Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-25 / 200. szám
4 ÉSZAK-Magyarország Megyei Körkép zz 1994« Augusztus 25.. Csütörtök „JEGYZET ________________ r Odó szavak Nyikes Imre A hét vége és a jövő hét eleje sok család körében már a jövő heti iskolakezdés jegyében zajlik. A kisebbek szülei bevásárló körutakra indulnak a tanszer- és a könyvesboltokba, a diákok pedig búcsúznak a nyártól, még egyszer utoljára kitombolják magukat iskolakezdés előtt. A jövő héten pedig ismét benépesülnek (velük is) az utcák, a járdák, a tömegközlekedési járművek. A közutakon, közterületeken az utóbbi időben a korábbinál is több veszélynek vannak kitéve a gyalogosok. Ilyen szempontból rosszabbodott a helyzet: hiába a sok figyelmeztetés, minden évben több száz gyalogost ütnek el Borsod-Abaúj- Zempíénben is. S ha ez így önmagában talán nem is mond sokat, az már mindenki számára intő lehet, hogy az összes közúti közlekedési baleset több mint negyede gyalogosokkal kapcsolatos. A felelősség megoszlik gyalogos és járművezető, felnőtt és gyermek között. Az esztendő első részében 133 gyalogost ütöttek el, s az esetek majdnem felénél a fegyelmezetlen gyalogosok okozták a balesetet, s közöttük a gyerekek több mint 50 százalékos arányt képviseltek!... Ám talán még, ennél is figyelemre méltóbb, hogy ezeknek a baleseteknek több, mint kétharmada lakott területen belül következettbe. Logikustehát, hogy egy hét múlva, amikor tömegesen jelennek meg ismét az utcákon az iskolások, az aligha javítja majd a statisztikát. Az adatok elemzésével igyekeznek felderíteni a szakértők: hol, mikor és miért következik be a közlekedési balesetek zöme. Ami a gyalogosokat illeti, vitán felüli: a baleset okát illetően első helyen áll, hogy nem a kijelölt gyalogos-átkelőhelyeket veszik igénybe, átfutnak az úttesten, lelépnek, vagy játék közben leugrálnak a járdáról. Különösen Miskolcon jelent mindez közvetlen veszélyt, hiszen a cseppet sem szívderítő esetek több mint fele a megyeszékhelyen történik. Mint minden tanévkezdéskor, most is elhangzik majd az iskolában és családban a figyelmeztetés: vigyázz az utcán, csak a kijelölt helyen menj át, ne rendetlenkedj, ne hancúrozz a járdán és az úttesten! Vajon elérnek-e majd az óvó szavak a veszélyeztetettek tudatáig, odafigyelnek-e rájuk? 5 a járművezetők füléig, akik még a gyerekeknél is többet tehetnek a gyalogosbalesetek megelőzésében?! _A NAP KÉRDÉSE Meddig festenek? Miskolc (ÉM - Nyl) - Minden település számára fontos, hogy a közutak jelzései minél jobb állapotban legyenek. Nyáron és télen, esőben és hóban egyaránt döntő a biztonságos közlekedés szempontjából, hogy a gyalogos-átkelőhelyek, népszerű nevükön zebrák, a záróvonalak, az iránymutató nyilak félreérthetetlenül észrevehetőek legyenek. Miskolc belvárosában erről most az önkormányzat megrendelése alapján a Miskolci Közterület-fenntartó Vállalat szakemberei gondoskodnak. • Méghozzá évente kétszer, tavasszal és ősszel - válaszolja kérdésünkre Simon Gábor, a vállalat illetékese. - A megbízatást pályázat útján nyertük el. Tudjuk, hogy az autósok nemigen örülnek a festésnek, az elterelő bójáknak, ám ezt a keserű pirulát mindannyiunk érdekében le kell nyelni. Azon vagyunk, hogy minél kevesebb zavart okozzunk a