Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-29 / 203. szám
1994. Augusztus 30., Kedd 4 A Itt-Hon Postabontás Humoi'os történetek- gyerekeknek A kis kíváncsi Pityu a mamájával sétál az utcán. Egyszer csak egy kopasz ember megy el mellettük. A kisfiú kíváncsian néz az anyjára:- Anyu, mondd, ennek a bácsinak miért van mezítláb a feje? Hímév Jancsi: Én nemrég jöttem ebbe az iskolába, s máris híres vagyok. Karcsi: Hogyhogy? Jancsi: Ahány ablak van a suliban, azt mind én törtem be. Jogi eset Az ügyvéd kisfia rossz fát tesz a tűzre, és az édesanyja alaposan elnadrágolja. A fiú berohan a szobába az édesapjához.- Apu, egy ügyet hoztam neked!- Mi baj, kisfiam?- Szeretnék elválni a mamától! Telefon Az orvos a hallgatójával vizsgálja Gyurika mellkasát, aztán a fülét is odadugja, és halkan motyog valamit. Gyurika megszólal:- Doktor bácsi, a bacilusoknak tetszik telefonálni? Egy apróság A börtönben az egyik rab azt kérdi a másiktól:- Te min buktál le?- Egy apróságon. A fiaméknak arról kellett írni az iskolában, hogy mit csinál az apjuk. Előrelátó Sétára készül a család:- Anyu, ne felejtsd elhozni magaddal a csokoládét is, legalább kéznél lesz, ha sími akarok! Gyermeklogika Sanyinak kivették a manduláját. Már másodszor megy a család meglátogatni a kórházba, amikor a hároméves Ági türelmetlenül kérdi:- Még nem tették vissza? Sétatéren- Kisfiam, miért rugdosod folyton a kavicsokat? Inkább figyeld a természetet... Például azt a kis fecskét nézd meg, amint egy szalmaszálat visz a csőrében...- Látom, papa...- No és mit gondolsz, minek neki az a szalmaszál?- Biztosan kólát akar inni! Sami Attiláné Felsődobsza „Lássunk mi magunk hozzá a hit köveinek lerakásához!” Dr. Maczó Ágnes és Pál István a szanticskai döngölt színpadon Fotó: a szerző Szanticska (ÉM - B.Gv.) - „Örömmel jöttem az ünnepre Szantieskára, ebbe a kicsiny faluba, amely a pusztulás és a feltámadás szimbóluma is egyszerre” - így kezdte Szent Ist- ván-napi beszédét a parányi csereháti „zöld szigeten” G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, a parlament alelnöke. Ezt követően így folytatta megemlékezését: „Nem először vagyok itt és nem is csak ünnepekkor járok ide. Szívemhez nőtt, s elhatároztam, hogy felhívom az ország figyelmét az abaúji gondokra, s ahányszor csak tehetem: szót emelek az érdekükben, mert Abaúj élni akar!” István királyra emlékezünk, első keresztény királyunkra, akit a nép örökre a szívébe zárt. Pedig keménykezű uralkodó volt. Eltiltott egykori múltunktól minket, s mégis ünnepeljük. Vajon miért? - tette fel a kérdést a szónok. A választ is megadta rá: ,Azért, mert minden tettével, még tévedéseivel is saját hazáját és népét kívánta szolgálni rendíthetetlenül. Fölismerte, hogy megmaradásunk érdekében mit kell tennie, s azt meg is tette: római kereszténységre térített, erős magyar államot szervezett. Értünk, nem pedig ellenünk! Ez volt az ő hatalmának a lényege. A megmaradásunkért volt szigorú király. Sajnos ezt nem mondhatjuk el hosszú ideje vezetőinkről, hogy megmaradásunkért lennének szigorúak. Pedig most is a megmaradás a tét. A veszélyeket, a bajokat napokig tudná sorolni bárki. Fogy a népesség, az emberek vállaira egyre súlyosabb terheket raknák. S hány olyan falu van, ahol csak a kocsmák száma nőtt, miközben fogyott a reménység. Hatalmas vagyonok kótyavetyélődtek el a közösből, miközben itt Szantics- kán egészséges ivóvízhez csak saját erőből juthattak. Szent István idejében minden tíz falu templomot tudott építeni, most egy templom felújítása is gondot okoz.” Az alelnökasszony drámai hangon jelentette ki: „Lassan Tiborcokká válik az ország, annyi a baj, a panasz, és mintha mégsem akarná meghallani senki. Miféle távlat egy nép számára, hogy állandóan csak azt hallja, hogy fizetni, fizetni, fizetni, mert adósság volt, van és lesz idők végezetéig! Nem az a baj, hogy vannak adósságok - hisz’ a hitel fontosságáról már Széchenyi is írt -, hanem az a probléma: miért vannak és meddig?! Mi hát a megoldás, ha a diktatúra megszűnt, ha magunk választhatjuk