Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-29 / 203. szám

4 B Itt-Hon 1994. Augusztus 30., Kedd — MOZIMŰSOROK Szeptember 1-ő-ig Kazincbarcika 1- jén: Kalifornia - A halál nem uta­zik egyedül. Színes amerikai road-mo- vie. (Kezdés: 18 óra) 2- án: Kalifornia - A halál nem utazik egyedül. Színes amerikai road-movie. (Kezdés 16 és 18 óra) 3- 4-én: Ruby Cairo. Színes amerikai film. (Kezdés 16 és 18 óra) 5- én: Vipera. Színes amerikai akció­film. (Kezdés: 18 és 20 óra) 6- án: Angie. Színes amerikai filmdrá­ma. (Kezdés: 16 és 18 óra) Putnok 2-án: Csupasz pisztoly 33 1/3. Színes szinkronizált amerikai filmvígjáték. (Kezdés: 19 óra) 4- én: Kalifornia - A halál nem utazik egyedül. Színes amerikai road-movie. (Kezdés: 19 óra) Mezőkövesd 2-3-án: Beverly Hills-i Zsaru III. Szí­nes szinkronizált amerikai filmvígjá­ték. (Kezdés: 19 óra) 4- én: Intersection - Vágyak vonzásá­ban. Színes amerikai játékfilm. (Kez­dés: 19 óra) Ernőd 2-án: Pogány Madonna. Színes magyar kalandfilm. (Kezdés: 18 óra) Nyékládháza 2- án: Intersection - Vágyak vonzásá­ban. Színes amerikai játékfilm. (Kez­dés: 17 óra) Ózd 1-jén: Angie. Színes amerikai filmdrá­ma. (Kezdés: 17 és 19 óra) 3- án: Kalifornia - A halál nem utazik egyedül. Színes amerikai road-movie. (Kezdés: 17 és 19 óra) 5- 6-án: Féktelenül. Színes szinkroni­zált amerikai akciófilm. (Kezdés 17 és 19 óra) Tiszaújváros szeptember 18-ig nyári szünet! Továbbra is marad a bányamúzeum Farkaslyuk (ÉM) - A ’96-os világki­állítás kormányzati lefújása nem ve­szélyezteti az akkorra tervezett farkas- lyuki bányamúzeum létesítését. A maj­dani múzeumnak otthont adó tárnák­ban jelenleg is folyik az állagmegóvás, s a közeljövőben kisebb szakmai kon­ferencián tárgyalják meg a további te­endőket -jelentette ki Gábor Dezső, a terület önkormányzati képviselője. Ez a show-műfaj tért hódított Mezőkövesd (ÉM - SzS) - Idén nyáron második alkalom­mal rendezték meg Matyófól- dön a fúvószenekarok és majo- rette-csoportok találkozóját. A francia és az amerikai katona­zenekarokat kísérő lányok tán­cából kialakult show-műfaj im­már végérvényesen tért hódí­tott, hazánkban is jelenleg csaknem 50 ilyen csoport mű­ködik országszerte. Mindazonáltal a múlt évig Ma­gyarországon nem rendeztek ilyen jellegű fesztiválokat, ezért a diáklányok színpompás mű­sora most is az újszerűség ere­jével hatott. A program a mezőkövesdi Fő­téren felállított szabadtéri szín­padon zajlott. Az első napon fel­lépett a helyi és a kassai ma- jorette-csoport, az olaszországi Pozzuolo fúvószenekar és a most 40 évét ünneplő mezőkö­vesdi fúvószenekar - mint há­zigazdák - a tulajdonképpeni keretét adták a rendezvénynek. A fesztivál másnapján miskol­ci, tiszaújvárosi, edelényi, he­vesi és debreceni fúvószeneka­rok adtak koncertet, s a két utóbbi együttes majorette-cso- portjának bemutatójával is gaz­A hevesi majorette-csoport felvonulása Fotó: Farkas Józsefné dagította műsorát. Késő délu­tán nagyszabású zenés-táncos felvonulásra is sor került, majd kezdetét vette a gálaműsor. Ennek nyitányaként Pap János polgármester értékelte a Mező­kövesdi Nyári Rendézvénysoro- zatot, majd okleveleket és em­léktárgyakat adottét a fesztivá­lon