közlekedésben, a frekventált helyeken például hét végeken, vagy éjszaka dolgozunk. Természetesen az időjárás közbeszólhat. Az alkalmazott En- nedi-festékek használata ugyanis szigorú technológiai utasításokhoz kötött, csak száraz felületen dolgozhatunk velük. □ Mekkora területen festenek most? • Összesen 19 ezer négyzetméter felületre kerül festék, ennek nagyobb része, mintegy 11- 12 ezer négyzetméter tavaszra esik. Ilyenkor, ősszel sok helyen csak javítást kell végezni, ám így is elfogy augusztus eleje és szeptember vége között - ekkorra végzünk a festéssel - 40-45 mázsányi festék... Roma nap Alsózsolca (ÉM) - Roma napot tartanak a Lungo Drom (Hosszú Út) nevű roma szervezet kezdeményezésére Alsózsolcán. Szombaton reggel 8-kor kezdődik a sportprogram a'helyi sportpályán. A roma nap este bállal ér véget. Jó pár tonnával (be)futöttek A felügyelőség állítja: soha nem engedélyezte a „cefü "-égetést Egyelőre tilos „cefü"-t égetni a hejőcsabai gyárban Fotó: Laczó József Miskolc (ÉM - FJ) - Egyelőre tilos „cefü”-t égetni a hejőcsabai cementgyárban - tudtuk meg a környezetvédelmi felügyelőség vezetőjétől, Tengely Bélánétól. „Cefü”. A „titokzatos” fűtőanyag, ami az utóbbi időben annyi fejtörésre, félreértésre adott okot környezetvédelmi és más berkekben egyaránt. Egy alternatív tüzelőanyagként, „cefü” néven bejegyzett valami. Tartalmaz többek között olajgyártási melléktermékeket, olajos iszapokat, papír- és műanyag flakonokat, lejárt szavatosságú gyógyszereket, s a jó ég tudja még mi mindent. Azt viszont mi is tudjuk, hogy ’92 decemberétől jó pár tonnányit elégettek belőle itt, a Hejőcsabai Cement- és Mészművek Rt.-ben. S, bár cementgyárnak egy korábbi engedély alapján szabad veszélyes hulladékokat égetnie, de csak azzal a kikötéssel, hogy az nem tartalmazhat nehézfémeket és halogén elemeket. Márpedig a „cefü”-ben bőven van mindkettőből. Korábban már beszámoltunk róla, hogy az ÁNTSZ nem tartja megengedhetőnek a „cefü” Hejőcsabón való égetését, s ahhoz közegészség- ügyi szempontból nem járult hozzá. Ugyancsak megírtuk: a megyei főügyészség is vizsgálatot folytat „ce- fü”-ügyben, sőt, megbízható forrásokból úgy értesültünk, hogy a rendőrség figyelmét is felkeltette ez az alternatív tüzelőanyag. Mind a fővárosban (onnan örvendeztették meg vele a HCM-et), mind Borsodban. De mit tett (tesz) mindeközben az Észak-magyarországi Környezetvédelmi Felügyelőség? - kérdeztük Tengely Bélánét, megbízott igazgatót. Hiszen a „cefü” első pillanattól kezdve úgy érkezett Hejőcsa- bára, hogy minőségi bizonylatán fe- ketén-fehéren szerepelt: nehézfémeket tartalmaz. • Ez így igaz, hatáskörünk mégsem volt arra, hogy megtiltsuk az ide- szállítását, ugyanis ITJ-számmal rendelkező, alternatív fűtőanyagként jegyeztette be a szállító cég, a Budapesti Környezetvédelmi Kft. Hogy mégis tudjunk valamit tenni, tavaly novemberben kiadtunk egy határozatot, amelyben arra köteleztük a HCM-et, hogy tartsa be a ’85- ös engedélyben foglaltakat, ami szerint nehézfémeket nem égethet. □ Ezt a határozatot azonban a cementgyár megfellebbezte, minek eredményeként új eljárásra utasították az ÉKF-et. Mi volt az indok? • Hogy mindenki értse, először talán azt tisztázzuk: a világon nincs olyan anyag, ami ne tartalmazna klórt és