Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-29 / 203. szám

4 ÉSZAK-Magyarország

Levelezés

1994» Augusztus 29«, Hétfő

Megkésett happy end

1994. augusztus 13-án, szombaton a tapolcaielágazás és a vasúti felüljáró között, a tapolcai út város felé tartó, jobb oldali sávjában elromlott egy billenő-platós teherautó. Előfordul! Vezetője lezárta, otthagyta. Az ott közlekedő 2, 12, 32, 33 és 34-es járatszámú autóbuszok, valamint személy- és teherautók tömege kerülgette a mozgásképtelen járművet.

1994. augusztus 14-én, vasárnap délután esemény történt a beteg autó közvetlen környékén. Mentő, rendőrkocsi! A forgalmi torlódás láttán 18.45 órakor telefonáltam, a 07-en jelentkező rendőrrel ismertettem a szituációt megoldást sürgetve. Az anonim rendőr közölte: Nem kell feltétlenül nekimenni annak, ami az úton van. Javaslatomra, hogy néhány méterrel odébb kellene vontatni a teherautót az útmenti széles zöld sávra, megkérdezte: van-e traktorom? Nem volt, azóta sem vettem e célra. A balesetveszély viszont megvolt és meg is maradt. A teherautót kerülgették.

1994. augusztus 15., hétfő. Felhívtam az MVK Rt. általam illetékesnek tartott osztály- vezetőjét. Említettem, hogy munkatársai - a fent felsorolt autóbuszok vezetői - és még sok más gépkocsivezető bosszankodnak az akadály miatt. Lehet, hogy ez nem az ő feladata, de próbáljon valamit tenni - kértem. Majd meglátja, mit tehet - válaszolta. A teherautót továbbra is kerülgették.

1994. augusztus 17., szerda. Telefon a városgondnokságra, onnan üzenet a közlekedési felügyeletnek. Ettől kezdve az események hallatlanul felgyorsultak, mert mint egy szemtanú állítja, 10.45-kor a beteg autó körül mozgolódni kezdtek, és az a saját lábán elhagyta kényszerű tartózkodási helyét. A tapolcai út mindkét sávja immár ismét járható!

Ezúton szeretnék köszönetét mondani: a névtelen rendőrnek, az MVK Rt. illetékes osztályvezetőjének, a közlekedési felügyeletnek, továbbá mindazon ismeretlen segítőnek, jóakarónak, akik közreműködtek e hihetetlen bonyolult probléma 4, azaz négy nap alatti megoldásában.

A tanulságot talán a nyájas olvasó vonja le. A magam részéről csak annyit: ha a reakcióidő ilyen nagy ilyen kicsiny dolgokban, akkor mire számíthatnánk, ha valóban sürgős lenne a segítségnyújtás. Miért ez a közömbösség, nemtörődömség?

(Név és cím a szerkesztőségben)

Lélekben is megnyomorítva

Jómagam közel 50 éve mozgáskorlátozott vagyok, így mélyebben átérzem sorstársaim bú- ját-baját. Sajnos kevés megértést tapasztalhatunk életünk során, és könnyebben sebezhetők is vagyunk, mint az egészséges emberek. Ezért is osztom meg a kedves olvasókkal az alábbi történetet.

Július 26-án barátomat magammal vittem Encsre, hogy míg dolgaimat intézem, nyirat- kozzon meg és borotváltassa is meg magát. Letettem a szolgáltatóház előtt azzal, hogy majd későbí) találkozunk. Mire visszatértem, sehol nem találtam őt, ami nem csoda, mert a fodrász szövetkezet aznap zárva volt. Kerestem több helyen, mindhiába. Már a város határánál jártam, amikor a lelkiismeretem nem engedett tovább, hiszen eszembe jutott, hogy fa- lubelim hazamenni egyedül képtelen, otthon is kisszekeret tol maga előtt, hogy állni tudjon a lábán. Végre rátaláltam, egy közös ismerős társaságában, aki támogatta őt. Ránéztem barátomra, s mert „szépítkezésnek” nyoma sem volt rajta, elvittem egy maszek fodrászhoz. Akkora már mindketten úgy elfáradtunk, hogy nem restelltem előnyt kérni neki. Ám a várakozók — köztük három tinédzser - elzárkóztak kérésünktől. Mivel várakozni már fizikailag képtelenek voltunk, hazaindultunk. Ezúttal nemcsak testben, de lélekben is megnyomorítva.

