Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)
1994-08-23 / 198. szám
8 ÉSZAK-Magyarország Kultúra 1994- Augusztus 23-, Kedd, _TÁRLAT Gúzsban, szépen Budapest (ÉM) - Halmai László fotóit Miskolcon, a megyében sokan ismerik - most jött el az ideje, hogy a budapesti közönség is találkozzon velük. Kiállítását az OTP Bank Galériában holnap (augusztus 24-én) délután 4 órakor Selmeczi György zeneszerző nyitja meg. A tárlatot a következő gondolatokkal ajánlja a közönség figyelmébe H. Fehér Margit. Hol van az önazonosságunk? A természetben, a viselkedésünkben, amibe a társadalmi konvenciók beszorítottak? És milyenek a köteleink, a rácsaink? A szépek, artisztikusak, fenségesnek tűnök. Vajon meddig vagyunk képesek a gúzsokat elviselni, a létünket marionettbábként átélni-elszenvedni, muzsikásként közt-szórakoztatni? Mert a bohócálarcunkból úgyis mindig elő- sugárzik a komoly-szorongó tekintetünk, ahogy a szűk sátomyűásból kinézünk a tömegre. Még jó, hogy a tömeg ebben a pillanatban nem kíváncsi ránk, mert a lelkében már a cirkuszra készül. Aztán meg, ha a gúzsaink, rácsaink, marionett-köteleink visszavonhatatlanságára rádöbbentünk, elkezdjük legalább szépen megcsinálni. A mozdulatot, a sminket, a gesztust, az utcai zenét úgy, hogy már-már örömünket is leljük benne. Égyetlen kézlendülettel, dob- bantással hasítunk bele a földbe, magunkat megsokszorozzuk. A zene, a mozdulat így hát a miénk, a saját létünk lenyomata az idő folyamatában. Az időben és a térben, amelyben szinte test nélkül száguldani is lehet. S a természetben, amely engedi, hogy belesimulj, ha lelked van, mert belőle vétettél. Visszafogad. Az életünk csupa várakozás és megrendítő élmény. Akár kalandnak is nevezhetnem. Amikor egy-egy pillanatát megéled, és a hajad futótűzként lobban bele a légbe, az ujjaid a fellendülő karod végén egybevegyülnek a természet más energiáival. Mozdulatod boldog-kétségbeesett kacagás. És végül mindig csak önmagad koordinátáit keresed a körben. A körben, amely a min- denség, emberi léted kutatod benne. Célkeresztként, Krisztusként feszülsz bele, s tudod, hogy néha majd összeomlasz. Még a kulisszáid is rád fognak borulni. Halmai László fotókiállítása ezekre a kérdésekre keresi a választ. „Komoly-szorongó tekintetünk..." Szegedi összegzés Szeged (MTI) - Sikeres volt a Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadja, július 15. és augusztus 20. között négy produkció tizenhárom előadását 53 ezer fizető néző látta, ami 80 százalékot meghaladó látogatottságnak felel meg -jelentette be hétfőn Szegeden a fesztiválzáró sajtótájékoztatón Nikolényi István, a szabadtérijátékok igazgatója. A mostani évadra megvalósult a régi terv, a szegedi önkormányzat és a szabadtéri játékok pénzéből 260 millió forintos beruházással mobil nézőtér létesült, amely az eddigi állandó vasmonstrumot váltotta fel, így ezentúl csak a játékok idején foglalja el a nézőtér a Dóm teret, Közép-Európa egyik legszebb terét. (Az utolsó előadást követően egyébként már meg is kezdődött a nézőtér lebontása.) Az új forgószínpad és a korszerű világítótornyok már a mostani bemutatókon is új megoldásokat tettek lehetővé a rendezők számára. Az előadások közül a Bánk bánt az Állami Operaháztól vették át, az ott használt díszletekkel és jelmezekkel együtt. Az igazgató szerint - hasonlóan más szabadtéri játszóhelyekhez - a jövőben valószínűleg gyakrabban élnek majd ezzel a takarékos megoldással. Az idei fesztivál sikerdarabja a Miss Saigon című musical volt, amelynek bemutatóját nemzetközi figyelem kísérte. Eredetileg hat előadást terveztek belőle, de végül is nyolcszor játszották el a darabot. Ennél is több előadásra lett volna igény, amit bizonyít, hogy hosszú évek után először borsos felárral árulták az előadás jegyeit a feketepiacon. Az idei játékok felfedezettje Bíró Eszter, a Miss Saigon címszereplője volt, aki 17 évesen játszotta el egy 17 éves vietnami lány szerepét, kiugró sikert aratva. Faplasztikák cseresznyepálcából Tállya (ÉM) - Szócska László Ung- várról érkezett a tállyai nemzetközi képzőművészeti alkotótáborba. Otthon formatervezéssel foglalkozik. Elég szokatlan, amit a táborban csinál: fapálcákat „hurkol” egymásba, s ebből készül valami szoborszert. Faplasztikának nevezi a „múfajt”. Mondja, ő sem látott még hasonló alkotásokat. Igen, szerinte is nagyon jól mutatna térplasztikaként, csak pénz nincs a kivitelezésre. Még nem is nagyon ismerik a tevékenységét.- Mindig tetszettek a geometriai formák - meséli -, sokat rajzolgat- tam. Aztán a rajzokat megpróbáltam ,kivitelezni” fapálcákból, de csak úgy játékból, egyáltalán nem vettem komolyan. Az ismerőseim biztattak, hogy csináljam, mert érdemes. Magam fűrészelem cseresznyefából az anyagot, ami itt van, azt is otthonról hoztam. Ha elfogy, majd csinálok mást... Fotó: Dobos Klára Munka közben Tokaji írótábor huszonkettedszer Tokaj (ÉM - H.S.) - A Tokaji írótábor - évei számát tekintve - a post- pubertás korba lépett. Túlélte a rendszerváltást, s maradandónak tűnik az ideiglenességben, hogy Petri György sokat idézett versére utaljak. Valóságos igényt elégít ki, olyan minőségben, ahogyan azt a mindenkori résztvevők megfogalmazzák, illetve megvalósítják. Ez nem a fanyalgás hangja - csupán ténymegállapítás, mert „a tábor”, amelynek résztvevői évről évre változnak, olykor hisztérikusan érzékeny minden kritikai észrevételre. Nos, az utóbbi évekről, s az ideiről is elmondható, hogy a tábor las- san-lassan, elmozdulva az alapító atyák koncepciójától, a profizmus felé halad. Azaz, már nem parttalan, nem a társadalom nagy kérdéseivel foglalkozik — parlamentáris demokráciában erre ott van az országgyűlés, a pártok —, hanem önmagával, azaz az irodalommal. A szó jó értelmében lett belterjes a Tokaji írótábor. Enyhe cinizmussal úgy is fogalmazhatnánk, hogy jó vagy kevésbé jó szemináriumi dolgozatokat hallhattunk idén a magyar líra elmúlt másfél évtizedéről. Ézek tartalmi ismertetése, elemzése meghaladja a napilap terjedelmét, fel is ment az a tudat, hogy olvasható lesz az írótábor következő évkönyvében. Elég legyen itt annyi, hogy a korszak megítélését nehezíti a közelsége, de az máris megállapítható, hogy az előadások és a hozzászólások (54) nem annyira ideológiai töltetúek voltak, mint korábban, amikor azok a tárgyszerűséget veszélyeztették. Líránk, amelyet a hetvenes években egyesek már temettek, a nyolcvanas években sokszínűvé vált. Ismét helyet, teret kapott a sokáig tiltott avantgárd, felértékelődött f Kassák, Pilinszky, Weöres, az Új Hold, a nyugatosok, háttérbe szorult a politikum. Ma már ismét érdemes lesz politikai verset írni, mondta Ferencz Győző a bevezető előadásában, mert a politikum akár esztétikai értékké is válhat. Immár hagyomány, hogy az írótábor találkozik a mindenkori hatalom képviselőivel. Zsúfolásig megtelt az ebédlő, ahová az eső beverte a sátor alól az írókat. Tabajdi Csaba és Török András államtitkárok várták a kérdéseket. Ez utóbbi azzal kezdte a mondókáját, hogy „szabad értelmiségi”, s immár három és fél napja (azóta nyilván több) államtitkár. Nos, ez a körülmény enyhe rossz érzéseket keltett a hallgatókban. A demokráciát még tanulni kell, s kormányváltás idején mindenki új káder. De ennyire? Ettől függetlenül sok és izgalmas kérdést tettek föl különösen Tabajdi Csabának. Az erdélyi írókat - érthetően - a román-magyar alapszerződés foglalkoztatta, a határokon túli irodalom, kultúra támogatása, s egyáltalán az új kormány viszonya a nemzetiségi sorsban élő testvéreinkhez. Tabajdi Csaba válaszában mindenkit megnyugtatott, hogy az új kormány sem feledkezik meg róluk, az alapszerződés nem „adja el” az erdélyi magyarságot. Török András válasza abban foglalható össze, hogy a kormány támogat, de nem foglal állást. Tehát nem tiltja például a „kultúrszemetet”, mert ez ellenkezne a liberális felfogással. A tábor természetesen idén sem „oldott meg” semmit, hiszen nem is ez volt a feladata. Üdítő jelenség volt, hogy sok új fiatal arcot is láttam. Kóstolgassák, ízlelgessék az irodaim t életet - nem csak a tokaji bort -, hogy ők majd jobban csinálhassák, amikor majd ismét lesz olvasó is. > Tábori anziksz az „aranybányából” Gyöngyösi Gábor Telkibánya (ÉM) - Mindenféle ifjúsági és diáJktáborok között talán a legrégibb forma az olvasótábor, s valamivel fiatalabb öccse az életmódtábor. Telkibányán például tizenkilencedik éve rendeznek olvasó-, s tizenegyedikszer életmódtábort, s azóta együttesen mind a kettőt. Annak, amely most fejeződött be, összesen százkét gyerek volt a résztvevője, akik egy hétfős tanári, nevelőtanári, könyvtárosi stáb vezetésével töltöttek bő egy hetet a telkibányai gyermek és ifjúsági táborban. Ha elképzeljük, hogy a gyerekek tábori élményeiket papírra vetették — miért ne vetették volna -, vagy hosz- szabb levelet írtak haza - márpedig ilyet is írtak —, akkor volt bőven miről beszámolniuk. Leírhatták, hogy látták a helyi pálos kolostort, a kop- jafás temetőt, a vizsolyi bibliát, hogy találkoztak a község polgár- mester asszonyával, s a környék történelmét alaposan ismerő református pappal, aki most ugyanazt a tisztet tölti be, mint hajdani elődje, a nagy magyar prédikátor, Szepsi Csombor Márton, aki az aranygombos Telkibánya egyik virágkorában ugyancsak itt gondozta hívei lelkét. De írhattak, írhatnak még a gyerekek arról is, hogy vendégül látták Kalász László költőt, s Kulcsár Imre színművészt is, akik az irodalom és az előadóművészét gyakorlásának titkaiba engedtek betekintést azok számára, akik az ilyesmi iránt érdeklődtek. Aztán a sok kirándulás, busszal a miskolci vadasparkig, gyalog a város-, illetve most már a falukömyéki hegyekig, amelyek aranyat, legendát, gazdagságot és szegénységet egyformán teremtek az évszázadok folyamán, úgy ahogy még most is szépen csillogó köveket és bányavirágot, amelyekből a táborlakók szép számmal találtak, s vittek haza emlékül. Péderi Istvánná, a tábor vezetője megmutatta nekik azt a Verespatakot, amelyről Tompa Mihály is írt, s amelyben a tábor mellett folyik el a távoli múltból a távoli jövőbe 360 betemetett bányász vére, amely mindmáig veresre (véresre) festi a vizet. Persze Varga Józsefné baktaké- ki magyarszakos tanártól, vagy férjétől, aki Encsen tanít magyart, azt is megtudhatták, hogy a 360 bányász halála, s a 300 özvegyaszony tánca - bár az eset 1687-ben Király- helmeczi István lelkipásztor által a helyi református egyház anyakönyvébe is feljegyeztetett - nem lehet több, mint gyönyörű szép legenda, hiszen a feljegyzés jóval később történt az eseménynél, a bányatörténészek pedig azt vallják, hogy Telkibányán nem is dolgozhatott 360 bányász egy helyen, mivel ott nem ilyen módszerekkel folyt az aranykitermelés. Különben is ilyen történetet Nagybányán, Selmecbányán, Újbányán és Körmöcbányán is mesélnek, sőt Nagybányán még Veresvíz is folyik a hegyből. Az omlás viszont mindezek ellenére igaz. Ha Sivák János tanár úrral és feleségével járták a környéket, annak nyomait mindenütt látták, csakúgy, mint a horpabánya-gödröket, amelyekből hajdan a termésaranyat kaparták ki az aranyláztól hajtott bányászok, s esetleg azt is észreve- hették, hogy a Kányahegy oldalán olyan hegyomlás van, amelyet csak földrengés okozhatott. És ennek a földrengésnek - tehetjük most már mi hozzá -, amelyben „hegy és völgy és sok vár és kőház omlott össze” a pontos idejét is megállapították. 1443. június 5-én történhetett ez, amikor „a bányákat és azok tárnáit iszonyú repedések szétszaggatták és kőhalmazok csúnyán betemették azokat”. Ennek az egykorú feljegyzésnek a felkutatására pedig az késztette a bányatörténészeket (az idézetek Zsámboki László: Agri- cola évszázada című könyvéből valók), hogy az 1963-as szkopjei földrengés után négy órával az egyik nagy erejű utórengés Telkibányán is halálos balesetet okozott. Kiderült, hogy a balkáni Szkopjétól Telkibányáig egy fő és két mellék törésvonal húzódik, amelyen - ahogy 1963-ban, úgy 1443-ban is - végigfuthatott a rengés, és ahogy egy valószínűleg későbbi elpusztította aranygombos Telibánya tornyait, Koncfálvát, a Cserenkő patak vizét felfogó ósvavölgyi víztározót, amely első ipari műemlékünk lehetne. No és persze csodálkozhattak a gyerekek azon is, hogy ezen a sziklás, erdős területen mennyi a pince. Jóval több van, mint jelenleg ház a faluban, s ha Telkibánya minden mai lakosa szőlőtermeléssel foglalkozna, akkor sem lenne szükség ennyi borospincére. De nem is bor van ezekben, hanem kamra. Már azokban, amelyeket egyáltalán használnak. Itt tárolják a falubeliek kertjeik gyümölcseit, a zöldséget, káposztát, krumplit, a nagy szám pedig a régi dicsősséget hirdeti, meg az aranylázat igazolja, amikor megfúrták a hegy oldalát ahol csak lehetett. No és az a bizonyos életmódtábor, amelynek főszereplői a csereháti cigánygyerekek, az valóságos szenzáció. Nemcsak azért, mert a cigány- gyerekek a táborzenekar erősségei és Gulyás Zoltán tanár úr vezetésével egy-két nap alatt estenként programot adó kisegyüttessé tudtak ková- csolódni, hanem azért is, mert megtanulták, hogy az ebédlőben melyik oldalra kell tenni a kést, a villát, kanalat, szalvétát, s nem csak azt harsogják már a hajnali ébredéskor, hogy Jó reggelt, Vietnám!”, hanem ha valakit meglátnak, szép hangosan előre köszönnek. Csepűrágók Sajókaza, Bogács (ÉM) - A sajó- kazai színjátszók az augusztus 20-i ünnepséget követően Bogácsra utaztak. Az egyhetes táborozás a pihenésen kívül alkalmat ad a környék megismerésére, és a szíryát- száshoz szükséges ismeretek elmélyítésére. A szituációs játékokon, helyzetgyakorlatokon kívül szó lesz a jelmezekről, a játéktérről, a hangeffektusokról, és persze magáról a műről. A szervezők a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványtól és a helyi önkormányzattól kaptak támogatást a tábor megrendezéséhez. Pótbeiratkozás Miskolc (ÉM) - A Martin János Dolgozók Általános Iskolájában (Miskolc, Forgács utca 18.) augusztus 24-től 30-ig reggel 8-tól délután 2 óráig pótbeiratkozást tartanak. Vizsgaláz Miskolc (ÉM) - Azt már régóta igéink, hogy megszűnik az érettségi „monopóliuma”, a fiatalabb korosztálynak is vizsgák során kell majd tanúsítania, valóban elsajátította az elmúlt időszak (nem tanév!) anyagát. A jelenlegi kormány négy éve alatt valószínűleg az alapvizsgával és az új típusú érettségi bevezetésével kell szembenéznie a diákoknak. Az alap(múveltségi) vizsgát a 10. tanulmányi év után kell letenni. Illetve nem biztos, hogy kötelező lesz, viszont szükségessé válik a legtöbb szakma elsajátításához, az érettségiről nem is beszélve, így kevesen kerülhetik majd ki ezt a próbatételt. A másik újdonság a két szintű érettségi lesz, megkülönböztetnek majd alap- és emelt szintű vizsgát. Az emelt szintet a felsőoktatási intézményekkel közösen dolgozzák majd ki, így a sikeres érettségi egyben felvételi is lesz. Mindezzel kapcsolatban azonban még számtalan kérdés felvetődik. Például, ha az emelt szintre a 11-12. évfolyam készít fel, akkor valójában már 16 évesen el kell dönteni a diáknak, hol szeretne továbbtanulni? Vagy, ha nem sikerül a nehezebb vizsga, elfogadják-e azt alapszintűnek, vagy az érettségin is megbukik? Mesterkurzus Sopron (MTI) - 150 éves a magyar Himnusz; e jeles évforduló jegyében rendezte meg a Magyar Fúvószenei Szövetség a fuvóskamagyok országos táborát, amely hétfőn nyűt meg Sopronban. Az egyhetes mesterkurzuson 45 gyakorló karnagy vesz részt az ország minden részéből. A tábor vezetője, Balázs Árpád Erkel-díjas zeneszerző. A foglalkozásokat Auth Henrik érdemes művész és Dohos László ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára vezeti. Zempléni muzsika Sárospatak, Sátoraljaújhely, Tokaj (ÉM) - A Zempléni Művészeti Napok keretében ma este 6 órától Vígh Andrea hárfamúvész ad koncertet a sárospataki Képtár udvarában. A sátoraljaújhelyi piarista templomban este 8 órától a ljubljanai Gallus Singers énekel. Holnap (augusztus 24-én) a sárospataki Rákóczi-vár lovagtermében este 8 órától klarinét-est lesz. Tokajban a városi galériában este 7 órától Vígh Andrea hárfamúvész vendégszerepei. Víoh Andrea
