Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-04 / 182. szám
10 SZABADIDŐ HI-FI 1994- Augusztus 4.» Csütörtök Egy nagy apa árnyékában Becs (MTI) - „Köszönd meg Istennek, hogy nem híres apának vagy a fia! így örömet lelhetsz abban, amit alkotsz, legyen az jelentős vagy jelentéktelen dolog. Jogod van hozzá”. Ezeket írta egy barátjának Franz Xaver Mozart, a nagy zeneköltő legkisebb fia, aki 55 éves korában, 1844. július 29-én hunyt el Karlsbadban, a mai Karlovy Varyban. Egész életén végigkísérte a keserűség amiatt, hogy a kortársak nem akarták őt önálló személyiségnek tekinteni, még a nevén sem nevezték, csupán úgy, hogy Wolfgang Amadeus fia. És makacsul nem vettek tudomást róla, hogy ő is zeneszerző és művész volt. A legjobb bizonyíték erre, hogy amikor a gyászszertartást tartották a bécsi Ágoston templomban, a korabeli lapok akkor is csak aiTÓl az „alkalomról” írtak, amely lehetőséget adott arra, hogy Mozart Requiemje, „ez a ritkán hallott mestermű” felcsendülhessen. Míg a két felserdült fiú közül az idősebb, Carl meg sem kísérelte, hogy híres apjának nyomdokaiba lépjen, addig Franz Xaver feltűnő tehetséget árult el. Anyja, Konstanze sietett is őt - igaz, csak úgy, mint Wolfgang Amadeus Mozart fiát - csodagyereknek feltüntetni. Tanárainak egyike volt az az Antonio Salieri, aki nemcsak Wolfgang Amadeus vetélytársának számított, hanem akit az utókor sokáig gyilkossággal is vádolt, Franz Xaver 1808-ban elhagyta Bécset és Galíciában telepedett le, főként azért, hogy megmeneküljön az apjával való állandó összehasonlítástól. Mint zenetanár és „szabadúszó” művész tíz nyugodt esztendőt töltött Galíciában, majd hangversenykörútra indult. A komponálással már 1827-ben teljesen felhagyott, többnyire csak magánházaknál muzsikált. A zenetörténet mai értékelése szerint Franz Xaver önálló alkotó egyéniség volt. Ami stílusát illeti, apja és Schubert közé tehető. Otto Biba bécsi zenetörténész szerint „ez a zeneszerző, akiről nem akartak tudomást venni, megtalálta volna helyét a zenetörténetben, ha nem nehezedett volna rá egy nagy név viselésének terhe”. Születésnapra Miskolc (ÉM) - Két évvel ezelőtt egy miskolci fiatalember, aki már akkor a Hímer Bertalan névre hallgatott (és azóta is arra hallgat) gondolt egy rendkívül merészet és megjelentette a Rockinform nevű, „Hazai rockinformatikai havilap” alcímet viselő újságját, húszoldalnyi lelkesedéssel. Csendes mosolygás övezte a próbaszámokat, a „tudorok” értékelték ugyan a lendületet, a tenni vágyást, majd azon nyomban megállapították, sok vizet ez a lap sem fog zavarni, elóbb-utóbb szép lassan annak rendje és módjai?) szerint tönkremennek a srácok, és a Rockinformra eltűnik a félhomályban. Erre ok is volt, mert az újság elég drágának bizonyult ahhoz képest, hogy a kivitel meglehetősen szegényesnek bizonyult. Azóta eltelt két év, és Hímer Bertalan kiadófőszerkesztő elmondhatja magáról azt, amit rajta kívül kevesen ebben a széles hazában, hogy lapja fekete-fehérből színesre vált, a papír minősége ugrásszerűen megjavult, a teije- delem több mint kétszeresére bővült, az ár viszont csak hatvan-egynéhány százalékkal emelkedett, ami már önmagában is kisebbfajta csodának számít a magyar sajtópiacon. A kétéves, jubileumi szám címlapja A főszerkesztőnek most, a második születésnapon minden oka meglehetne az örömre, vagdalkozhatna a nagy szavakkal, hogy ugye, mi megmondtuk, tudjuk, hogy kell lapot csinálni. Hímer Bertalan azonban születésnapi köszöntőjében elsősorban megköszöni az olvasók bizalmát, mert ő tudja, az újság nem az újságíróknak, hanem elsősorban az olvasóknak készül. Ezért bocsáttassák meg a Rockinform- nak, hogy írásai néha túl lazák, néha túl sza- badszájúak és innen is csatlakozzunk a főszerkesztő optimizmusához, aki ígérete szerint egyre bővülő csapatával olyan tájékoztató jellegű újságot igyekszik a jövőben is összeállítani, ami „esetleg