Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-08 / 185. szám
Itt-Hon 1994. Augusztus 9., Kedd HEGEDŰS IBOLYA Hernádnémeti KURUCZ SÁNDORNÉT (Volóczi Zsuzsúa) születésnapján sok szeretettel köszönti testvére Egri Gábomé Enikő, valamint a Volóczi és Kurucz szülők. ii'j. SÁKOSl JMOS Tiszakarád Névnapod alkalmából sok szeretettel köszöntelek és kívánok minden elképzelhető jót az életedben. Édesanyád, nevelőapád és öcséd. születésnapod alkalmából nagyon sok boldogságot és hosszú életet kíván feleséged és kislángod. Tóth Krisztina Gesztely Névnapod alkalmából sok boldogságot és jó egészséget kíván: anya, apa | és testvéred Gáborka Tárcái, Szabadság u. 9. 1994. Augusztus 9., Kedd Itt-Hon Z 3 Lembergtől Aradig — Patakon át A Sárospataki Népfőiskola nyári tanfolyamáról Vukovich László Sárospatak (ÉM) - Elcsendesedtek a műhelyek, s kellemes emlékekkel a batyujukban haza indultak a Sárospataki Népfőiskola nyári kurzusának hallgatói. Persze, nemcsak emlékekkel volt teli az a batyu, melyet vállukra csapva, de mindig vissza-vissza tekintve vittek magukkal, hanem értékes tudásanyaggal is. Keveset tudunk egymásról... A korábbi gyakorlattól eltérően az idén nem azonos időben zajlott mind a négy szekció (református, társadalomismereti, képzőművészeti és a határon túli magyarok) munkája, hanem egy új szisztéma szerint például a képzőművészeti csoport csak elkezdte a munkát, de a befejezés jövő nyáron lesz. Évközben a szekció tagjai konzultáción vesznek majd részt és 95 nyarán egyhetes programmal zárul számukra a kurzus. Örvendetes volt, hogy a határon túli magyarok szekciójában ebben az esztendőben lényegesen többen vettek részt, mint korábban. A két távoli pont Lemberg illetve a romániai Vulkan volt. Diákok, tanárok, dolgozók jöttek, hogy a magyarság sorsáról cseréljenek gondolatot. Közéjük tartozott Fodor István magyar tanár, a kárpátaljai Dercen településről, aki a népfőiskola időszaki kiadványában így ír benyomásairól: „Az egyhetes, rendkívül tartalmas program több gondolatsort is elindított bennem. Én azzal az elvárással érkeztem Patakra, hogy a népfőiskolán minél többet tudjak meg a szlovákiai, erdélyi, délvidéki magyarságról, mert szerintem a legnagyobb hibánk, hogy keveset tudunk egymásról, hiszen mindegyikünk a saját gondjával van elfoglalva” Egyetemes megközelítés Beszélgetésünk során szó került a kárpátaljai magyarság és azon belül a fiatalok helyzetéről. Fodor István elmondta, hogy igyekeznek minden eszközt megragadni a magyarság sorsának jobbá tétele érdekében. Olyan kulturális tevékenységet igyekeznek folytatni, hogy megőrizzék a magyar nép határon túlra szakadt (körülbelül 200 ezer ember) ágának irodalmi, képzőművészeti, zenei értékeit Nem könnyű feladat, hiszen a napi gondok is feszítik az ott élő embereket, ukránt, magyart egyaránt. Majd visszatérve a népfőiskolái tapasztalatokra így folytatta: „Helyénvalónak éreztem, hogy az előadások és programok zöme olyan volt, amely nem egyik-másik kisebbségben lévő csoport nézőpontjából, hanem egyetemes megközelítésben világított meg egy-egy kérdést, problémakört.” A társadalomismereti szekció lelkes kis csapata egy abaúji kis település, Kéked szociokul- turális arculatát igyekezett feltérképezni. E sajátos hangulatú munka gyümölcse meg az érési folyamat részeként - a falukutató ifjak tarsolyában érlelődik. Fiatalok falukutatáson Talán véletlen, talán nem, hogy éppen most mentek ki terepmunkára a fiatalok, hiszen néhány hónappal korábban végleg eltávozott a falukutatás szellemi atyja, dr. Ujszászy Kálmán professzor és ez az abaúji terepmunka tisztelgést jelentő munka emléke előtt. A református szekció szellemilelki utazást tett a tanfolyam ideje alatt a család témakörét körbejárva. Mint köztudott az 1994-es esztendő a Család Éve, s így nem is lehetett megkerülni e témát. Aktuális is napjainkban a család helyzetével foglalkozni, hiszen az elmúlt évtizedek bizony megviselték a család intézményét. A túlzott anyagiasság, a hitnélküliség, a vallástól való elfordulás mind-mind szerepet játszott- játszik abban, hogy az ember nincs kész, és nem is lesz soha. Megszívlelendő mondás, mint az is, hogy a felnőtt csak néz, de a gyermek lát is. A református szekcióban megfogalmazott üzenet mindnyájunk számára feladatot fogalmaz meg: „Tenni kell azért, hogy az emberek megtalálják a helyes utat a boldogság felé. Szeretni kell! A szeretet olyan portéka, amelyikből minél többet adunk, annál több marad. Ha