nehézfémeket. Az országos főfelügyelőség szerint tehát pusztán az említett ’85-ös határozatra hivatkozva nem lehetett megtiltani a „ce- fü” égetését. Utasítottak minket: állapítsunk meg egyedi határértéket, maximálisan mennyi nehézfém lehet a kérdéses tüzelőben. Ezt mi idén április 15-én meg is tettük. Egyidőben küldtük meg a határértékeket azzal a hozzájárulással, amely a hulladékok klinkerkemen- cébe új helyen történő adagolását engedélyezte. Csakhogy elkövettük azt a hibát, hogy ebbe a szakhatósági hozzájárulásunkba olyan üzemeltetésre vonatkozó előírást is beletettünk (például mennyi égethető el a ,,cefü”-ből), amelyik arra engedett következtetni, hogy a „cefü”-égetést is engedélyeztük. Holott erről szó sincs, csupán az új üzemelési móddal kapcsolatos előírásokat próbáltuk rögzíteni. Ezért ezt júliusban visszavontuk, majd újra kiadtuk. Most már az üzemeltetési előírásokat mellőzve, s egyidejűleg arra kötelezve a cementgyárat, hogy minősíttesse be a „cefü”-t, vagy ismerje el, hogy ez veszélyes hulladék, nem pedig alternatív fűtőanyag. Harmadik intézkedésként a határértéket megállapító intézkedésünket is visszavontuk. Ezt a HCM ugyancsak megfellebbezte, s az ügy most az Országos Környezetvédelmi Főfelügyelőség előtt van. egyelőre tehát tilos „cefii”-t égetni Hejőcsabán. Az EKF álláspontja az, hogy a „ce- fü”-t veszélyes hulladéknak kell tekinteni, és le kell rá folytatni az engedélyezési eljárást - függetlenül attól, hogy a szállító cég minek nevezi. Ebben az esetben már lesz engedélyezési hatáskörünk. Pelenkára cserélik amijük van Kovács Judit Miskolc (ÉM) - Általában a de-- rékszíj csatos végével tanította móresre „neveletlen” lányát a szigorú apa. Az ütlegek számo- latlanul érték a fiatal testet, ha rossz jegyet hozott az iskolából, vagy valamilyen csínytevést kö- 'vetett el. Ki hinné, hogy még a legjobb érdemjegy is okot szolgáltatott a drákói, szinte már szadista szigorra... „ugye, hogy tudsz te ötösre is...!” - jött az „ésszerű” magyarázat a hajthatatlan zsarnoktól. Az élet nem kényeztette el Júliát, (így neveztem el, mert azt kívánta, ne jelenjen meg az igazi neve. Csaknem negyvenéves fejjel még mindig fél az apja haragjától.) Módos családba született, apja befolyásos ember volt az „átkosban”, megszokta, megszerette a hatalmat. Nem vetette meg az italt, a nőket. Ha felöntött a garatra, kő-kövön nem maradt. Brutalitása megmételyezte a család életét, feleségét öngyilkosságba kergette a kilátástalanság. Júlia sem tudott olyat tenni, ami apja megelégedésére szolgált volna, így aztán gyűlölt mindent, amit ő kért(?) - parancsolt. Gyűlölte az iskolát, amelybe kényszerítette. Más pályára készült, fel is vették az általa választott középiskolába, de apja szerint annak a szakmának nem volt jövője. A kényszerpálya miatt sokszor járt a technikum mellé, aztán végleg feladta. Elvégezte ugyan a négy osztályt, de leérettségizni már nem volt kedve. De semmi máshoz sem, elege volt az életből: csak menekülni, menekülni... - de hová? Egy férfinál remélt nyugalmat, szerelmet: összeházasodtak. Öt hónapos terhesen hagyta faképnél erősen befolyásolható párja. Huszonegy éves volt akkor. Keserves évek következtek, mindent megtett, hogy szeme fényének, egyetlen lányának mindent előteremtsen. A végletekig kényeztette, de a társ hiányzott. Újabb szerelem, új férj. Tíz évig tartott, de maga volt a pokol. Az alkohol újra rombolt, elváltak. Két évig laktak még egy fedél alatt, amikor a szesz végképp elvitte egykori párját. Végre beköszönthetett volna a nyugalom, de az élet nem osztja oly könnyen a jót. A lelkében megroppant fiatalasszony testét is megtörte az élet, a sok munka. Gerincsérv, műtét, műtétek. Lábadozása idején kiderült, rákos... Levették a fél mellét. Talán a másikat is el kell távolítani. Megaláztatások, orvostól orvosig. Lemondtak róla. Az apja - befolyásos ember lévén - „elintézte”, hogy az elfekvőbe kerülhessen. Unokáját, akit szinte sosem látogatott, s aki már serdülő korba lépett, könyörületből magához vette, de nem igazán törődött vele. A kis Juh rossz társaságba keveredett, a züllés útján haladt. A halálos beteg anya megszökött az elfekvőből, hogy istápolja, jó útra terelje gyermekét. Közben óriási akarattal, hittel és bizalommal szuggerál- ta magának: gyógyulni, gyógyulni! Egyedül nem ment volna, de újabb szerelem, új élet köszöntött be. Betegen, a halál küszöbén. A férjnek jó szakmája volt, tisztes keresete kiegészítette az asszony alig-nyugdí- ját, amit rokkantsága miatt ítéltek meg neki. Az újabb gyermekáldás, a megszületett pici lány végre teljesen visszahozta az asszony életkedvét, vitalitását. De aztán a férjet elcsábították. Nem egy asszony, nem is az ivócimborák. A jobb kereset reményében otthagyta állását főnökei kérésére, akik kft. alapítottak, s kellett nekik a jó munkaerő. Nem jött össze. Néhány hónapig tartott a kánaán, végül az utcára került. Mivel a társadalombiztosításnál nem jelentették be, még munkanélküli segélyt is csak minimálisát kaphatott. Az önkormányzattól időközben hitelre megvásárolt lakásuk törlesztő részletei lassan el-elmarad- tak, adósságuk egyre nőtt. Nem volt mit tenni, el kellett adni a kétszobás városi lakást. Egy olcsó kis falusi ház, némi átalakítás után (a férj ért ehhez), a kertben megtermelt élelemmel talán kihúzza őket a bajból. Jóval áron alul szabadultak meg a paneltől, s vettek egy alig ötszáz lelket számláló faluban egy rozoga vályogházat. A kertje ugyan nagy, a kulipintyó azonban több munkát kívánt, mint amennyit gondoltak. Tartozásukat kifizették a régi lakásra, a pénzintézettől kért hitelt - amelyet korábban a kis ház felújítására vettek fel -, meg elvitte a napi megélhetés. Nemhogy a ház rendbetételére nem lehetett már gondolni, de az újabb adósságot sem tudták fizetni. Egy éve élnek úgy, hogy pelenkára cserélik kevésbé fontos tárgyaikat, hitelbe vásárolnak a fűszeresnél, a tejesnél, a kenyeresnél. A banktól szeptemberig haladékot kaptak a törlesztésre, de hogy mi lesz utána, ki tudja? A kert nem terem, a nap felégetett mindent. A férj néhány hete végre talált állást, igaz, jó sok kilométerre lakóhelyüktől. Haza nem is jut egyelőre, nincs pénz útiköltségre, a fizetés még messze... A nagylány is letette már a szakmunkás vizsgát, de helyben nincs munka, ingázni kellene vagy albérletre költeni. Miből? A kicsi kétéves. Tépkedi anyja kiváltatlan receptpapírjait. Nem tudják kifizetni a drága gyógyszereket, a kertben található növényekkel kúrálják magukat. Nem kémek segélyt, nem az ő „stílusuk”... Kövesdi városháza Mezőkövesd (ÉM — Nyl) — A déli megyehatáron fekvő város arra készül, hogy tájékoztató kiadványban örökíti meg az első szabad választások utáni mezőkövesdi önkormányzat négyéves működésének eredményeit. Ennek a dokumentumnak minden bizonnyal igen fontos része lesz a város idei, s ezen belül első félévi teljesítménye, vagyis a város működtetése, fejlődése. Ez egyben a tapasztalataink szerint is igen vitázó kedvű, harcos szellemű képviselő-testület munkájának tükörképe is lehet. Egyensúlyban A város biztonságos működtetése szempontjából sokat számított, hogy a tervezett 899 millió 803 ezer forintból az első félévben 557 millió 535 ezer forintot kasszíroztak a bevételi oldalon, lényegében ennyi jutott a kiadásokra is. Utóbbiak részletezése rámutat arra, hogy milyen nehéz világ járj a a Szent László tér környékén is. Hiszen a bevételek döntő többségét elvitték a működési kiadások (ezek tették ki az összes kiadás több mint 95 százalékát), a béralap, vagy például a dologi kiadások, a hitel és kamattörlesztés, a nem az önkormányzathoz tartozó szervezetek támogatása, vagy a beruházások. Elhúzódott csatornázás Ez utóbbiak között a lakosság szempontjából legdöntőbb és talán a legfontosabb is a városközpont szennyvízcsatornájának építése volt. Annál is inkább, mivel az urbanizáció e fokmérőjének megvalósulása tavalytól elhúzódott, de az idei tavasszal azután lendületet kapott, s ha igaz, szeptemberben már az úthelyreállítás is befejeződik. Gyorsabban fejeződtek be tavasz vége felé a gimnáziumi tornaterem hiány- pótlási munkálatai, s az úgynevezett élelmiszeripari beruházás terveztetése, amihez a PHARE-prog- ram keretében pályázatot is nyert a város, s ez csökkenti a költségeket. Rászorulóknak Mezőkövesden is támogatja, az ön- kormányzat a rászorulókat. így például havonta harminckét család kap lakásfenntartási hozzájárulást. Többen részesülnek átmeneti segélyben is, amelynek összege az első fél évben meghaladta a 4,5 millió forintot. A temetési segélyként és a közgyógyellátási igazolványokra kifizetett összeg is több volt kétmillió forintnál. A mozgáskorlátozottak körében igen jó visszhangra talált, hogy gépjárműveik fenntartásához 4,2 millió forintot előlegezett meg az önkormányzat. A városban átlagosan harmincegyen kapnak rendszeres szociális segélyt, nevelési segélyt pedig több mint százan. A munkanélküliek jövedelempótló támogatására több mint tizenötmilliót költenek, s ez majdnem félezer kövesdit érint. Emlékművet avattak Érdemes visszatérni még néhány szó erejéig a működtetésre is, hiszen abban az intézményhálózat fenntartásán kívül olyan, a kövesdi- eket élénken foglalkoztató történések is benne foglaltatnak, mint 9,4 millió forint értékű egészségügyi gép beszerzése, a nemzetközi hírű Zsóry-fürdő üzemeltetésének támogatása, vagy például az a világháborús emlékmű, amelyet augusztus 20-a tiszteletére avattak fel. Most már azonban lassan az utolsó negyedév, majd az esztendő utolsó hónapjai felé közeledünk, amely az önkormányzati ciklus végét is jelenti. Addig ugyan már túl sok nem tehető, ám az biztos, hogy ama fentebb említett tájékoztató kiadványban Mezőkövesd önkormányzata és képviselő-testülete nem lesz szégyenkezésre kényszerítve a négy évet illetően.