öt-tíz év múlva is ott lesz az újságos standokon”. Rockarchívum: Jethro Tull „Családi" tabló 1971 augusztusából Böbék Zsolt A Jethro Tull története 1674-ben kezdődik, ugyanis ekkor született az együttes névadója Jethro Tull, aki ügyvéd létére gazdálkodó lett, feltalálta a vetőgépet és akinek a lótenyésztésről írott könyve néhány száz évvel később Ian Anderson kezébe került egy könyvtárban, amikor éppen nevet kerestek az új zenekaruknak. Valószínűleg aki ért a lovak dresszírozásához, annak van fogalma az élet dolgairól, érzi az arányokat - gondolta Anderson. A 17 éves Ian Anderson blackpooli diák John Evan billentyűssel, Jeffrey Hammod-Hammod basszusgitárossal megalakították a John Evan Band nevű iskolai bandájukat. A műsorukon Sonny Boy Williamson, Howlin Wolf nótái szerepeltek. 1967-ben elindult szerencsét próbálni Londonba. Itt eladva gitárját, egy fuvolát és egy mikrofont vásárolt. Később teljesen véletlénül összeverődött a blackpooli csapat. John Evan Smash néven nyomultak tovább. 1967 őszén Mick Abrahams gitárossal Clive Bunker dobossal Glenn Comick bőgőssel és Tény Ellis menedzserrel együtt egy könyvtárszobában Ian Anderson megalakította a Jethro Tull nevű zenekart. Első lemezük a This was még a blues jegyében fogant, de nem lehet igazán behatárolni, hiszen a jazz-rockos, bluesos hangzás egyaránt jelen van. Tény, hogy a később megszokott jethro-s hangzás még várat magára. A lemez után Mick Abrahams kivált a zenekarból, helyére Martin „Lancelot” Barre került, Anderson máig hűséges fegyerhordozója. A zenekarhoz csatlakozott még David Palmer színigazgató úr, aki a királyi zeneakadémián szerezte diplomáját. A későbbi lemezeken és vezényelte a nagyzenekari kíséretet, s az ő segítségével alakult ki a középkori, reneszánsz, skót népzene és költészet, valamint a progresszív jazz-rock fúziójából az a Jethro- .hang, amely a mai napig hamisítatlan ízt ad a muzsikájuknak. A második nagylemez a Stand Up már ennek a hangzásnak a jegyében készült. A Benefit című albumon közreműködik újra John Evan, a balckpooli iskolatárs is, folytatva az előző lemez erényeit. 1971- ben megjelenik a legtöbb vihart kavaró, máig legsikeresebb.lemezük, az Aqualung; áz első „concept album”. Az első oldal címe Aqualung. Aqualung a lepattant, parkokban alvó vén csavargó. „Gyönyörű” képekkel állít emlékeket a londoni koldusokról. „Emlékszel még talán a decemberi fagyra,/ hol jég csilingelt a szakálladon7 s csordogálva haldoklott / s utolsó leheleted hörögve szólt ki a mélyből / s a tavasz virágzó őrületet / hozott.” Vagy a többi számkivetett a Cross Eyed Mary, a nimfomániás, iskolakerülő kancsal Mary, a Madárijesztő Jani, a kifosztott hőember stb. A második oldal címe My God már igazi istenkáromlás, a canterbury érsek követeli, hogy tiltsák be a művet. Profán képei ellenére is több az istenkeresés ebben a műben, mint azt a canterbury érsek gondolná. 1972- ben adták ki Living In Past címmel a kislemezek és az eddig kiadatlan felvételek gyűjteményét. Thick As á Brick címmel jelent meg a Jethro Tull első rockszvitje. A sztori röviden; egy bizonyos Gerald Barlock nevű 8 éves kisfiú 1971 őszén megnyeri a BBC által kiírt gyermekköltő versenyt. Az estab- lishmentet szidalmazó verséért válogatott káromkodások' közepette vette át a dijat. lan Anderson egy cséfkészlapban bukkant rá a vers teljes szövegére, amely nagyon közel állt saját látásmódjához. Ezt a verset zenésítette meg, melynek címe Thick As a Brick. Gyermek és népdalmotívumokból, gregorián témákból áll ösz- sze a zseniálisan egyszerű mégis megunhatatlanul szép dallamvilág. Egy kísérleti színház - Rean Sande- rone Passion Play című - darabja ihlette a következő concept albumot. A Passion Play egy, a mában játszódó csodamentes szenvedéstörténet és egy keserű feltámadás. Anderson, a „fuvolasámán" A ,,’74-es átkozott, legeslégrosszabb év” után a Jethrö, ügyét sém vétve az idők szavára, az új lemezükre készült, amely óriási siker lett. Az album „címe War Child. Olyan számokkal, mint a Bungle in The Jungle. A ’75-ös Minstrel in The Gallery halványabb album. Bár a zenekar a legjobb formájában játszott a színpadon, a siker a régi számoknak volt köszönhető, A Too Old to rock and Roll Too Young to Die a következő állomás a lejtőn, de azért mélypontnak.nem is olyan rossz a lemez. Egy nosztalgikus öreg rockéiról szól a történet, aki sikertelen öngyilkossági kísérlete után újra reflektorfénybe kerül és így válik önmaga paródiájává. 