Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-29 / 203. szám
8 Z ItT'Hon 1994. Augusztus 30., Kedd r- ZEMPLÉNI PORTRÉ ~| A portás néni Szerencs (ÉM- B.Sz.L.) - E helyütt általában sikeres vagy híres emberekről lehet olvasni, akik jól menő káeftét vezetnek, megmásztak hegycsúcsot, rekordot állítottak fel, kitüntetést kaptak. Az élet azonban nem csak ilyen emberekkel ajándékozza meg a világot. Sőt! Többen vannak azok, kiknek a fentebb leírt sikerekből nemigen jut semmi. Egy közülük Kisvárdai Julianna, akinek még sincs mit szégyellni életéből. Nem futott be nagyívű karriert, hogyan is tehette volna, hiszen - mint mondja - szülei egyszerű „melós emberek” voltak, Szerencsen a cukorgyárban dolgoztak mindketten, és nevelték gyerekeiket, szám szerint hetet. Természetes, hogy lányuk is a gyárban kötött ki, és hol a cukor-, hol a csokigyárban dolgozott, s le is húzott össze-, sen 39 évet. Aki járt valaha három műszakba dolgozni, azt tudja igazán mennyire em- bemyúzó ez az ünnepeket sem tisztelő váltóműszak. De a „szükség törvényt bont” alapon ezt a munkát is végezni kellett valakiknek, így nemigen volt más választása. Meglátszik ez az ember magánéletében is. Julianna életét csupán az színesítette, hogy egy kisfiúval áldotta meg a sors, de - hogy mégse legyen olyan színes ez az élet, Robi fiát egyedül kellett felnevelnie. Persze, hogy büszke rá, hiszen tanárember lett belőle, most meg a külkereskedelmi szakon másodéves. Mikor megkérdezték, Juliska hogy telik ilyen szépen járatni a fiad? - ő azt válaszolta: az újat megveszem neki, a régit - ha kapok- megköszönöm. Harminckilenc évi munka után Juliska néni rokkant nyugdíjas lett. De az otthonülés nem az ő műfaja: a Bocskai István Gimnáziumban portai szolgálatot vállalt. Ma, ha a középiskolás fiúkat-lányokat megkérdezik, kit szeretnek a legjobban a gimiben, nagy százalékuk Juli mamát választja. Az ő kuckójába menekülnek, panaszkodnak, várnak lelki vigaszt, hisz’ igen ért a fiatalok nyelvén. A gimnáziummal szemben lakik, úgyhogy ő aztán, tud mindenkiről mindent. Az ötéves találkozókon ő nyitja az ajtót, s megmondja, ki hiányzik az osztályból. Nem csoda, hogy az élet legszebb ajándékának tartja fiát, igaz a legszomorúbbnak szülei elvesztését. A fiatalok között érzi jól magát, s egész komolyan vette az egyik tanárnő kérését: Juliska, harminc év múlva is te nyisd ki az ajtót! ...Hát úgy legyen! Napirenden a házi vagyonleltár Legendát cáfol a tudomány (ÉM - K.L.) - „Régen város volt ez helyen / Zsigmond király idejében / Két templomok, nagy töltések, / Aranybányák és sok ércek.” így írt a krónikás 1624-ből származó versében, az akkor virágkorát élő településről, Telkibányáról. Az alsó-magyaror- szági bányavárosok legjelesebbjei közé tartozott, azért is nevezték „aranygombos”-nak. A hajdani dicsőségből, a gazdagságot adó arany- és ezüstbányászatból azonban napjainkra gyakorlatilag semmi sem maradt. Csak egy legenda, a 360 telkibányai bányász tragikus halálát megörökítve, amely Verespatak, vagy Háromszáz özvegyasszony tánca néven került a magyar irodalomba. Ezt a tragikus eseményt - mint szájhagyományt - 1687-ben Ki- rályhelmeczi István református prédikátor jegyezte be a telkibányai • református egyház anyakönyvébe. Ez a legenda aztán szájról-szájra hagyomá- nyozódva napjainkig élt. Hasonló hagyományról tudunk például Nagybányáról, Kör- möczbányáról is. Azonban ezt az eseményt protokulumként csak Telkibányán jegyezték fel. A technikatörténeti kutatások bebizonyították, hogy ezen a környéken soha nem volt olyan jellegű bányászkodás, ahol egy munkahelyen vagy bányában egyszerre ennyi ember dolgozott volna, ilyen arányú szerencsétlenség következhetett volna be. Az volt a jellemző, hogy az úgynevezett horpabányászat befejezése után több kisebb bányában termeltek. A hajdani bányaszerencsétlenség kutatása során arra figyeltek fel, hogy az 1963. július 26- án bekövetkezett szkopjei katasztrofális földrengés után 4 órával az egyik nagyerejű utórezgés Telkibányához közeli két külszíni bányában halálos balesetet okozó omlást okozott. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a törésvonalak mentén jutottak el a rengések egy csomópontba, s ott fejtették ki hatásukat. Ez a geológiai esemény adta a gondolatot, hogy egy felkutatott írás szerint 1443. július 5-én a földrengés olyan iszonyú volt, hogy „hegy és völgy és sok vár és kőház omlott össze. A bányákat és azok tárnáit iszonyú repedések szétszaggatták és kőhalmazok csúnyán betemették azokat.” Az akkori „iszonyatos” rengésről azóta újabb bizonyítékok is napvilágot láttak. így a bánya közelében lévő Koncfalva nevű település házait is elpusztította, s megtalálták a rengés következtében odakerült óriási szikladarabokat. Ha a legenda nem is nyert igazolást, a fennmaradt tárgyi emlékek, mint az Ósva-völgyében található víztározó gát, a völgyben telepített őrlő, illetve fon- csorozó malmok részei mind a hajdani nemesfémbányászatról tanúskodnak. Hasznos lenne, ha ezt a páratlan ipartörténeti emléket nagyobb gonddal kezelnék és közkinccsé tennék. Gyerekek honi rajzasztala Kirándultam a hegyre Szabó János négy éves, bocsi óvodás rajza--•AíV'»' 1994. augusztus 30. • II. évf. 35. szám Segít a tiszalöki duzzasztómű A Nap sokat ivott a tavakból, folyókból ezen a nyáron A zempléni tárolók, folyók, tavak is megcsappantak a forró napokon, de az éppen itt lévő duzzasztómű most is tud segíteni Fotó: Priska Tibor (ÉM - K.L.) - Enyhült az intenzív napsütés, amely heteken keresztül szinte embertelen kánikulát okozott, s szemmel láthatóan felszippantotta a folyókból, tavakból, víztárolókból az ott lévő víz nagy részét. Az elpárologtatós az időjárás enyhülésével ugyan csökkent - ám a folyók, tárolók utánpótlása nem növekedett. Ezért aztán még mindig alacsony megyénk folyóinak, a Tiszának, a Bodrognak, a Sajónak, a Hermádnak és a Bódvának is a szintje. Olyannyira alacsony, hogy megközelíti már az eddig mért legalacsonyabbat. Emiatt csökkent aztán azoknak a tárolóknak. tavaknak szintje is, amelyeket ezek a vízfolyások táplálnak. így többek között a Ra- kaca-tó, a mezőkövesdi tároló, de a hegyek között lévő Lázbér- ci tárolóé is. Az ezekből felszippantott, azaz párává vált víz mennyisége megközelíti a 30-50 százalékot is. S bár elpárolgott a víz egy része a kavicsbánya tavakból is, itt a csökkenés kevésbé látszik. Ám annyi víz nem fogyott el a folyókból és a holtágakból, hogy ha öntözni akarnak, az igényeket ne tudná kielégíteni az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság. Az igény azonban szinte minimális, nagyobbrészt az öntözőfürtök mentén lévő kertészetekre korlátozódik. A tiszalöki duzzasztómű a Tisza vizének egy részét visszaduz- zasztja. A minőség javítására, azaz a vízben oldott oxigéntartalom növelésére egy részét átbuktatják a zsilipeken. Annak ellenére, hogy a sekélyebb vizek hamarabb felmelegedtek, szerencsére a kánikulában sem érték el a kritikus 28 fokos hőmérsékletet - így nem következett be számba vehető halpusztulás. Lesz mit kifogniuk a horgászoknak, a halászoknak. Új rendőrőrs Taktaharkányban Remény a térség közbiztonságának érezhető javítására (2. oldal)- A TARTALOMBÓL - Lassú átkelés A magyar-szlovák határon elkeserítő- en hosszú huzavona előzi meg egy-egy határátkelő megnyitását. Már a két szomszédos helység polgármesterének éhségsztrájkjáról is tudunk, magas rangú hivatalnokok látogatásáról, mégsem sikerül a nyitás. Különös, hogy nem sokkal Trianon után az átkelők megnyitása mintha gyorsabb lett volna. (2. oldal) A Hegyköz fővárosa Sajátos szerepkört tölt be a maga térségében a környék településeire is ható Pálháza, melyet nem véletlenül neveznek a Hegyköz fővárosának. Hol tart jelenleg ez a község, miként formálódik arculata? Pálháza mai állapotáról, terveiről írunk ismertetőt mai lapszámunkban. (3. oldal) Ágyúöntés a vigasság Sárospatakon valaha ágyúöntő ház is létezett, de évszázadokkal korábban felmérték a „vigasság helyeit”, mármint a korcsmákat is, meg az oda já- rogatókról is készült valamiféle kimutatás. És hogyan alakultak ki az utcanevek, a határdűlők elnevezései? Mindez megtudható egy érdekes, a maga nemében izgalmas, nemrég megjelent kiadványból. (4. oldal) Jókedvű falunap Őrzi, becsüli múltját a legtöbb falu, ennek jeleként a tárgyi emlékeket is összegyűjtik, bemutatják. Sajóhídvé- gen is berendezték már a saját múzeumukat, nemrég pedig ismét falunapot rendeztek, melyre távol lakó ismerősöket, érdeklődőket is meghívtak. (5. oldal)