növekszik a szeretet, a közösség a család sugara is növekedni fog.” íme ilyen egyszerű. A város méltó hátteret adott A romániai „túzfelelősök” (Sütő András értelmezésében, akik életben tartják a magyarságot) a Romániai Magyar Népfőiskolák és Közösségfejlesztők Társasága tagjaiként vették részt a sárospataki nyári kurzuson. Búcsúzáskor így fogalmaztak: A város történelmi hangulatával méltó hátteret biztosított a szétszórtan élők, de összetar- tozók találkozásához. Jó lenne hinni abban, bármely országban éljünk is, mindannyiunknak van egy kis városa, amely befogadja a Sárospataki Népfőiskolát - legalább lélekben”. „pazdag (arany)bányaváros volt Telkibánya (ÉM - KL.) - Aki az észak-zempléni, abaúji részeket jáija, aki az országos kék turistaösvényein barangol, nem mulasztja el felkeresni a vadregényes környezetben fekvő Telkibányát. Nem véletlenül nevezték „Aranygombodnak”, mert hiszen a középkorban az egyik legfontosabb, gazdag alsó-ma- gyarországi bányaváros volt, ahol évtizedeken át bányásztak aranyat és ezüstöt. Az első okleveles adat még a Füzéri vár tartozékaként említi, de 1344ben Nagy Lajos már önálló királyi bányavárosi kiváltsággal látja el. A mai templomdombon állt várát bástyákkal és falakkal erősítették meg. Ostromolták a várat a cseh husziták is, míg végül aztán a Rákóczi-sza- badságharc leverése után a pataki „várurak”, a Bretzenhei- mek birtokába került. Ók alapították az ország első porcelángyárát - amely később mint kőedénygyár működött. . A bányászat a 17. században megszűnt, részint a bányaomlások, részint pedig a telérek kimerülése miatt. A bányászat újraélesztésére a korábbi években kutatásokkal kísérleteztek. Ezek azonban nem találtak műre érdemes teléreket. Telkibánya jelenleg vadregényes vidékével, természeti szépségekben gazdag környezetével vonzza a kirándulókat. A határában lévő - bár nem látogatható - jegesbarlang csakúgy, mint a Mátyás király kútja közkedvelt kiránduló-táborozó- hely. Jól működik közös gazdasága is - amely évek óta hitel- felvétel nélkül gazdálkodik. j_ — HETI JEGYZET — Forró felelőtlenségek Mészáros István Az utóbbi hetekben ugyancsak forró helyszínnek bizonyulnak a tűzoltó laktanyák ügyeletes helyiségei. Stílusosan szólva, szinte felizzanak a telefonvonalak, annyi a bejelentés. Ég a tarló, ég az erdő, óriási károkat regisztrálnak a kivizsgálok, a biztosítók. Izzad, tik- kad a tűzoltó, fáradnak a gépek a nagy igénybevételtől. Az elmúlt két hónapban sokszor a szabadnapon lévő tűzoltókat is berendelték, és bizony többször előfordult, hogy a laktanyákban csak az egyszem rádiós maradt. Nagy távolságokat kellett megtenniük az öre- gecske szerkocsiknak, hiszen egy-egy nagyobb tűzesethez a megye más pontjairól is átirányítottak embereket, gépeket. Közben jött a rádión az értesítés, hogy ugyan vonuljanak már vissza szolgálati területükre mert akkor ott ég le minden... Jóllehet június 30-tól általános tűzgyújtási tilalom van érvényben, hiszen a szárazság oly méreteket öltött, ami valóságos istencsapásaként fogható fel. Úgy tűnik azonban, hogy vannak emberek köztünk, akik ezt egész egyszerűen figyelmen kívül hagyják. Valószínű értelmi képességeikkel van valami nagyon nagy baj, hiszen mivel lehet azt magyarázni, hogy ezek ellenére mégis a gyufához nyúlnak kint az erdőben, a learatott árpa és búzatáblákon? Vagy lehet, hogy nagyon is jól tudják mit csinálnak? Nemrégiben Monok külterületén égett le nagy területen fenyves és lombos erdő. A faluban találgatások indultak el, talán szándékos gyújtogatásról is szó lehet. Hiszen az erdő, melynek jelentős része elpusztult, magánkézben van. A gazdája már pénzbeni jutalmat is felajánlott annak, aki a tűzzel játszó nyomára vezet. A feltételezett gyújtogató nyomára, hiszen az egyáltalán nem bizonyított, hogy ez esetben szándékosságról van szó. Igaz, ennek lehetőségét sem lehet kizárni. Akárhogyan is van, óriási felelőtlenségről tesznek tanúbizonyságot egyesek. Ha csupán azt nézzük - ahogyan azt a megyei tűzoltó parancsnok helyettese mondotta hogy ha a megye tűzoltói kénytelenek egy erdei tűzhöz kivonulni (szinte minden technikát, embert oda összpontosítva), akkor mi lesz másutt, ahol szintén tűz üt ki? Példának okáért, de ezt ne adja Isten, ugyanabban az időpontban egy- ipari üzembe látogat a vörös kakas... Avagy éppen egy település belső részébe, egy zsúfoltlakótelepre, ahol emberek százai élnek... Nos, ilyesmire nem gondolnak a felelőtlen emberek? Úgy tűnik nem. Kár.