1976 karácsonyán megjelenő Songs from the Vooddal indul a zenekar másodvirágzása. Ezen az albumon a természetből merítenek ihletet és új erőt. A régi Jethro-s hangzással visszatérnek a mondabeli figurák is. A természet vad bujasága a zenében is visszaköszön: polifon reneszánsz kórusok, trubadúr és népi dalmotívumok, barokkos fugaimitációk, szvinges-bluesos, feszes rockos elemek váltják egymást. Előkerülnek a második lemez óta pihenő hangszerek: a csembaló, a sípos orgona, a harangjátékok, a mandolin. Anderson fuvolája úgy csilingel ismét, ahogyan az eső utáni napot üdvözlő rigó. A felföldi rebellis Robert Bums költői világa és Anderson természetimádata átível a 78-as Heavy Horsesra is. Az albumot a lovaknak ajánlják, szinte istenítik benne a harci méneket. Ekkor Anderson már két farmon is lovakat tenyészt. Olaszországban rögzítik a Bursting out című dupla koncertlemezt, nemzeti hősként megdicsőülve. térnek Fotók: ÉM-repró haza, ahol a skót balett megbízásából egy színpadi művet készítenek, egy felföldi legendáról Vaters Edge címmel. Andersonnak a tűmé alatt felnyílott a szeme, nagyon aggasztotta a környezetszennyezés kérdése. Már nem tudott olyan önfeledten örülni a vad, buja természetnek, mint korábbi két lemezén. A következő, Stormwatch című albumon nem víg lakomára hív. Szomorú lemez ez, annak ellenére, hogy hangszeres dalok, játékos variációk is szerepelnek rajta. A klasszikus témából kibontakozó szomorú sirató, az Elegy a fiatalon elhunyt basszusgitáros Jochn Glasscock-tól köszönt el. Az amerikai turné után elváltak egymástól a blackpooli fiúk. Az U.K-ból átigazolja Eddie Jobson billentyűst, a Fairport Convention- ból Dave Pagg basszusgitárost, a dobokhoz Mick Craney-t ülteti Jean Luc Ponty csapatából. Az új tagoktól feltöltődve rekordidő alatt ’80 szeptemberében megjelenik az A című album. Reneszánsz stílusban énekli meg a Jethro kórus az atomriadó borzalmait a Flyng Dale Flyer-ben. A Protect and Survive a vaslady kormányát pellengérezi ki. A lemez kiemelkedő slágere a Black Sunday, a túlhajszolt turnék, a reptéri gyorsforgalmi utak sodró magányát vetíti elénk. 1982-ben jelenik meg a Broadsword and Beast. Hangulatában a régi, hangzásában a billentyűsjáték már a nyolcvanas éveket idézi. Anderson ’83-ban adja ki első szólóalbumát Walk Into Light címmel. Az elektronikus, világvége hangulatú lemezen az újraéledő német újfasizmus ellen is szót emel. Ezzel a szólólemezzel készítette elő a ’84-es Under Wraps hangzását. Szintén végigkíséri az apokaliptikus hangvétel, de már több iróniával leplezi le a világpolitika álszemérmét. ’86. június 2-án 40 ezer ember előtt lépnek fel az MTK stadionban. A koncertről kalózlemez is készült Old Gymnasium címmel. A ’87-es Crest of Knave című lemezen egy hátborzongatóan szép dallal emlékeznek meg a turné itteni állomásáról. A Budapest című számot egy hosszú combú hostess ihlette, aki nem sokat beszélt angolul, de kitűnő szendvicseket csinált. A második budapesti koncert már kirobbanó siker. A színpadkép is a régi, az igazi jethro-s fazont idézte: Anderson zsokésapkában, lovagló- nadrágban. Nem a hatvanas évek végéről való és nem a nyolcvanas évek kísérletező, kiábrándult, politizáló - hanem „a” Jethro Tull-t hallottuk ezen az estén. 