vezetőinket, és szinte mégse változott semmi? Igen, mert az emberek jogosan érzik, hogy nélkülük, s fölöttük dőlnek el a dolgok. Saját belügyeikbe sem tudnak beavatkozni, mert többet hallanak a külföld híreiből, mint arról, hogy mi újság van idehaza. Az együttes cselekvéshez tudnunk kellene mindenről, ami sorsunkat érinti, befolyásolja. Európa egyik legtürelmesebb népe vagyunk, mert a végső kétségbeesésig eltűret- nek velünk mindent. Ha a hatalom nem hajlik a néphez, akkor a népnek kell a szükséges lépéseket megtennie, ha módja van erre. Mert nem az a nemzeti egység, ha néhány pártvezető egyetért egymással, hanem az, amikor a nép különböző rétegei értik meg egymást, s rákényszerítik vezetőiket arra, hogy ígéreteiket megtartsák, s érdekükben cselekedjenek. Ratkó József örökségül hagyta ránk: „Meg kell laknunk az országot, mert különben meglakják előlünk!” Csak nézzék meg, hogy mire jutott egy ember itt Szanticskán néhány esztendő alatt. Mire juthatnánk akkor együtt?! Tudom, hogy szellemi jobbágysorban van az ország, s a bajokról is beszéltem eleget. De Szent István ünnepén az adjon reményt, hogy ő a veszélyt felismerve így szólt: Minden tíz falu építsen templomot! S ha most nem szól senki, tudván a bajokat, lássunk mi magunk hozzá a hit köveinek lerakásához!” Ünnepélyes koccintással, jelképesen felavatta ezután a parlament alelnöke Szanticska vezetékes ivóvízrendszerét. Ezt egyébként a Cser Kft,. 4 millió forint helyett másfél millióból is megvalósította, melyben jelentősek az érdemei Komjáti Miklósnak, aki a cég ügyvezető igazgatója és Hegymeg polgármestere. Dr. Maczó Ágnes végezetül azt jelentette be, hogy hamarosan crossbar-telefonhálózatot is kap ez az idegenforgalmáról egyre ismertebb abaúji település. Pál István ünnepélyesen lemondott „egy lakosú” titulásáról, mert mint mondotta: „Ma már nem ez a jellemző. A19 ház tulajdonosai valamennyien egyetértenek a falufelújítási koncepcióval, s ezért áldozatvállalásra is képesek.” A szépszámú látogatósereg Szanticskán a hagyományos népi életmód rekvizi- tumaival is megismerkedhetett: a vályogvetés, a kenyérsütés, a fazekasság és a szövés eszközeivel. 1994. Augusztus 30., Kedd Itt-Hon A 5 Az új kenyér ünnepén... Gulyás Ferenc polgármester megszelte az új búzából sütött kenyeret Fotó: Knyizsák Ferenc Detek-Szikszó (ÉM - T.J.) - Detek községben mintegy 200- an vettek részt az Állami ünnepen az augusztus 20-i egész napos rendezvényen, ahol első alkalommal szervezték meg az új kenyér szentelését és Szent István államalapítónk ünnepét. A műsor de. 11 órától kezdődött az önkormányzat udvarán, ahol korosztálytól függetlenül idősek és fiatalok egyaránt részt vettek. Detek önkormányzata nevében Mikes Zoltán testületi tag köszöntötte a megjelenteket és méltatta István király ünnepét. Ezután Gulyás Ferenc polgármester, aki egyben a helyi Búzakalász Mg. Szövetkezet igazgató elnöke, ünnepi köszöntője következett. Beszédét azzal kezdte, hogy: „Nagy-nagy öröm számomra, hogy békében és szeretetben élte meg a község lakossága a mai napot. További örömmel tölthet el bennünket az a tudat, hogy az 1993-1994-es gazdasági évnek a termését időben sikerült betakarítani. A gazdálkodó szervezet nevében elmondhatom, hogy a szövetkezet az aszályos időjárás ellenére is működőképes. A község lakosságának megélhetését a nehéz körülmények ellenére biztosítani tudjuk. A jövőben az önkormányzat azt a célt tűzte ki, hogy a község lakosságának a biztonságos megélhetéséhez szükséges feltételeket biztosítani kívánja. Detek önkormányzata a testülettel egyetértésben a költség- vetést az előírt céloknak megfelelően a lakosság javára használja fel.” Ezek után a polgármester elmondta, hogy az 1995. évi új- kenyér-szelést ugyanilyen lelkes és békés lakossággal szeretné együtt megünnepelni. Az ünnepi beszéd után Lévai József Terített asztal c. versét Vartek Orsolya adta elő. A polgármester úr megszelte az új búzából sütött kenyeret és a község lakóit végigkínálta. Ezután megszólalt a zene, amit a község testvérfalujának: Laknak a zenekara (METROX) szolgáltatott. Szikszón a Városi Művelődési Központ szervezésében de. 10 órától került sor a sportpályán az augusztus 20-i egész napon át tartó műsorra. Bár az időjárás nem volt túl kegyes a több Közgyűlésre hívják a központba Szikszó Város Polgármesteri Hivatala tájékoztatja a lakosságot, hogy az 1994. évi háztartási tüzelőolaj-utalványokat - az 1993-ban benyújtott igények alapján a miskolci vámhivatal 1994. augusztus 31-én (szerdán) és szeptember 1-jén (csütörtökön) 9 és 15 óra között adja át a Gondozási Központban (Szikszó, Szent Anna u. 6. sz. alatt). Szikszó város jegyzője Szikszó közigazgatási területén a rész-aránytu- lajdonnal rendelkezőket közgyűlésre hívja meg 1994. szeptember 9-én 17 órára a szikszói művelődési központba. Nem lázítani, összefogni kell Hemádvécse (ÉM - B.Gy.) - Mi a cigányságtól csak tisztességes, becsületes munkát, kitartást várunk. A szakmai segítséget, az anyagi hátteret szövetségünk előteremti - mondta her- nádvécsei sajtótájékoztatóján Reményi Géza főállatorvos, a Magyarországi Cigányok Igazság Szövetségének elnöke. A Magyarországi Cigányok Igazság Szövetsége még 1990-ben alakult azzal a céllal, hogy kezelje a cigányság kilátástalan szociális és gazdasági helyzetét. Teljesen a nulláról indulva- pályázatok segítségével, a privatizáció útján - sikerült megvásárolniuk a hemádvécsei termelőszövetkezet épületeit, juhtelepét és szarvasmarha-istállóit. Már a felújítás is munkát adott 25 regisztrált cigány munkanélkülinek. Nemcsak Hemádvécséről, hanem Vizsolyból, Novajidrányból és Szikszóról is járnak ide dolgozni. A szövetség agrárgazdasági programja lassan révbe ér. Szeptembertől kéthetes turnusokban a hemádvécsei téesz volt irodájában állattenyésztési tanfolyamot indítanak. Analfabéta, tudás nélküli embereket oktatnak majd az állattartás fortélyaira. A „hallgatók” választhatnak a hús- nyúl-termelés, a libatömés, a vadkacsa- és hízóbika-tartás, a pulykatenyésztés „tantárgyak” közül. Az oktatás után a cigányszervezet teremti meg az anyagi feltételeit annak, hogy beálljon a ház körüli állomány is. Az itt termeiteket főleg önellátásra fordítják, ám az eredményes munka szép jövedelmet is hozhat a családoknak. Az MCISZ nem titkolt szándéka, hogy az ország valamennyi megyéjében a hemádvécseihez hasonló rendszert hozzon létre. Dr: Reményi Géza hangsúlyozta a napokban megtartott sajtótájékoztatón, hogy a sikerekhez elsősorban a cigányság szemléletváltása szükséges. A kitartó, becsületes munka - ha nem is máról holnapra - bizonyára hamarosan gyümölcsöt terem. A felemelkedés- tetszik vagy nem tetszik - egy hosszan tartó folyamat. Saját szervezetén belül is nagyobb megértést vár az elnök. Meggyőződése: nem lázítani kell a tagságot, hanem összefogni, és együtt gondolkodva cselekedni a közös célokért. Az MCISZ elnöke végezetül kijelentette: büszke a szervezetére, mert csak az MCISZ az egyetlen cigányszervezet a mai Magyarországon, amely gazdasági eredményeket is fel tud mutatni. Az MCISZ összvagyona ugyanis meghaladja a 8 millió forintot. ezer látogatóhoz, de esőkabátra így sem volt szükség. A Szent István-napi műsor összeállítói igyekeztek úgy szervezni a különböző időpontokban zajló kulturális előadásokat, hogy a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki jól érezze magát. Láthattak bábelőadást, ahol a Buták versenye c. magyar népmesét adták elő, volt Tátika, modern diszkózenére táncolhattak a „bátrabbak”. Ezenkívül tűzoltó bemutató, kutya- show műsor, gumiházban ug- ra-bugra stb., fél öttől pedig a megyei I. osztály soron következő összecsapását: Szikszó- Sátoraljaújhely mérkőzést izgulhattak végig a drukkerek. l:0-ra nyert a hazai csapat. A kora esti órákban a Miskolci Dixieland Band együttes műsora következett, majd Szulák Andrea slágereit hallhatták és énekelték az énekesnővel együtt az ismert reffénsorokat a szikszóiak. Ezután majd’ fél órán át tartó tűzijátékban gyönyörködhettek kicsik és nagyok. Az állami ünnepet az utcabál zárta a Ba-rock zenekar közreműködésével.
