Észak-Magyarország, 1994. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1994-09-10 / 214. szám

6 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994. Szeptember 10-, Szombat APROPÓ Keserű muzsika Filip Gabriella A tanévet megnyitják. Itt van az asztalomon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Mis­kolci Tanárképző Intézetének hétfői tanévnyi­tó ünnepségére invitáló meghívó. De hogy mennyire lesz ünnepélyes ez a nap, és egyál­talán meg tudják-e kezdeni a tanévet, az egye­lőre kétséges. Az iskolában tanító óraadó tanárok, külsős munkatársak levélben fordultak a főiskola rek­torához, hogy rendezzék végre óradíjaikat. A szánalmasan alacsony összegért nem hajlan­dóak tovább dolgozni. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy sztrájkolnak, hiszen nem tartoznak a főiskola hivatalos állományába. Évről évre szerződést köt velük a felsőoktatási intézmény. így mindenki magadöntheti el, hogy elfogadja-e vagy sem a felajánlott lehetőséget. Mi itta baj, kérdezhetnénk. FUszen ha ők nem, majd mások vállalkoznak a munkára. Csak hát ez nem ilyen egyszerű, jelenleg harmincnyolc külsős tanár tanít a főiskola miskolci tagozatán, képzett muzsikusok, zenepedagógusok, nyelv­tanárok. Ők tartják az órák negyven százalékát. Szükség van a munkájukra, és jogi státusuktól függetlenül ők is részesei a főiskola eddigi ered­ményeinek. A csak részben önálló miskolci ta­gozat igazgatója elismeri a kérés jogosságát, és korábban maga is kérte már a főiskola vezető­it, hogy rendezzék az órád íjakat. Rendeztékvol- na, ha lett volna rá pénz. Évek óta nem történt ez ügyben semmi. Illetve mégis történt, hiszen nap mint nap növekednek az árak. Átlagosan kettőszázforintazegy-egyóráértkifizethetőösz- szeg. És ebben az átlagban az is benne van, hogy sokan bruttó 710 forintért tartották a leen­dő zenepedagógusok számára az alapos szak­mai felkészültséget igénylő főiskolai órákat. De ha még azt is hozzávesszük, hogy ebben az át­lagban benne vannak a nyelvtanárok is, akik­nek a magánórákért nyolcszáz-ezer forintot is fizetnek, akkor már világos, hogy miért nem akarnak a főiskolán tanítani. A főiskola által fel­ajánlottösszeg mára végzős nyelvszakos egye­temistákat sem vonzza. A főiskola vezetői ed­dig csak azt tudták mondani, hogy nincs pénz az óradíjak emelésére. Megpróbálnak a minisz­tériumtól segítséget kérni. Itt tartunk most. És várjuk, hogy a hétfői tan­évnyitót megelőző tanári konferenciára mi­lyen hírekkel érkezik a rektorhelyettes és a gazdasági igazgató.-TÁRLAT Mária-napi szépségek Mária-napi szépségek címmel Macskássy Izolda festőművész alkotásaiból nyílik kiállí­tás szeptember 11-én, vasárnap délután 5 órakor a tiszaújvárosi Városi Kiállítóteremben (Barcsay tér 2-4). Az október 3-ig látogatható tárlatot Timkó István római katolikus plébá­nos ajánlja a közönség figyelmébe. Évkezdet a Haynalban Miskolc (ÉM) - A Haynal Imre Egészségtudo­mányi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara Miskolci Tagozatán is megkezdődik a tanítás. Ma, szombaton délelőtt 11 órakor tartják a tan­évnyitó ünnepi nyilvános tanácsülést a me­gyei kórház területén lévő épületükben. Mint Molnár György igazgató elmondta, ez a nyol­cadik tanévkezdetük. A két szakon (gyógytor­nász és védőnő) mintegy hetven elsőéves hall­gató kezdi meg tanulmányait. A képzés az el­múlt évtől négyéves. Gondot az jelent, hogy kicsi a kollégium, így csak kevés hallgatót tud­nak itt elhelyezni. Es az oktatási épület is túl­zsúfolt. Újdonság, hogy februártól háromfélé­ves levelező képzést indítanak a főiskolai vég­zettségű védőnőknek, családgondozó szakon. Jándi Dávid és a MissioíiArt Anya gyermekével - Egyetlen szobor az életműből Fotó: Kulcsár Géza Miskolc (ÉM) - A MissionArt Galé­ria és a Miskolci Galéria rendezé­sében Jándi Dávid alkotásaiból nyílik emlékkiállítás ma, szomba­ton délben fél 1-kor a Miskolci