Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-16 / 192. szám

8 ÉSZAK'Magyarország Kultúra 1994. Augusztus 16., Kedd-APROPÓ A Tisza és a Város Brackó István Tisza új város előzmény nélküli település, mesterséges képződmény, az ipartelepí­tés újkori panelképződménye. Műemlé­kei, legendáriumban olvasható történetei nincsenek. Csak a Tisza a régi. Mégis ez a se szép, se csúnya város a maga nemé­ben érdekes, hagyományteremtő, bizo­nyítva, hogy egy-egy emberi közösséget nemcsak házai, hajdani híre, hanem je­lenlegi lakói is minősítenek. Hétfőn a Kossuth rádió Napközben című műsorának stábja a Tisza mellékére láto­gatott. Miskolci lévén, rendelkezem némi helyismerettel, s furcsa volt hallgatni a messziről jött riporterek vélekedését, va­lamint a helyiek véleményét egy ország nyilvánossága előtt a városról, a tájról, a felfedezetlen, de valós értékekről, az ur- bánussággal bíró központ (infrastruktúrá­ját tekintve, Tiszaújváros előkelő helyen található a hazai rangsorban), rengeteg színes képpel, szép tájjal bír. Akárcsak épí­tői, lakói is az ország sok helyéről verbu­válódtak, s ez az előzmény nélküli város így lett gyűjtőhelye, táplálója sokféle kul­túrának, s kisugárzója a vidéknek. Zabos Géza nyugalmazott állatorvos, a Tisza leg­jobb ismerője és szép szavú krónikása himnikusan szép szavakkal mesélt a fo­lyóról, az egyre fogyó halakról és kéré­szekről. Az utolsó hivatásos halász 27 ki­logrammos harcsáját emlegette föl, s be­avatta a hallgatót a halászlékészítés forté­lyaiba. Az amatőr ornitológus elmondot­ta, hogy a betonrengeteg város sikeres par­kosítása nyomán a házak közötti fákon ott­honra leltek a feketerigók. A díszítőművé­szeti tábor, a „Vizitke" messzire viszi hí­rét az itteni képző- és iparművészetnek. A vízi sportok szerelmese mesélt a legendás Tisza-túráról, s a hajdani „kosár-uszodá­ról". A bognárból lett fafaragó elmondot­ta, hogy a legjobb fakulacsot vadkörtéből lehet esztergálni, de a juhar is megteszi. Bevallom, nem tudom, hogy milyen a „gondolkodó szék", amelyet szintén az idős mester, Szabó Sámuel készít. Szó esett a Tisza Szövetség 60 települé­séről is, a folyót követő kerékpárút tervé­ről, s a Tisza újjáélesztéséről. Jó műsor, szerencsés vállalkozás volt a hétfői adás. Hogy az elfogultság beszél belőlem? Le­het. Sokszor jártam Tiszaújvárosban, de- a rádió jóvoltából - a fülével másként lát az ember...-TÁRLAT „Hétköznapi” képek Sátoraljaújhely (ÉM) - Csomós Zoltán az idén végzett a Képzőművészeti Főiskola grafi­kus szakán. A ma délután négy órakor, a sáto­raljaújhelyi Kazinczy Ferenc Múzeumban nyí­ló tárlata az első bemutatkozása. A kiállítást Seres János festő- és grafikusművész nyitja meg, aki már régóta ismeri az újhelyi fiatal­embert, hiszen műhelyükben kezdte az alkotó­munkát.- Tehetséges fiú - mondja róla Seres tanár úr. - Amit csinál, az természetes és dekoratív. Sokat kísérletezett, én azonban arra szorítot­tam rá, hogy magát a mesterséget tanulja meg, az eszközök teljes birtokában indulhas­son a pályán. Nem akart rögtön művészkedni, ő is belátta, hogy nem elegendő csupán a te­hetség, tanulni is kell. Ha ideköti az életét, jó művésszel gazdagodik a megye. (A kiállítás szeptember 30-ig tekinthető meg.) Az üvegbúra mint csodafegyver Beszélgetés Ronyecz Istvánnal egy kiállítás 10. évfordulóján Filip Gabriella Miskolc (ÉM) - A kanadai