Észak-Magyarország, 1994. augusztus (50. évfolyam, 179-205. szám)

1994-08-15 / 191. szám

8 Z ItT'Hon 1994. Augusztus 16., Kedd [- ZEMPLÉNI PORTRÉ - Orbán József Mád (ÉM - K.S.) - Mindig tudott új­ra kezdeni. Immáron sokadszor, s ha róla van szó, le kell írni: ez a megál­lapítás nem csupán rá, hanem egy vál­lalatra is vonatkozik, ami pedig nem kis dolog, hiszen több száz ember meg­élhetését is jelenti. Az Országos Erc- és Ásványbányák Vállalat mádi üze­mének dolgozói négy évvel ezelőtt vá­lasztották meg igazgatónak, majd az átalakulást követően az immáron új profilú Zeotrade Kft. vezetője lett.- Az átalakulás nálunk is érzékelhe­tő volt, ránk is hatott, ami persze ál­dozatokkal járt. A négy esztendővel ezelőtti ötszázas létszám mára egyö­tödére csökkent. Bár próbáltunk a ne­héz helyzetbe került embereken úgy is segíteni, hogy a végkielégítésen túl szállítógépeket adtunk volt dolgozóink­nak, ám ez kevés volt. Most januártól azonban megkezdődött az a folyamat, mellyel annak idején számoltunk: az év első felében tizenöt dolgozóval nö­veltük a létszámot, jövő év végére pe­dig hatvan a betervezett a foglalkoz­tatási létszámemelés - mondja Orbán József. Életét sokszor tarkították nehéz sza­kaszok, melyek aztán megfelelően megedzették arra, hogy ezekből min­dig megtalálja a kiutat, hogy túltegye magát a nehézségeken. Az 1933-ban született igazgató Sop­ronban végezte el a bencés gimnáziu­mot, majd megszerezte a bányamér­nöki diplomát. Az 56-os események után nem tudott mérnökként elhelyez­kedni, nem maradt, más, mint hogy a Veszprém megyei Úrkúton föld alatti munkát vállalt.- Igaz akkor nagyon nehéz volt, ám visszatekintve - emberi és szakmai szempontokból egyaránt - hasznosnak minősítem ezt az időszakot. Később volt aknász, tervezési osztály- vezető, üzemvezető, főmérnök és igaz­gató főmérnök. Szóval végigjárta a sza­márlétrát... Jóllehet, 55 évesen már nyugdíjba mehetett volna (a föld alat­ti szolgálati ideje alapján), ám még­sem tette ezt. Két ok miatt: az egyik a mádi üzem, a másik pedig a gyer­mekeinek az útra bocsátása.. Ha nyár, akkor víz Tokajban is! A tokaji Vízisport Club versenyzői eddig is szép sikere­ket értek el Tokaj (ÉM - M.I.) - Ha nyár, akkor víz, ha víz, akkor vízi­sport — mondjuk kajak és ke­nu, s hogy fokozzuk, ha vízis­port, akkor Tokaj. A fenti „le­vezetés” egyáltalán nem túlzás, hiszen a környékünkön csak a Bodrog-parti városban van ka­jak-kenu klub, s a csodálatos környék vonzza e sport kedve­lőit. Amit jól mutat az is, hogy a tokaji Vízisport Club eddig háromszáz tagkönyvet adott ki. A foglalkozásokon, edzéseken résztvevők száma ennél persze jóval kevesebb, hiszen a tagok közt jó néhányan vannak olya­nok is, akik csak a nyári idő­szakban lapátolnak a Bodro­gon, a Tiszán. Ennek oka az, hogy sokan messzi települések­ről jönnek ide, például Ózdról, Debrecenből, de még Budapest­ről is. Simon László, a club ve­zetője - aki egyébiránt egyko­ri kajakos versenyző és edző, valamint az MVSC szakosz­tályvezetője is volt - elmondta, hogy főképpen a legfiatalabb korosztállyal foglalkoznak. Az általános iskolai DSK-nak is van víziszakosztálya, melynek a felesége a vezetője, ily módon aztán őt is bevonta a munká­ba. Ami az anyagiakat illeti, nem túl rózsás a helyzetük. Az önkormányzattól mindössze 80 ezer forintot kapnak, amit jócs­kán meg kell még pótolni, hogy egyáltalán működhessenek, nem beszélve a versenyekre történő utaztatásokról. Kaptak segítséget a Magyar Kajak-ke­nu Szövetségtől, pályázatokat nyújtanak be, bérbe adják a tú­ra hajóikat, szóval azért csak összejön a szükséges pénz. Igaz, nem ártana, ha valamely nagyobb cég is támogatná őket anyagilag, már csak azért is, hiszen az országban megrende­zett versenyeken szép eredmé­nyeket értek el eddig is a to­kaji vizesek. Persze, a verseny­zőkön túl azokat is szívesen fo­gadják edzéseiken, akik nem azt a célt tűzték ki, hogy vala­mikor az élvonalban szerepel­jenek, hanem csak szórakozás­ból, kedvtelésből járnak le a Bodrogra evezni. Eddigi munkájuk, eredménye­ik egyik elismeréseként fogha­tó fel az, hogy a szövetség a kö­zeljövőben Tokajban tartja szakmai tanácskozását. Továbbra is zárva a sorompó Pácin (ÉM) - Három magyar és három szlovák határ menti település polgármestere fordult a Magyar és a Szlovák Köztár­saság elnökéhez levélben, kér­ve őket, hogy személyesen