T. L. Hemádbűd

Szerkesztői üzenet

Ifj. Hamar Jánosné, Szikszó: Helyesen tájékoztatták Önöket az OTP-ben, miután szociálpolitikai kedvezmény magánlakás építésére; értékesítés céljára épített és építtetett lakás megvásárlására; értékesítés céljára lakást építő, építtető gazdálkodó szervezettől (pl: OTP. Ingatlan Rt.), vagy megbízottjától, illetve bizományosától olyan lakás megvásárlására, amelyet az a másik vevőjétől vett meg — nyújtható. Használt lakások esetében csak az utóbbi értelmezésben jár a kedvezmény, míg magánforgalomban (kéztől) történő lakásvásárlásnál semmiképpen sem nyújtható. Ön- kormányzati tulajdonú bérlakások megvásárlása sem jogosít fel szoc. pol. juttatásra.

Jogsegélyszolgálat

Ma, augusztus 29-én, hétfő délután 4-6 óra között jogsegélyszolgálatot tartunk Miskolcon, a Sajtóház I. emeletén, lapunk levelezési rovatának irodájában. Tanácsokat és felvilágosítást ad dr. Demeter Lajos ügyvéd.

isiabMagyarország,

Bodnár Ildikó rovata

Rozsdatemető a város szívében

Lesz rendezési terve Miskolc városának. A maradék területekre. Itt kell majd bizonyítani, hogyan lehet a kevésből sokat varázsolni. Mert a lehetőség úgy fogy, mint a telihold. Az „egyutcás” városnak például soha nem volt főtere. A Búza tér bontása után ott volt a nagy lehetőség: főtér szökőkúttal, szoborpark, babasétáltató, stb. És mi lett? A túlnépesedett tér tovább népesedett. (Ben- zinkútból kettő is van!) A szökőkút a Szent István téri rejtekhelyre került. (Ott se működik - de minek is?) A szoborpark - a vandálok örömére - a népkerti rejtekhelyen „parkol”, sétáltató hely meg ugyan minek, úgyis egyre kevesebb baba születik.

Minden eladó. Az ügyészség, a bíróság, az adóhivatal közelében nincs nyilvános parkoló, körülöttük mindig óriási a tumultus.

A parkolónak alkalmas helyen viszont (városképi szempontból mindenesetre előnyösebb megoldás

lenne) rozsdatemető díszlik évek óta a Dózsa György és a Fazekas utca sarkán. A polgármesteri hivatal válaszlevele szerint az LKM Dózsa György úti Lakásépítő és Fenntartó Szövetkezet (Miskolc, Herczeg Ferenc u. 43.) 1990-ben tulajdonjogot szerzett a Dózsa György u. 12. szám alatti 2677/35 helyrajzi számú saroktelek ingatlanra. Igen, itt a rozsdatemető. - így is lehet privatizálni!

Csapó András Miskolc

Parlagfű ürügyén az összefogásról

Prüszköltél-e százat egyfolytában, vakartad-e véresre lábadon a sok viszkető hólyagocskát, esetleg könnyed, s orrod váladéka patakzott-e már? Nem is fulladtál úgy, mintha vattán át érkezne tüdődbe semmi-kis levegő? Igen válasz esetén kéretik a parlagfű irtását folytatni. (Nemleges válasz esetén pedig az olvasást.)

Eme bevezető után nekilátnék a „boncolásnak”. Mi a helyzet parlagfű-ügyben? A sajtó időről időre felkapja a témát, mint szél az Ambrosia elatior (parlagfű, helytelen szó- használattal „vadkender”) spóráit, amely az érzékeny embereknél a fenti, kellemetlen tüneteket okozzák. Az ügyben elkötelezett társadalmi szervezetek felhívásokat adnak ki, az illetékesek (önkormányzat, ANTSZ) pedig rendre megválaszolják: igen, irtani kéne, de még nincs rendelet. Esetleg: rendelet már van, ám nincs rá pénz. (Utalva augusztus 19-i jegyzetünkre: A szakemberek szerint megyeszékhelyünkön még gyökerestül ki lehetne irtani e kártékony gyomot - míg több helyen már csak kaszálással lehet enyhíteni a helyzeten ha mindenki veszi a fáradságot és tövestül kihúzza az útjába kerülő parlagfüvet, amelyre a földtulajdonosokat kötelezi is egy MEM-rendelet. - szerk. megj.)

Meg kellene végre érteni, hogy a parlagfű irtása társadalmi érdek! Érdeke a betegnek, mert talán kevesebbet szenved, s érdeke az egészséges embernek is, hisz’ az általa

befizetett tb-járulékból milliárdok folynak el a betegek tüneti kezelésére, és a gyógyításra: (gyógyszerek, berendezések, vizsgálati anyagok és a táppénz!) Arról nem szólva, hogy az egészséges ember is beteggé válhat, s az önkormányzatoknak pedig feladatuk a parlagfüirtás megszervezése, kivitelezése és ellenőrzése.