Van­couver Főnix Galériájában 1984. augusztus 16-án nyitották még a miskolci születésű Ro­nyecz István - művésznevén Maseráti = ’fény az örökkévaló lélekben’ - Fényt nektek című postavantgard kiállítását. Az 1989-től újra Miskolcon élő, je­lenleg önkormányzati képvise­lőként is tevékenykedő alkotó azt állítja, hogy a tíz évvel eze­lőtti kiállítás meghívóján látha­tó fénygömböt a kanadai hadse­reg magas technológiájú csoda­fegyvernek ítélte. Ennek hatá­sára kezdődtek meg a tárgyalá­sok a magyar hadsereggel, és született meg a „Nyitott égbolt” szerződés. Ronyecz István ettől a kiállítástól számítja a hideg­háború végét. □ Nem lehet, hogy eltúlozza a művé­szet szerepét,?! • Nyilván volt más összetevője is a hidegháború megszűnésének, de ez adta az apropót, hogy Magyarorszá­got keressék fel a „Nyitott égbolt” szerződéssel. A kiállításmeghívón látható fénygömbről azt hitte a ka­nadai hadsereg, hogy ez valami cso­dafegyver. Olyan trükk, mint a tró­jai faló. Előretolt hadállása a kom­munista terrorizmusnak. □ Miből gondolja, hogy ezt hitték?! Kapott erre megerősítést? • Igen. Ezzel magyarázható példá­ul a vagyonom elvesztése. Kemé­nyen megvizsgáltak, több éven ke­resztül követtek, mindig beavatkoz­tak az életembe. Az 1984-től ’89-ig tartó öt év vesszőfutás volt az idő­vel. Azt gondolták, hogy nekem kö­zöm van Moszkvához. Nem merték elhinni, amit én már ’73-tól mond­tam, hogy Magyarországról a szov­jet csapatok békésen fognak kimen­ni. Az ő felfogásuk szerint én jót mondtam a Szovjetunióról, az ördö­gi birodalomról. Nagy megütközést váltott ki az a feltételezés, hogy egyetlen puskalövés nélkül kimen­nek Magyarországról. Közben az emigráció kórusban mondta, hogy az amerikaiak vezetésével fogják innen kihajtani a szovjeteket. Ha az USA-nak valaha is lett volna ilyen szándéka, akkor azt megcsinálta volna ’56-ban vagy ’45-ben. Tehát ezért voltam gyanús nekik, mert azt hitték, hogy én valamilyen érdekből jót mondok a szovjetek­ről, holott erről szó nem volt. □ Egy kiállítás, amely megrengette a világot. De mi erre a bizonyíték? . • Többek között az a bi­zonyíték, hogy a kanadai­ak jöttek el Magyaror­szágra. Kiderült, a nagy távolság ellenére is ugyanazt akarják - csak más formában. Ezért fon­tos a kommunikáció, a nonverbális kommuniká­ció. Tulajdonképpen en­nek köszönhetem a sike­reimet. □ Honnan tudja, hogy megfigyelték? • Ezt érzi az ember. De mondok egy példát. Lé­zerrel bevilágítottak egy szovjet zászlót a bal félte­kémre, a jobbra pedig az ottawai parlament szék­sorát... □ Ez egy kicsit fantaszti­kusan hangzik... • A XXI. századról van szó! Telje­sen véletlen, hogy én ezt túléltem. Feküdtem otthon, megszűnt min­den fájdalom, láttam ezt a képet, és az orromban éreztem valami furcsa szagot. Ezek tények. Totálisan fan­tasztikusnak tűnik. De könyörgöm, micsoda technológia van ott! Olyan rádióteleszkópokat működtetnek, hogy az űrből képesek bonyolult műveleteket elvégezni. □ Ezek az emberek, akik hatalmas technikát működtetnek, képesek az ember agyába bevilágítani, és köz­ben nem ismerik fel, hogy a kiállítás meghívóján egy közönséges lámpa­búra van a kezében?! • Mindez 1984-ben történt. Kapóra jöttem nekik. A kommunizmus okozta világvége-hisztéria csúcsát élte Amerika. Puskaporos volt a hangulat. Akkor jelent meg Orwell könyve, és jöttem én a kiállításom­mal. Én már a