lép­jenek fel országuk kormányá­nál a teljesen kész pácini, il­letve újhelyi határátkelő meg­nyitása érdekében. Közösen kiadott közlemé­nyük szerint a nemrégi­ben Szlovákiában látogatást tett magyar delegáció a ha­tárátkelőhelyek tekinteté­ben felkészületlenül érkezett Pozsonyba. Nem vették figyelembe példá­ul, hogy a Pácin-Nagykövesd (Velky Kamenec) közti - egyéb­ként már régebben teljesen el­készült - 2 határátkelőhelyen a szlovák kormány napokkal a csúcstalálkozó előtt beköttette a telefonvonalat a magyar te­rületen lévő vámépületbe, to­vábbá utasítást adott a terüle­tileg illetékes parancsnoknak az augusztus 5-i nyitásra való felkészülésre. Gyerekek honi rajzasztala A mi házunk Rajzolta: Bélik Gábor, hétéves budapesti kisfiú, aki Újhelyben nyaralt RSZAG ZE augusztus 16. • II. évf. 33■ szám Múzeumudvar — szökőkúttal Már az új kiállítást rendezik a monoki Kossuth Emlékmúzeumban, s mire elérkezik szeptember 17-e, az országos ünnepség időpontja, bizonnyal minden rendben lesz. A teljesen felújított szülőház udvarán a látogatók egy kis szökőkútban is gyönyörköd­hetnek. Fotó: Mészáros István Golopi rendezvények — először Golop (ÉM) - Kétnapos gazda­sági és kulturális rendezvényt tartottak Golopon - ilyen jel­legűt idén először. Még mielőtt a programról ejtenénk szót, ér­demes egy kicsit elidőzni az előzményeknél. Nemrégiben nyíregyházi vállalkozók (akik egyébként irodalmi, művészeti érdeklődéssel bírnak) felkeres­ték Kondráth József golopi pol­gármestert, s felajánlották ne­ki, hogy rendbe teszik, felújít­ják a mái- régebben romos álla­potban lévő Vay-kastélyt. Az ötletnek ugyancsak megö­rült a polgármester, hiszen már évek óta próbálnak olyan va­lakit, vagy valakiket keresni, aki, illetve akik megmentenék a kastélyt a végső pusztulástól. A nyíregyháziak tehát jöttek, s bár a felújítást még nem kezdték el - hiszen napjaink­ban teremtik elő a szükséges pénzt -, ám kulturális rendez­vényt szerveztek, rendeztek a faluban. A program első nap­ján (Nyíregyházán), a’80-as évek beli, egykori városi arany­csapat mérte össze tudását a golopi focistákkal. Vasárnap valamivel dél után kezdődött a gazdasági és kulturális prog­ram. A gazdasági kerekasztal című rendezvény több témát taglalt: szó volt például a me­zőgazdasági hitelekről, a gyó­gyító ásványokról, s találkoz­tak a kereskedelemben és egyéb területen dolgozó vállal­kozók. Borversenyt is rendez­tek, melynél a zsűrielnöki tisz­tet Szabó György, ország­gyűlési képviselő és Marcinké Ferenc, a Szőlő és Borkutató Intézet igazgatója vállalta el. vállalta el. A kulturális progra­mok keretében különféle zené­ket hallgathattak a résztvevők, s megismerkedhettek az idei divatirányzatokkal is egy divat- bemutató keretében. Este diszkózenére rophatták a táncot a fiatalok. Érdekes színfoltja volt a golo­pi rendezvénynek Suba Ernő, válogatott ultramaratonista futva tette meg a Nyíregyháza Golop közti távolságot. A petróleumlámpa romantikus Ez idáig nem történt semmi kedvező változás... (3. oldal) / — A TARTALOMBÓL ­Kétnyelvű helységnévtáblák A Szlovák Parlament júliusban fogad­ta el az úgynevezett táblatörvényt, mely lehetővé teszi a kétnyelvű hely­ségtáblák alkalmazását. Az egykor Sá­toraljaújhelyhez tartozó Slovenské Nő­vé Mesto a táblalistán most Újhely né­ven szerepel. (2. oldal) Felezett gyógyszer ,Prága a patika, ráadásul egyre drá­gább, nem futja rá, hogy havonta sza­ladgáljon bárki is a gyógyszertárba. A nénike akként spórol, hogy elfelezi a tablettát. No, nem mindig, hetente egyszer egy egészet is bekap, de a töb­bi napon csupán a felet...” (3. oldal) A nyár divatjáról A párizsi és a milánói divatcégek ki­futóin a tervezők fehérrel ünnepelték a nyarat. Ez a szín a nyár abszolút slá­gere, akár tetőtől talpig uralhatja az öltözékek részleteit. (4. oldal) Nem élünk az adott lehetőségekkel A falusi turizmust még csak most kezdjük felfedezni. Jóllehet, a kis por­ták a legjobb vendégcsalogatók lehet­nének, ezért nem ártana, ha ezt a té­mát súlyának megfelelően kezelnék az arra illetékes szervek. (4. oldal) A hegyek szorításában Hollóháza A szép hegyközi település lakosságszá­ma nem sokat változott az elmúlt idők­ben. Persze, nem csupán ezért, az ez­redfordulóra elképzelhető, hogy egy európai stílusú kisvárosi szintet ér­het el. (5. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom