Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-31 / 205. szám

ELETMOD Az Észak-Magyarország SZERDAI MELLÉKLETE 1994. Augusztus 31. „Éretlen Paradicsom” - A fiatalok oldala Holnap felülsz, és hajtani kell ÉP-slágerlisták Nem mondhatnám éppen, hogy nincs okunk panaszra: olyan a slá­gerlista-áramlás, mint a Lillafüredi vízesés. Csali nagyobb „eső” után lendül neki - írtam már két héttel ezelőtt is. De már ez a hasonlat sem állja meg a helyét, mert tessék, be­jött az esős idő, a slágerlisták vi­szont apadnak! Mivel szerintem az eső és a Top-10 mennyisége önma­gában (tehát hasonlaton kívül) sem egyenesen, sem fordítottan nem arányos, felhívom figyelmeteket, hogy mindenki slágerlistáját vár­juk! A tiédet, a barátodét, barátnő­dét, a haverokét, az osztályét... Le­het névvel és név nélkül, jeligével és fényképpel. A lényeg: 10-es top-lis­tát kérünk! Címünk: Eszak-Ma- gyarország Szerkesztősége, Éretlen Paradicsom. Miskolc, Pf.: 351. „Remenyik Robertina vagyok, 13 éves. Többnyire lassú számokat hallgatok, de ha egy szám jó, az sem baj, ha gyors.” 1. Take That: Babe 2. Mariah Carey: Without You 3. Aerosmith: Crazy 4. Take That: Love Ain't Here Anymore 5.2 Unlimited: The Real Thing 6. Prince Ital, Joe Feat, Marky Mark: United 7. Crash Test Dummies: MMM MMM MMM 8. Erasure: Always 9. Edda: Utolsó érintés 10. Ace of Base: The Sign »Angie vagyok. 14 éves.” Mindössze ennyi a bemutatkozás. A lista azért bővebb, megvan mind a 10 szám. 1. Pharao: I Show You Secret 2. The Guid: Swamp Thing 3. Masterboy: Feel The Heat Of The Night 4. Corona: Rhythm Of The Night 5. Culture Beat: The Hurt 6. Alvajárók: Extázis 7. The Prodigy: No Good 8. Dr. Alban: Away From Home 9. Dr. Alban: Look Who's Talking 10. AI!-4-One: I Swear A gombafej eredete Köteteket írtak már arról, hogyan keletkezett a Beatles együttes tag­jainak eredeti védjegye, a korszakot formáló gombafej, de mindenki té­vedett. A forrás, amelyből a Beatles merített, egy 1920-as években ké­szült fénykép volt, amely egy 16 éves, bubifrizurás angol lányt ábrá­zolt - legalábbis ha hinni lehet a Daily Mail című brit lapnak. Az eddigi legismertebb történetek szerint a gombafrizurát vagy Astrid Kirchher német fényképésznő aján­lotta a Beatles tagjainak, amikor ők - még ismeretlenül - a hamburgi Reeperbahn sztriptízbáljaiban ze­néltek, vagy pedig John Lennon és Paul McCartney 1961-ben Párizs­ban látott efféle hajviseletet francia diákokon. Mások szerint Sir Lau­rence Olivier Hamletje ihlette a gombafejet. Ez mind téves feltétele­zés - mondta most az 58 éves Joe Flannery. Na de ki az a Joe Flannery? A Beat­les menedzsere, a 27 évvel ezelőtt, 32 éves korában hirtelen elhunyt Brian Epstein legjobb barátja volt. Flannery így meséli a szerinte telje­sen eredeti és valósághű történetet: ~ Otthon a szobámban, a tévén állt egy fénykép anyámról, 16 éves ko­rából. Bubifrizurát viselt a képen, a huszas évek divatja szerint. John Lennont mindig érdekelte ez a fény­kép és sokat nézegette, amikor a többiekkel együtt nálam járt. Nyil­ván megbeszélték a dolgot, mert amikor egy ízben megint eljöttek, John egyenest a képhez sietett, fel­kapta, megmutatta Paulnak és azt mondta: „Ez az, ilyen hajat fogunk csinálni.” Ezután már csak a borbély, Jim Cannon volt hátra — aki egyébként Paul McCartney másodunokatest­vére -, és megcsináltatták a gomba­fejet. Összeállította: Csömök Mariann i Tudjuk jól, csak a legszerencséseb­beknek volt olyan felhőtlen ez a nyár, mint amilyennek egy vakáció­nak lennie kell. A többség dolgozott. Újságot hordott ki, gyümölcsöt sze­dett, takarított, büfékben segített ki, hogy összegyűljön egy kis zseb­pénz, vagy maga az alapösszeg a nyári túrákra, a Velencei-tóra, a Balatonra vagy a Diákszigetre. Tudjuk jól, nem kell senkinek eszébe juttatni, a szeptember nem­csak a vénasszonyok nyarának kez­detét jelenti, de az iskoláét is. Per­sze ettől nem áll meg az élet, csak megváltozik. Hogy mennyiben, azt nem hiszem, hogy ismertetni kellene. Tudod már nagyon jól, hi­szen egy évtizednyi tapasztalat áll a hátad mögött. Arról persze fogalmunk sincs, eljutnak-e hozzátok a közoktatási törvény módosításáról, a NAT-ról, a gyermekvédelmi törvényről szóló hírek, és ha eljutnak is hozzátok, ér­Végre... Most már túl vagyunk raj­ta... Mármint befejeződött az idei rockpárbaj Kazincbarcikán. Meg­rendezték, lement minden különö­sebb probléma nélkül. Pedig nem úgy indult a dolog, hogy a fesztivál végül (ismét) sikerrel zárul. Az elő­adás napján még megoldatlanul tornyosult a zenészek és a rendezők előtt a dob-probléma (ami lassan a fesztiválok hagyományává válik), de végül a szerencse és a Blunfed dobosa segített. Ezzel együtt is csak jó egyórás késéssel kezdhetett a kazincbarci­kai Reality. A tagokon látszott, hogy összeszoktak az évek során, mivel műsoruk lendületes, „húzós” volt. Aztán... csend. És - sajnos - valahogy ez volt jellemző az egész estére. Nem, nem a zenekarokkal volt a baj, hiszen a megye minden tájáról érkezett csapatok kitettek magukért, de (és ez a probléma szintén nem az idén jött elő) a hosz- szú átszerelési szüneteknek mindig sikerült leültetni az éppen éledő Alig fél éve, hogy utoljára be­szélgettünk Kovács Csabával a DÖME-ről (Diákönkormányza­tok Miskolci Egyesülete), mégis, csak sorolja az újdonságokat. Bejegyezte őket a cégbíróság, új és jó helyet találtak maguknak a Kék Házban, kiötöltek néhány programot, a zánkai diákönkor­mányzati vezetőképző tábor­ban megnyerték a pontversenyt és ezzel 50 ezer forintot. □ A programokkal kellene kezdeni. • Minél előbb csinálunk egy fóru­mot, ahol külön szekcióban lesznek a diákönkormányzatok vezetői és a segítő tanárok, utána pedig szerve­zünk vezetőképzést is... □ Ez lesz csak a jó buli. • Hidd el, nagy szükség van rá. És attól függően tervezhetjük a na­gyobb, a városi rendezvényeket, hogy hányán csatlakoznak hozzánk ezeken a fórumokon. Mert ahhoz, hogy megmozgassuk a várost sok­kal, több pénz és több ember kell. □ Mondhatnál konkrét terveket.