kommunizmusban születtem, nem értették, hogy miért vagyok mégis sikeres. Összetették a képeket és a szöveget, és ennek alapján kezdtek figyelni. Persze a képeimből nem sok minden derül ki. Én ezeket mandaláknak, medi- tációs eszközöknek tekintem. Tulaj­donképpen azt mondják: álljunk meg egy szóra. Az állandóan visszatérő fény pedig a megértést, a felvilágosodást jelenti. Az a bizo­A vancouveri kiállítás meghívója ÉM-repró nyos fenyőág pedig az újjászületést. Almomban sem mertem gondolni, hogy ilyen sikeres lesz ez a kiállítás. □ Végül is ez politikai siker volt vagy képzőművészeti? • A kiállítás a figyelemfelkeltés egyik formája. De én a művészetet totális módon kezelem. A koncepció­művészetnek része a politika is. De hogy mennyire művészet, amit csi­nálok, azt majd az idő fogja eldönte­ni. Számomra egyaránt fontos a po­litika, a művészet és az építészet is. Tulajdonképpen társadalomépítő­nek tartom magam. A tudatalatti, a posthipnotikus állapotok kezelésé­vel a társadalmat szeretném építe­ni. Úgy kell strukturálni a társadal­mat, hogy megfeleljen az informáci­ós forradalomnak. Én ugyan nem szeretem a forradalom szót, de ezen a területen a komputerek megjele­nésével tulajdonképpen forradalom történt. Már annyi információ volt, amennyit nem lehetett emberi aggyal feldolgozni. A komputerek megszabadították az embereket a frusztrációtól. És ez a világosság. Ha ezt meg lehetett csinálni,, akkor ez azt jelenti, van remény. Őrült a világ, de bízzatok, mert győzni fog a jó. Véletlenszerűen nem történik a jó, csak a rossz. A jót fel kell építeni, meg kell dolgozni érte. És ami na­gyon fontos, merni kell a legjobbra gondolni. Legújabb kincs: a Leopold-gyűjtemény Bécs (MTI) - Az elmúlt 17 évben Rudolf Leopold szemészprofesszor neve a képzőművészet ausztriai kedvelői körében fogalommá vált. Nem orvosi tevékenysége miatt, ha­nem mert a műgyűjtő és művészet- történész ennyi ideje folytatott az állammal kínkeserves tárgyaláso­kat arról, hogy 5300 darabos gyűjte­ményét milyen formában alakíthat­ja át alapítvánnyá - Ausztria és a közönség javára. Most végre létre­jött az ügylet, aminek sok-sok felté­tele volt. A nagyvonalú mecénás nem első­sorban pénzt szeretett volna látni a képekért, hanem inkább valami biz­tosítékot arra, hogy a festményeket megfelelően helyezik el és a nagykö­zönség hozzáfér. Tulajdonképpen Leopold úr gyűjteményének elhe­lyezése érdekében született meg az új bécsi múzeumnegyed építésének gondolata, ám az évek óta inkább csak vajúdik. Most végre a gyűjtő olyan biztosítékokat kapott, amit el tud fogadni - s ennek kölcsönhatá­saként indulhat most már teljes gőzzel a tervezés. Talán talán 1999- ra felépül az új múzeum-együttes, amelynek egyikét Leopold-múze- umnak fogják hívni, és igazgatója élete végéig a gyűjtő lesz. Az alapítványba 72 százalékkal szállt be Leopold úr, 14 százalék az osztrák pénzügyminisztérium hoz­zájárulása, s ugyanennyit a Nemze­ti Bank vállalt mágára. Számokban ez annyit jelent, hogy a 8 milliárd schilling értékűre becsült gyűjtemé­nyért a tulajdonos 2,2 milliárd schillinget kap, a többiről lemond. Az 5300 darabos gyűjtemény súlypontja az osztrákok két nagy büszkesége - Klimt és Schiele. Műszaki informatika - távoktatással Miskolc (ÉM - CsM) - Két évvel ezelőtt még maguk a szervezők is bizonytalanok voltak abban, hogy a mi régiónkban is meg­vetheti a lábát a Gábor Dénes Műszaki Informatikai Főiskola. A bizonytalanság egyik oka az volt, hogy bár államilag elis­mert oklevelet, kapnak az itt képzett mérnökök, a tandíj mi­att talán mégsem tudnak kon­kurálni más, esetleg olcsóbb in­tézményekkel, például az át­képző központtal. • Azóta már megszűnt a bizonyta­lanság. A Gábor Dénes főiskola mis­kolci kihelyezett központja ma is működik, sőt egyre többen jelent­keznek az 5 féléves kurzusra - mondja Czap László, a Szinva Hol­ding műszaki főmérnöke, a központ egyik vezetője. - Két éve húsz főre számítottunk, és már akkor is har- minchatan jelentkeztek, most pedig összeségében már száz körül jár a hallgatóink száma. □ Önök a távoktatási formát válasz­tották, de lehet-e számítógépes isme­reteket így oktatni, amikor kicsi a valószínűsége, hogy minden hallga­tójuk megfelelő számítógépes háttér­rel rendelkezik? • Lehet, méghozzá azért, mert nem „tisztán” távoktatással dolgozunk, abban ugyanis nincsen személyes találkozás. Mi viszont hetente egy­szer lehetőséget biztosítunk a kon­zultációra, a gyakorlati munkára. Természetesen ezeken nem kötele­ző részt venni, mindenki maga dön­ti el, szüksége van-e rá ahhoz, hogy eredményesen letegye a vizsgákat. Ami viszont már a távoktatásra jel­lemző: az egyes előadásokat video­kazettán megkaphatják, hazavihe- tik, szabadon másolhatják — így mindenki akkor és annyiszor lát- hatja-hallhatja, amikor és ahány­szor csak akarja. □ De szükség van-e ennyi informati­kus mérnökre, el tudnak-e helyez­kedni azok, akik nem munka mellett tanulnak? • Az „informatikus mérnök” nem szűk kategória, ne csak egyféle tí­pusú állást lehet megpályázni ezzel a végzetséggel. Eleve két szakirány között választhatnak hallgatóink, az egyik, a számítógép-rendszer­technika inkább hardveres, a má­sik, a számítógép-alkalmazástech­nika inkább szoftveres - és mindkét irányban tovább specializálódhat­nak a szabadon választható tárgyak segítségével. De hangsúlyozom, a „Gábor Dénes” az főiskola, nem tan­folyam, így közismereti (idegen nyelv, gazdaságtan, jogi ismeretek stb.) és alapozótárgyakat (matema­tika, fizika, programozás stb.) is ok­tatunk. Ezen kívül a főiskola veze­tői jól ismerik a vállalatok igényeit, ami meglátszik a tananyagon is. Mivel még nem volt végzős évfolya­munk, nem tudok adatokat monda­ni, hogy hányán jutottak álláshoz új oklevelükkel. De külföldön 500 ezer(!) olyan informatikai alkalma­zási területet tartanak számon, amihez ilyen jellegű képzésre van szükség. Ézért mi is a biztos és szé­leskörű alapozásra törekszünk, hogy később a munkaadó igényei­hez igazodva már könnyen tudja­nak specializálódni, tovább lépni egykori hallgatóink. Kávéházi menü Miskolc (ÉM) - A kassai Thália Színház társulata ma (ezt követően még 17-én és 18-án) este 8 órától a tapolcai Akropolisz Szabadtéri Színpadon mutatja be Kávéházi menü című „sokfogásos” kabaréját. Kép, zene, színház Miskolc (ÉM) - Gál Ágnes festő­művész-tanár alkotásiból nyílik emlékkiállítás ma délután 5 órakor az Avas Kilátó Galériájában. Ezt követően ugyanitt az Új Bekezdés Irodalmi Szalonjában este 8 órától Tulák Judit és Kiss Mariann előa­dásában láthatják az érdeklődők Takács János Mosoly című minidrá­máját, majd az alkalmi felállású Blues Session (Király Csaba, Czakó Péter, Kiss Zoltán, Kelemen Zsolt és Kacsenyák Gábor) muzsikál. Tokaji