Ga­lériában (Déryné u. 5.). Jándi Dávid egészen a legutóbbi időkig a kevésbé ismert nagybányai művészekhez tartozott, noha művei rendszeresen - egyre gyakrabban - szerepeltek aukciókon, szép szám­mal előfordulnak magángyűjtemé­nyekben, és a jelentősebb múzeu­mok is őriznek tőle képeket. Jándi a művésztelepnek ahhoz a generációjához tartozik, amely­nek tagjai pályájukat az első vi­lágháború után kezdték el. Az 1911 és 1916 között Ferenczy Ká­rolynál, Réti Istvánnál és Thorma Jánosnál tanuló ifjú hamarosan kialakította egyéni hangú stílu­sát, amelyet az intenzív kolorit és a tájképek mellett a monumentá­lis aktkompozíciók jellemeznek, és amelynek festői nyelvezete vi­lágosan elkülöníthető fiatal pálya­társainak stílusától. Jándi jellegzetes alakja a kora­beli fotókon olyan művészek társa­ságában tűnik fel, mint például Bemáth Aurél, előfordul a nagybá­nyai művészanekdotákban és még Borsos Miklós önéletírásában is ta­lálkozunk vele. Jándi rendszeresen szerepelt a művésztelep kiállítása­in, de folyamatosan részt vett a bu­dapesti tárlatokon is. 1929-ben Kmetty Jánossal és Máttis Teutsch Jánossal együtt választják be a Nagybányai Festők Társaságába, majd 1930-ban a Barabás Miklós Céh alapítótagja. Festészetét három korszakra le­het osztani. Első alkotói periódusá­ban a ’ 20-as évekre jellemző neo­klasszicizmus dominál, majd egyre jobban előtérbe kerülnek a pasztell- tájképek, de a bibliai-mitologikus kompozíciók is stilizáltabb képi vi­lágban jelennek meg. Végül a ’30-as évek végén a Szocialista Képzőmű­vészek Csoportjának expresszív fel­Miskolc (ÉM - H.S.) - Megjelent az 1993-as Tokaji írótábor előa­dásait tartalmazó A magyar iro­dalom és kultúra változásai cí­mű kötet. A könyv mint olvas­mány - éppen a témája miatt - feltehetően nem csupán a szak­mát fogja érdekelni. Akarva, akaratlan dokumentumértéke is nő az időben. Aki volt már (az elmúlt 20 év alatt) a Tokaji Irótáborban, az érti miről be­szélek; a tábor egyre belterjesebbé, profibbá válik. Korábban - még a pártállam idején - az volt a fixa idea, hogy a nemzet és a haza nagy kérdé­seit (család, nő, munka, demográfia stb.) az íróknak kell megvitatni, mert a politika nem alkalmas vagy nem hajlandó rá. A változást - a szemléletit —1990, az első szabad, a fogású, társadalmi elkötelezettségű stílusához került közelebb. Legje­lentősebb művei önmagával szem­benéző, expresszív önarcképei, izzó színekben pompázó tájai és város­képei. Olajképei mellett kiemelke- dőek a pasztell-technikával készült munkák. 1966-ban a Magyar Nemzeti Ga­léria rendezte meg emlékkiállítását. A miskolci tárlat rendezői, Ju- recskó László és Kishonthy Zsolt mintegy 180 művet gyűjtöttek ösz- sze. Tekintve, hogy ennyi alkotása a művésznek még sohasem volt együtt bemutatva, ez lesz az eddigi rendszerváltó választás hozta meg: az írók (honatyaként, hivatalnok­ként) maguk léptek politikus pályá­ra. Az írótábor végre saját dolgával, az irodalommal, kultúrával foglal­kozhat. így értettem, hogy szaksze­rűvé és belteijessé vált, mint egy böl­csészszeminárium. Az idei téma az elmúlt 15 év lírája volt. Örvendete­sen sokan jöttek el a szomszédos or­szágokból, s egyre több a fiatal. Ma­guk az előadások, s a vita korántsem merítették ki a témát, abban mege­gyeztek, hogy végső ítéletet az idő, s az irodalomtörténészet mond. Jövőre ez is olvasható lesz az írótábor év­könyvében, mint ahogyan most a ta­valyi, a ’93-as tanácskozás anyagát vehettük kézbe. A résztvevőnek, de az érdeklődőnek is némi pikantériát jelent, hogy közben kormányváltás zajlott le, tehát hangsúlyok, felhan­legteljesebb életműkiállítás Jándi Dávid munkásságáról. A Nagybá­nyai Művésztelep jeles alkotóit be­mutató kiállítássorozat harmadik darabja e tárlat, követve az 1992-es „Nagybányai művészet a neósok fel­lépésétől 1944-ig”, illetve az 1993- ban rendezett Nagy Oszkár művé­szetét reprezentáló kiállítást. A ha­gyományokhoz híven, a megnyitón vehetik kezükbe a látogatók Szűcs György és Zwickl András művészet- történészek Jándi Dávid-monográ- fiáját, amely a MissionArt Galéria által kiadott Nagybánya Könyvek negyedik kötete. gok átértékelődtek. A tavalyi tanács­kozás - a címe is jelzi - egyfajta hely­zetfelmérés volt, összevetés a rend­szerváltozás előtti állapottal. Ismé­telten megállapíttatott, hogy az iro­dalom, a könyv helyzete igen rossz (Mezey Katalin, Oláh János, Kőbá­nyai János, Papp Tibor, Lakatos Ist­ván stb), mert a gondoskodó állam már nincs, a piac meg nem működik (jól). Az írók, az irodalom elveszítet­ték kivételes helyzetüket (Petőcz András) most kerülhetnek igazán a helyükre, illetve kell megkeresniük a helyüket a postmodemben, a kom­mersz kihívásával szemben is. A ki­adványból képet kaphatunk a szom­szédos és a nyugati országok magyar irodalmának állapotáról is (Sipos Gyula, Vajda Gábor, Papp Tibor, Ka­rol Wlachowsky, Katona Szabó Ist­ván stb). Emléktábla-avatás Miskolc (ÉM) - A Diósgyőri Refor­mátus Egyházközség és templomá­nak történetét tartalmazó emlék­táblát avatnak szeptember 11-én, vasárnap a délelőtt 10 órakor kezdő­dő istentiszteletet követően a Tán­csics téri templom előterében. Az egyházközség történetét ismerteti Balázs József helytörténész, nyugal­mazott iskolaigazgató, az emléktáb­lát megáldja Szőnyi György teológi­ai professzor, diósgyőri lelkipásztor. Díszítőművészek Szerencs (ÉM) - A szerencsi Városi Kulturális Központ és a 30 éves jubi­leumát ünneplő szerencsi díszítő­művészeti kör által meghirdetett Kaláris ’94 című pályázat anyagából nyílik kiállítás ma délelőtt 10 órakor a Rákóczi-várban. Délután fél 3-kor a vár kisgalériájában köszöntik a 30 éves szerencsi díszítőművészeti kört. Ekkor vehetik át az önkor­mányzat által alapított „Pro Űrbe Szerencs” kitüntetést. Természetfotók Miskolc (ÉM) - A tragikusan fiata­lon elhunyt biológus-természetfo­tós, Less Nándor tiszteletére nyílik emlékkiállítás szeptember 12-én, hétfőn délben a Földes Ferenc Gim­názium nagytermében. A szeptem­ber 16-ig látható tárlatot Kormos Vilmos igazgató nyitja meg. Mozijegy-premier Miskolc (ÉM) - A Cine-Mis mozija­iban, a Kossuth és a Béke filmszín­házban szeptember 15-től számító­gépen kinyomtatott jegyet vásárol­hatnak a nézők. De az elővétel mi­att már 12-én, hétfőn megkezdik a gépi jegykiadást. A hagyományos mozijegyeknél több, részletesebb in­formációt tartalmaznak az APEH- számlaként is elfogadható új szelvé­nyek. A két gép beállításával taka­rékosabban működhet a Cine-Mis, olcsóbb lesz a jegynyomtatás, és le­egyszerűsödik a nyilvántartás, a könyvelés is. Királynéink faliképé Székesfehérvár (MTI) - A 997 és 1539 között megkoronázott király­néink származási helyét feltüntető, nagyméretű faliképet állítottak fel a hajdani koronázóváros, Székesfe­hérvár idegenforgalmi központjá­ban, a Szent István által alapított középkori királyi bazilika maradvá­nyait őrző romkertben. A térképes ábrát Kralovánszky Alán, a Magyar Nemzeti Múzeum tavaly elhunyt fő­igazgatója, Székesfehérvár közép­kori történelmének kutatója készí­tette s Wilhelm Ottó gyermekgyó­gyász ajándékozta a településnek. A kép segíthet a történelmi ismere­tek bővítésében, az Árpád-ház ki­terjedt kapcsolatainak megismeré­sében. Középkori uralkodóink a vi­lág számos tájáról házasodtak. A magyar irodalom és kultúra változásai KÉPTÁR Néhány nap után még izgalmas az iskola. Ilyenkor még nem za­var a csengő, akkor fejeződik be az óra, mikor a gyerekek figyel­me lankad, már nem tudnak a tudásra éhes kis agyukkal befo­gadni többet a betűk, a számok birodalmából. Ám nem sokáig lesz ez így. A megye mintegy 10 000 elsőse (Miskolcon 2100) lassan beleszokik a hosszú évek tartalmát adó mindennapokba. (Felvételeink a miskolci Szabó Lőrinc Általános Iskolában ké­szültek) Fotók: Dobos Klára L

Next

/
Oldalképek
Tartalom