- Az ötlethalmazban van két „test­vérrendezvény”, ami attól testvér, hogy az egyik ősszel, a másik tavas­szal lesz: az egyik a DÖME-szüli- nap, a másik a Diákcentrum. □ Nekem nem. tetszik a neve. • Az lehet. És a program? Mind a kettő egy kulturális „csomag” sok kiállítással, koncerttel, vetélkedők­kel. Ezenkívül tervezünk egy bükki túrasorozatot - mountain bike-kal, és ehhez kapcsolódva egy túraveze­tői tanfolyamot is csinálunk. Ez sze­rencsére olcsóbb, mint a másik két terv. Ideje, hogy elmondjam, az alapszabályunkban szerepel a pár­toló tagság, tehát bárki, aki szív­dekel-e titeket mindaz, ami közelről érint? Mi viszont már tudjuk, kelle­ne, hogy érdekeljen. És tudunk még valamit. Akkor mások nekünk is hiába mondták az igazukat. Mert igazuk volt, pedig akkor még nem létezett a pályakez­hangulatot. Hiába nyomott kitűnő bulit a miskolci Ass, a szerencsi Sticks és Stones, vagy az ózdi Re­morse, mert a negyedórás játék­idők után az átszerelés rendszere­sen több volt mint harminc perc. A közönség ennek ellenére is megpróbálta jól érezni magát, és er­re mindenkinek meg is volt a lehe­tősége, hiszen a fellépők rendkívül széles zenei palettán mozogtak, a pop-os Magyarrocktól egészen a durva gricore stílust felvállaló Cor­rosive Effectig. Fehér Antalnak (Rockinform), az egytagú zsűrinek - mint elmondta - komoly problémát okozott a végső döntés meghozata­la, hiszen rendkívül sok volt a jó, vagy ígéretes csapat. Ezek közé so­rolható á miskolci Sir-Robin, akik ügyesen használták ki az akuszti­kus gitár adta lehetőségeket. Jól szerepelt még a helyi Wise Hooli­gans és a szintén kazincbarcikai Flat Frog is. (A zsűri döntése alap­ján a Flat Frog énekese: Oláh Ta­más nyújtotta a fesztivál legjobb ügyének érzi a miskolci középisko­lások sorsát, támogathat minket anyagilag! Cserébe betekintést kap az ügyeinkbe. Persze, ha sikerül ne­kikezdeni a nagyrendezvényeknek, szponzorokat is keresünk majd. És el ne feledjem: nyitottak vagyunk mindenki ötletei előtt! □ Tudod, hogy Miskolcon évek óta megrendezik az Ifjúsági Napokat? • Igen, csak nem tudom, hogy ki. Megint nem találkoztam valakivel, akivel kellett volna. Olyan informá­ciós vákuumok vannak, hogy az esz­méletlen. A törvény bizonytalan­ságban hagyja a diákönkormányza­tokat, és számtalan pontosító jog­szabályról nem is tudunk. De ez semmi ahhoz képest, hogy Zánkán tudtam meg, létezik Kazincbarci­kán a K', Tiszaújvárosban pedig a Városi Ifjúsági Kör. Ezért is akar az Országos Diáktanács kiépíteni egy információs rendszert, mi pedig csinálnánk egy hasonlót megyei szinten. □ Tudod, már abban sem vagyok biztos, hogy a számtalan miskolci középiskolát össze lehet fogni. • Pedig lehet. Vannak tipikus diák­önkormányzati szerepek. A tevé­kenységük alapvetően két dologtól függ: mennyire kemény az iskola- igazgató, és milyen az önkormány­zat vezetője. Sok diák van, ezt lát­tam a táborban is, aki szeret és tud is dolgozni. Az, hogy milyen tudást kell elsajátítani az iskolában, eset­leg mekkora tehetség lappang ben­ne, természetesen megkülönbözteti a gimnazistákat, a szakközepeseket és a szakmunkásképzősöket. De akármilyen iskoláról van szó, a diák önkormányzati tagoknak és veze­tőknek azt kell megtanulni, mi le­dő munkanéküliség (másmilyen sem), és nem tetőzött a demográfiai hullám, nem kellett kemény pénze­ket fizetni a többedik osztályismét­lésnél, és a felsőoktatásban sem volt tandíj. Mégis igaz. Ha itt az iskola, HAJTANI KELL! egyéni teljesítményét.) Az idei „pár­bajgyőztes” a Memory együttes, akik igazán tágan értelmezett