1988-ban volt húszéves a zenekar. Ebből az alkalomból egy öt lemezből álló doboz és egy dupla válogatás jelenik meg a ki nem adott felvételekből. A huszonöt éves évfordulóig három lemezt készítettek már európaibb, folkosabb hangzással: Rock Island, Catfish Rising, Little Light Music. Megjelentetik a 91-es európai koncertkörút anyagát Catfisch Rising Tour címmel. A zenekar az akusztikusabb, európaibb, folkosabb hangzással visszatér a megalomániás szuper- koncertek, stadionok világából a kisebb előadótermek színpadára. Ezzel a légkörrel találkozhattunk tavaly is a Petőfi Csarnok színpadán. Az idén pedig az Eurowoodstock elnevezésű Diáksziget egyik fő attrakciója lesz a Jethro Tull. Menuhinnal zenélő magyar fiatalok Bécs (MTI) - A címként megadott szállodát, Attergauban, St. Georgen településen nem nehéz megtalálni. Ritkán van olyan napszak, hogy hegedű- vagy fúvószene hangjai ne szűrődnének ki a Salzburg közeli nyaralóhely főutcájára. Több mint hatvan fiatal muzsikusnak - köztük öt magyarnak - adatott meg a szerencse, hogy részt vehet az At- tergaui Zenekari Intézet nyári tanfolyamán, amelyek csúcspontja a közös hangverseny Yehudi Menuhinnal, s ennek megfelelően a közös próba a művésszel. Az Attergaui Zenekari Intézet most először rendez ilyen típusú nyári kurzust. Partnere ebben a Bécsi Filharmonikusok: a neves zenekar, amely fontosnak tartja, hogy minél szélesebb körben megismertesse „titkát” - azt a más zenekarokétól eltérő felfogást, amely talán világhírnevének legfontosabb alapja. A magyar fiatalok - Pápai Szilvia (oboa), Asztalos Bence (hegedű), Kazsoki Viktória (fuvola), Kunszeri Márta (fuvola), Regős Eszter (cselló) ■ - egyéni órákon ismerkedhettek meg a bécsi zenekar legjobbjaival, Az Izraeli Filharmonikusok Budapest (MTI) - Budapestre látogat az Izraeli Filharmonikusok zenekara. A világhírű együttes egyetlen koncertet ad a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon augusztus 11-én, csütörtökön. Műsorukban Bartók Concertója és Mahler I. szimfóniája csendül fel. A hangven seny dirigense Zubin Mehta, az együttes örökös karmestere, aki. a , közelmúltban a tenorhármas - Pavarotti, Domingo és Carreras - hangversenyét vezényelte Los Angelesben. Wagner-szeánsz (MTI) - A Parsifallal nyitott a minap Bayreuth, a Wagner-hívők Mekkája. 58 ezren adóznak az idén is a zenekölto kultuszának, ennyien fémek be a terembe harminc estén át, a csak Wagner-darabok előadására épített, és csak nyaranta megnyíló Festspielhausba. Bayreuth nem egyszerűen fesztivál, hanem varázslat, mágikus szeánsz, elsősorban a múlt századi zeneköltő rajongói számára. Az idei Játékokat a szokásosnál is nagy izgalom előzte meg: új betanulásban adták elő Richard Wagner monumentális tetralógiáját, A Nibelung gyűrűjét (A Rajna kincse, A walkür, Siegfried, Az istenek alkonya). Maga a mester úgy rendelte, hogy öt év kell, míg a rendező, a karmester, a díszlet- és jelmeztervező az énekesekkel együtt megszüli, minden részletében összeérleli a négy részt. Wagner 26 évig dolgozott a tetralógiáján. Az Ünnepi Játékok 1951-es felújítása óta nyolcadszor viszik színre új betanulásban a Ringet, a rendezést a Wagner-unoka, Wolfgang, a Játékok intendánsa a berlini Alfred Kirchnerre bízta, a zenei betanítást James Levine-re. Maga Wolfgang Wagner kétszer is rendezte a darabokat Nemzetközi táncház és zenésztábor Jászberény (MTI) - Nemzetközi táncház és zenésztábor nyitotta meg kapuit az elmúlt péntekén Jászberényben. A Jászsági Népi Együttes által szervezett programra Eürópa számos országából és a tengeretúlról érkeztek tánckedveló fiatalok. A résztvevők között szépszámmal akadnak vendégek a szomszédos országok magyarlakta vidékeiről is. A táborlakókat elismert táncosok, énekesek és zenészek tanítják szakmájuk fortélyaira. A nemzetközi táncház és zenésztábor holnaptól vasárnapig immár hagyományosan összekapcsolódik az ugyancsak Jászberényben tartandó európai régiók kisebbségi folklór fesztiváljával.