Miért nem történik akkor szinte semmi ezen a téren? Talán azért, mert az érintettek nem ismerték fel érdekeiket, a felelősök pedig nem érzik annak jelentőségét, hogy a parlagfű irtásán túl itt sokkal többről van szó! Átgondolták-e, hogy a parlagfűvel együtt kiirtható lenne a külső kerületekre jellemző útmenti gaz is, eltüntethető lenne a felgyülemlett sok szemét? E munkára ott van a munkanélküliek „hadra- fogható” serege, ott vannak a diákok, akik a nyári szünidőben szívesen jutottak volna egy kis keresett hez. De számíthatnának - kellő társadalmi összefogással! - a lakóhelyen élő emberekre, ha az önkormányzatok a pártviták helyett a lakókörnyezet megszépítésével foglalkoznának.

Igen, társadalmi összefogás kell - a parlagfű ügyben is -, mint oly sok más országos vagy helyi dolog esetében. Ehhez erős civil szervezetekre van szükség, amelyek eleinte talán támogatásra szorulnak, ám a parlamenti demokrácia sem működne, ha a rendszerváltás előtt a pártok nem kapnak anyagi-technikai segítséget működtetésükhöz. Talán eljött az idő, hogy most a civilek kapják meg a lehetőséget. Nem önmagukért, hanem az általuk képviselt ügyért. Az erős civil szervezetektől nem kell a politikai szférának tartania, hisz ezek nem a hatalom megragadására jöttek létre, hanem együtt akarnak működni az általuk felismert problémák megoldásában.

Tovább megyek. A Civil Kerékasztal megalakulásával arra is lehetősége van a kormányzatnak, hogy a társadalmi véleményeket is meghallgassa. A civil szervezetek készen állnak a társadalmi érdekegyeztetésre, s ezt a jelen gazdasági körülmények között nem árt, ha a kormányzat képviselői méltányolják. Egy országot nehéz helyzetében csak az összefogás segítheti.

Ezt a közhely-számba menő igazságot az önkormányzatoknak is figyelmébe ajánlom. Minden faluban, városban van már szinte valamiféle civil szerveződés. Ne „politikailag” értékeljék őket, hanem a köz érdekében vonják he a döntések előkészítésébe és az érdemi munkába. Legyen ez a munka akár az agyoncsépelt „parlagfű-ügy”. Ám lépni kell, mert az idő elrohan hamar, a hatalom pedig az önkormányzati választásokon is könnyen „földcsuszamlást” észlelhet, s akkor majd nem fogja érteni „népét"-amely négy évig nem értette őt.

Bányai Péter Mihály

Jogvédő Liga elnöke

Aggteleki falunapok állami ünnepünkön

Hagyományőrző Népdalkörünk szervezésében tartottuk meg az első aggteleki falunapokat, melyet összekapcsoltunk Szent István király és az új kenyér ünnepével. E nap tiszteletére - amikor megszólal a szív, a lélek és csendes büszkeséggel hordozzuk magyarságunkat - kétnapos programmal vártuk a község lakosságát és az idelátogatókat. Nagy örömünkre most, erre az alkalomra jelent meg „Aggtelek 700 éves története” című kiadvány, amely Antal István Bertalan munkája. Az aggteleki születésű szerző évtizedekig kutatott levéltárakban, históriákban, s beszélgetett személyesen mindazokkal, akiktől bármit is megtudhatott szeretett faluja múltjáról. Tapasztalatait még 1966-ban papírra vetette a most 83 éves, Miskolcon lakó alkotó, akinek itt említem meg még két további munkáját: Petőfi irodalmi emlékhely Aggteleken és az Aggtelek helynevei című írásokat.

Augusztus 20-án adták át 8 tantermes felújított iskolánkat, a szülők és a gyermekek legnagyobb örömére, hiszen ősztől már (20 év után) itt is helyben tanulhatnak a felsőtagozatos diákok. A második falunapon népdalköröket láttunk vendégül, hogy egymás örömére együtt

Pecze Imre grafikája

dalolhassunk, de volt bábszínház, kirakodóvásár és különféle játékok, programok kicsiknek és nagyoknak egyaránt. E napon mutattuk be helyi festőművészünk, Pecze Imre képeit, grafikáit és állítottunk ki régi

szőtteseket. Szombaton templomi hangversennyel köszöntöttük az ünnepet, majd a programsorozatot vasárnap táncházzal zártuk.

Bódis Istvánná Aggtelek

Keleti és nyugati autómárkák

Szellőztetik, pedzegetik, vitatják, bezengik — ismerős fogalmak. A kötelező felelősségbiztosítás díjának emelését fontolgatják most éppen. Mondják, szükséges az emelés a forintleértékelés miatt, meg egyébként is veszteségesek a biztosítók. Gondolkodom az állítólagos veszteségről és közben furcsa ötletem támad: egy kimustrált, szocialista relációban előálh'tott autó alkatrésze meghibásodás, illetve csere esetén X forintba kerül, míg egy nyugati autóé legálább tízszer annyiba. Mindkét autótulajdonos, ha járművük köbcentimétere azonos, ugyanannyi biztosítást fizet. Na már most: ha kárfelmérés történik, majd kárrendezés, nyilván a nyugati autó többe kerül a biztosítónak, mint például egy rozzant Dacia.

Lehetséges, hogy éppen ez a ráfizetések, a veszteségek egyik oka?! Ötletet nem akarok adni - vagy mégis? -, de nem lehetne a kötelező felelősségbiztosításnál azt a gyakorlatot bevezetni mint az ingatlan biztosításnál, miszerint a biztosítás alapja a gépkocsi tényleges értéke?

Somossy Katalin

Sok hűhó 500 forintért

Az ÉM levelezési rovatán keresztül szeretnék az ÁB-AEGON Rt. illetékesétől az alábbiakra választ kapni: Kinek jó az, ha egy 500 forintos biztosítási szolgáltatásért a tiszaújvá- rosi fiókban kétszer kell megjelenni? Először akkor, amikor beadom az igénylőlapot, másodszor pedig három nap múlva, amikor kézhez kapom az 500 forintot. Ez a megoldás nekem mint ügyfélnek egyáltalán nem jó, mert:

Vidéki lévén kétszer kell beutaznom Tiszaújvárosba, ami durván 100 forintnyi útiköltséget jelent, így a várt pénzem mindjárt csak 400-at ér. Aztán állítólag az idő is pénz - ez nem új megállapítás. No meg lehetek én olyan beteg vagy mozgásomban korlátozott, hogy nem tós próbatétel számomra az utazgatás. Erre a megjegyzésemre javasolta a ki- rendeltség dolgozója, hogy kérésemre kipostázzák az összeget. Ez sem rossz megoldás, csak:

1. Ne síijon a biztosító, hogy nőnek a költségei.

2. Sírnia az ügyfélnek kell, mert erre való hivatkozással emelik a biztosítási díjakat, amit természetesen mi fizetünk meg.

3. Ismerve a posta gyorsaságát, egy pénzesutalvány általában három hetet utazik.

Végezetül pedig megrendült a bizalmam a tiszaújvárosi fiók dolgozóiban. Ugyanis amikor megkérdeztem, hogy miért van ez így, azt a választ kaptam, hogy Miskolcra kell beküldeniük az iratokat, s csak az ottani jóváhagyás után fizethetik ki az összeget. Na már most: ha saját dolgozóikban nem bíznak meg 500 forint erejéig, akkor én hogyan legyek bizalommal irántuk? Egy több millió forintos kártérítésnél elfogadható az alapos vizsgálódás, de 500 forint esetében?! Ez nem más, mint az ügyféllel való labdázgatás. Kérem, ha lehet, állítsák vissza azt a korábbi gyakorlatot, hogy az igénylőlap átvételekor, helyben vizsgálják meg a kérés jogosságát, s ha az valóban megalapozott, fizessék is ki az ilyen kis összegű járandóságokat. Ehhez mind a tárgyi, mind a személyi feltételek adottak Tiszaújvárosban. Azért pedig, hogy ide-oda tologassák a papírokat, nem feltétlenül szükséges - nem kevés költséggel - egy kirendeltséget fenntartani.

(Név és cím a szerkesztőségben)

Plusz-mínusz, avagy emelésből levonás

800 forint, az 800 forint. Körülbelül ennyi emelésre számíthatnak a jó átlagnyugdíjjal rendelkezők szeptembertől a 8 %-os nyugdíjemelés okán. Közben már arról értekeznek az illetékesek, hogy emelni kellene az energia (gáz, villany, központi fűtés) tarifáját, ami kb. 700-800 forinttal növeli meg a havi kiadásokat. Szóval: akkor végül is mennyit kap a nyugdíjas? Illetve ki kapja a 8 %-ot? Hát persze, hogy az ország nagy kalapja! Ezt jól megfontolták...

S.K

Miskolc