részt vevő zenekaroknak, majorette-csoportoknak. Az ezt követő, és jócskán az estébe nyúló műsor számos érdeklődőt vonzott, s remélhetőleg felejt­hetetlen perceket szerzett e műfaj kedvelőinek. Megújították az Arany Lantot Várpalota (ÉM-SzK) - A Sa- jómenti Egyesített Bányász Fú­vószenekar - megyénk egyet­len ilyen együttese - augusztus 13-án és 14-én a fúvószeneka­rok találkozójára 22 zenekari taggal Várpalotára utazott, hogy ott a két éve megszer­zett Arany Lantot és a vele já­ró Arany Diplomát ismét elnyeljék. Mint azt Kiss József zenekari titkár (vadászkürtön játszik) el­mondta, az együttest Elismerő Oklevéllel tüntették ki. Ez azt jelenti, hogy az Arany Lant és az Arany Diploma újbóli birto­kosai lettek. A sajó mentiek szombaton má­sik nyolc együttessel a meg­romlott időjárás miatt a várpa­lotai Sportcsarnokban mutat­koztak be. (A koncert eredeti­leg a Thuri György-vár előtti térre szervezték.) A sajó men­tiek mellett fellépett a Székes- fehérvári Helyőrségi Zenekar, a Bátonyterenyei Bányász Fú­vószenekar, a Mecseki Szénbá­nyák Koncert és Fesztivál Ze­nekara, a Petőbányai Bányász Kulturális és Testnevelési Ala­pítvány Fúvósegyüttes. A va­sárnap délelőtti szabadidős program helyet a borsodiak ön­tevékenyen, a balatonfüredi mólónál a szépszámú érdeklő­dőknek sikeres koncertet ad­tak. Délután Várpalotán a részt vevő kilenc zenekar 300 tagja előbb a város különböző pontjain szórakoztatta a közön­séget, majd valamennyien együtt is zenéltek. A produkci­ót Marosvölgyi Károly főkar­mester vezényelte. Jelen volt és a zenekarokat köszöntötte Ra­bi Ferenc a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezete (BDSZ) alelnöke, valamint a város pol­gármestere is. A rendezvényt a BDSZ és Vár­palota önkormányzata anyagi­lag is támogatta. Nyugodtan kezdődhet a tanév Mi otthonában is ITT-HON vagyunk Ózd (EM) - A város vala­mennyi tanintézete felkészült a tanévkezdésre közölte Malin­ké János, a művelődési, iljúsá- gi és sportosztály vezetője. - Karbantartási munkákra 7, fel­újításokra 2,2 millió forintot költöttünk. A Vasvár úti isko­lában sportpálya létesült, a sa- jóvárkonyi iskola pedig megvá­sárolta a szomszédos AFESZ- éptdetet, s így 7 új tantermet alakították ki. A tanévnyitók augusztus 31-én és szeptember 1-jén lesznek. Pedagógus hiány csak testnevelés és ének sza­kon van, de az iskolák kisegí­tik egymást óraadó tanárokkal. Az idén képesítés nélküli peda­gógus nem lesz, az orosztaná­rok átképzése pedig folyamatos Egerben és Debrecenben, ahol főleg a német és az angol nyel­vet tanulják. A peremkerületi iskolákban sajnos még csak egy nyugati nyelvet lehet tanulni. A gimnáziumban viszont két amerikai tanárnő fog tanítani, előreláthatóan két évig. Az ál­talános és középiskolások 670, a szakiskolások 340 forint tan­könyv hozzájárulást kapnak, s a minisztérium 190 forint kie­gészítéssel megemelte ezt az összeget. A rászorulók a szük­séges igazolás bemutatásával tanszer segélyt kaphatnak a polgármesteri hivatal szociális osztályán - az eljárási szabá­lyoknak megfelelően -, ez ál­talában 1000-2000 forint kö­zötti összeg lehet. 1994. Augusztus 30., Kedd Itt-Hon B 5 Tudósítások hazai tájakról Az út Borsodból közvetlenül Nógrád megyébe vezet, ki­hagyva Hevest. Még alig használják. Fotó: Farkas Maya Priska Tibor Szájtátva nézegetjük Hangony- völgyét. Az ok nagyon is adott hozzá. Nevezetesen: Medárd napja óta legföljebb annyi eső hullott, hogy egy kisebb mosó­fazékba is beleférne, a föld re­pedezett, a növények pusztul­nak, a búza kényszerérett, év­százados rekordhőségek dőlnek meg, itt, a Hangony-völgye vi­szont mindenül valahogy nem vesz tudomást. Nem széles bi­zony ez a völgy, eléggé keskeny sáv, de jókora hosszúságban húzódik Ózd fölött Domaházá- hoz közelítve. Zölden, barátsá­gosan! A fű sötétszínű, sosem hallott a száradásról, a keskeny táblákban a kukoricának eszé­be sincs furulyázni, a dús lom­bú fák békésen bólogatnak, az árpa egyáltalán nem silány és minden más növény, vetemény is úgy tesz, mintha sosem hal­lott volna kánikuláról. Pedig csupán egy keskenyke patakocska, a Hangony kanya­rog, igaz, előrelátóan jó mélyen bevágott mederében eme szűk helyen, annak is csupán az al­ján csillan meg valami vizecs­ke, ha az ember sokáig nézeget a nádas, sásos részen, viszont ez a patak mégis megteszi a maga dolgát. Meg persze a me­redély hegyek, melyek a mégis lehulló csapadékot pontosan ide irányítják. Lehet, csak kép­zeljük, de mégis olyan, mintha itt több lenne a madárhang, a bogárdanászás, élénkebbek a virágok. Bizonyos, hogy a vad­disznókból és egyéb nagyvad­ból is bőséges az állomány, jel­zik ezt a fortélyos riasztók is. Minden kis talpalatnyi földecs- ke bekerítve az apró szélmoz­gásra is rezgő szalagokkal, a drótokon üres konzervdobozok, hogy ha belebotlik a vad, hát a csörgéstől ijedten szaladjon vissza, hévül meg a madarak, meg a vadak ellen is a komor, rosszkalapos madárijesztők ácsingóznak, várakoznak a semmire, miként egyébként hozzájuk hasonlóan annyian ezen a tájékon. De a vaddisznók már régóta elégedett röfögéssel köszöntik ezeket az alakokat, a madarak meg békésen pihennek kinyúj­tott, amúgy fenyegetésre szánt karjukon. Megvannak így együtt a völgyben, a mostani kánikulába is tisztes küllemű keskeny sávban. Az út is ehhez illően keskeny itt, enyhén hullámos, kanyar­gós, száz métert nem igen le­hetne menni egyenesen, de ez nem zavaró. Forgatom afig. Nem is véletlenül esik szó most éppen az útról, valójában ép­pen ezt nézegetjük, vizsgálgat- juk úgy amatőr módon, utas­ként, vajh’ miként esik erre közlekedni, főként, ha a me­gyén túlra igyekezne az ember! Sokéves rimánkodás, veszeke­dés után ugyanis, elkészült itt egy új útszakasz, úgy 6-7 kilo­méternyi, melynek egy része Borsodban, a másik része Nóg- rádban várta az építőket. A bátrabb emberek korábban - és csupán száraz időben - neki­vágtak ennek a résznek a föld­úton átvergődve Borsodból egyenesen Nógrádba értek, ki­hagyva Heves megyét! Nem akármi! Mert Nógrádba innen vagy Borsodnádasd felé, vagy Gyöngyösnél letérve, vagy Hat­vantól elkanyarodva lehetett menni. Most meg a legrövidebb út éppen Domaházától a már nógrádi Zabar aknához vezet, majd onnan lehet leereszkedni Salgótaijánba. Sokan majdnem annyira vár­ták már ezt az utat, mint a Cigánd-Dombrád közötti hidat. Domaháza. Valahol itt kell hát rátérni az új útra. De hol? Va­lami tábla csak jó leime ide, va­lami jelzésféle, hogyaszongya Salgótaqán, vagy Zabar felé, de nincs. Egy szál jelződeszka sincs. Az úton bandukolok mu­tatják kérdezősködésünkre az irányt. (Ha beérnek Domahá- zára, jobbra!) A községen, a még keskeny út egyre szebbé, szélesebbé válik, látszik is új­donsága, az is, hogy nem igen használják. Sajnos. Csak me­gyünk, megyünk dicsérjük az építőket, de nem találkozunk egy lélekkel sem, nemhogy jár­művel. Gyönyörűséges terüle­ten haladunk, hegy-völgyes ré­szen, hol már nem csak az utat, de a tájat is csodáljuk, majd egy meredélyen feljutva ott áll előttünk a tábla: Nógrád me­gye. A partoldalban kis esőbe­álló, előtte kőből valami emlék­mű, de ma már nem tudható kinek, kiknek a megörökítésé­re. Felirat sehol. Csodás kilá­tás viszont a hegy tetejéről át, Nógrádba. Várunk, várakozunk, de sem innen nem megy, sem a túlol­dalról nem érkezik kocsi. Az út készen van, most már lehetne használni. Hasznosítani. Lepkék viszont töménytelen mennyiségben kísérik minden lépésünket. Azok a furcsa kes­keny, feketés, pettyezett szár­nyú valamik, amik ráteleped­nek az ember vállára, kaijára, hagyják magukat megfogni, nem ijedősek egy cseppet sem. Talán csöngő lepke a nevük. Mondják, hogy ezeket a lepké­ket díszül is föl lehet tenni pél­dául a blúzra, a hajráira, ott maradnak, kicsit meg is sértőd­nek, ha valaki leveszi őket és eldobja, repülésre készteti. Va­jon, hogyan maradhatnak élet­ben ennyire semmi védelmi készséggel? Mindenestre itt vannak, röpködnek, a két me­gye határánál ránk telepednek, vitetik magukat bárhová. Ritkán látnak erre embert, hát kíváncsiak. Az út ellenben szép, használ­ható, akinek dolga van Nógrád­ba, hát próbálja ki. Egyenruhás poéta Pázmándi László Kráter Merünk-e nézni még a kráter-mélybe Amíg a láva nem hideg talpunk alatt Kisér-e még az orfeuszi ének Mikor a visszaúton egyedül haladsz Reméljük a nappal nem hull az éjbe Amíg véget nem ér a nagyszerű kaland Sétálsz-e még a temetői csöndben Elhagyni élőt, feledni önmagad Találsz-e útra még a hazug ködben Amit körénk fonnak a hiú szavak Mögöttünk ég a rombadőlt ígéret Szád vonalában hallgatás-sivatag Fülünkben újra zeng orfeuszi ének. Gyermekektől, felnőtteknek Szepesi Sándor- Tanító néni:- Zsuzsi, ha én neked 16 diót adok, és te annak a felét odaadod a kishú- godnak, akkor ő mennyit kap?- Ötöt!- Ugyan, hát nem tudsz számolni? - mérgelődik a tanító néni- Én tudok, csak a húgocskám nem!- válaszolja Zsuzsi. *- Elveszel feleségül, ha majd megnö­vök? - kérdezi Klári óvodás barátját.- Ez sajnos lehetetlen - válaszolja Jan­csi mert nálunk mindenki a csalá­don belül házasodik. A nagyapa a nagymamámat vette feleségül, a nagy­bácsim az ángyit, apám pedig anyá­mat. így majd én is a feleségemet ve­szem el. * Peti mindig elkésik az iskolából. A ta­nító megsokallja és egy alkalommal haragosan kérdőre vonja:- Neked nincs ébresztőórád?- Hogyne lenne! - válaszolja Peti mor­cosán. - De az mindig akkor csörög, amikor még alszom! *- Anyu - szól Pisti a fürdőszobából, - tudod mennyi fogkrém van egy tu­busban?- Nem tudom, aranyom! - hangzik a válasz- De én tudom, majdnem három méter...

Next

/
Oldalképek
Tartalom