írótábor Tokaj (ÉM) - Másfél évtized ma­gyar költészete - Érzület, eszme, mesterség — ez lesz az idei Tokaji írótábor központi témája. Az au­gusztus 17-től 19-ig tartó rendez­vényre a következők kaptak meghí­vást, illetve jelezték részvételüket. Aczél Géza, Alabán Ferenc, T. Asz­talos Ildikó, Bakonyi Péter, Balia D. Károly, Balláné Berniczky Éva, Bá­nyai János, Bató Dezső, Batta György, Belinszki Sándorné, Beltes István, Bene Krisztina, Berta Sán­dor, Bertalan Gergely, Bognár Bar­bara, Böndör Pál, Borbély Katalin, Bordás Győző, Brasnyó István, Buj­dosó Alpár, Buzassy Ján, Csábiné P. Erika, Csáki Imre, Csáti-Ersók Marietta, Csejteiné Juhász Anikó, Cselényi László, Csinády Adriána Krisztina, Csőke Judit, Csontos János, Csörgits József, Czigány Gyögy, Dietz Ottó, V. Dobák Leonó­ra, Dobozi Hajnalka, Döbrentei Kornél, Dudás Károly, Dupka Györ­gy, Dúsa Lajos, Egyed Emese, Élte­tő József, Fazekas István, Finta Éva, Fodor Zoltán, Futaky István, Cs. Nagy Ibolya, Donka Najdenova, Farkas Árpád, Fambauer Gábor, Fazekas Gyula, Ferencz Győző, Fe- renczes István, Fodor András, Fo­dor Géza, Fügedi Ilona, Fülöp Gá­bor, Gálfalvi György, Gere István, Gerold László, Gittái István, Győrfíy László, Hatvani Dániel, He­gyi Imre, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Horkai Vass Éva, Ilorpácsi Sándor, Horváth Ferenc, Horváth Sándor, Hubay Miklós, Hunya Zsolt, Jakab Krisztina, Jászka Zsu­zsa, Jónás Zoltán, Jung Károly, K. Kábái Lóránt, Kalász László, Kán­tor Lajos, Károlyi Csaba, Kárpáti Péter, Katona Ádám, Keresztury Tibor, Keresztyén Balázs, Kiss Gyula, Kiss Mihály Miklós, Kiss Mihályné, Ködöböcz Gábor, Köles Zsolt, Komlóssy Károlyné, Kovács András Ferenc, Kovács Ferencné, Kukorelly Endre, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Imre, Kulicz Gábor, Kurucz Ferenc, Ladik Katalin, Lakatos Ist­ván, Lászlóffy Csaba, Léka Géza, Lengyel Balázs, Lindenberger Ka­talin, Literáti Márta, Lukovszki Ju­dit, Májer János, Mányoki Endre, Márkus Béla, Maróti Zsuzsa, Már­ton László, Masszi Péter, Mészáros Sándor, Mezey Katalin, Monoszlóy Dezső, Nagy Pál, Z. Németh István, Noth Zsuzsánna, Novák Valentin, Nyéki Lajos, Oravecz Péter, Pádár Julianna, Pálfi Ágnes, Pálfy Margit, Papp Tibor, Parti Nagy Lajos, Pécsi Györgyi, Pető Tóth Károly, Petőcz András, Polgár Julianna, Pomogáts Béla, Porkoláb Tibor, Radnóti Sán­dor, Rapai Ágnes, Ráski Éva, Rusz- nyák János, Sándor András, Sárán- di József, Sáray László, Sárközy Sándor, Serfőző Simon, Simon László, Simon Ottó, Simon Zoltán, Skultéty Csaba, Somogyi Gyula, Ső- rés Zsolt, Sulyok Vince, Szabó Zsolt, Székelyhídi Ágoston, Szentesi Zsolt, Szentmártoni János, Szépfalusi Ist­ván, Szigeti László, Szikra János, Szitányi György, Szlafkay Attila, Szondy György, Szűcsné Papp Mag­dolna, Szutor Ágnes, Takács János, Takács József, Tallós Emil, Tamás Menyhért, Temesvári Péter, Tóbiás Áron, Tolnai Ottó, Torma Mária, Tomay Mari, Tóth Krisztina, Tóth László, Tőzsér Árpád, Tuizinsky Ján, Turcsány Péter, Utassy József, Vajda Gábor, Varga László, Vári Fábián László, Vass Tibor, Vasy Géza, Vathy Zsuzsa, Vincze Csaba, Visky András, Wagner Péter, Wé- ber Győző, Wlachovsky Karol, Zala- bai Zsigmond, Zalán Tibor, Zimonyi Zoltán, Zsadányi Nagy Lajos, Zse- liczki József, Zudor János. Csomós Zoltán: Hétköznapok VI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom