előadása a Sályi napokon. Itt volt tíz évvel ezelőtt, az induláskor is. Már akkor megszerette a sályi közönség ezt a nemcsak nagy tudású, hanem az emberek szívéhez is szólni tudó, lenyűgöző hatású előadót, kinek egyéniségéből csak úgy árad a szülőföld szeretete, nagyjaink tisztelete, s a népünkért érzett felelősség. Előadását jól készítette elő a Sályi pávakör költőink folklori- zálódott verseiből összeállított népdalcsokra és a győri Melodiárium kamarakórus műsora. E kórusról csak annyit, hogy tagjai Barsi Emő egykori tanítóképzős kórustagjaiból verbuválódnak, akiket az éneklés szeretete még most is összetart, pedig többnyire családanyák, családapák, s Pápától Gönyün át Ábdáig és Győrig nem is egy helyen élnek. S ha családi okok miatt egyikük-mási- kuk nem vehet részt egy fellépésen, családtagjaik, felserdült gyermekeik állnak be helyettük. Egyben kitűnő hangszerjátékosok, így műsorukat kamarazenével még változatosabbá teszik. A Melodiárium nevet pedig azért vették fel, mert ők voltak egykor az első bemutatói a 17. századi sárospataki szólamfuzetekben: „melodiáriumokban” feljegyzett és diákok által harmonizált énekeknek, daloknak. Az általános iskola jóvoltából a sportokat kedvelők sem maradtak esemény nélkül. Kézilabda- és labdarúgó-mérkőzésekben lelhették kedvüket. A harmadik napon hangversennyel zárultak a rendezvények a református templomban, melyen megemlékeztünk első magyar királyunkról is. Előtte az igehirdetés szolgálatát, majd a zeneművek ismertetését Barsi Emő végezte, a felesége orgonakíséretével Telemann, Händel és Pergolesi hegedűművek előadásával is közreműködött. A Melodiárium kórus Goudi- mel, Schein, Kyburtz és Halmos művek megkapóan szép előadásával, a Sályi Pávakör Szent István köszöntővel, 16. századi magyar énekekkel és Händel Makkabeus Júdás c. oratóriuma vonósegyüttes kíséretével előadott részletével gazdagította a műsort. Rákócziné Fümstall Edit Mozart dalt énekelt orgonakísérettel, majd hegedűt vett kezébe és Nagy Colettel meg Barsi Ernővel Mozart három hegedűre írott Adagióját szólaltatta meg. íme, első magyar királyunk álma valósult meg ebben a falusi templomban, aki állammá szervezett népünket Európa részévé kívánta tenni. Bármilyen hihetetlen, itt most az európai zene nagyjainak alkotásai jutottak el egy magyar faluba. F.J-né A kidőlt (kidöntött) relé miatt már jó ideje sötét szemeit mereszti a forgalomirányító jelzőlámpa a Földes Ferenc Gimnázium szomszédságában az arra haladó autósokra és gyalogosokra. Lehet, hogy valakiknek ez így kényelmes, mert nincs ami korlátozza vezetői szabadságukat. Csakhogy az egyik oldalon megszerzett előnyre alaposan ráfizetnek a „másik” oldalon várakozók, esetünkben a Palóczy utca felől érkezők, akiknek a reggeli és a délutáni forgalomban nehéz kihajtaniuk. Mert ugye a piros-sárga-zöld hiánya hátráltatja, várakoztatja őket. Mondhatnánk, az idő pénz, no meg az irányító szekrény helyreállítása is. Jól tudjuk, az utóbbinak van nagyobb anyagi súlya, de hát már hetek múltak el működésképtelensége óta, s kell, hogy összejöjjön a „karmester” reparálására való. Ha nem az autósokért, hát legalább a diákokért, akik jó egy hete, hogy benépesítették választott iskolájukat. A „karmester” nem hangolja a színeket Most szabad az út Fotó: Fojtán László Rossz helyen... Nemcsak arról van már szó, hogy a Közúti Igazgatóság engedélyezi-e a 3-as jelzésű autóbusznak a Vörösmarty - Király utca - Búza téri útvonalat. A Miskolci Városi Közlekedési Rt. illetékesei szerint gond van a Király-Vörösmarty utcák kereszteződésében a csuklós járatok „farseprésével”, a Búza téren a 3-as befordulásával az Ady utcáról, valamint indulási helye kialakításával és a téren való parkolásával. Nemkülönben a térről való kijutásával, hisz’ a 4-es járat is rövid területen három sávot keresztez. (Na és akkor mi van?) Zsúfolt, kicsi a Búza tér, jól tudjuk mi mindennek ad helyet. Márpedig a buszkiállásoknak hely kell! Á Madarász Viktor utcai üres telek, esetleg a Bajcsy-Zs. utca mögötti Szin- va-parti kihasználatlan terület megfelelne a városi buszvégállomás bővítésére, esetleg új központ működtetésére. Mert a Búza tér úgy rossz, ahogy van. Visszatérve a 3-asra. Véleményem - mely jó néhány martintelepi lakos, sőt buszvezető álláspontja is hogy a jó megoldás a Vörösmarty - Király - Ady utca - Búza tér a Szin- va-híd elkészültéig - a kellemetlen Tiszai és a sorompó kerülésére. S még annyit: továbbra sincs (az eltörölt) éjféli utolsó járat a Búza térről, s várhatóan tovább ritkítják a 3-aso- kat, főleg munkaszüneti napokon. Nádassy József Szerencsi baki Szinte második otthonomnak tekintem Szerencset, mivel szeretett nővérem ott lakik. Minden héten, néha többször is megjárom vonattal a Miskolc-Szerencs közötti utat. Örömmel tapasztaltam és tapasztalom, hogy a város vezetői milyen tervszemen fejlesztik a települést, infrastrukturális és kulturális téren egyaránt. A helyi közlekedés azonban katasztrofális! Nekem az ország egyik legkiválóbb szociális otthonát valamint a szakrendelőket magában foglaló egészségügyi in- tézménynél kell le- illetve felszáll- nom a helyi forgalmat is ellátó távolsági autóbuszra. Nővéremmel augusztus 25-én úgy elbeszélgettük az időt, hogy a Legyesbényéről 11 óra 30 perckor induló és a vasútállomásig közlekedő járatot lekéstem. A megállóban csupán a Hidegvölgyi út és a vasútállomás között közlekedő ún. helyi járat menetrendje van feltüntetve. E szerint 12 óra 50 perckor kellett volna az ominózus busznak indulnia az állomásra, a kiírás szerint minden munkanapon. Am e csütörtöki napon, több várakozó bosszúságára kimaradt. így a puszta ég alatt, a tűző napon közel két órát kellett várakoznunk, míg végre megállt egy Monokról jövő távolsági busz, amellyel végre eljuthattunk a vasútállomásra. Gondolom, mindez a Volán belső ügye, amellyel azonban nagyon megnehezítik mindannyiunk, de elsősorban azoknak a beutaltaknak a helyzetét, akik vidékről járnak be a szak- rendelésekre. Arról nem is beszélve, hogy a megálló fedetlen, így esőben, hóban ázhatnak-fázhatnak az utasok, de még le sem ülhetnek, mert sem egy pad, sem egyéb ülőalkalmatosság nincs a közelben, ahol legalább a mozgássérült vagy elaggott emberek megpihenhetnének a szinte példátlanul ritkán közlekedő autóbuszok megérkezéséig. Remélem, reméljük, hogy az egyébként gondos helyi önkormányzat ezt a hiányosságot pótolja, illetve változtat a jelenlegi hátrányos körülményeken. Horváth Dezső Szerkesztői üzenet Mezőcsáti olvasónknak: Az özvegyi nyugdíj lehet ideiglenes vagy állandó. Az ideiglenes a házastárs halálától számított egy évig jár. Erre az ellátásra az jogosult, akinek házastársa az öregségi (rokkantsági) nyugdíjhoz szükséges szolgálati időt megszerezte vagy öregségi (rokkantsági) nyugdíjasként halt meg. Jogsegélyszolgálat Ma, szeptember 12-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház II. emeletén, a 214-es számú irodában. Tanácsokat és felvilágosítást ad Demeter Lajos ügyvéd.