rock­zenét játszanak, hiszen a két gitár mellett két billentyűs hangszer is megszólal, ezáltal zenéjük olyan kü­lönleges behatásokat kap, hogy le­hetetlen „beskatulyázni”. A csapat saját dalain kívül szép számmal ját­szik feldolgozásokat is, olyan elő­adóktól, mint a Fánk Floyd, a Queen és Lionel Ritchie. A Memory kidolgozott igényes zenét játszik. így a srácok (Nagy Gergely ének, gitár, Lukács Gábor gitár, Hasulyó István basszusgitár, Hasú dobok, Kerekes Sándor billen­tyűs hangszerek és egy hölgyí!) Frecskó Zsuzsa billentyűs hangsze­rek) megérdemlik a sikert. (Ami jelen esetben a tízezer forintos fő­díjat jelenti.) Végre... Most már túl vagyunk rajta... És most majd várhatunk egy évet, hogy szervezési hibák ide, vagy oda - megint legyen Rock­párbaj! Kalácska hét a közös megállapodás útja egy keményebb igazgatóval, és hogy le­het maximálisan (és jó értelemben véve) „kihasználni” a rendezvények szervezésekor, ha könnyebb eset az igazgató. Persze, ezzel megint a leg­elejére jutottunk: tisztában kellene lenni a jogokkal, még akkor is, ha kevesebb van belőlük, núnt amennyit a ’85-ös közoktatási tör­vény biztosított. De most jönnek az önkormányzati választások, és mi­vel az iskolák többségének az ön- kormányzat a fenntartója, ezért el­határoztuk, eljárunk a pártfóru­mokra, kérdéseket fogunk feltenni, és az esetlegesen elhangzó ígérete­ket be fogjuk vasalni a győztestől. □ Ez úgy hangzik, mint egy fenyege­tés, de tényleg be tudjátok vasalni? • A fórum végül is nagy nyilvános­ság előtt zajlik. □ Mondj inkább valamit a Zánkai 50 ezret érő csapatról. • A csoportban a borsod-abaúj- zempléni és a jász-nagykun-szolno­ki diákok voltak, összesen 23-an, ebből 12 borsodi. De itt a névsor... Q..amiből világosan kiderül, a 12- ből csak öt a miskolci. Ez még megfe­lelne annak az aránynak, ahogy Miskolc és a megye többi települése között megoszlanak a középiskolák, csakhogy az 5 miskolciból 3 az Avasi Gimnáziumba jár - ahol ráadásul közismerten kemény az igazgatónő. De kemény az önkormányzat is. □ Rendben, de hol van a többi kö­zépiskola? • Ezért kell a fórum, a személyes meghívás és a levelek. így körülbe­lül tíz iskola jön majd el a fórumra, leggyönyörűbb álmaimban húsz. De legalább az a tíz vagy húsz tud ró­lunk, és annyival is többen leszünk. Túl vagyunk a rock-duellumon Diákönkormányzati keserves Hunyadisok Árpád és a Rákócziak nyomán Nem tudom, divat-e még megíratni első ma­gyardolgozatként a Nyári emlékeim című fo­galmazást, az viszont biztos, hogy mindenki szívesen meséli, ha történt vele valami, Mivel mindenki élményeit mm tudjuk közreadni, így kiválasztunk egyet. Idei mesélőink a Kárpátal­ján jártak. Az alábbi írást Feledy Péter beszá­molójából állítottuk össze. A miskolci Hunyadi János cserkészcsapat alig­hogy megérkezett nyári, a Dél-Bükkben lezaj­lott vándortáborából, máris útnak indult Kár­pátaljára. A meghívást közös táborozásra a be­regszászi Bendász István csapattól kaptuk. Érkezésünk másnapján a negyvenkét ülő­helyes buszban vagy hatvanan bezsúfolva in­dultunk utunk egyik fő célja, a Vereckei-hágó felé. A Latorca folyó csodálatos völgyén halad­tunk fölfelé az erdős Kárpátokban. Itt-ott ro­mos bunkereket is láttunk a hatalmas fenyő­fák alatt. Vezetőnk elmondta, hogy ezek a ma­gyarok által épített Árpád-vonal maradvá­nyai. A hajtűkanyarokkal tarkított mintegy nyolc kilométer hosszú út állapota a bunkere­kéhez hasonló: rendkívül rossz minőségű. A hágó 839 méter magasan metszi át a hegyvonulatot. Jelenleg még nincs olyan em­lékmű, ami honfoglaló őseinkre utalna, de - még a választások előtt - Katona Tamás járt erre és az ukrán vezetőkkel megállapodott abban, hogy a közelgő magyar 1100 éves év­forduló tiszteletére emléktáblát helyeznek el egy sziklára. Csodálatos és szívszorongató érzés volt rá- gondolni, hogy elődeink közel 1100 évvel eze­lőtt ezen a helyen jöttek be a hazába. Kinek ne jutnának itt eszébe Ady Endre verssorai: „Verécke híres útján jöttem én”... Programunkban ezután az aknaszlatinai sóbánya megtekintése következett. Csak némi huzavona után engedélyezték leszállásunkat a 380 méteres mélységbe, de megérte, hiszen sokunknak a sóbánya megtekintése, ennek a „földönkívüli tájnak” a megtekintése jelentette a legnagyobb élményt egész utunk során. A Vereckei-hágónál Fotó: Feledy Péter Kárpátaljának talán a legszebb része a Tatár­hágó elé vezető útvonal. Furcsa volt látni a Ti­szát, mint sebes hegyi folyót (gondoljunk csak arra, milyen Tokajnál vagy Szolnoknál). Rahó fölött folyik össze a Fekete és a Fehér Tisza, de a térdig érő víznek olyan erős sodrása volt, hogy a legbátrabb három gyereket nyolc-tíz méterre elvitte, így a többieket már erős tiltás fosztotta meg a nem mindennapi élménytől. Érdekes, és egyben szomorú volt tapasztal­nunk, hogy' nem csak a 13-15 éves, de a 20 éven felüli beregszászi cserkészek közül is a legtöbben most jártak először a Kárpátokban. A hegyek után „bevettük” Munkács híres várát, amelyet három évig védett Zrínyi Ilona a labancokkal szemben, Munkácstól nem messze pedig felkerestük azt a nem régen helyreállított emlékművet, amely az 1849. áp­rilis 22-i győztes ütközetnek állít emléket. A környék fiataljaiból besorozott honvédek nyer­tek itt csatát a császári tábornok ellen. Impo­záns emlékmű áll Tiszaújlakon is annak tisz­teletére, hogy 1703. július 14-én itt zajlott le a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatája. Ez a terület volt a szabadságharc bölcsője és a ruszinok voltak a fejedelem egyik leghűsége­sebb alattvalói. Voltunk Kárpátalja székhelyén, Ungváron is. Felkerestük a várat és a skanzent, amely ragyogóan bemutatja a térség népi építészetét, a házakat eredeti bútorzatával, berendezésé­vel és melléképületeivel együtt. Megcsodáltuk a szép templomokat, különösen a görög katoli­kus és görögkeleti templomok ikonosztáziái voltak lenyűgözőek. Beregszászon részt vet­tünk egy szentmisén, melyen az anyaországot Szegedi Kálmán képviselte, aki korábban a miskolci Szent Anna-plébánia káplánja volt. A vitt ajándékokat az utolsó tábortűznél adtuk át beregszászi barátainknak. Legjobban a hat garnitúra komplett cserkészöltözéknek örültek. Ezeket a parancsnok nem osztotta szét a gyerekek között, hanem mindig azok kapják majd meg, akik a különböző ünnepsé­geken díszőrséget állnak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom